Amatőr filmezőként is gondolatgazdag, sikeres, jelképi szinten dramatizált rajzfilmeket forgatott. A Pannónia Filmstúdió ösztöndíjasa volt, Herskó János osztályában, a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult 1962 és 1965 között. (1) Sohasem akart animációs filmrendező lenni. Dokumentumfilmesnek készült. "Herskó nem ajánlotta, hogy ezt a filmműfajt műveljem. Ő találta ki nekem a rajzfilmet." (2) Filmrendezői diplomáját 1965-ben kapta meg. 1964-ben lett a Pannónia Filmstúdió munkatársa. Az évben a Kitörés című rövid kísérleti filmet jegyzi Sándor Pállal. Témája: falusias életük egyhangúságától "besokallt" Pest környéki fiatalok - unalmukat megtörendő - színjátszókört szerveznek.

A fogékony művészember mélyen megéli, begyűjti, aztán szelektálja tapasztalatait. Nem igazán személyének eredetisége tekinthető adományának, inkább a kifelé is nyitott talentuma. Szellemisége ezért lehet többgyökerű. Önnön - ábrázolásokban tárgyiasítandó - világának megteremtése érdekében rendezgeti magában, voltaképpen tájolja benyomásait. Egy francia mondás szerint: mindenki a fia valakinek. Így vagy úgy. Pályája kezdetén Reisenbüchler Sándor a natúrfilmesek közül - szavaival élve - "a filmköltészetet művelő" Huszárik Zoltán rendező és Tóth János operatőr-rendező művészetét érezte magához a legközelebb. Animációs példaképei között a lengyel származású J. Lenicát és W. Borowczikot (később külföldön alkottak) tartotta számon. Intellektuális képzettársításra hivatkozó, formabontó animációikra csodálkozott rá. A populáris amerikai rajzfilmekben a professzionalizmust és lendületességüket értékelte. Filmkészítő tevékenységében, szemléletén persze (ugyancsak a maguk inkubációjával) magyar animációs személyiségek is nyomot hagytak. Felfigyelt a nyughatatlan természetű Réber László remek meglátásaira, s arra, miképpen várta el munkatársaitól a folyamatos aktivitást. A feladat-centrikus Csermák Tibornál észrevette a kompromisszumok elhárítása végett vállalt polémiáinak művészi hozadékát. A lázadó típusú Kovásznai György álló, mégis mozgásélményt adó karikatúrái, miként amint avantgárdos filmjei is, ugyancsak építő hatással voltak rá. Macskássy Gyulában a harmincas esztendőkből hozott, illetve a Pannóniába átmenekített, s megtartott morálját tisztelte, tartotta példaadónak.

1966-ban nevezték ki Reisenbüchlert animációs rendezőnek. Kezdetben reklámfilmeket is készített. Éveken át tagja volt a stúdió Művészeti Tanácsának. Debütáló egyedi munkáját a Balázs Béla Stúdióval együttműködve a Pannóniában forgatta: Egy portré századunkból (1965). A kor kisemberének labilitását, félelmeit is sejtető kollázs-animáció ez. (3) Egyetlen embert néz, őt mutatja, követi a kamera: gyermekkorától, felnövésén át, férfikoráig. Sorsába vagyunk beavatva. Hogy az arcképét - melynek vonásaiba alkotói mimika is belerajzolódott - vállaló ember életvitele reprezentatívan huszadik századi-e? Eldöntheti kortársa: a néző.
A montreáli világkiállításra (1967) készült kollekció Az ember és világa. Rendezőik ötven másodperces animációkkal górcsövezték a homo sapiens múltját, jelenét és valószínűsíthető jövőjét. Eme történelmi és társadalmi nagyságrendben gondolkodó munkák között Reisenbüchler a "madáchias" Küzdelemmel (1966) szerepelt.

Karakteres kollázs-technikája különösen egyéni stílust ad műveinek. Emblematikus filmje (4) A Nap és a Hold elrablása (1968). Későbbi alkotásai sokban ennek dramaturgiai építkezését mintázzák. Az expozíció békés, majdhogynem idillikus. A konfliktus: lebírhatatlannak tűnő erőszak szünteti meg a paradicsomi helyzetet. A végkifejlet: az eredeti állapot nyugalmának visszaállítása küzdelemmel, szerencsével, értelemmel. - Örömteli befejezés. Az élet és a pusztulás, béke és agresszió, a világosság és a sötétség feszül egymásnak ebben a Juhász Ferenc verses meséjén alapuló műalkotásban. Az eleven képi atmoszférának zenei ütközések adnak további nyomatékot: Vivaldi és Bach, Penderecki és Orff. A filmművész archaikus-mesebeli, "elvarázsolt történelmi" (pl. Az 1812-es év) és korszerű, jövőidéző science-fiction (pl. Holdmese, Pánik) összefüggéseket gyakran, előszeretettel emel át sajátságos vizualitásába, eszmerendszerébe. Filozófikus felhanggal színezett, választott témáit a mesei Jó és a Gonosz egyetemes küzdelméből meríti. Művei dinamikusak, feszítően zaklató, egyben artisztikus képsorait olykor szinte gyermeki naivitás lengi át. Üde mozgóképi kirándulásnak tekinthető a népszerű Illés együttes egyik (itt: filmcímadó) táncdala nyomán született, a grafikákból és fényképekből játékosan összeállított Amikor én még kissrác voltam (1969) című film.

Ártó cselekedeteket mutató kollázsok pergő ritmusban váltják egymást; iszonytató hanghatások, fölvonultatott pusztító eszközök kegyetlenkedést idéző képei: Barbárok ideje (1970). Ember teremtette kataklizma víziója. Dokumentumfotókkal hivatkozik történelmi (iskolai?) ismereteinkre, így mobilizálja a nézői kötött asszociációt, miközben szabadjára engedi további, megszólított képzeteit. "Ez a fotó és a grafika keveredése. A képeslapokból kifényképezett fotókat - nyilatkozta a szerző - apró szeletkékre vágom és grafikává formálom. Ez a megoldás lehetővé teszi, hogy képi gondolatokat illeszthessek össze, sőt több gondolatot egy képen belül." (5) Itt és más filmjeiben ekképpen gondolatrendszereket is sikerült ábrázolnia. Tolsztoj Háború és békéjének olvasmányélményéből átköltött történelmi esemény filmje Az 1812-es év (1972). A kompozícióján belüli elemek - képi és történetszerkesztési értelemben - hierarchikus elrendezésével, a látványos plánok mellett tartalmat is differenciál a filmidő. A francia-orosz háború megidézése leleményes esztétikai többlettel történt. Események stilizáló sűrítésével, grafikai kollázsokra rímelő filmmontázzsal, valamint Csajkovszkij muzsikájával. Az érzelmi hatással felfokozott cselekmény legendás látomássá emeli Napóleon és Kutuzov eszmei és harctéri megütközését.

A művész kezdettől fogva többnyire munkatársak nélkül - a hatvanas-hetvenes években: lakóhelyén - csinálta filmjeit. Képzőművészi és forgatókönyvírói feladatoktól kezdve, alakjai mozdulatának megtervezésén, animálásán át, néha egészen az operatőri részfeladatokig. "Felsőgödön laktam, ott a vidéki magányomban készítettem a filmjeimet." Egyszemélyes intézményként működött: vezetője s megannyi - felvételi, utómunkákat és egyéb teendőket elvégző - beosztottja volt tehát saját műhelyének. Gondolom, jóban lehetett a "munkatársaival", amint műveivel is. Egyedi produktumai bizonyítják: érdemben ért(h)ettek szót egymással úgy, hogy dialógusukat közönségükkel osztották, oszthatják meg. "Való igaz, magányos farkasként tevékenykedem, de megcsinálhatom, amit akarok." Már-már kényszeresen részletező mívességgel nyúlt mindenhez: ceruzához, zsírkrétához, ecsethez, kamerához, ollóhoz... Az autodidakta grafikus (6) monomániás filmrendező volt, a "stigma" emelkedett értelmében. Szerzői szenvedélye egyetlen srófra járt. Drámai s poétikus gondolatai a kollázs-kompozíciók, montírozott képsorok s hanghatások esztétikai többletével váltak filmmé. Nem szűnő folyamattá. Közléseit választékos hátterek előtt, koreográfiát követően cselekvő alakjai tették közérdekűvé. Kockáról kockára rögzültek a filmvetítésre és tévésugárzásra szánt, tolmácsolandó üzenetei. Az ő szemében mindig ez számított: "Milyen üzenete van egy filmnek, hogyan van felépítve, hol mond nekem sokat, hol provokál, tanít vagy manipulál. A grafikus tekintet a formákat, a színeket nézi. Ez volt az, ami nekem mindig idegen maradt." (7)

Rendezési ismereteit, mozgóképi technikáját, sajátságos formavilágát, alkotói módszerének ún. fogásait sokakkal osztotta meg a szakmában. Éveken át, rapszódikus intervallumokban tartott animációs kurzusokat Európában (British Council, Berlin, Oberhausen, Toulouse stb.). "Nem szeretek tanítani, de úgy gondolom - fogalmazta meg -, az oktatásnál légkört kell teremteni. Magyarországon nem tanítottam soha.""Hozzáteszem: amikor a Magyar Iparművészeti Egyetem audiovizuális szakának hallgatói felkérték őt opponensnek, mindig vállalta a pedagógusi munkát. Több helyütt elmondta: itthon akkor kísérelne meg féléves egyetemi kurzust, ha garanciája lenne rá, hogy tucatnyi, igen tehetséges fiatalt taníthat. (8) Ki, hol adhatott volna erre bármikor is biztosítékot? Igazságtartalmú latin mondás: similis simili gaudet (hasonló hasonlónak örül). Dehát iskolai padsorokban mindenütt - nálunk, idegenben - ritkák a sugárzó talentumok, kivált, ha tizenkettőt kívánunk belőlük... Hogyan is volt akkor a külföldiekkel? Számomra ez magyarázhatóbb lett ugyan, de érthetőbb semmiképpen. Csakis Reisenbüchler Sándor (szakmán belüli becenevén: "Büki") tudná megadni erre a minden bizonnyal adekvát választ.

Külföldi előadásai, tanfolyama gyakran filmfesztiválok, bemutatók programjának velejárója volt. Reisenbüchler-animációkat hosszú éveken át, világszerte, alkotóművészük jelenlétében is láthatott a publikum. Nancy-ban többször is megfordult a rendező: ráunt a rajzfilmes mustrákra, mert arrafelé szinte mindegyik résztvevő pusztán a formákat bogozgatta. Oberhausenben először 1969-ben, A Nap és a Hold elrablásával szerepelt - ami ott megbukott (a Szovjetunióban és az USA-ban akkor aratott nagy sikert). "Azért bukott meg a film, mert van benne egy nagy fekete sárkány. A nyugatnémet radikálisok, akik akkor éppen Mao hatása alatt álltak, a sárkányban Kína szimbólumát látták." A Pánik (1979) című sci-fi animációt (9) ugyanott negligálták, készítőjét becsülték. Az alkotó nem frusztráltan jött haza, volt olyan éve, hogy háromszor is kiment az NSZK-ba. 1976-ban ösztöndíjjal és a szintén sci-fi Holdmesével (1975) járta be Angliát. (10) "A vetítések és az ankétok jók, sikeresek és izgalmasak voltak." (10) A hetvenes években a svájciak meghívták Genfbe, dolgozni. Elvállalta. "Érzékeltem és láttam a nagy társadalmi különbségeket és a kirekesztettséget is." Franciaországban is többször megfordult, főleg Toulouse-ban. "Az ottani egyetemen mindig nagy érdeklődést tapasztaltam." Moszkvában a Dom Kinóban mutatták be A Nap és a Hold elrablását. (11) "Életem legnagyobb sikerélményét éltem át. Az oroszok sírtak, és odajöttek hozzám. Azt mondták, ilyen szép filmet még nem láttak." Indiában a bombay-i filmfesztiválon a nemzetközi zsűri tagja volt. "Szürrealisztikus ott a nyomor." Japánban a yokohamai filmfesztiválon az Ecotopiával jelent meg. "Ez a film a robotvilág ellen hadakozik, de a japánokra az egész nem gyakorolt különösebb hatást, nem volt számukra érdekes." Sydneyben egy Európa-Amerika nevű filmes találkozón vett részt; az ausztráloknál pozitív civil és szakmai élményekkel gazdagodott.

Ugyanabban az évben avatnak föl egy motorizált repülő organizmust New Yorkban, amikor Verne Gyula filmre álmodott regényhősei rakétán kelnek útra, hogy békét teremtsenek a Mars planétán háborúzók között. Mindezek nyolcszázkilencvenegy év múlva fognak megtörténni, jóllehet azoknak a fantáziadús eseményeknek - a kollázs-animáció révén - mi már észlelői lehetünk 1981 (12) (Gépmadáravatás New York Cityben 2895-ben), illetve 1983 óta (Békéltető expedíció a Mars bolygóra). (13) Szimbólumgazdag alkotásaiban az emberiséget fenyegető katasztrófák közelségére, az ember veszélyeztetettségére figyelmeztet Reisenbüchler. Múló időnk holnapi s végtelen dimenzióira hivatkozó, itt és most dramaturgiájú művei valószínűsítik, megelőlegezik tárgykereső félelmünket: a szorongást. A természet rendjét a nyomuló civilizáció borítja fel, erőmű-építés miatt vízzel árasztanak el egy több száz éves falut: Isten veled, kis sziget... (1987). A film a Valentyin Raszputyin Isten veled, Matyora című regénye nyomán írt forgatókönyvből készült.
Az alkotó visszavágyódik az élet eredendően természetes forrásaihoz. Világába beavatja közönségét: reméli, a nézőben is hasonló késztetés ébredhet a keresetlen, tiszta értékek iránt (Allegro vivace, 1989; Zöld intelmek minden napra, 1993). (14)

A kiüresedett, az emberi kapcsolatok örömétől megfosztott, kultúráját múltjával feledő civilizáció fojtó atmoszférája az Ecotopia (1995). A művészi vízió itt ökológiai katasztrófa. Vesztesei azok is, akik máshogyan, emberként óhajtanak élni, nem úgy, mint a betonkolosszusok, reklámdrogok s egyéb embernyűvő hatások szorításában létező, nyomasztó helyzetüket elfogadó lakosok.(15) Vegyes technika (tárgyias fotográfiák, kollázsok, festett cellek stb.) hordozta újabb szerzői látomás.
Önpusztító, önsorsrontó - átmenetinek minősített - civilizációnk színét és fonákját egyaránt abszurditásában tárja elénk a Boldog világvége (2002). Földünk zűrzavara -- benépesítői miatt - miattunk - sehogy sem akar megszűnni. Sőt, immár huszonegyedik századivá fokozza értéknyomorító káoszát. Hogy is van ez? Vége van világunknak? Befejeződhet az életünk? Lehet-e boldog egy világvég? Pláne, ha ilyen! A mű tartalmát sommázó filmcím fantom-idézőjelei között még a nem látható, ám ide kívánkozó kérdőjelek is meghalnak.

2002-ben a korábbiakhoz hasonló, azok gondolatiságát megőrizve meghaladó, újabb fantáziafilmmel lepett meg minket a rendező. Univerzumát A fény pillanatával (16) tette plasztikusabbá. "Nem kevesebbet, mint azt akartam benne kifejezésre juttatni, hogy a jelenlegi civilizációnak nem sok sanszot jósolok." A humánum és az emberhez méltó lét(ezés) szerinte lehetséges és kívánatos módozatait a felfénylő "pillanatok" elmélyülten, művészi alázattal mutatják föl. Olvasatomban: a sansz nem kizárt.

Tudjuk, Michelangelo meglátta a kőben a majdani szobrot: művét. Reisenbüchler Sándor szinte mindenben - mindenekelőtt - az ember(isége)t fenyegető, sokarcú rémeket talált, szörnyűségeket anticipált. Azokat szuggesztíven, értünk s ellenük láttatta velünk. Mintegy a látomásos beállítódását "szoborta" filmanimációvá. Maradandóvá, mint a kő. Opusai mindennapjainkból velünk tekintenek ki lehetséges holnapunkra. Többjük katasztrofális jövőképet fest. Mindezt annak remélhető elkerüléséért: várható pusztulást "kínáló" képek kiradírozhatósága végett. Világféltésből. Felemelő attitűd ez: életigenlő. Oeuvre-je hitelesíti az alkotó elkötelezettségét az élhetőbb, emberhez, hozzánk méltó élet iránt. Bennünket kalauzoló, közlendőit megszemélyesítő művei át- és megélhető környezetünkre, elvonatkoztat(hat)ó távlataiban pedig világmindenségünkre nyitnak ablakot. Egyéb, hasonló perspektívát nyújtó ablakait nem realizált forgatókönyvei tanúként őrzik.(17) A mindig szimbolikus vezetésű és végkifejletű, reisenbüchleresen pulzáló animációk úgy s azért lüktetnek, hogy itthon és világszerte rezgésbe hozzák a (hangos képpé tárgyiasított attribútumokra) fogékony nézőt. Ráérezhettek, ráhangolódhatunk a művész üzenetének emocionális és fogalmi ritmusára. Szív és pulzus, szerző és mű szinkronban lüktet(het) a befogadóval.

Következetes szemlélettel készültek a személyes hangú animációk. Az oeuvre egyfajta szerzői és filmművészeti teljesség. "Büki" koncepciójának szellemében tervezte meg, makacsul építette életművé animációs világát. "A fény pillanata ennek a koncepció-sorozatnak a legutolsó darabja. Ez az a pont, amikor nekem vissza kell vonulnom. Ez után a film után már nem akarok bármit is csinálni." A művek mindmegannyi kockája emelkedett szellemiséget őriz, közvetít. Teremtőjük soha, megvalósíthatóságuk érdekében sem kötött kompromisszumot. Magaválasztotta visszavonulásáig, kezdettől fogva - közel negyven éven át - szenvedéllyel dolgozott. Ő dönthette el, mikor kívánja, miért kell filmes működését befejeznie. Mert tudta: művészi munkássága teljes, filmjeinek összessége animációs életművé érett.

Reisenbüchler Sándor személyiségének, állami kitüntetésekkel s díjak sokaságávalt megszerző filmjeivel elismert filmjeinek, művészetének lehet-e titka? Erre csakis ő válaszolhatott. Válasza a róla megemlékező, tőle elköszönő írásom címe: "Talán az egyszerűségemben volt a titkom".

(1)  Az ELTE Bölcsészettudományi Karán és a Lenin Intézetben szépirodalmat és idegen nyelveket tanult.

(2)  Azokat a mondatokat, amiket a rendezőtől itt és a továbbiakban idézek - egy kivételével - Lendvai Erzsi 2003-ban készített interjújából vettem át. Ez a mélylélektani  finomságú - rendhagyó és exkluzív - dokumentum a Filmkultúra Online-on (2003) érhető el: "És jött a sehonnan fújó szél..." A negyedik dimenzió mint lehetőség az       élhetőbb életre. Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral.

(3)  A kort s a szereplő(ke)t dokumentáló fényképeket Gink Károly fotóművész jegyzi, a filmzene Pethő Zsolté, a színész-narrátor Nagy Attila.

(4)  Az MTV-ben 1968-bancal debütált a honi filmanimáció. Akkor sugározták A Nap és a Hold elrablását, amelynek sikerült a publikum és a sajtó figyelmét felkelteni, ráirányítani e műfaj magyar műveire, alkotóira.

(5)  Rajzfilmgondokról őszintén. Filmvilág, 1969. nov. 15. 29. o.

(6)  Filmgrafikáit többek között Angliában, Németországban és Ausztráliában állította ki.

(7)  Élményszerűen élhetjük át ars poeticáját, ha megnézzük az Animare necesse est - Portrék animációs filmrendezőkről I-VI. című dokumentumfilmet (M. Tóth Éva, 2002).

(8)  Ódzkodásába, az utóbbi időben feltehetően belejátszott szemének, látásának romlása;, igaz ezt megelőzően sem voltak itthoni kurzusai.

(9)  Karel Čapek: Harc a szalamandrákkal című könyve alapján forgatta.

(10) Utópisztikus tárgyú olvasmányok keltette élményeinek egyfajta filmesített sűrítménye ez. Elkészülésének évében kapta meg a rendező az első állami kitüntetését: Balázs Béla-díj (1975).

(11) Szerzője akkori lakhelyén, Felsőgödön, egy konyhaasztalon készült el. "Először ekkor éltem át igazán az életemben a kreativitás nagy pillanatait."

(12)  Ugyanabban az évben készült el Az idő urai (René Laloux - Hernádi Tibor, 1981) című egész estés, tudományos-fantasztikus rajzjátékfilm;, e koprodukció különleges hangos képi effektusai Reisenbüchler nevéhez fűződnek.

(13) 1983-ban lett Reisenbüchler Sándor érdemes művész (1983), a rákövetkező évben Verne Gyula--díjat kapott (1984), hét év múlva pedig kiváló művész címet (1990).

(14) Az alkotó addigi munkásságát Kossuth-díjjal ismerték el (1993).

(15) Fritz Lang látásmódjának és emlékének, egy pusztulásra ítélt világból ajánlott originális üzenet. Asszociatív hivatkozás a német-amerikai filmrendező Metropolis (1926) című néma játékfilmjére.

(16) Alkotójának a 6. Kecskeméti Animációs Film Fesztiválon (2002) a szakmai zsűri Életmű-díjat adott.

(17) Műfajspecifikus írásainak egyik lektorálójaként tanúsíthatom: nem realizált forgatókönyveinek szellemisége - újabb forgatókönyvei révén - szinte menetrendszerűen vándorolt át a filmmé nemesültekbe. A animációs rendező életműve tehát ezért, ennyiben is teljes.

Reisenbüchler Sándor filmográfiája:

Egy portré századunkból (1965)
A Nap és a Hold elrablása (1968)
Amikor én még kissrác voltam (1969)
Barbárok ideje (1970)
Az 1812-es év (1972)
Holdmese (1975)
Pánik (1979)
Gépmadáravatás 2895-ben New York City-ben .... (1981)
Békéltető expedíció a Mars bolygóra (1983)
Isten veled, kis sziget! (1987)
Allegro vivace (1989)
Zöld intelmek minden napra (1993)
Ecotopia (1995)
Boldog világvége (1999)
A fény pillanata (2002)

állami kitüntetései:
Balázs Béla-díj (1975)
Érdemes Művész (1983)
Kiváló művész (1990)
Kossuth-díj (1993)

egyéb díja:
Verne Gyula-díj (1984) - Orosz István alapította