A Budapest Film਍ഀ filmforgalmazási marketingosztály vezetője vagyok.
਍ഀ Tizenkét emberrel dolgozom, de ebben már a futár is benne van.
Nincsenek hatalmi਍ഀ tébolyaim, soha nem is voltak. Nem a hatalom, a filmek érdekelnek. Szívesen segítenék਍ഀ a szakmai műhelyeknek, amikor még csak a szinopszison dolgoznak. Hiszek abban, hogy਍ഀ vannak lejárt és vannak aktuális témák. Gondolkodjunk közösen arról, hogy ezt az਍ഀ ötletet érdemes-e megvalósítani. Ha igen, akkor viszont már a kezdet kezdetén਍ഀ lehetne érvényesíteni bizonyos marketing szempontokat.

Apámék nagyon szerettek moziba járni és engem is magukkal vittek.਍ഀ Zuglóban laktunk a Sport mozi közelében. Az első filmélményem nem is kellemes. A਍ഀ félkegyelmű című szovjet filmet láttam - két és fél évesen. Nem volt, ki਍ഀ vigyázzon rám, ezért magukkal vittek mindenhova. A hatvanas évek elején, amikor már਍ഀ iskolás voltam, a Felfelé a lejtőn című film tetszett nagyon. Abból a korból਍ഀ inkább a slágerek és a színészek maradtak meg bennem. Törőcsik, Sinkovits, Pálos਍ഀ György, Szirtes. A közeli általános iskolában mindig volt matiné előadás, ugyanis਍ഀ volt egy 16-os vetítőgépük. Akkoriban A kétéltű ember volt a nagy film, de਍ഀ én nagyon szerettem a Csapajevet is. A hatvanas évek elejéig ez volt a਍ഀ választék. A következő mozis korszakom szintén a szüleimhez kötődik. A mamám a਍ഀ Magyar Rádióban dolgozott, ahol minden kedden filmklub volt, s engem is elvitt. Egészen਍ഀ 18 éves koromig jártam vele a premierfilmekre. A papám újságíróként nagyon sok਍ഀ "problémás" filmet látott. Olyanokat is, amelyek soha nem kerültek be az਍ഀ országba. Vele kéthetente egyszer biztos, hogy megnéztünk valamit. Ezenkívül਍ഀ rendszeresen jártam filmekre a Szikrába, a Nap moziba, a Vörös Csillagba, egyedül vagy਍ഀ a barátaimmal. A mozijegy olcsó volt, arra mindig lehetett lőni egy kis pénzt a਍ഀ szülőktől. Ekkortájt Bacsó Nyár a hegyen című filmje tetszett nagyon, ਍ഀ kamaszkorom egyik fontos filmje volt. A gimnáziumi időszakból a Ha, az Eper਍ഀ és vér, és a Szelíd motorosok emlékezetes. Aztán a Filmmúzeumba jártunk਍ഀ tematikus sorozatokra, például skandináv válogatásra. Ennek egy kicsit tiltott਍ഀ levegője volt, már csak azért is, mert nehéz volt jegyet szerezni.

Működtek már, de akkor én még nem jártam. Leérettségiztem és -਍ഀ mivel 10 évig tornáztam és külsőztem sportlapoknál - sportújságíró szerettem਍ഀ volna lenni. A Népsportnál a technikai rovathoz kerültem. Fölvettek a TF-re is,਍ഀ de családi okok miatt nem kezdhettem el. Apám jó barátja volt a Pest megyei Moziüzem਍ഀ Vállalat igazgatója, Újszászi Gyula, akinek máig sokat köszönhetek. Először azt਍ഀ akarta, hogy vándormozis legyek, de mivel csak jogosítványom volt, autóm nem, ezért਍ഀ más munkát keresett nekem - gazdasági ellenőr lettem. Rögtön felrémlett előttem,਍ഀ hogy a gimnáziumban milyen nehézségeim voltak a számokkal...

A mozi üzemvitelét, a jegyek, a jegykészlet meglétét kellett਍ഀ ellenőrizni. Pénztár rovancsot kellett csinálni. Viszonylag hamar betanulható munka,਍ഀ hogy rendben van-e egy mozi üzemvitele vagy sem. Érdekes - szabad madár - élet volt.਍ഀ Naponta 3-4 mozit kellett meglátogatnom Pest megyében. Ez a közlekedés miatt nem਍ഀ mindig volt egyszerű, mert sokszor a két falu között órákig nem jött a busz. Akkor਍ഀ gyalog mentem át a másik helyre. Majdnem egy évig voltam gazdasági ellenőr, s közben਍ഀ kedves embereket ismertem meg. Akkor még rengeteg 16mm-es filmet játszó mozi volt Pest਍ഀ megyében is. Sőt, a mozik többsége ilyen volt. Még ismertem olyan mozigépész਍ഀ hölgyet a Galga mentén, aki sok szoknyában ült föl a biciklijére és ment minden਍ഀ este vetíteni. Népviseletben! Kinn, területen, olyan dolgokat tanultam, melyek az਍ഀ életem során mindig elő-előjönnek. Emberséget lehetett tanulni. Ezzel párhuzamosan਍ഀ persze beírattak egy mozi üzemvezetői tanfolyamra, így fél év múlva már kezdtem਍ഀ tudni is, hogy mit csinálok. Az OPAKFI nevű cég szervezte ezt a 3-4 hónapos਍ഀ tanfolyamot, rendes óráink voltak, a végén pedig egy nem is egyszerű vizsgát kellett਍ഀ tenni. A művelődéselmélettől kezdve a mozitörténetig minden volt, sőt a műszaki਍ഀ és gazdasági dolgokat is meg kellett tanulni. A Filmtudományi Intézetből jöttek਍ഀ filmtörténetet tanítani. Megismertem a mozik üzemvitelét. Amit akkor tanultam, azt਍ഀ mind a mai napig használom. Tudom, hogy mi történik egy moziban. Ráadásul਍ഀ megismerhettem az akkori szakmai nagyságokat. Gazdasági ellenőrként pedig megismertem਍ഀ a mozisokat. Ekkor bekapcsolódtam a filmklub mozgalomba is, mert jó kis archív filmeket਍ഀ lehetett nézni, amelyek a normál mozik programjában nem szerepeltek. Láttam már਍ഀ belőlük néhányat, de nagyrészüket nem. Emiatt és azért is kezdtem el਍ഀ hályogkovács módjára filmklubokat vezetni, mert lehetett vele egy kis pénzt keresni.਍ഀ Az első két évem azzal telt, hogy gyakorló filmklub-vezetőként végignéztem a਍ഀ Filmarchívum állományát. Két-három filmklubom volt, s a tagokon "gyakoroltam".਍ഀ Nagyon jókat beszélgettünk, persze úgy, hogy én előtte felmentem az Archívum਍ഀ könyvtárába, elővettem a film dossziéját, áttanulmányoztam, kijegyzeteltem és਍ഀ komolyan felkészültem az előadásokra.

1975-ben. Az első filmklub előadást 21 évesen Budaörsön tartottam.਍ഀ Még a szöveget is leírtam. Benéztem a terembe, teltház volt. Azt hittem, meghalok.਍ഀ Összegyűrtem a papíromat, kiálltam eléjük és valamit mondtam. Nyilván nem lehetett਍ഀ nagy élmény, de kivárták. Mire letelt a cselédkönyves időszakom, belejöttem a਍ഀ filmklub vezetésbe, aztán még évekig csináltam. Később már foglalkozásként is,਍ഀ mert az egyik feladatom az volt, hogy Pest megyében összefogjam a filmklubokat,਍ഀ kialakítsam a műsoraikat és üzemeltessem őket. A mai napig nagyon büszke vagyok rá,਍ഀ hogy akkoriban több, mint 70 filmklub volt Pest megyében. Később a propagandaosztályra kerültem. Ott már nem kellett a jegyeket számolgatnom. Ahogy azt ma mi is਍ഀ csináljuk, kiosztottak rám egy filmet és akkor Pest megyében én voltam annak a਍ഀ filmnek a gazdája, én csináltam hozzá az összes anyagot. Ez érdekes időszak volt,਍ഀ mert a MOKÉP volt az egyedüli forgalmazó Magyarországon. Ők megcsinálták a਍ഀ központi propagandaanyagokat, a plakátot, a szóróanyagokat és a műsorfüzetet,਍ഀ aztán mindez lekerült a megyei mozi vállalatokhoz, ahol szintén voltak propagandaosztályok. Ott ehhez még hozzátették a saját magukét, kisplakátot, másik਍ഀ szórólapot, harmadik műsorfüzetet és mindazt, ami a korabeli reklámhoz kellett.

A vidéki mozisok nem kerestek jól. De volt egy prémium rendszer, amit਍ഀ úgy hívtak, hogy preferencia. Ez még a Pest megyei korszakomban volt. Voltak olyan਍ഀ premizált filmek, amelyeket, ha sokan néztek meg, akkor látogató után fizetett a਍ഀ Filmfőigazgatóság, amit aztán leosztottak a mozi dolgozóinak.

Az az államkasszába ment. A szokásos tervgazdálkodás alapján਍ഀ működtek a mozik, a moziüzemi vállalatok illetve a forgalmazó cég is. Csak a਍ഀ legnagyobb mozik tudták volna eltartani a dolgozóikat. Az volt az érdekes, hogy aki਍ഀ naponta csak egy filmet vetített egy keskeny gépen, az is mozisnak érezte magát.

A maihoz viszonyítva nagyon sok, a hatvanas évekhez képest kevesebb.਍ഀ 700.000-800.000 alatt bukás volt, másfél millió környékén számított sikeresnek a਍ഀ film, de fölmehetett 2 millió fölé is. Viszont ebben az időszakban Magyarországon਍ഀ közel 4000 mozi volt és egy egészen másfajta rendszer működött. Nekünk akkor਍ഀ területi munkát is kellett végezni. Mi nem csak propagandisták vagy reklámosok਍ഀ voltunk, hanem szervezők is. El kellett járnunk iskolákba, művelődési központokba,਍ഀ ami azért volt érdekes, mert közben megtanultuk mások munkáját is. Egy művház਍ഀ egészen másként dolgozik, mint egy mozi. Az iskolákban a tanárokkal is komoly਍ഀ kapcsolatban álltunk. Ez nyilván azt is jelentette, hogy behajtották a gyerekeket olyan਍ഀ filmekre is, amelyekre talán nem kellett volna. Viszont rendszeresen jártak moziba. Sok਍ഀ filmet megnéztek, amelyekkel alakult valamennyire a műveltségük. Mondok egy példát.਍ഀ Nagyon sikeres film volt az Árvácska, ami ráadásul jó film is. Voltak਍ഀ különböző központi rendezvények is. Minden évben Falusi Filmnapokat tartottunk,਍ഀ ehhez a vidéki életet bemutató filmekből válogattunk. A Munkás Filmnapokkal az਍ഀ iparban dolgozókat célozták meg. Közönségtalálkozókat szerveztünk a magyar਍ഀ filmesekkel. Az Ifjúsági Filmnapok már nem csak helyi, hanem országos rendezvény਍ഀ volt. Filmes vetélkedők születtek. Ennek a Pest megyei részéért én feleltem. Ekkor਍ഀ olyan embereket ismerhettem meg, mint Strasszer Tibor, aki Szentendrén dolgozott kezdő਍ഀ jogászként - mindig hobbista volt, aki nagyon sokat tud a filmről - és körülötte਍ഀ egy filmbolond jogásztársaság alakult ki. Ők nyerték akkor az országos filmes਍ഀ vetélkedőt. Mivel Visegrádra sok osztálykirándulást szerveztek, kitaláltuk oda a਍ഀ múzeum mozit. Előkerestem olyan filmeket, amelyek a történelemmel vagy a középkori਍ഀ építészettel voltak kapcsolatosak. 1975-től 84-ig voltam a Pest megyei Moziüzem਍ഀ Vállalatnál. Nem kell szégyellnem, amit ott csináltam, mert nagyon szerettek az਍ഀ emberek.

Én eléggé bedolgoztam magam a cégbe, minden tekintetben. Még KISZ-titkár is voltam, de új igazgató jött, akivel már nem voltam olyan jóban.਍ഀ Konfliktushelyzetek alakultak ki. Odahozott olyan embereket, akiknek nem volt közük a਍ഀ szakmához. Ilyenekkel nagyon nehéz együtt dolgozni. Elkezdtem másik helyet keresni. A਍ഀ Filmintézetben évente kétszer tartották a filmklub vezetők továbbképzését. Ezek਍ഀ szenzációsan jók voltak. Például a 80-as évek elején olyan unikális tematikus਍ഀ sorozatot láttunk, mint "horror az indokínai filmművészetben". Ezeken a਍ഀ továbbképzéseken is összeismerkedtem mindenféle emberrel. Az akkori Ismeretterjesztő਍ഀ osztály vezetője hívott oda dolgozni, de várni kellett volna a státusz਍ഀ üresedéséig. Közben a MOKÉP-től megkérdezték, hogy nem lennék-e a Propaganda਍ഀ Csoport vezetője. Ez a terület nagyon érdekelt. Amit addig megyei hatókörben਍ഀ csináltam, onnantól országos körben szervezhettem. Izgalmas feladat volt. Közben਍ഀ fölvettek az egri Tanárképző Főiskolára, népművelés-pedagógia szakra. Elmúltam਍ഀ 30 éves, és ilyenkor az ember már komolyan veszi az iskolát, nem szeret rossz jegyeket਍ഀ kapni, utálja, ha hülyének nézik. Nagy szerencsével megkaptam az állást a਍ഀ MOKÉP-nél, ahol komoly bölcsész embereknek lettem a főnöke. Az első pillanatok nem਍ഀ voltak egyszerűek, de aztán kiverekedtem magamnak a helyet. Minden filmhez készült਍ഀ plakát, szórólap, műsorfüzet, mert a forgalmazásra valahonnan mindig volt pénz...਍ഀ Két dolog nem volt: rádió-és tévéreklám.

Nem tudom, talán több volt bennem a gyakorlatra irányuló képesség਍ഀ és akarat. Az akkori kollégáim egy része ült egy íróasztalnál és szép਍ഀ sillabuszokat írt. Összeszerkesztett egy műsorfüzetet, de az már nem érdekelte, hogy਍ഀ a film jobban menjen. Hazament és elfelejtette, hogy napközben mivel foglalkozott. De ez਍ഀ nem ilyen szakma. Nekem mindenféle üzleti elképzeléseim is voltak. Amikor bemutattuk a਍ഀ Hegylakó című filmet, több plakátot gyártattam, mint amennyi kellett. Hogy਍ഀ eladjuk! A beosztottam azt mondta, adjam írásba, hogy ő többet nyomasson és azt a਍ഀ mozisok árulhatják. Majd bement a vezérigazgatóhoz és följelentett. Behívatott਍ഀ Gombár és mondta, hogy ... nagyon jól csinálom. Aztán mikor bemutattuk az Emanuelle-t, akkor elmentem az Európa Kiadó igazgatójához, Osztovits Leventéhez és fél óra alatt rávettem, hogy adjuk ki könyvben is. Egy hét alatt eladtunk150.000 példányt.਍ഀ Ezzel a kiadó is és a MOKÉP is keresett egy kalap pénzt. Akkor kaptam először 2000਍ഀ forint jutalmat.

A MOKÉP vezetőiből állt a filmátvételi bizottság, illetve az akkori਍ഀ Filmfőigazgatóság, tehát a minisztérium képviselőiből. Képzett szakemberek਍ഀ voltak, de természetesen volt egyfajta politikai szűrő is, amin át kellett menniük a਍ഀ filmeknek. Számszerűen meghatározták, hogy hány szovjet filmet kell bemutatni, hány਍ഀ magyart, hány népi demokratikus országból érkezett, hány tőkés és hány amerikai਍ഀ filmet.

Nyilván. Szocialista erkölcsöt sértő filmeket nem lehetett bemutatni,਍ഀ bizonyos erőszakon felüli jeleneteket sem, és hát persze nem jöhettek be olyan filmek਍ഀ se, melyek valamilyen módon bírálták a rendszert. Később én is részt vehettem਍ഀ ezeken a megbeszéléseken. Az embernek kinyílt a világra a szeme. Időnként komoly਍ഀ harcokat vívtunk, hogy mi az, ami még átmehet, mi az, ami már nem. A Pink Floyd A਍ഀ fal című filmjénél hangos vita alakult ki, mivel az egyik odadelegált képviselő਍ഀ szerint fasiszta ideológiát képviselt - én a másik oldalon álltam, hogy pont az਍ഀ ellenkezőjéről van szó. A bizottságon belül hierarchia volt, de egy ember nem਍ഀ tilthatott le egy filmet. A minisztérium képviselőjének nyilván vétójoga volt és਍ഀ ha az akkori MOKÉP vezérigazgató azt mondta, hogy nem, akkor az a film természetesen਍ഀ nem ment. De még így is megkockáztatom: bizonyos mértékig még demokrácia is volt.਍ഀ Mindenki elmondhatta a saját véleményét. Hogy az onnan kiment vagy nem, valahol਍ഀ feljegyezték-e vagy sem, azt nem tudom. Biztos volt besúgó a MOKÉP-nél is, de máig਍ഀ nem tudom, hogy ki. Nem is érdekel. Az se tudom, hogy rám volt-e valamilyen hatással.

A MOKÉP-nek lett egy filmes műsora, a kéthetente jelentkező 20 perces Mozgó਍ഀ képek. Ez évekig ment a Magyar Televízióban. Ennek kezdetben én - mint Propaganda਍ഀ osztályvezető - a megrendelője voltam. Miután az első próbaszám nagyon rossz lett,਍ഀ dühömben én is írtam egy forgatókönyvet. Bán Róbert, a műsor művészeti਍ഀ felelőse kiadta, hogy a második számhoz írjak narrátorszövegeket. Aztán elfogadta਍ഀ a forgatókönyvemet is. Így lettem megbízóból szerkesztője is a műsornak. Érdekes਍ഀ helyzet állt elő, mert én mint megrendelő vettem át a kész anyagot. Legalábbis਍ഀ látszólag. A műsor rendezője Várkonyi Gábor lett. Az első forgatási napra 8 óra 2਍ഀ perckor érkeztem. Várkonyi leszúrt, mint a pengős malacot, hogy a drehfertig 5਍ഀ perccel előbb van, mint két perccel később, és amit itt találunk ki, az mind਍ഀ megdrágítja a műsort. Irultam-pirultam, de ezt megtanultam. Négy évig írtam a਍ഀ műsort. Várkonyinak a tévé egyik vezető rendezőjének ez a műsor, hát ...kis਍ഀ ujjgyakorlatnak számított. Jó érzékkel két hónap alatt megtanított a műsor਍ഀ rendezésére is. Egy idő után gyakorlatilag a rendezője is én voltam a műsornak,਍ഀ mert Várkonyi időnként el se jött a forgatásra. Sőt, mikor Vágó Pista nem ért਍ഀ rá, akkor riporter is voltam. Az igazi átvevő az akkori tévé kereskedelmi਍ഀ igazgatóságának egy munkatársa volt, aki megmondta, hogy a műsorban mi mehet, és mi਍ഀ nem. Ha a női mell egy bennszülött indiáné volt, akkor mehetett, ha egy olasz filmben਍ഀ erotikus jelenet közben láttuk, akkor nem mehetett. Ezen időnként jókat਍ഀ szórakoztunk. Bizonyos szövegek sem mehettek persze. Egyszer ez a szegény ember beteg਍ഀ lett és haza kellett mennie. Mondtuk, hogy semmi baj, után küldjük az anyagot VHS-en.਍ഀ Összevágtunk neki egy komplett pornó filmszkeccset és elküldtük...

Amíg a szemlének volt reklámja, addig azt szerveztem, ma már inkább਍ഀ csak a sajtó részét. Az első szemléken még a MOKÉP-pel ilyen tedd ide-tedd oda਍ഀ figuraként vettem részt. Az első kettő az horror volt, azt se tudtam, hogy਍ഀ mit-hova-kinek ? Nem láttam át az egészet, csak a káosz volt előttem. Ekkor kezdtem਍ഀ jobban megismerni a magyar rendezőket. Nekem az az elképzelésem a Szemléről, hogy ez਍ഀ egy nagyon fontos szakmai esemény, mégis sokkal nagyobb teret kellene engedni a਍ഀ közönségnek. Több csillogás kellene, több olyasmi, ami megfogja a közönséget.਍ഀ Kicsit fényezni kellene a dolgokat, mert a közönség ilyenkor a csodát várja.

A rendszerváltás körül Gombár József minket elég jó helyzetbe਍ഀ hozott. Lecserélte a belső vezetést és fiatalokat tett pozíciókba, de ez a਍ഀ megfiatalított társaság valahogy mégsem akart összeállni. Palotaforradalomként਍ഀ éltük meg a változást, aztán eltelt néhány hónap és láttuk, hogy minden maradt a਍ഀ régiben. Egy kézben volt mindenféle döntés, ezért úgy gondoltam, hogy megint਍ഀ váltanom kell. A tévé akkori kereskedelmi igazgatója hívott dolgozni. Már az਍ഀ önéletrajzot is beadtam, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam és maradtam a਍ഀ filmszakmában. Két cég közül választhattam. Az Intercom és az akkor alakult਍ഀ Saturnus film, ami szintén amerikai-magyar vegyes vállalat volt, adott egy-egy਍ഀ ajánlatot Az Intercom már akkor is komoly cég volt, úgyhogy odamentem. Videó਍ഀ területre hívtak, mert még a MOKÉP-nél én indítottam be az első videotékát, már਍ഀ a promóciós részét. Sokat tanultam azalatt a fél év alatt, de arra is rájöttem,਍ഀ hogy erre a futószalag melóra én képtelen vagyok. Semmiféle kreativitás nem volt a਍ഀ munkában. Parancsot kellett végrehajtani, ami vagy Amerikából jött vagy az ottani਍ഀ főnökök találták ki. Novemberben felhívtam a Saturnus filmet, ahova először਍ഀ áprilisban hívtak. Mondtam, hogy most van április... Átmentem hozzájuk, ott már਍ഀ mozifilmekkel foglalkoztam. Pici cég volt. A tulajdonos valamikor a Columbiánál nagyon਍ഀ magas posztot töltött be és abból a kapcsolatrendszeréből hozta Magyarországra a਍ഀ filmeket. Ezek a filmek ma már üzletképesek lennének, de akkor az úgynevezett finom਍ഀ filmekből nem lehetett megélni, mert az akkori mozi kontextusban nem lehetett sikerre਍ഀ vinni őket. Talán, ha egy film volt, amelyik működött, valami robotos… Tudtam, hogy਍ഀ a cégnek maximum fél éve van még. Két hónappal később Port Ferenc keresett meg਍ഀ telefonon két állásajánlattal, pedig én nem is terjesztettem, hogy el akarok menni,਍ഀ és mi igazából nem is ismertük egymást. Az alakuló videorészlegnél dolgozhattam਍ഀ volna vagy reklám vezetőként. Mondtam, hogy a videóból egy darabig elegem van,਍ഀ viszont a másikat szívesen elvállalom. 1991 február elején átjöttem a Budapest਍ഀ Filmhez és azóta itt vagyok. Mindig voltak főnökeim, de nem nagyon piszkáltak bele a਍ഀ dolgaimba. Azért is érzem jól magam, mert hagynak önállóan dolgozni. Itt a Budapest਍ഀ Filmnél az a rendszer, hogy valakire kiosztják a filmet és onnantól annak a filmnek ő਍ഀ a gazdája. A műsorosztáson és a kópiagyártáson kívül mindent neki kell਍ഀ csinálnia. A plakáttól a bemutatóig. Soha nem dolgoztunk reklámügynökséggel. A਍ഀ munka az itteni dolgozók kreativitását mutatja. Hosszú évekig tartó rendezvényünk਍ഀ volt a Város-Tér-Kép, ami egy kicsit a Budapest Film image-ének emelésére szolgált,਍ഀ hogy még jobban megismerjék a céget. Akkoriban alakult ki a moziüzemeltetés mellett਍ഀ a filmforgalmazási terület is. A Budapest Film szándékosan vállalta fel a magyar਍ഀ filmeket. Voltak az amerikai-magyar filmforgalmazók, a MOKÉP és a Budapest Film, mint਍ഀ hazai forgalmazó. Alakultak ezen kívül különböző kis cégek is, de azok਍ഀ jöttek-mentek. Nekünk meg kellett tanulnunk, hogyan kell a magyar filmet bevezetni a਍ഀ piacra. Hogy lehet foglalkozni egy olyan filmmel, amelyiknek itthon van a rendezője és a਍ഀ gyártója is. Ahhoz, hogy egy film sikeres legyen, a forgalmazónak és a gyártónak਍ഀ mindenképpen együtt kell dolgoznia .A gyártónak is lehetnek kapcsolatai, például egy਍ഀ tévé kapcsolódási pont, akiket meg lehet győzni, hogy támogassák a filmet.਍ഀ Szerintem soha nem volt és nem is lesz annyi pénz magyar filmre, amennyi egy਍ഀ reklámkampányhoz kell.

50-60 millió forint. A forgalmazással és a kópiákkal együtt. Ebbe਍ഀ már 20 kópia belefér. Kb. 10-15 millió forint kell a kópiára, a többi a reklámra.

Igen, de azoknál a filmeknél, amelyek nagy kópiaszámmal jelennek meg਍ഀ és siker várományosok, azoknál ez össze is jön. Bartelekből, egyéb szerződések਍ഀ által biztosított dolgokból és média támogatottságokból. Régi tapasztalatom, hogy਍ഀ vidéken a közönségtalálkozók segítik a film forgalmazását A mai világban਍ഀ roadshow-nak nevezett rendezvényeket is már évek óta csinálom, ugyanis arra soha nem਍ഀ lesz pénz, hogy a helyi médiumokat is kifizessük. Nem tudok egy filmnek a Hajdú-Bihari਍ഀ Naplóban hirdetéseket vásárolni és nem tudok spotokat megrendelni a Pécs Tévénél.਍ഀ Azt viszont eseménnyé lehet tenni, hogy odamegyünk, mert arra eljön a kábeltévé, a਍ഀ helyi újság, az egyetemi lap és a helyi rádió. S ezzel megszületik az ingyenreklám. Ha még a film is sikeres is és az emberek jól érezték magukat, akkor਍ഀ elviszik a film jó hírét. Ilyen - hogy úgy mondjam - fertőzött gócpontokat ki lehet਍ഀ alakítani. Hozzá kell tennem, hogy azért voltak olyan filmek is, amikor azért਍ഀ csináltam ezeket a találkozókat, hogy nézőt szerezzek rájuk. Akkor már nem az volt਍ഀ az érdekes, hogy a médiumok ott legyenek. Emlékszem Koltai Robi filmjével, a Szambával਍ഀ 38 helyen voltunk! Ennek a filmnek egyszerűen erre volt szüksége, hogy elinduljon.਍ഀ Tudtam, ha Robival lemegyek egy moziba, akkor ott teltház lesz. Több, mint 20.000਍ഀ nézőt "csináltunk" így.

Ez megint bonyolult dolog, mert először is a mozik befizetik a jegy਍ഀ áfáját, és a megmaradt összeg 50-59%-át - ez filmenként változik - megtartják.਍ഀ Ebből fedezik tetemes üzemeltetési költségeiket és az esetleges fejlesztéseket,਍ഀ reklámokat, stb. Ami marad, azon osztozik a forgalmazó és a jogtulajdonos. A਍ഀ jogtulajdonos nyilván nagyobb részben.

Amelyik a leginkább megszalad és ahol a stúdiótól is komoly਍ഀ segítséget kapunk a forgalmazáshoz. Ilyen volt a Skyfilm Valami Amerika című਍ഀ filmje. Ennél a cégnél fantasztikus emberek dolgoznak, nekem csak koordinálnom਍ഀ kellett. Persze ők is érdekeltek voltak abban, hogy minél nagyobb siker legyen. A Csinibaba਍ഀ is nagyon jó és fontos munka volt. Az elején én voltam az egyetlen ember ebben az਍ഀ országban, aki komolyan bízott a filmben. Tímár Péter 70.000 nézőről áhítozott,਍ഀ a producer azt mondta, hogy neki az 50 ezer is nagyon jó. Aztán 500.000 néző lett!!਍ഀ Időnként az a legnehezebb ebben a munkában, hogy hinned kell valamiben, akkor is, ha a਍ഀ környezeted nem hisz benne. Most legutóbb a Kontrollal਍ഀ az történt, hogy a kuratórium visszadobta a filmet, mondván, ennek nem lesz 80.000਍ഀ nézője. Megnéztük mi is a filmet és tényleg vannak benne nehéz részek. Egy darabig਍ഀ próbáltam küzdeni az alkotókkal, hogy ezt meg ezt vegyük ki. Ez egy szintig ment,਍ഀ aztán már nem. Tudtam, hogy maradtak benne olyan részek is, melyek visszavethetik a਍ഀ nézettséget. De egy idő után már fogy az időd, eljön a bemutató napja, az igazság਍ഀ órája, amikor vagy meghalsz egy kicsit vagy ünnepelsz. Komoly frászban voltam én is,਍ഀ de ma már közel 200.000 nézőnél tartunk. Két dolgot élek meg nagyon nehezem. Ha਍ഀ bízom egy filmben és nem működik, akkor én is olyan rosszul érzem magam, mint a਍ഀ rendező. Néha viszont már a munka kezdetekor tudom, hogyha megszakadunk, se lesz਍ഀ sikeres a film. Ilyenkor marad a tisztességes munka, hogy legalább magad előtt meg tudj਍ഀ állni, mert a rendező előtt úgysem tudsz, még akkor sem, ha kimondottan rossz਍ഀ filmről van szó. Szerintük azért nem megy a filmjük, mert elszúrták a਍ഀ forgalmazást. Az mindenki számára óriási frusztráció, ha nem működik egy film.਍ഀ Ilyenkor mindig bűnbak kell. Ez érthető. Azért annak, aki a film forgalmazását਍ഀ fölvállalja, tudnia kell, hogy a rendező eltölt 3 vagy annál több évet ezzel a਍ഀ munkával. Iszonyú energiák és érzelmek mennek rá. Egy forgatás sem népünnepély,਍ഀ főleg az utóbbi években nem az. Ma már nem úgy van, hogy taxival megyünk az Adriára਍ഀ forgatni.

Ez változó. Van, amikor már a forgatókönyvírás időszakában਍ഀ megállapodunk. Vannak visszatérő rendezőink vagy barátaink, akikkel már kialakult਍ഀ egy jó munkakapcsolat, de előfordul az is, hogy meg kell küzdeni a filmért. Lehet਍ഀ persze össze-vissza ígérgetni - én ezt nem szeretem -, de ha komoly a másik oldal,਍ഀ nyilván felméri, hogy alkalmas-e a cég arra, hogy sikeresen forgalmazza a filmjét.

Az optimális eset a következő: megkapom a forgatókönyvet,਍ഀ hozzászólhatok és kimehetek a forgatásra is. A könyvhöz talán még hozzá tudok਍ഀ szólni. A forgatáson tudom, hogy mi történik, de nem ismerem olyan mélységig az਍ഀ anyagot, mint a rendező, úgyhogy én nem mondhatom, hogy ide tegyük a kamerát és ne਍ഀ oda. Egyébként erkölcsileg sincs jogom beleszólni. Szerintem a mi találkozásunk਍ഀ legfontosabb időszaka az utómunka, a vágás. Ott tudok tanácsot adni. Az elmúlt਍ഀ harmincvalahány évben többezer filmet láttam. Megnézem az első 10 percet és tudom,਍ഀ hogy jó film lesz-e vagy sem. Nagyon ritkán tudnak meglepni. Ennyi idő után ez਍ഀ mindenkiben kialakul a szakmában. De tudok úgy is filmet nézni, amikor még nincsen਍ഀ minden a helyén. Bele tudom látni a végeredményt. Egész életemben a közönséggel਍ഀ kellett elszámolnom, ezért időnként jobban érzem a saját bőrömön, hogy mit਍ഀ igényelnek a nézők. Sokszor előfordult már, hogy megnéztem egy filmet, tanácsot਍ഀ adtam és azt megfogadták. Többször ültem már vágó mellett és hozzászóltam az਍ഀ előzetesekhez. Magam is "rendezek" előzetest. Egyszer egy nagynevű vágónak azt਍ഀ kellett mondjam, hogy "ez nem jó". Megsértődött, majd azt mondta, hogy "mondjad,਍ഀ mi legyen!". Mondtam. Valószínűleg azért nagynevű vágó, mert túl azon, hogy਍ഀ megsértődik, a jobbat is elismeri. Fél órán belül megbékültünk. Ilyen਍ഀ szempontból nekem nagy iskola volt a Mozgó képek, amikor 20 perc alatt kellett਍ഀ bemutatni 10-15 filmet. Tudok tömören fogalmazni.

Kapcsolódó cikkek a Filmkultúra Online-on:

਍ഀ - Kovács Adrien: A magyar közönségfilm - Interjú Koltai Róberttel ਍ഀ
਍ഀ - Fejes Katalin: Szamba
਍ഀ - Stőhr Lóránt: A közönségfilm lehetõségei Magyarországon - Csinibaba
਍ഀ - Sneé Péter: A siker díja - Csinibaba
਍ഀ - Forgács Iván: Ritmusos újmagyar hétköznapok - Valami Amerika
਍ഀ - Csillag Márton: Helyi érdekű vasút - Kontroll਍ഀ
਍ഀ