Boronyák Rita Beépültem az életükbe
Hegedüs Péterrel az Örökségről

25 KByte

A 35. Magyar Filmszemlén a filmszociográfia kategória díját az Ausztrália és Magyarország között ingázó Hegedüs Péternek (1976) ítélte a zsűri Örökség: Egy halász története (Inheritance: A Fisherman’s Story) című munkájáért. A nagyapjáról, Hegedüs András egykori 1956-os miniszterelnökről forgatott Grandfathers and Revolutions (Nagyapák és forradalmak, 1999) Magyarországon észrevétlen maradt, nem úgy a nagyvilágban. Egyebek között a 14. Pärnu-i Nemzetközi Dokumentum- és Antropológiai Filmfesztiválon bizonyult a legjobb televíziós dokumentumfilmnek. E két munkáján kívül 4 filmjét mutatták be az ausztráliai SBS televíziós csatornán. Jelenleg doktori disszertációját készíti. Csaknem kész egy 8 perces kisjátékfilmje, amit a Global Peace Film Festivalon az Örökséggel nyert fődíjjal járó pénzjutalom rá eső feléből forgatott le. A 8 ezer dollár másik felét Mészáros Balázs, az Örökség főszereplője kapta.

Állítom, hogy aki egyetlen percet ad az Örökség című filmednek, nem tudja elkapcsolni.

Köszönöm. Én így készítek filmet. Nem azt mondom, hogy jaj, de jó, és csak így lehet, de én így tudok. Sokan bírálnak azért, mert érzésük szerint játékfilmes eszközöket használok. Azt mondják, túlságosan megszerkesztem a filmjeimet, meg hogy ez nem a valóság. Na jó, de kérdem én, mi a valóság?!

Én úgy látom, te ezt nagyon becsületesen csinálod, mert azt mondod: én, Hegedüs Péter ezt és ezt látom. Az úgynevezett valóságot a magyar bírálóid kérik számon rajtad?

Főként a magyarok, igen.

A magyar dokumentumfilmes közegben én is érzek effajta elvárást. A dokumentumfilmet mintha nem tartanák filmnek. Mintha a személyesség, a szerkesztettség, a jó vágás kizárná, hogy egy doksit jónak tartsanak.

Szerencsére olyan kritikákról is hallottam, hogy üde színfolt vagyok, és új utat képviselek (nevet).

A Nagyapák és forradalmak című filmed teljesen ismeretlen Magyarországon. Hogy lehet, hogy ez a téma senkit sem érdekelt Magyarországon 1999-ben?

Nem rajtam múlt, én és filmes barátaim többeknek megmutattuk. Szűkebb, mondhatnám baráti körben vetítettük is, de nyilvános vetítése nem volt. Ősszel szeretném megcsinálni a magyar változatot. Arra gondoltam, kibővítem, egy-két anyagot még hozzávágok. 22 évesen forgattam, azóta tanultam egyet-mást a szakmámról (nevet). Gyerekkoromban büszkeséggel töltött el, hogy az én nagyapám miniszterelnök volt. Abba persze nem gondoltam bele, hogy pontosan mi történt. A családban erről egyáltalán nem beszéltünk. Azt tudtam, hogy volt egy ellenforradalom - ez volt az akkori hivatalos terminológia. Talán hülyén hangzik pont az én számból, de a nagyapám egyfelől a szocialista rendszert tekintve a "jó oldalon" állt, másfelől pedig a hetvenes-nyolcvanas években nagyon fontos szerepet játszott az ellenzékben, amit a környezetem: tanáraim, barátaim kifejezetten értékeltek. 56-os szerepvállalása igazából akkor szakadt rám, amikor 1991-ben kimentünk Ausztráliába. Az ottani magyarok közül nagyon sokan utálták Hegedüs Andrást. Ezt akkor csak észrevettem, feldolgozni még nem tudtam. 1997-ben fejeztem be a filmes főiskolát. Szerettem volna filmet csinálni a húgomról és a nővéremről, arról szólt volna, hogy visszajönnek Magyarországra. Azt akartam megmutatni, milyen érzés a két kultúra között lenni. Ezzel az ötlettel jelentkeztem az ausztrál SBS közszolgálati tévénél, de nem kaptam rá pénzt. A tanárom, akit mesteremnek tartok, azt javasolta, a nagyapámról készítsek filmet, mert azt 102 %, hogy megveszik. Így is történt. 1998 júniusában már a repülőn ültem, s volt 15 millió forintom a filmre. Nagy dolog volt, hogy olyan gyorsan olyan sok pénzt össze tudtunk szedni. A film másik nagyon fontos eleme az én honvágyam volt. Személyes hangvételű filmet akartam készíteni. 22 éves voltam, nem történészi ambíciók, hanem a megértés, a kíváncsiság vezérelt. Gaál Iván, egy magyar ex-forradalmár jött velem forgatni.

Igérte-e valaki, hogy bemutatja?

Ha minden igaz, (csak mert még nem biztos) az RTL Klubnál készítjük el a magyar szöveget.

Te leszel az első, akinek magyar kereskedelmi televíziónál lesz dokumentumfilmes premierje?

Á, nem akarják megvenni a filmet! A XXI. század című adásukban beszélgettek velem, s bevágták a film egy részét. A jogdíj helyett én azt kértem, csinálják meg a Nagyapák és forradalmak magyar hangját.

Mindkét filmedet természetes, leplezetlen, már-már gyermekien naiv kíváncsiság jellemzi.

Engem ennél a témánál is az érdekelt, hogy az emberekkel mi történt. A tények is persze, hogy hány tonna hal pusztult el, mekkora kárt okozott a folyóban a méreg, hiszen környezetvédő vagyok. Éltem a gyanúperrel, hogy a média 2-3 hét alatt túllép a témán. Sejtettem, hogy más nem fog utánajárni az eseményeknek. A nagyobb tévétársaságok, a szenzációhajhász tévécsatornák odamentek Romániába a bányához, nyomultak, és hát persze, hogy elhajtották őket. Van egy ausztrál tényfeltáró tévéműsor, 60 minutes a címe, ez egyszer nagyon csúnyán elbánt egy ausztrál céggel. Az Esmeralda cég képviselői nyitottan, őszintén nyilatkoztak a műsornak, s nagyon megviselte őket, amilyen becsületsértően bántak velük. Ezért amikor a következő tévétársaság jött, már nem álltak szóba velük. Én azzal kezdtem: láttam a műsort, szerintem nagyon ronda volt. Megmutattam nekik a Nagyapák és forradalmak című filmemet, megnézték, nagyon tetszett nekik. Annak alapján elhitték, hogy én nem bűnbakot akarok csinálni belőlük, hanem meg akarom hallgatni őket, kíváncsi vagyok az ő álláspontjukra.

Milyen kár, hogy ezt nem tetted bele a filmbe...A gaz, gonosz pénzembereknek és profithajhász szörnyetegeknek beállított üzletemberek, ahogy ismerkednek veled. Azt gondolom, a naivitás és az igazi kíváncsiság érték. És mennyire elromlottunk. Ha nem láttam volna a Nagyapák és forradalmakat, könnyen lehet, hogy nem szavazok bizalmat neked. Mintegy húsz percbe telt, míg azt mondtam, ezt el lehet hinni.

A naivitás szerintem is érték. Ez azért érdekes nekem, mert talán kezdem sejteni, hogyan látják a filmet Magyarországon. Sokan értik a filmet, el is fogadják, de az is bennük van, hogy mit képzel, mit keres itt ez az ausztrál magyar és különben is mi köze hozzá. Ezt így persze senki nem mondta ki, de azért éreztem. Ha itt vagyok Magyarországon, én sem tartom annyira magától értetődőnek a hozzáállásomat.

A vérprofi, szöges cipős újságírókat elhajtotta a cég. Veled szóbaálltak.

Ez talán nem egyszerűen profizmus, inkább egyéniség kérdése, mondanám, ha nem tűnne nagyképűségnek.

Én azt érzem, hogy Magyarországon nem mernek ilyen hozzáállással, ilyen mértékű személyes odafordulással, őszinte érdeklődéssel filmet csinálni. Ha sarkítanék, azt mondanám, talán attól félnek, hülyének nézik majd őket.

Szerintem ez nagyon bonyolult kérdés. Most készítem a doktorátusomat, érdekes adalék ez is hozzá. A munkám arról szól, hogy a dokumentumfilm nem más, mint bizonyos hatalmi, politikai harcok és összeütközések eredménye. És a nagy kérdés számomra az, hogy a rendező menyire tud ezeken a hatalmi viszonyokon felülkerekedni, és olyan filmet csinálni, ami tükrözi a valóságot. De aztán belemegyünk egy újabb mély gödörbe: mi is igazából a valóság?

Úgy veszem észre, a magyar gyakorlat az, hogy a rendezők a nélkülük létező valóságot tekintik filmjük tárgyának. A kész filmből kivágják, ha felvillannak a képeken, az általuk feltett kérdésekre csak a válaszokat hagyják a filmben. Ezzel szemben te magad, Hegedüs Péter, része vagy a filmednek. Nem mikrofon-, vagy kameraállvány vagy, hanem részt vállalsz a történésből.

Önmagában az, hogy forgatok, más jelentést ad a történéseknek. Én ezen túlmegyek: bizonyos dolgok nem történtek volna meg, vagy nem úgy történtek volna, ha én nem vagyok ott. Az Örökség című filmben Balázs nélkülem nem jutott volna el Ausztráliába, eszébe nem jutott volna nélkülem Ausztráliába utazni - miért ne lehetne ez része a filmnek? Az lenne a valótlanság, ha ezt az összetevőt az objektivitás jegyében elegánsan kifelejteném a filmből. Nem titkolom azt sem, hogy a film költségvetéséből tudott elutazni Ausztráliába. A tiszai halpusztulás után a többi halászhoz hasonlóan ő is nagyon nehéz helyzetbe került. Miközben velem dolgozott, s az érdekvédelmet szerveztük, nem tudott más, pénzkereső munkával foglalkozni, ezért tőlünk, a produkciótól kapott pénzt. Az már teljesen az ő döntése volt, hogy abból a pénzből nem az áramot kapcsoltatta vissza, hanem az ausztráliai útra fordította. A filmben is szereplő barátnője majdnem elhagyta, mert túl reménytelennek, szélmalomharcnak tartotta Balázs érdekvédelmi próbálkozását.

Kettejük vitáinak felvételekor mi döntötte el, hogy mikor kapcsolod ki a kamerát?

Hát, amikor a veszekedés hevében engem is elküldtek melegebb éghajlatra, akkor nem nagyon volt más választásom...Egyszer kifejezetten éreztem, hogy az mentette meg a kapcsolatukat, hogy én is ott voltam. Az is jellemző, hogy az intim, veszekedős jelenetekre akkor került sor, amikor hárman voltunk, plusz a kamera – persze, veszekedtek szegények akkor is, ha nem volt ott a kamera, de az értelemszerűen nincs benne a filmben. Olyan voltam számukra, mint egy bútordarab. Arra az időre, amíg velük dolgoztam, beépültem az életükbe. Ez nagyon érdekes tapasztalat volt.

Hogyan jutottál magyar pénzhez a forgatáshoz?

Várai Jeges Attila (JAVA FILM) pályázott a témával a nevemben. Az MMKA-tól nem kaptunk semmit. Ő a Hewlett Packardnál dolgozott, sok próbálkozás és kemény harc után, elnyert 5000 dollárt, azt tettük a filmbe. A film elkészülte után az Oscarra nevezéskor kellett 10 millió Ft. Az összegnek több mint a felét az ORTT-től és a Környezetvédelmi Minisztériumtól kaptuk meg, így lett ebből koprodukció.

Itt a szemlén látták néhány százan a filmedet. Ígérte valaki, hogy esetleg vetíteni fogják moziban vagy televízióban?

Bodnár Ági, aki a magyar változat megszerkesztésében segítségemre volt, s aki a magyar tévének vásárol filmeket, mondta, hogy meg akarják venni, lemegy a közszolgálati televízióban. A Duna Televíziótól is jelezték, hogy érdekli őket.

Szerinted meddig lehet ezzel a kíváncsi alapállással, a tiszta érdeklődést követve filmet forgatni? Másképp: kezdesz-e már "profisodni"?

Szerintem igen. Az a fajta filmes gőg azonban, amit itt "profizmus" néven emlegetünk, remélem, soha nem lesz a sajátom. Attól, hogy én kamerával megyek valahova, nekem semmivel nem jár több, mint annak a halásznak, aki a filmem hőse. Ebben, azt gondolom, nem változom. Én nem tudok idejönni egy bazi nagy kamerával, és bazi nagy arccal, és beférkőzni a Balázs életébe, hogy ide figyelj, én vagyok az ausztrál... (nevet)

Tényleg, ausztrál vagy?

Nem. Én ausztráliai magyar vagyok. Onnan ide vágyom, innen meg oda. Ez egyfelől nagyon jó dolog, másfelől átok is. Nehéz ez. Most nagyon jól érzem magam itthon, és tudom, hogy majd fél évig nem fogok visszajönni, mert a doktorátusomat kell csinálnom. El tudom fogadni ezt a kétlakiságot, mert ott is van saját környezetem, a barátaim, akikkel felnőttem, vannak értékek, amiket ott szereztem magamnak, s amelyek fontosak nekem. Ez vagyok én, ez a kettősség. Azt még nem tudom, ha megházasodom, úgymond letelepszem, hol fogok élni. Ha esetleg magyar lánnyal házasodom össze, nyilván komolyabb időt töltök el itt, de ki tudja. Én a filmjeimben akarom feldolgozni ezt a kétlakiságot. Most egy játékfilmet kezdtem írni, amelynek a munkacíme: Hazatérés. Egy harminc év körüli ausztráliairól szól, aki Magyarországon született, kiskorában örökbe adták, és visszajön, hogy megtalálja a szüleit. Pillanatnyilag az a legérdekesebb tapasztalat számomra, hogy bizonyos történések játékfilmben egyszerűen nem állják meg a helyüket, dramaturgiailag nem működnek, holott a valóságban bizonyíthatóan úgy történtek.

Filmográfia:

Grandfathers and revolutions

r,f,gy,prod: Peter Hegedüs, o: Ivan Gaal, Matyas Erdely, v: Bob Blasdall, h: Tamas Zanyi, z: David Sills, Laura Mitchell, Luca di Rubba, Ando Drom, gy: Ian Lang, sze: Katalin Gaspar, Dorka Hegedüs, Peter Hegedüs, Violet Cabrero, Barka Hegedüs, Jozsef Hegedüs, Hegedüs András, Hegedüs Andrásné, Ivan Gaal, Rácz Sándor, Pongrátz Gergely, Lukács Károly,

Australian Film Commission, Pacific Film & Television Commission, Griffith University

1999, video, szí, 53 perc, angol és magyar nyelvű

Hegedüs András 1956-ban miniszterelnökként aláírásával törvényesítette a magyar forradalmat leverő oroszok jelenlétét az országban. Péter, Ausztráliában élő unokája szeretné megismerni mind nagyapja, mind az egykori forradalmárok érveit. Egymás mellé kerül a reálpolitikus Hegedüs, aki szerint semmilyen eszméért nem szabad emberi életet áldozni, a Corvin köz-beli Pongrátz Gergellyel, akik a szabadságot, a függetlenséget mindenek feletti értéknek tekinti. Hegedüs a forradalom után nem vállalt pozíciót, a demokratikus ellenzék prominens tagja lett. Családi filmek és archív felvételek, egymással vitatkozó eszmék és sérelmek együttesen rajzolják ki Öregapa arcképét.

Örökség: Egy halász története

(Inheritance: A Fisherman’s Story)

r, f, szerk, rip: Hegedüs Péter, o: Hegedüs Péter, Csoboth Attila, Erdély Mátyás, Jason Heargraves, z: Monori András, v: Tony Stevens, gy: Gabrielle Jones, p: Hegedüs Péter, Várai Jeges Attila, sz: Mészáros Balázs

2003, Soul Vision Films Pty Ltd., JAVA Film, video, szí, 74 perc

2000-ben az Esmeralda román-ausztrál aranybányász cég hibájából nagy mennyiségű cián ömlött a Tiszába. 130 ezer tonna hal pusztult el, felborult a folyó ökológiai egyensúlya. A film Ausztráliában élő rendezője éppen Magyarországon tartózkodott, felelősséget érzett a történtekért, s a helyszínre sietett. Megismerkedett Mészáros Balázzsal, akinek családja több mint kétszáz éve a halászatból él. Balázs egyrészt könyvet kezdett írni „Örökségem” címmel a halászok életmódjáról, másrészt szeretett volna utánajárni, hogyan történt a szennyezés, illetve honnan kaphatnának segítséget a tiszai halászok. Romániába, majd Ausztráliába utaztak. Az Esmeralda cég képviselői kezdetben bizalmatlanok voltak velük, mert a sajtó nagyágyúi meghurcolták őket, Balázs és a rendező őszinte kíváncsisága, nem támadó hangvétele azonban együttműködési készséget váltott ki belőlük. Mészáros Balázs nem sokkal a hasonló esetekben szokásos határidő lejárta előtt terelte jogi útra a halászok kárigényét. Ettől a lehetőségtől visszamenőleg értelmet nyert magányos harca is, amelyre egzisztenciája és a magánélete is majdnem ráment. Kiderült ugyanis, hogy a hivatalos szervek közül egyik sem tartotta feladatának, hogy a halászok érdekeit képviselje, nekik maguknak kell megtenniük.

 

Mészáros Balázs
Mészáros Balázs
216 KByte

339 KByte

29 KByte

29 KByte

199 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső