Árpa Attila Argo című filmje szeptember 16-tól látható a mozikban. A rendező nevét korábban - filmes képzettsége dacára - elsősorban televíziós producerként illetve könyvíróként ismerhettük, ez az első nagyjátékfilmje. Árpa Attilával filmje szeptember 14-i díszbemutatójának másnapján beszélgettünk.

Túlélte a tegnap estét?

Alakulok (nevet).

A felvezető konferansz szerint babonából maradt távol a díszbemutató elejétől.

Egyrészt tudtam, hogy ennyi ember jelenléte (2210-en voltak) nagy káosszal járhat, egyesek nem hajlandók majd végigállni a sort, vagy nem akarnak majd az első sorban ülni, ilyesmi - nem akartam ezt látni. Meg aztán nem tartottam volna elegánsnak, ha a film elején megjelenek.

A tegnapi nagy érdeklődést látva még mindig izgul a film várható fogadtatása miatt?

Igen, hiszen a nagyközönség elé még csak holnap kerül. Nyilván nagyon örülök, hogy ilyen sokan voltak, jólesett látni a tolongást, de nem hiszem, hogy egy díszbemutató mérvadó lenne.

A díszbemutatón nem csupán barátai és tisztelői voltak jelen, hanem a sajtó képviselői is. Az ő láthatóan nagy érdeklődésük nem vetíti előre a közönség reakcióit is?

Nem tudom. A sajtó érdeklődése talán azt jelenti, hogy a nevemre vagy a személyemre kíváncsiak, de ez nem jelenti azt, hogy a filmre is azok lesznek. Ha a sajtóról van szó, kissé mindig tartok attól, hogy valami meghökkentő vagy botrányos dologra számítanak.
Én azt szeretném elérni és szerintem ezzel a filmmel el is értem, hogy az a néző, aki beül a moziba, függetlenül attól, hogy mit gondol vagy nem gondol rólam - hiszen van aki utál van aki szeret, pont annyi embert vonzok mint amennyit taszítok - attól kezdve, hogy elindul a film, elfelejtkezik a személyemről és belemerül a látottakba. Különösen az első hat percnek van ez a hatása, amely véleményem szerint effektíve beszippantja az embert a filmbe.
Az újságírónő történetében például szándékosan igyekeztem kerülni minden olyan mondatot vagy megjelenést, ami az RTL Klubot idézné fel, és egy-egy apró poén kivételével - a könyvem például látható a könyvesbolt jelenetben - inkább igyekeztem elfelejtetni a nézővel a televíziós előéletemet.

Ön feledné a televíziókat, de úgy tűnik, a televíziók nem tudják feledni magát, hiszen a díszbemutató felvezetőjében a film egyik fő szponzorát, az RTL Klubot képviselő Dirk Gerkens majdnem többet beszélt az Ön valamikor újrainduló tévés munkájáról, mint a pillanatokon belül elinduló filmről. Pedig a jelenlévő közönség a filmre jött...

Mert ez az ő világa, ő ebben él és innen néz kifelé. Kimondta nyíltan azt is, hogy nem kíván nekem túl nagy sikert a konkurenciánál, és burkoltan azt is, hogy inkább finanszírozza a filmes karrieremet, csak ne dolgozzam a másik tévénél, mert az lehet, hogy az RTL-nek rossz lesz.

Elindul a film, benne az ütős első hat perccel, majd a néző szembesül egy szemcsés, hideg, sötét képi világgal.

Igen, ez egyfajta koncepció, amit végigvittünk, igaz rapszodikusan. Mikor a Tejesember illetve high-tech csapata jelenik meg, ez a képi megjelenés dominál, és másfajta, mikor a két másik csapatot látjuk. Ehhez következetesen ragaszkodtunk a film egészében.

A római csata jelenete meglepő: egy tömegjelenet, amiben nincs tömeg, de mégis úgy tűnik, mintha lenne...

Elárulom, hogy ez a nyitójelenet egy kicsit üzenet is szeretett volna lenni a Honfoglalás típusú filmeknek, hogy maréknyi statisztával is lehet tömegérzetet kelteni, ezt szerettem volna bebizonyítani.

Érteni vélem, hogy ezt a filmet a karakterekből és a szituációkból adódó poénok tartják össze, nem a logika vagy a halálpontos történetvezetés, mégis az volt a benyomásom, hogy a filmet egy hosszabb forgatókönyvön alapuló változatból rövidítették le.

Nem csupán a forgatókönyv volt eredetileg hosszabb, de maga a nyersvágás is 180 perces lett. Azt nyilván rövidíteni kellett - még így is kicsit hosszúnak érzem. Néha azért érzem azt a vágyat, amit Eisenstein, hogy a vetítőfülkében is vagdosnék még egy kicsit (nevet), de a bemutatóra ennek véget kellett vetni. A 180 percet le kellett vinni 100 körülire, és ez persze áldozatokkal járt, logikai bukfencek vannak a filmben, de aki ebben a filmben a logikát keresi, az egyébként is rossz helyen kopogtat... (nevet).

Igazából az egy szereplő jellemén belüli esetleges logikátlanságokat lehet talán számon kérni a rövidítésen, gondolok itt Pszichóra, a pisztolyos bérgyilkosra, aki mindenre lő, ami mozog, hatásos antréjában mégis szöszmötölős nikotintapaszokkal öli meg Waltert...

Na ez az a figura, akinek a viselkedésében a legkevesebb ésszerűséget kell feltételezni, mert kezdjük azon, hogy miért a téglafalat berobbantva lép be, mikor egyszerűbben is megjelenhetne, mondjuk egyszerűen kilépve a furgonajtón?! Miért nikotintapasszal öl, és miért lövi le a bohócot? Vagy a film végén miért a kaszát fogja meg, miért nem mást? Teljesen illogikus, de ő ilyen. Ezért félnek tőle a társai is. Az értelmet nem nagyon kell keresni ebben a filmben. Ártatlanok halnak meg, a film főszereplői halnak meg idő előtt, teljesen váratlanul - ha úgy tetszik, logikátlanul.

A forgatókönyv az Ön ötletéből készült?

Nem. A főiskolán együtt jártam a két forgatókönyvíróval, és már akkoriban, hat-nyolc évvel ezelőtt eldöntöttük, hogy ha valaha filmet csinálunk, akkor az első mindenképpen olyan lesz, amiben mindaz benne van, ami az aktuális magyar filmben nincs: amerikai akciójelenetek, robbanások, értelmetlen halálok. Ráadásul akkoriban még Guy Ritchie sem volt annyira exponálva, Tarantino sem, tehát ennek semmilyen hagyománya nem volt itt nálunk. Persze nem azt mondom, hogy ha akkor megcsináljuk, akkor mi lettünk volna a Guy Ritchie... (nevet).

Nem biztos, hogy 6-8 évvel ezelőtt ez a film bejött volna a magyar nézőknek.

Ez a másik kérdés, valóban. Szóval a barátaim megírták a forgatókönyvet, ezt dolgoztam át én, mint rendező. Az eredeti forgatókönyv sokkal hosszabb volt.

Nem több lehetséges forgatókönyvből vagy filmötletből választotta ezt, hanem kimondottan ezen dolgoztak évekig.

Nem, már eleve úgy dolgoztunk rajta, hogy ez lesz az első filmünk.

A karaktereket ezek szerint nem meghatározott színészekre írták, hanem Ön a megírt szerephez keresett színészt.

Igen. Emiatt a szereplőválogatás is hosszú ideig tartott.

Hogyan sikerült összefésülni a különböző színészi hátterű szereplők teljesítményét? Mindenki nagyon a helyén van, de felteszem másként kellett instruálni a klasszikus színházi rutinnal rendelkező Görög Lászlót (Tézeusz) mint a civil Kiss Józsefet (Tyson).

Nyilván sokat kellett velük dolgozni, és ezért is csináltuk azt, ami egyébként szokatlan Magyarországon, de bevett szokás mondjuk Amerikában, hogy a forgatás előtt két hétig csak gyakoroltunk a színészekkel, mozgás- és olvasópróbákat tartottunk, ahogy a színházban csinálják, csak persze szárazon, egy kertes ház kertjében. Így megtaláltam azokat a pontokat ami mentén, illetve azokat a módokat, ahogy egy-egy embert instruálni kell. Kiss Józsi teljesen civil, kerti burkolatokkal foglalkozik, de mégis ő volt a legjobb Tyson szerepére. Kerestem én színészt az ő szerepére is, meg a számítógépes Tejfölére is, de nem találtam hiteles figurákat. Érdekes módon a Tyson karakterre jelentkező színészek mindegyike eleve paródiát csinált a figurából - Józsi nem, ezért kapta ő a szerepet. Tudom, hogy néhány embert majd zavar, amikor megszólal a teljesen civil hangján, de ennél hitelesebben senki sem hozza a figura lényegét...
Tysonnal és Tejföllel (Balogh Ádám, aki egyben a film társproducere is) nem azért kellett sokat dolgozni, hogy szerepelni tudjanak, hiszen igazából saját magukat kellett adniuk, hanem azért, amiért általában az amatőrökkel, hogy minden nap tudják hozni ugyanazt a szintet.
A rutinosabb szereplők mozgatása sem volt problémamentes, mindenkinek megvoltak a gyengéi és az erősségei. Oszter Sándornak (Tejesember) azt kellett mondanom, hogy ugyan ez egy vígjáték, mégse akarjon viccesnek látszani, mert az ő figurája attól lesz nevetséges, ha nagyon komolyan veszi magát. Kovács Lajos (Balog Tibi) pedig néha túljátszotta, máskor pedig nem volt elég kemény. Játszott párhuzamosan vagy három filmben, ezenkívül színházban, és néha úgy érkezett a forgatásra, hogy ugyan a szöveget természetesen tudta, de nem pontosan úgy hozta a figurát, mint a megelőző forgatási napon. Mert mondjuk a jóságos Lőrinc barátot játszotta előző este a Bárkában. Nekiálltunk, és persze hozta a figurát, mert zseniális színész, de mégis úgy éreztem, hogy valami nem stimmel. A keménység és az agresszivitás hiányzott belőle. Ilyenkor azt kellett mondani neki, hogy "Lajos, legyél egy kicsit Tibisebb", és ilyenkor tudta, hogy keményebbnek kell lennie.

Változtatna-e utólag a filmen? Én úgy érzem, hogy a Kun Katalin-szál egy kicsit a levegőben lóg, még azt is megkockáztatom, hogy talán felesleges is.

Nagyon sok mindent tudnék még csiszolni a filmen. A Kun Katalin történet eredetileg egy jobban kifejtett történetszál volt, fel is vettünk több jelenetet, középpontban a médiával és a szenzációhajszával. De két dolog történt: egyrészt Eszenyi Enikő nem vállalta a sztárriportternő szerepét, így a sztárriporternő (Horváth Jolán) csupán egyetlen egyszer jelenik meg, a tévébejátszáson - hozzáteszem: Eszenyi Enikő úgy utasította vissza a szerepet, hogy nem is olvasta el a könyvet, tartott a nevemtől, gondolom én. Másrészt amikor a 180 perces nyersvágás megtörtént, húznunk kellett a sztorin, és mivel ez volt a leggyengébb szál, ezt csonkítottam meg. Ha újraírhatnám és forgathatnám, akkor az újságíró-szálat úgy ahogy van, kihagynám, illetve a Tézeusz-szálat újragondolnám. Ők maradnának, csak másképp, más értelmet kapnának. Az eredeti forgatókönyv szerint ők voltak a főszereplők... Szívem szerint én azt csináltam volna velük, hogy ezek hárman tényleg végig be vannak szívva, és tényleg csak sodródnak az eseményekkel, és azt sem tudják, mi történik körülöttük - de azt hiszem, az már kicsit sok lett volna...

Véleményem szerint a filmjének nagyon sok nézője lesz. Miért érezte mégis szükségét annak, hogy folyamatosan hangsúlyozza az interjúkban illetve a filmhez kapcsolódó grafikákon is, hogy ezt a filmet a közönségnek szánta és nem a kritikusoknak, akik úgysem szeretik majd? Mire föl ez a provokáció?

Egyrészt imádom provokálni a kritikusokat... (nevet). Másrészt felhúztam magam. Mostanában látható a Fahrenheit 9/11 című film. Lehet vitatkozni azon, hogy jó-e vagy sem, de van egy film, ami kasszasiker Amerikában, Cannes-ban Arany Pálmát nyer, és akkor egy magyar internetes honlapocska kritikusa le meri írni, hogy ez milyen szar, mennyire lényegtelen és mennyire nem szabadott volna megcsinálni. Ráadásul mindezt még csak nem is logikusan vagy megokoltan... szóval hogyan jön ehhez egy kis internetes lap kritikusa, ez felidegesített.
Persze az a kép, amin a kritikus felakasztja magát...(nevet) és társai nem csupán a kritikusokról szól, hanem az átlag magyar mozinézőnek üzenek vele. Nem a magyar filmrajongónak, aki minden Jancsó-filmet megnéz, hanem annak, aki eddig csak amerikai filmre ült be, és a magyar film létezéséről tudomást sem vett, hogy ne féljetek gyerekek, ez nem olyan film lesz, amin átsiklott a tekintetetek eddig a mozipénztár előtt a kínálatot böngészve. Minderre a nevem valószínűleg rásegít majd, de nem árt még egy kicsit kommunikálni ezt. Az átlag mozinéző ha azt látja, hogy elássuk a filmművészetet, és felakasztjuk a kritikust, akkor azt mondja: hű, lehet, hogy ez egy jó film.
Nagyon távolról persze az is benne van, hogy én, Árpa Attila ennek a mai magyar filmművészetnek - néhány kivételtől eltekintve - nem szeretnék a része lenni, ezt a filmem egésze is mutatja. Ott van Antal Nimród, Pálfi Gyuri, Török Feri, őket imádom, és azt kívánom nekik, hogy még százmillió filmet csináljanak, de rajtuk kívül nem nagyon tudnék mondani olyan filmművészt, akire azt mondanám, hogy igen, ez a jó irány. Három név meg azért kevés egy olyan országban, aminek elvileg kéne hogy legyen tradíciója. Nem tudok mit kezdeni az olyan filmekkel, amit nem a közönségnek készítettek.
Ezt a filmet egyértelműen a magyar közönségnek szántam, senki másnak.

Nagyon érdekes, hogy ezt mondja, mert véleményem szerint teljesen mindegy, hogy ezt a filmet hol játsszák, a humora nagyjából mindenhol bejön.

Szerintem meg pont nem.

De ezek a magyar szereplők pont olyan kétbalkezes szerencsétlenek, mint mondjuk A Ravasz, az Agy... brit balfékjei, csak ezek nem a Temzén hajóznak a Big Ben felé, hanem a Dunán a Parlament irányába... Ez is hülye, az is hülye.

Szerintem nagyon sok benne az olyan tipikus magyar vonás, amin esetleg külföldön is nevetnek, de az igazi értelme csak itthon jön le, mert ahhoz ismerni kell a magyar mentalitást. Hogy például itt gondolkodás nélkül megfúrják a tankkocsit. Vagy hogy ezek a balfékek tulajdonképpen nyernek a végén. Az összes bukkanó, amibe itthon a Tejesember belefut. Valószínűleg működnek a poénok külföldön is, de hogy azokat a bizonyos kacsintásokat és idézőjeleket valóban értse a néző, ahhoz itthon kell élnie. Talán úgy kellene fogalmazni, hogy külföldön a poén az poén, de itthon még a poén is idézőjelbe van téve - ez a különbség.
Persze én lennék a legboldogabb, ha külföldön is vennék a filmet...(nevet). Egy német videoforgalmazóval a nyersvágott anyag alapján már kötöttünk szerződést, román és szlovák partnerünk is van, de még igazán nem kezdtünk bele a külföldi forgalmazás lehetőségeinek felkutatásába.

Valóban vannak még piros nyomógombos telefonok Magyarországon?

A benzinkutas jelenetre gondol? Nem, nincsenek, a kellékes egyszerűen ezt hozta be a kellékraktárból. Nem volt ebben semmi "hátsó szándék", telefonreklám meg ilyesmi, egyszerűen ezt kértem tőle.

Ki találta ki a film narancsos színvilágát?

A narancssárga a szerencseszínem, a könyvem borítója is ugyanaz, még Pantel-skálán is ugyanaz a számuk, Tibinek a széldzsekije is narancssárga, és ezen alapszik az egész kampány is. Egyszerűen szeretem ezt a színt.

A - szintén narancssárga alapú - plakátot egy kissé túlegyszerűsítettnek érzem.

Az is tudatos választás eredménye. Volt korábban egy másik változat is, amerikai film stílusú óriásplakát, csak nagyon kevés pénzünk volt a kampányra - nem véletlenül nem látni egyetlen óriásplakátot sem a városban - mert az egyik támogató átvert bennünket... De a mi szerény eszközeinkkel igyekeztünk mégis egy olyan kampányt folytatni, ami kitűnik a többi közül. Az előző verzió szerinti óriásplakát a mozipénztáraknál úgy első ránézésre nem ugrott volna ki a többi közül - lett volna rajta pisztoly meg kamion, három-négy arc, egy klasszikus amerikai plakát, ami nagyon jól nézett ki, de nem lett volna feltűnő. Ettől kezdve az volt a cél, hogy minden megjelenésünkben egységesek legyünk, de feltűnőek.
Az, hogy minden plakáton más szereplő árnyképe látható, szintén amerikai kampányeszköz - egy többszereplős filmnél teljesen bevett szokás, hogy változnak az arcok a hivatalos plakátokon.
Azt is hozzátehetném persze, hogy jó magyar szokás szerint nem tudtunk dönteni, hogy ki legyen rajta, ezért mindenki rajta van...(nevet).

Mit kell tudni a zeneszerző Nemes Csabáról?

Ő ugyanúgy kevéssé volt ismert eddig a filmgyártásban, mint a film legtöbb alkotója. Nagyon sokunknak ez az első filmje, így az operatőrnek vagy nekem is. Nem a referenciákat néztem, hogy eddig ki mit csinált. Ennek nagyon egyszerű oka van: nem volt olyan film, ami megfogott volna, hogy hoppá, ehhez ki csinálta a jelmezt vagy hű, ehhez ki írta a zenét. Ezért nem az adott ember referenciái érdekeltek, hanem a hozzáállása a filmhez és hogy érti-e azt a bizonyos idézőjelet, amiről folyamatosan beszélek. Volt egy olyan látványtervező, aki egy rendes amerikai kalandfilmet szeretett volna csinálni. Volt egy olyan jelmeztervező, aki azt mondta: akkor a Balog Tibire természetesen bőrdzseki és arany nyaklánc. Én meg mondtam hogy nem, ez nem az a film. Balog Tibi: széldzseki, fejkendő, cicanadrág, tornacipő. Nem arany nyaklánc, mert ezt csinálná mindenki.
Vagyis ezekben a fontos részletekben is új utakat igyekeztünk bejárni.

A zenét különösen kiemelném, mert az egyes zenei betétek nagyon jól követik a mozaikos építkezés hirtelen váltásait.

Kaptam olyan kritikát, hogy semmilyen zenei koncepció nincs a filmben. Erre azzal az elcsépelt közhellyel tudnék válaszolni, hogy az a koncepció, hogy nincs koncepció. Ugyanis tényleg azt csináltam, hogy azt a zenét raktam oda, ami oda illik, ami ott működik.
Az egyik kedvencem egyébként a Sofőr belépője, a népzenei alapú szám, ami a site aláfestő zenéje is.

A "Black II Black featuring Nagy Feró" végefőcímdal elég slágeres...

Kellett egy olyan zenét is találni, ami a film hangulatát is tükrözi, fogyasztható is, és a Danubius meg a Viva is lejátssza.

A site-on úgy jelölik az Argót, hogy Film és Magazin. Ez is csak egy poén vagy van valami mögötte?

Nem, ez nem vicc. Tervezünk egy Argo magazint, ami a nagyon gagyi bulvárlap paródiája lenne, de tartalmazná a film cd-jét illetve dvd-jét. Nem tartottuk szerencsésnek, hogy mondjuk könyvvel jöjjünk ki, mert ehhez a filmhez nem illene az elegáns keményfedeles nyomdai megjelenés, hanem egy olyan igazi cica-mica cicimagazinos dolgot.

Hogy mit?

De tényleg! A tegnapi bemutatón ott volt például a Kovi, négy lánnyal, nem véletlenül, mert a lányok szerepelnek majd a magazinban.

Kapott már visszajelzéseket a filmről?

Kaptam olyan kritikát, hogy túl sokszor fejeződik be a film. Erre mondom, hogy nézd meg A Gyűrűk Urának harmadik részét, hogy annak hányszor van vége...(nevet).

Nekem meg éppen ellenkezőleg inkább kissé lezáratlan a vége, mintha bizonyos szálak nem lennének elvarrva.

Ez érdekes, hogy mindenki mást kifogásol. Még nem találkoztam olyan dologgal, amit többen megerősítenek. Tegnap este rengeteg emberrel beszéltem a bemutató után, de mindenki mást mondott, hogy szerinte ezt kellett volna másképpen, az volt egy kicsit necces, de olyan, amire mindenki azt mondta volna, hogy na ezt kár volt benne hagyni, olyan nem volt. De ugyanilyen érdekes, hogy mindenki máson röhögött. A teremben egyszer csak egy helyen megszólalt a nevetés, aztán egy poénnál teljes csönd, majd a terem másik pontján hangzott fel a nevetés. Van a filmben öt-hat alapziccer, amit mindenki levesz - például amikor Tyson körbeforogva lőni akar és lefejeli a mellette álló autót, ezt túl erőltetettnek éreztem, ki akartam venni, de a vágószobában mindenki röhögött rajta, ezért bennhagytam. Az, hogy minden réteg megtalálja a saját humorát benne, az szerencsés, de nem tudom, hogy valójában előny-e. Lehet, hogy a legnagyobb előny, mert mindenki meg fogja nézni, és viccesnek találja, de lehet hátrány is, hogy ja, láttam, volt benne pár poén, de a többin nem tudtam nevetni.
Majd elválik.