Harmat György Pingvin a nyárban
Török Ferenc: Szezon

206 KByte

Gulika. Huszonéves, „jó kötésű” srác, önérzettel és realitásérzékkel. A karcagi Flash diszkóban pultos. Az ő apró „drámai vétsége” indítja el a Szezon cselekményét: az ő hibájából vágja el egy üvegszilánk a Főnök haverjának száját sörivás közben. Főnöke nemcsak hogy azonnal kirúgja Gulikát, de a fiú még vendégként sem teheti be a lábát a diszkóba. Két barátjával hamar határoznak: el innen! Nyár lévén Gulinál Pest szóba sem jöhet, tehát: irány a Balaton! Persze nem kerékpáron és nem szünidőzni, mint majd’ negyven éve a Bacsó-féle Szerelmes biciklisták három fiatalja, hanem autóval és „idény munkásnak” az aligai üdülőbe.

Virág Gyula. Huszonéves, kisvárosi amorózó. Ő is a Flash-ben dolgozik. Kétszer is föllép Guli védelmében a Főnöknél, hiába. Aztán a Klub Aligában majd ő kerül hasonló helyzetbe. Miután „lenyomta” egy képviselő feleségét, ráadásul jól beolvasott a gazdasági igazgatónak ("az én pénzemen eteti a pesti seggfejeket”), kirúgják. Nincs más hátra: egyetlen vagyonaként előnyös külsejét bocsátja áruba. Pesten megvalósulhat régi álma, hogy „örökké ragyogó pornócsillag legyen az égen”.

Nyéki Peti. Huszonéves. Útja barátaiéhoz hasonló: elvégezték a debreceni „Kerit”, aztán a Flash Karcagon, majd Aliga és Pest. Régi színdarabokban az ő szerepkörét hívták úgy: „naturbursch”. (Az Idegen szavak szótára megfogalmazásában: „természetes modorú, jó kedélyű, őszinte fiatalember.”) Életcélját társai kiröhögik. Családot szeretne: feleséget, gyereket, házat, kutyát.

Timi. Huszonéves, kedves lány, pici fanyarsággal, nyári gyakorlaton a Klub Aligában. „Hazajárós”, enyingi. Megismerkedésük pillanatától jól megértik egymást Gulival, míg Milán kolléga be nem kavar: elhiteti a fiúval, hogy Timi felajánlkozott neki, lefeküdtek, sőt a lány a családjának is bemutatta.

Milán. Huszonéves. Előnyben van a három „új fiúval” szemben: ő már tavaly is az aligai üdülőben dolgozott, eldicsekszik vele, hogy huszonhárom lányt „döngetett le” egy szezon alatt. Igazi intrikus: nemcsak Timi és Guli születő románcába rondít bele, Gyulát is ő dobja fel Iminél, a felszolgálók fiatal főnökénél, így vetvén véget vetélytársa pályafutásának „az üdülő bikájaként” és pincérként egyaránt.

Gulika, Gyula, Nyéki, Timi, Milán és a többiek. Ha majd később visszagondolunk Török Ferenc második nagyjátékfilmjére, alighanem elsősorban portrék idéződnek fel belőle, fiatalok (és az őt körülvevő idősebbek) portréi. És szituációk, szituációsorok, melyek a portrékat kialakítják, működtetik, megelevenítik - a remek írói-rendezői-színészi-operatőri összjáték eredményeként. Gyula „csajfűző” szövege a strandon („Napoztok, frankón? Süt, mi? Keményen.”), Guli és fogorvos anyja párbeszéde („Van egy kis lóvéd?” „Mire?” „Életre…”), Gyula kifakadásai („Balaton, baszod, aztán ilyen szállás?”, „Negyven rongyér’ ilyen niggermelót!”) leírva, önmagukban nem fejtenek ki olyan elementáris hatást, mint a film kontextusában. Podmaniczky Szilárd és a rendező rövid, töredékes, lefokozott (gyakran trágár) dialógusai tökéletesen közvetítik a figurák helyzetét, habitusát, ám igazán élővé, lélek- és korfestővé a színészek (és a már említett alkotói együttműködés) révén válnak. Nagy Zsolt (Gulika), Nagy Ervin (Virág), Kokics Péter (Nyéki), Rezes Judit (Timi), Géczi Zoltán (Milán) – nem kis – tehetségük legjavát nyújtják az útkereső hősök megformálásában.

Körülöttük pedig az alföldi városban, a balatoni üdülőben és a pesti „pornóvizsgán” ott az alakok egész galériája, akiknek – kisebb vagy nagyobb epizódszerepekben ugyancsak kiváló színészek adnak testet és lelket. Gál képviselő például (Hegedűs D. Géza), a Klub Aliga kiemelt vendége, a gazdasági igazgató barátja már az első pillanatban tökéletes színészi-írói-rendezői jellemzéssel áll előttünk. Könnyű kalapban, napszemüvegben, enyhén fennhéjázó hanghordozással rendel Gyulától (aki majd a későbbiekben elcsábítja a feleségét): „Kérek egy hagymás rostélyost…De ne tegnapi krumplival hozza, ropogjon, mint a kvarchomok.”

Idegesítő vendégekben természetesen nincs hiány. Vej és anyós egymás iránti utálata közhelyszituáció. Elvileg talán az itteni jelenet sem nagyon haladná meg a sémákat. Ahogy azonban a megvetést – ismét csak ételrendelés közben - Keszég László és Egri Kati karcos-durva iróniával eljátsszák: „zaftos”, pompás, „csendesen frenetikus”.

Kútvölgyi Erzsébet bravúrja kihagyhatatlan az élmények sorából. A konyhás Ibi néniként összesen négy jelenete van, egyik sem hosszabb fél percnél, de akad, amikor csak pillanatokra van képen. Mégis teljes sorsot állít elénk: az élet által keményre faragott, de emberségéből mit sem vesztett munkásnőét. Vállán konyharuha, szájában cigaretta, mosolyogva-hunyorogva nyújtja a tányér fánkot a fiataloknak. Kisüvegből pálinkát ivó, rövid, nevetős idillje Csuja Imrével feledhetetlen.

Minden kitűnő alakítás leírásához eltúlzott terjedelem szükségeltetne. Így Takátsy Péter kápószerű pincérfőnökét, Kerekes Éva boldogtalan képviselőfeleségét, Sinkó László megfáradt kocsmárosát, Péterfy Borbála élveteg menyasszonyát, Anger Zsolt bunkó vőlegényét épp csak megemlíthetem, hiszen ideje visszatérnem főhőseinkhez.

Milán. Elnyeri méltó büntetését. Addig-addig zargatja Gulit, míg az leüti.

Timi. Milán „jóvoltából” eltart egy ideig, míg Guli és Timi között helyreáll a harmónia, még hajókirándulásra is elmennek, a lány életében először. Ám mindez nem marasztalja Gulit Aligán.

Nyéki. Nem jut közelebb céljai eléréséhez. (Íróilag-rendezőileg a főbb szerepek közül az övé a leghalványab

Virág Gyula. Lezárul a látóhatár: otthagyja a pornóvizsgát. Zavarát a helyzet lényegéből adódóan megalázó bánásmód csak fokozza, szitkozódva elmenekül.

Gulika. Az ő sajátos „szerelmi históriája” keretezi a filmet. A Szezon elején Andit várja a karcagi vasútállomáson, akivel szakítottak és akivel – feltehetően – békülne, de a lány elutasító vele. A befejezésben Guli hazavonatozik, felkeresi a lányt a Flash-ben, és közeledése most már talán sikerrel jár.

Feltehetően és talán. A film erényei közé tartozik ugyanis az a titkokat sejtető, kihagyásos, elhallgatásos módszer, amelynek következtében gesztusokból, hangsúlyokból, félmondatokból kell összeállítanunk sok mindent – például kettejük történetét. Az end sem feltétlenül happy, inkább csak annak a lehetősége. (Van azonban a metódusnak kárvallottja is: még a nagyszerű Hámori Gabriella sem tud mit kezdeni Andi megíratlan szerepével.)

Az is Török Ferenc javára írandó, hogy nem követte el azt a hibát, mely az utóbbi tizenöt év számos magyar filmjének véghatását tette tönkre. Nem fejelte meg művét szükségtelen, csak az alkotói önkény indokolta tragikus végkifejlettel. Nem hangsúlyozza túl a világunkban megkerülhetetlenül jelen lévő – indulatokból fakadó – agressziót sem, holott a közeg módot adott volna az erőszakban való tobzódásra is.

Hiszen a perspektíválatlanság frusztrációt szül, az pedig nemritkán erőszakot. És miféle perspektívái vannak hőseinknek? Tengenek–lengenek. Gyula valamelyik televíziós sztárocskát nézve reménykedik pornós befutásában: „Mér’, ezek felrántották magukat, én nem fogom?” Hát nem. Nyéki vágyai többé-kevésbé talán teljesülhetnek, de ennek egyelőre semmi nyoma. Guli meg mit lát a vonaton vásárolt távcsövön? A Flash diszkót.

Annak a karcagi cukorgyárnak a szomszédságában, ami miatt annyira utálja a cukrot, hogy még a fánk tetejéről is lefújja. Aztán a film legvégén felénk néz a fiú a látcsővel. Mi pedig raszteres, pointilista, lassított felvételen pingvineket látunk beugrálni a vízbe. Ez a Szezon utolsó képe.

Gál képviselő kisfia játszik egy felhúzható-lépegető műanyag pingvinnel az ebédlőasztalnál. Aztán Feri bá’ kocsmájában a tévén vetített antarktiszi útifilm pingvinjei tűnnek elénk. A kisfiú által otthagyott játék állatot Timi találja meg, ő adja Gulinak. Gyula megvetéssel tekint Guli eljövendő útjára: „Nyald a Lestyán seggét, aztán rohadjál el a munkásszállón. Legyél csak pingvin.” Guli valószínűleg az lesz. Pingvin. Pincér. Frakkos kisember. Nem pedig „fejes”, ahogy az elmúlt rendszerből itt maradt szóval jellemzi a Klub Aliga vendégeit a gazdasági igazgató. De hiszen a fejesek léte nem rendszerfüggő. Voltak, vannak, lesznek. Legfeljebb nem egy pártból valók, hanem többől.

Alföldi kisváros, egykori pártüdülő, vidéki diszkó, piaci-lakótelepi Pest: nem extrém módon lepusztult, de szépnek távolról sem nevezhető környezetben játszódik a film. Mégis – nem művi, hanem természetes hatást keltve – artisztikusak a beállítások, a világítások. Gyönyörűen fényképezett munka Török Ferenc Szezonja. Ez magyar film esetében nem ritkaság. Az új operatőri gárda élvonala, melyhez Garas Dániel tartozik, nem kevésbé tehetséges, mint a régi nagyok. Garas bágyadt ragyogással vonja be a film legtöbb képét, s ezt nemcsak az évszak indokolja, amikor a cselekmény játszódik, hanem a figurák és az alkotók szemlélete is.

Illúziótlan ez a történet, de nem reménytelen. Minden kisszerűségükkel, olykori durvaságukkal, apró árulásaikkal, egyszóval hibáikkal együtt megszeretjük ezeket a fiúkat-lányokat. Élnek, ahogy élhetnek. A képek belső ragyogását ők adják.

Ezzel együtt ízig-vérig hiteles a Szezon, ahogy az volt Török Ferenc első nagyjátékfilmje, a könnyebb fajsúlyú, élvezetes Moszkva tér is. (A közbeeső darabról, a Jött egy busz… Török rendezte epizódjáról jobb, ha elfeledkezünk: érdektelen, céltalan etűd – egyszerű melléfogás.) Hogy miért nem érezzük mégsem igazán mély, jelentős filmnek a Szezont (amint a jól sikerült első opust sem), arról nehezebb számot adni, mint tetszésünkről. Súlytalanítja az élményt a kellemes, bizonyos funkcióját betöltő (korhangulatot jelző), de sem változatosnak, sem különösebben invenciózusnak nem nevezhető kísérőzene. A választott novellisztikus szerkesztésmódból adódóan ritkák a drámai csúcspontok, de az igazán súlyos, erőteljes filmi pillanatok is. Hőseink sorsa mindvégig érdeklődést, együttérzést keltő, de nem megrendítő. Mindazonáltal igen jó, szerethető magyar film Török Ferencé: mindvégig erről szóltam.

A felhasznált képeket a film honlapjáról kölcsönöztük (a szerk.)

Török Ferencről korábban a Filmkultúrában:

Sulyok Máté: Rólunk szóló filmek - alapkérdések és valóságesszenciák - Beszélgetés Török Ferenc filmrendezővel
Csantavéri Júlia–Urbán Mária: Díszletek tegnap és holnap - Beszélgetés Valcz Gábor díszlettervezővel
Szász Judit: Moszkva tré - Török Ferenc: Moszkva tér - filmkritika
Marik Noémi "Nem akartam stilizálni" - Beszélgetés Török Ferenc rendezővel
Báthory Erzsi: Lapszemle - 2001.09.08.- 2001.10.12.
Bakonyi Vera - Grunwalsky Ferenc - Schubert Gusztáv - Varga Balázs: Szájtépés filmszakadásig 3. - Fiatal filmesek fóruma -2001. december 1. - 2. Szindbád mozi

 


135 KByte

80 KByte

82 KByte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső