"a punkok nem halnak meg, csak megöregednek" - budapesti falfirka

Cahit felesége meghalt, élete romokban. Az önpusztításba menekül, alkohol, drogok, agresszió és öngyilkosság (autójával falnak rohan) az útja, de ezt is túléli. - Ismeri az Az Az zenekart? Kölcsönadom a CD-t - mondja a kórházban a pszichológus. - Az egyik számuk címe: Ha nem tudod megváltoztatni a világot, változtasd meg a saját világodat. - Megvan nekem is - válaszolja Cahit.

Sibel élni akar, táncolni, szeretkezni több férfival. - Itt legalább békén hagytok - mondja anyjának a kórházban, aki nem érti, miért kellett felvágnia az ereit. Azért, mert a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó családban nem élheti az életét, mert nem hajlandó a török feleségek sorsát vállalni, mert látja édesanyja és testvérei asszonyainak boldogtalanságát.

Fatih Akin  - többek között Arany Medvével jutalmazott - filmjében, a Fallal szemben címűben két ember sorsa találkozik, az egyik már mindenen túl van, a másik még semmi igazit nem élt meg. Az egyik a fájdalom falai között él, a másik a fojtogató hagyomány árnyékában. Ha nincs ajtó, nincs létra, csak kalapács, akkor a falat kell lebontani. Nem a világ felé, egymás felé. A film alaphelyzete magában rejti a megoldást: az új, és az első élet elején álló ember közös életet kell, hogy felépítsen. Nem tudjuk, sikerülhet-e nekik, azt gondoljuk, más lehetőségük nincsen.

Sibel alkut ajánl (később saját vérével pecsételve azt): szerez sört a másnapos öngyilkosnak, ha az elveszi feleségül, és ezzel megszabadítja családjától. Két alkoholmentes bon-bonok között a szomorú örömapa is áldását adja a frigyre, a lagzin az ifjú pár koksszal ünnepel. Szülők, testvérek, barátok, unokanővér, mindenki tudja, ennek a házasságnak nincs jövője. Valójában a negyvenes csöves és a húszéves lány sem a jövőre, csakis a mára gondol. Csak a néző hisz a szerelemben, a vásznon látott már ilyet. Az ő várakozásai látszódnak teljesülni, Cahit lassan józanodik, és újra, Sibel pedig először tapasztalja meg, hogy szerelmes.

Nem a banális történetek korát éljük. Eljutnak ugyan közös kegyelmi pillanatig, de elszalasztják azt, nem lesznek igazi férj és feleség. Elválasztja őket a legnagyobb bűn: a féltékeny és férfiasságában sértett Cahit gyilkossá válik, börtönbe csukják.

Sibel hazáig, Isztambulig menekül családja elől, punk is not dead, tanulta meg rövid felnőtt élete során, és szerelme elvesztése után Cahit életét kezdi élni. A napi robot nem élet, a leendő szállodatulajdonos unokanővér hamar megvetése tárgya lesz, s a megfelelő klubot és megfelelő anyagokat Isztambulban is hamar megtalálja. Az ő igazi öngyilkossági kísérlete nem falnak rohanás, hanem három férfi végletekig bőszítése. Meghalni neki sem sikerül. Hogy a megváltást megtalálja-e? Igen, de ezt inkább csak sejtjük, mint tudjuk.

Fatih Akin fiatal, de nem pályakezdő rendező, a Fallal szemben negyedik nagyjátékfilmje. Véresen realista alkotását egy hagyományos török zenét játszó zenekar szerepeltetésével emeli balladisztikussá, akik szerelmi tárgyú népdalokat énekelnek a film elején, végén, illetve a történet különböző pontjain. Egy-kettő-három - beszámolásra kezdődik a dal, s a vége főcím előtt meghajolnak. Kétségünk nem lehet, építő és pusztító érzelmek örök meséjét láthattuk. A zenehasználat jelentős eleme a filmnek, török mulatós és pop, a nyolcvanas évek new wave-je, punk és rockzene szól a két óra jelentős részében, soha nem öncélúan. A két főszereplő jelleméhez kapcsolódik a dühös, pusztító punk (lásd a Cahit albérletének falait borító UK subs és Siouxsie... plakátokat), és a könnyed pop, a Depeche Mode I Feel You-ja festi alá mindkettőjük halálba menekülési kísérletét.

A film erejének egyik kulcsa a színészi játék. Míg Sibel Kekilli egyszerűen nagyon jó határozott, bevállalós, de naiv fiatal lányként és (rövid hajjal egész más külsejű) anyaként, addig Birol Üner azonos szerepével. Ha a hajában lévő ősz csíkokat, az arcát és testét borító hegeket talán fodrászok és sminkesek varázsolták is ilyen tökéletesen a helyükre, a mozgásában, mimikájában és mindenekelőtt a tekintetében megjelenő indulat, öröm, megtörtség túl van a színészet, a játék kategóriáján. S a mellékszerepekben is mind a helyükön vannak a szerető, a család, a barát figurái.

Ebben a balladai világban az emberek nagyon véreznek, nagyon isznak, nagyon buliznak. Sajnos ezek a nagyon nagyon jelenetek helyenként hiteltelenné, komikussá válnak. Cahit és szeretője, Marin szeretkezései például, vagy a török házasság intézményének álságosságát leleplező dominózós jelenet. Kár azért is, hogy a barát figurájának szerelemről szóló naiv tanmeséje (ringlispíl, amibe be vagy kötve, egyszer fenn, egyszer lenn) után Sibel boldogan ringlispílezik a hamburgi vidámparkban, de ezekre is rendre erős jelenetek válaszolnak.

A balladáknak mindig egyszerű és igaz a tanulságuk, a Fallal szemben viszont kortárs, többrétű mese. Nem attól vág gyomorszájba (mert gyomorszájba vág, erről a filmről garantáltan szédülve jön ki a néző), hogy megmondja az igazat - nézhető, értelmezhető többféleképpen.

Megváltástörténet, szereplői eldobják maguktól az életet, ezért a bűnükért vezekelniük kell. Ebben az értelemben Cahitot a szerelem váltja meg, újra egész emberré lesz általa, de indulatai miatt nem érdemes a boldogságra. Túléli ugyan a börtönt a remény segítségével, de magány az osztályrésze. Sibel Isztambulban jut el a végső pontig, az ő megváltását, visszatalálását az életbe gyermeke jelenti, akit nem hagyhat el, ha a kísértés erős is.

Szerelmi történet, a már emlegetett ringlispílben ülnek mindketten, életük egy szakaszában egymásra találnak, egy rövid pillanatig a felső ponton együtt ülnek beszíjazva, hogy aztán elváljanak útjaik. Egyikőjük talán új szerelemre, családra talált, másikójuk talán soha.

Fejlődéstörténet a felnőtté válásról. Egy infantilis, negyvenes gyerekember, és egy lány a pusztításon, a vágyakon keresztül a felelősségvállalásig jut. A férfi rombol, önmagát és másokat, hogy örök szomjúságát végül csak vízzel próbálja oltani, és a követelőzését alázatra tudja váltani. Alázattal kell viselnie az elutasítást is, és tudnia kell immár a maga erejéből új életet kezdeni. A lánynak a mindent kipróbáláson keresztül vezet az útja, a teljes megaláztatáson keresztül, hogy nővé, anyává válhasson. Felnőtt életében pedig nem csak önmagáért tartozik felelősséggel.

Mindezekről szól a film, de ezek felett mindenekelőtt a hazatalálásról. Primer módon is jelen van a konfliktusokban a török származású szereplők gyökértelensége, ahogy a buszvezető leszállítja őket mint istenteleneket, a kielégítetlen feleségeik mellett kupiba járó rokonokon át a meghasonlott családig, a nyugati mintát utánzó unokanővérig. Fatih Akin stílusérzéke abban mutatkozik meg, hogy ezek a példák, konfliktusok nem tanulságként jelennek meg, hanem be-beszüremkednek a történetbe. Cahit az asszimiláció kísérletének későbbi pontján jár, mint Sibel, aki csak az anakronizmust érzi ösztönösen, hogy az ortodox iszlám hagyományoknak megfelelő élet nem élhető egy idegen közegben. - Hogy beszélhetsz ilyen szarul törökül? - kérdezik Cahittól. - Hanyagoltam - válaszolja. Ő szülőfaluját hagyta valamikor ott, mint családját Sibel.

Alkohol, drogok, rock-, punk- és popzene a szerelemmel, barátokkal együtt sem elég a teljes élethez. Sibel a család elől hazamenekül, ahol otthonra, családra, gyerekre, önmagára talál, modern és nem ortodox török nő lesz egy modern és nem ortodox török városban. Cahit is buszra száll a film végén, és nem az a jelenet igazi súlya, hogy egyedül utazik-e, hanem hogy a busz hova megy. A szülőfalujába. Egy új, igazi élet várja őt is, hogy családdal, vagy anélkül, ebből a szempontból nem fontos. Ők ketten a legnagyobb magasság és mélység után hazataláltak.

A Fallal szemben igazi ereje abban rejlik, hogy multikultiról, hagyományról, rendezője gyökereiről némi pátosszal, de a lapos igazságok kimondása nélkül tud beszélni. Hogy hiszünk-e neki, az más kérdés.