Augusztus végén Magyar Nemzeti Filmarchívum a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával megkezdhette a az első magyar színesfilm, a Ludas Matyi digitális restaurálását. A filmből már az ötvenes években sem lehetett hagyományos labortechnikával színeskópiát készíteni, ezért döntöttek az archívum szakemberei a digitális restaurálás mellett. A Magyar Filmlaboratórium Kft, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézete és a Veszprémi Egyetem Képfeldolgozási Tanszéke összefogásával zajló restaurálási munkálatok keretében eddig a százperces film fele nyerte vissza színeit. A munkálatokról – melyek Európában is ritkaságszámba mennek – Fazekas Eszter, a projekt vezetője számolt be az Örökmozgóban tartott 4. Nemzetközi Filmrestaurálási konferencián. A cikk az előadás bővített változata.

2001 márciusában, az első filmrestaurálási konferencián a résztvevők már láthattak digitálisan kiszínezett próbákat a Ludas Matyiból. A Focus Fox Stúdió által vetített néhány képsort Spirit szkennerrel, videofelbontásban készítették el, a színek felerősítése, a képhibák javítása Inferno munkaállomásban történt. Mindez csak tesztelés volt, a film felújítására akkor még nem tudtuk összeszedni a szükséges összeget.

2003. augusztusában a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 15 milliós támogatást adott a munkálatokra. Ez az összeg a reális költségeket nem fedezi, de mivel résztvevők izgalmas szakmai kihívásnak, referenciamunkának és eszközeik legméltóbb tesztelésének tartják a feladatot, közel hasonló nagyságrendben saját forrásokkal, munkával fedezik a hiányzó pénzeket.

A tesztelések alapján a Magyar Nemzeti Filmarchívum a Magyar Filmlaboratóriumot kérte fel a film eredeti nitronegatívjának 2K szkennelésére és levilágítására, a negatívban 2-3%-ban megtalálható színek fölerősítésére, ennek figyelembe vételével az archív színrestaurálásra és az utómunkálatokra. A karcok, villódzások és egyéb képhibák digitális képjavításával a Veszprémi Egyetem Képfeldolgozási Tanszékét és az MTA Sztakit, az eredeti hang digitális restaurálásával pedig az MTA Sztakit bízta meg. Ez utóbbi két intézménnyel az Archívum évek óta együtt dolgozik a Széchenyi-terv pályázatának keretében egy teljes digitális filmmentő rendszer létrehozásán. A restaurálás egyúttal a fejlesztés alatt álló rendszer tesztelése is. Az érintett cégek a munkafázisok sorrendjében tartják meg előadásaikat. Az itt látható részlet a 2004. februári filmszemlén nagy sikerrel bemutatott munkakópia, 20 percnyi anyag. Most, 2004 márciusában munkálatok mintegy felével végeztünk: 50 perc kiszínezett és 40 digitálisan javított.

A Magyar Nemzeti Filmarchívumban 1989 óta folyik tervszerű filmfelújítás állami támogatással. Abban az évben a filmek romlandóságának érzékeltetésére levetítettük a Filmszemlén Máriássy Félix 1958-as filmjét, a Csempészeket, amely selejt állapotban volt. Ezután sikerült teljes filmszakmai összefogással létrehoznunk a Magyar Film Múltja és Jövője Alapítványt a nemzeti filmkincs megmentésére. Azóta a munkálatok állami támogatással zajlanak, ma a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, a Történelmi Filmalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma külön pályázati kereteiből kapott pénzösszegekkel. Évente 30-32 milliós ez a támogatás. Az elmúlt 15 évben az archívum némafilm-állománya 12-ről 40-re nőtt, harminc töredéket is sikerült megszereznünk, ezeket folyamatosan restauráljuk. Ez a tevékenységünk jelentős nemzetközi elismertséget szerzett. Korda Sándor Az arany emberét (1918) a Lumiere Alapítvány, egyetlen megszerzett Janovics-filmünket, az Utolsó éjszakát a Haghe Film támogatásával, díjának elnyerésével restauráltuk. Százkettő 1945 előtti, 292 1945 utáni hangosfilmet, 40 évfolyam filmhíradót és közel 100 rövid-és dokumentumfilmet sikerült restaurálni, felújítani, a megfelelő biztonsági kelléksort legyártani. Régi minőségében látható többek között az Emberek a havason, a Szindbád, a Szegénylegények, Bódy Gábor ötórás Psychéje, A tanú, a Mephisto, a Megáll az idő, az Isten hozta, őrnagy úr vagy az Angi Vera, de olyan rövid-dokumentumfilmek is, mint a Lánchíd, 1947-ből, a Privát történelem, az Elégia vagy a Büntetőexpedíció. Az 1945 utáni korszak minden nitroalapú nagyjátékfilmjét átmentettük és felújítottuk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden restaurálás lezártnak tekinthető, hiszen, amikor 1998-ban előkerült Amerikából A tanítónő, az első 1945 után forgatott film egy teljesebb kópiája, természetesen kialakítottuk a legteljesebb és műszakilag a legjobb állapotú verziót a filmből.

Így volt ez az első, teljes hosszában színes film, a Ludas Matyi mentésével is. 1983-ra lezárult a fekete-fehér változat teljes reproduktív kelléksorának legyártása, mivel a technikai lehetőségek csak ezt a mentést tették lehetővé. Amikor 1990-ben megpróbálkoztunk volna a separation-eljárással, a fakuláspróbákból kiderült, hogy a Gevacolor nyersanyagra készült film már csak 2-3%-ban tartalmaz színnyomokat./1/ Az akkori, hagyományos labortechnikával nem lehetett színes verziót előállítani. Még két Gevaert nyersanyagra készült, hasonló állapotú filmünk van, a Mikszáth Kálmán híres regényéből készült Különös házasság és a Civil a pályán. Mindkettőt Keleti Márton rendezte 1951-ben.

A korszakban egyébként összesen tíz színesfilm készült nitro Agfacolor nyersanyagra olyanok, mint a Liliomfi, a Rákóczi hadnagya, a Fel a fejjel vagy a Föltámadott a tenger, de pusztán e három Gevaert színeinek az átmentése nem sikerült. A 2-3% -os színtartalom digitális szempontból is határeset: ha nincs nyom, amit föl lehet erősíteni, legfeljebb kiszínezni lehet valamit és nem restaurálni. A Ludas Matyi esetében ilyen problémákkal kell megküzdenünk.

A Ludas Matyi nem volt minden előzmény nélkül való. Radványi Géza Mikszáth Kálmán regényéből 1942-ben készült filmjében, A beszélő köntösben három színes betétben Agfacolor anyagon már kipróbálták a színes technikát. A korabeli szaksajtó szerint ez filmtechnikai szempontból európai szinten is úttörő vállalkozás volt. A színes labormunkálatok Berlinben zajlottak./2/ (A film digitális restaurálását a Focus Fox Stúdió végezte, 2003-ban zárult le.) Hegyi Barnabás ezeken a betéteken ismerkedett a színes filmfényképezéssel, ő volt a Ludas Matyi operatőre is. Volkmayer Antal, a Szivárvány Filmlabor akkori igazgatója visszaemlékezéseiben megírja, milyen nagy volt a háború után a nyersanyaghiány. A Ludas Matyi másik előzménye, az 1949. május elsejét megörökítő híradóanyag 1200 méteres színes Agfacolor negatívja és hozzá 3000 méter pozitívja román csempészáru volt. A csempésznőt lefülelték, s a drága kincset a Szivárvány Labornak átadták. A csempészáruk nagyon különböző színkarakterű anyagok voltak, Volkmayer a negatív színkarakterek kiegyenlítésére kezdett különböző tónusú és színű szűrők készítéséhez. Noha az „eredményt elég gyengének” találta”/3/, ezzel a híradó anyaggal kezdődött a színes filmlaborálás, a színestechnika kitalalálása Magyarországon. Most, 2004-ben lesz lehetőségünk ezt az anyagot is digitálisan restaurálni.

A Ludas Matyi egyedülálló filmtörténeti státuszát nem csak a színestechnikának, hanem tartalmi vonatkozásainak is köszönheti. Az 1949-ben készült film a frissen államosított filmgyártás nagy próbája volt. A film a fordulat évének (1948) jellegzetes kulturális szimbóluma volt. A kommunista párt értelmezésében a filmgyár feladata „az ideológia üzemeként” az volt, hogy új, pozitív hősöket teremtsen, akik az „össznépi” igazságot mindenki számára érthetően és szívet dobogtatóan képviselik, és ezzel egy nagy reprezentatív színesfilmben jelenjen meg a világ előtt. Erre a legalkalmasabb figura volt Lúdas Matyi*. Fazekas Mihály 1805-ben írt verses elbeszélésének furfangos suhanca a magyar irodalom első parasztfigurája volt, s mindjárt háromszor verte meg urát, jogos bosszút állva megaláztatásaiért.

Szinetár György, a forgatókönyvíró a kor igényeinek megfelelően derekasan átgyúrta őkelmét, magyar Naszreddin Hodzsát, vagy Till Eulenspiegelt faragott belőle. Magán a történeten is kiadós változtatásokat hajtott végre. A film végére a kelletlen, zsíros Döbrögi (Solthy György) nem javul meg, hanem végtelen gonoszságában és tehetetlenségében a tömeges kiröhögés áldozata lesz, miután Ludas Matyi a harmadik botozást mint egy népvezér – széles népi tábor előtt hajtja végre rajta. Az egyik kritika meg is írta, hogy ez a „vitézkötéses, mucsai Falstaff” nem méltó ellenfél Ludas Matyinak** (Soós Imre)./4/ Az 1945 utáni magyar filmtörténet első pozitív hőse nem magányos, mint Fazekasé, hanem sok hozzáálmodott figura segíti forradalmát. Ilyen szerelme, a kis cseléd, Piros (Horváth Teri), vagy Döbrögi Matyival szimpatizáló huszárja (Görbe János), a nádasban szervezkedő szegények, a vándorszínészek sora, vagy a debreceni professzor (Somlay Artur), a kizsákmányoltak mellé álló tudós-értelmiségi figura. Velük szemben áll Döbrögi mellett: Ruttkai Éva finnyás, butácska Döbrögi Gyöngyije, Nyegriczky Bálint, a számító, népnyúzó kérő (Bozóky István), a kegyetlen ispán (Szakáts Miklós) s az ijedező-ájuldozó francia társalkodónő, aki Matyiban a francia forradalom egyik rettenetes hősét véli felismerni (Kiss Manyi).

A szegény ember igaz ügyének győzelemre vitelét a Filmpolitikai Bizottság – a párt filmes csúcsszerve – a legtapasztaltabb rendezőre, Nádasdy Kálmánra bízta. Nádasdy Kodály Zoltán tanítványa, zeneszerző, opera- és színházi rendező volt, hatalmas rutinnal, emberismerettel, műveltséggel. (Filmrendezőként 1940-ben indult, a korszak egyik legigényesebb és nagyszabású történelmi tárgyú munkája, a Gül Baba az ő nevéhez fűződik). A Ludas Matyiban tapasztalt filmeseket és a leglelkesebb fiatal tehetségeket gyűjtötte maga köré. Segédei Ranódy László és Szemes Mihály voltak. Mindketten fiatalok, de bejárták már a filmgyári létrát. Ranódy a harmincas évek végén, Erdélyi Istvánék "filmakadémiáján" indult, sok újat akaró fiatal, Szőts István, Máriássy Félix, Makk Károly és mások társaságában, együtt írta 1943-ban Szőts-csel az Ének a búzamezőkről első verzióját, s mint a Sarló Film igazgatója, ő íratta Szabó Pál regényéből a Talpalatnyi föld forgatókönyvét is. Nem először dolgozott Nádasdyval (Gül Baba, Magdolna). A Kosztolányi- és Móricz-művek (A Pacsirta, a Légy jó mindhalálig, az Aranysárkány, majd az Árvácska) későbbi humanista megfilmesítője, már fiatalon is kiválóan bánt a színészekkel, s mint faluról származó filmesnek, nagy szerepe lehetett a Ludas Matyi természetes, friss stílusának kialakításában. Az operatőr Hegyi Barnabás, a legnagyobb név volt a szakmában (A beszélő köntös, Valahol Európában, Ének a búzamezőkről). Asszisztensei többek között volt Illés György, Szécsényi Ferenc, Ihász Richárd. És még valaki, aki fogalom volt a szakmában: a fővilágosító Bolykovszky Béla.

A régi nagy színészek: Somlay Artur (a Valahol Európában karmestere), Solthy György, Kiss Manyi, Balázs Samu. A húszéves Soós Imre rekedtes orgánumát, természetességét és erőteljes karakterét a Talpalatnyi föld vőfély-szerepéből már szerethették a nézők. Ő is, s a 19 éves Horváth Teri is természetes közegükben érezhették magukat: mindketten sokgyerekes, szegény földművescsaládból származtak. Ruttkai Éva egy-egy mulatságos grimaszában, különleges hanghordozásában és eleven arcjátékában már ott a későbbi színészkirálynő.

A Ludas Matyi abban az értelemben is unikum, hogy példátlanul nagyszabású és igényes vállalkozás volt, hatszáz statisztával. A forgatást 1949. augusztus 20-án kezdték meg. Dabason, a döbrögi vásár színhelyén. Ludas Matyi házát, amelyet fel is gyújtanak, Sári községben rendezték be, a faluban kiásták a villanypóznákat, s a korhűség érdekében a háztető cserepeit zsupszalmára cserélték. Második megveretésekor Gödöllő egyik óriásplatánját ölelte Döbrögi, házát Gyón környékén, a Halász-kastélyban múzeumokból kölcsönkért biedermeier bútorokkal rendezték be, korabeli pipákból álló pipatóriummal is felszerelték, s a Hadtörténeti Múzeumból fegyverszakértők válogatták össze hajdúi fegyvereit. Márk Tivadar ragaszkodott a kornak megfelelő, oldalt varrott csizmákhoz – ilyen fajtát már csak Mezőkövesden szabtak… Mindez nagy szenzáció volt a műteremhez szokott, gyorsan legyártott magyar film világában. Egy korabeli újság öles szalagcímként hozta, hogy „A népnyúzó Eszterházyak derese is szerepel az első magyar színes filmben”. /5/ Helyben készítették a lánykéréskor dukáló 12 fogásos korabeli ebédet is, többek között „kakastaréjt tejfölösen”.

A népideológia és a korban virágzó karikatúra-humor igen szerencsés, természetes módon találkozott ebben a népszerű témában. Természetes életöröm áradt a Ludas Matyi képkockáiból, a friss színészi játékból. A filmnek óriási sikere volt, az 1961-es felújítás nézőit is beleszámítva meghaladta az ötmilliót a mozilátogatók száma. Csak a Latabárok úri világot kifigurázó operettkarikatúrája, a Mágnás Miska (1948) volt sikeresebb. Nádasdy Kossuth-díjat kapott, a film tartalmi vonatkozásait a politikai bizottság tagjai is dicsérték. A film szín- és hangproblémáit viszont „individualista jelenségeknek, a kollektív munkamódszer hiányának” tudta be a párt, és ezt kifejezésre juttatta a filmgyári pártaktíván./6/

Pedig a színekkel foglalkozó teljes gárdának lehetetlen feladatokat kellett megoldania. A belga Gevaert cég első megjelenése volt a piacon ez a kísérleti nyersanyag. Tulajdonságait még nem tudta kikísérletezni. Az anyag öntése, fény- és színérzékenyége nagyon ingadozó volt, a vegyszerekkel, hívással Volkmayer Antal és társai, a Chinoin Gyógyszergyár két mérnöke, Dobrányi Géza és Fári László az ismeretlenbe ugrottak. Fülöp Zoltán díszlettervező többször meglepetten tapasztalta, hogy a „pipacspiros mente a felvételen lilára vált”/7/. Talán ez is magyarázza, hogy Hegyi Barnabással egy „színnaplót” tervezett, hogy a filmen megtarthassák a megfelelő színharmóniát a smink, a díszletek és a jelmezek között. A színnapló egy fali rúdra gombostűzött hatalmas szövetmintasor volt, amely az adott jelenetben szereplő színmintákat és egy nagy falitábla, mely a film összes színárnyalatát tartalmazta. Ezeket előzetesen egyeztették próbafelvételeken./8/ Volkmayer Antal így emlékezik vissza a Ludas Matyira: „A Gevaert minden utasítást és színszűrőt mellékelt a Labor részére. Három hónap garanciát adott a fotografálásra, a negatív színtartóságára pedig egy évet. Így történt, hogy a Ludas Matyit egy év múlva már nem lehetett kopírozni, mert a negatívból a színek kifakultak. Ha Agfacolor filmet csinálunk, akkor a hívást és a kidolgozást Berlinbe kellett volna küldeni, mert az Agfa nem adott sosem receptúrát, mellesleg nem is adott el a részünkre egyáltalán anyagot. Az Agfacolor vegyszereit használtuk fel a munkálatokban. A vegyszerek már oxidált állapotban voltak, amit a Chinoinban Fári László és Dobrányi Géza regeneráltak.”/9/

Dobrányi – aki nemcsak vegyészmérnök, fotokémikus, hanem színes amatőr fotós is volt – tapasztalataira azért volt szükség, mert a régi, nem-vegyész múlttal rendelkező szakemberek a színkapcsolás, halványítás, szigorú pH megkötések megoldását már nem tudták megoldani. A Ludas Matyi elkészülése után Dobrányi kísérleti műhelyt hozott létre a Gyarmat utcai filmlaborban, s kidolgozta a magyar szenzitrometria, a pontos gamma-értékek alapján működő színestechnika alapjait.

Szécsényi Ferenc operatőrasszisztens – aki pályáját a harmincas évek második felében, laboránsként kezdte – úgy emlékezik, hogy a nitronegatív kétféle volt, állt ún. belső "műfény" negatívból (3200 Kelvin) és külső "napfény" negatívból (5000 Kelvin). Ezek a paraméterek nem egyeztek az Agfa tulajdonságaival. Hatalmas szenes lámpákkal világítottak, a lakománál égő gyertya csonkig olvadt, olyan hőség volt. Erős napfényben is három-ötszörös luxértékeken világítottak, hogy korrigálni tudják a szín- és fényingadozást. Ez a negatív még maszknélküli, nem színhelyes, leginkább a szépiára emlékeztetett, a belsők nagyon erősen sárga fényhiányosak voltak. Ezért kellett a hatvanféle szűrő, amelyekhez hozzáadódott az a hetvenkétszeres kombináció, amin keresztül hívták az anyagot: azaz majdnem ötezer- féle árnyalatot lehetett a pozitívon elérni. A színeket így sem igazán lehetett kiegyenlíteni. Főleg az árnyékban viselkedett nagyon korrigálhatatlanul a filmnyersanyag. Másik jellemzője az ingadozó öntésből fakadó villódzás volt./10/ Illés György, a másik asszisztens így emlékszik vissza a Gevaert anyagra: „Ezek még érzéketlen anyagok voltak, nagyobbak voltak a kontraszthatások, a színek a képmezőben fölfelé ívelt túlzásban jelentkeztek. Ha ezt egy picit megpróbáltuk csökkenteni, az a színhelyesség rovására ment. Ezért kénytelenek voltunk megmaradni annál, amit a nyersanyag tudott.” /11/

A restauráló színezés és a digitális képjavítás egyik legnagyobb kérdése, hogy a stabilizálás mellett mennyire csökkentsük ezeket a problémákat.

4. A restaurálás szempontjai

A Ludas Matyi színes nitronegatívja tartalmilag egységes volt, az archívumban föllelhető összes verzió megegyezett. A negatív helyenként kockahiányos volt, de nem csonka. A perforáció erősen sérült, helyenként gyűrődött az emulzió tele vegyszer és ragasztásnyomokkal, foltokkal, beégett piszoknyomokkal. 1-1,5% zsugorodású. Ez a kellék képezte a restaurálás alapját. 1982-ben készült itt nálunk róla egy nullkópia hagyományos labortechnikával, ebben 3% körül vannak a színek. A negatív sérüléseinél ezt az anyagot használta fel a filmlabor a szkenneléshez.

A Da Vinci színkorrektor fölerősítette a nyomokban meglévő színeket, de ezek anakronisztikus, keresztezett állapotot mutattak: az egyik arc bíbor, a mellette lévő penészzöld lett. (Ezeket a színformációkat természetesen csak restaurálási referenciaként használtuk, hiszen a tesztek video-felbontásban készültek).
Az említett kétféle negatív nagyon eltérő színvilágot mutatott egymás mellett vágva.
Milyen színűek legyenek a teljesen színtelen részek? Ezekben az esetekben etikai-módszertani kérdés: mit restaurálok? Ma már senki sem tudja pontosan a színnyomok alapján, milyen lehetett ez a Gevaert, amikor kiemelték a hívóoldatból. A színtelen részeknél marad a szépia-szerű látvány, maradnak az árnyékban elváltó színek, hiszen ha kifestőkönyvszerűen újraszínezzük, már nem az 55 éves filmet restauráljuk, hanem valami mást hozunk létre. A színek fedettségét, árnyalatait illetően a filmlabor szakemberei megnézték a korszak fényvilágára jellemző legszebb felújítást: Makk Károly Liliomfi című filmjét, mely az ábrázolt kort és motívumait illetően is közel áll a Ludas Matyihoz. Szécsényi Ferenc operatőr segíti tanácsaival a sokfázisú színrestaurálást. Szécsényi szerint a korszak meleg pasztelles fényvilágán belül olyan szépre, kiegyenlítettre kell csinálni a restaurálást, amilyenre csak lehet, olyanra úgysem lehet, amilyen volt. Meg kell próbálni Hegyi Barna eredeti eszményét megközelíteni. Mintha figyelné odaföntről. /12/

Amikor a Mokép 1961-ben újraforgalmazta a filmet, megpróbálták az akkori eszközökkel felújítani. A célkitűzés az volt, hogy a „régi külföldi filmekből a közönség előtt is ismeretes barnás vagy kékes tónussal próbáljuk helyettesíteni a kifakult színeket.”/12/ Ez a művelet nem sikerült, maradt a fekete-fehér változat. A film eredeti hangja annyira túlvezérelt volt, hogy ebből az alkalomból a Pannónia Filmstúdióban Császár Miklós hangmérnök vezetésével az eredeti szereplőkkel újraszinkronizálták. A nagyon fiatalon meghalt Soós Imrének Csíkos Gábor kölcsönözte a hangját. Ez a verzió jóval sterilebb lett, eltűntek a jellemet leíró kis folklorisztikus mikromotívumok, részletek, zajok, zörejek. Főleg a helyszínen felvett élőhang szegényedett. A 12 év a többi színész hangján, elevenségén is nyomot hagyott. A digitális hangrestaurálásnál alapvető igényünk, hogy az eredeti Soós-verziót próbáljuk újjáéleszteni, tompítani a torzítást, digitálisan kiszedni a sérülésekből fakadó bántó recsegéseket, ropogásokat.

A restaurátorok visszafogott színezőmaszkjai és a digitális képtakarítók javító kozmetikázásán átesett, megfiatalított hangú Ludas Matyi 2004. június 30-a után ragadhat majd botot, hogy a szürkeségből új életre kelve "ahol kell, segítsen".

A névváltozatokról:
*   Fazekas Mihály művének eredeti címe: Lúdas Matyi, így a címszereplő neve is ez
** A film címe azonban Ludas Matyi, emiatt a Soós Imre-karakter nevének írásmódja is ehhez alkalmazkodik, Ludas Matyi tehát.

1, Téves az a szakirodalomban Erdélyi László Attila nyomán helytelenül megjelent adat, hogy a Ludas Matyit kétféle Agfacolor filmre forgatták, hogy a külsőkben rosszabb minőségű ún. wolfeni Agfát használtak. Ez némelyik Agfára készült anyagnál valóban így volt. A Ludas Matyi viszont teljes hosszában Gevacolor filmre készült, (a perforáción Gevaert, Belgium szerepel mindenhol). Ez a negatív is valóban kétféle karakterű, ún. Külső- és belső negatívból állt.

2, Ld. erről: Balogh Gyöngyi: Az első magyar színes film születése.

3, Volkmayer Antal: Adalékok a magyar filmtechnológia történetéhez. Lejegyezte: Gaál László. 1962. MNFA kézirattár Ké 167/8. 29.

4, Magyar Nemzet, 1950.03.01.

5, Fehérvári Napló, 1949. 11.15.

6, Szilágyi Gábor Tűzkeresztség. Magyar Filmintézet, Bp.1992. 166.

7,  Itt az első színes film!. Magyar Rádió Bp. 1949.11.28.

8,  Garai Tamás: Filmpróba – színészek nélkül. Magyar Nap, 1949. 08.28.

9,  Volkmayer Antal, id. mű 30-31.

10,  Fazekas Eszter: "Milyen színű legyen a ruha, hogy kéknek látsszon a filmen?" - A Ludas Matyi digitális restaurálása kapcsán Szécsényi Ferenc a színesfilm hőskoráról. Filmkultúra

11, Szilágyi Gábor: Beszélgetés Illés Györggyel. MNFA Kézirat Ké 378/11. 1-122. 77-78.

12, Fazekas Eszter: id. mű

13, Bors Ferencet, a MOKÉP igazgatóját kérdezte az Esti Hírlap. „Restaurálják” a Ludas Matyit. E.H. 1961.05.20.

Kapcsolódó cikkek a Filmkultúrán:

1-2-3-4: Filmfelújítási Konferenciák az Örökmozgóban
Fazekas Eszter: Zöldeskék, bíbor, sárga - Az 1945 után készült színes filmek fakulásának, felújításának típusproblémái
Fazekas Eszter: „Milyen színű legyen a ruha, hogy kéknek látsszon a filmen?” - Beszélgetés Szécsényi Ferenc operatőrrel
Czuni László: A Ludas Matyi Rekonstrukciója a DIMORF programkörnyezetben
Juhász Csaba -Schifter Balázs: A Ludas Matyi című film digitális restaurálása