Vogel Eric neve mellett a Magyar Színházművészeti Lexikonban ez áll: díszlet- és jelmeztervező, grafikus, festő. Egy 1985-ös cikkben az újságíró megkérdezte tőle: miért lett díszlet- és jelmeztervező? Azt válaszolta: nem lettem az, csak csinálom. Valójában festő vagyok, rajzoló, tervező, álmodozó, egyszóval az élet illusztrátora. A Gödöllői Királyi Kastélyban nyíló kiállításnak ezért választottuk ezt az alcímet.

Vogel Eric valójában az emberi élet történéseit rajzolta le, mindig másképpen: hol a maguk drámaiságában, hol olyannak, amilyennek látni szerette volna azokat. A ceruza és a papír végigkísérte az egész életét.

1907. június 22-én született Budapesten. Képzőművész szeretett volna lenni, de nem vették fel a főiskolára. Fényes Adolf és Hermann Lipót festőiskolájába járt, majd 1925-ben az ő ajánlólevelükkel érkezett Bécsbe. A bécsi Iparművészeti Főiskola esti tagozatán belsőépítészetet tanult, napközben pedig az ott élő magyar építész, Ferenczy Sándor irodájában dolgozott. Bécsben ismerkedett meg a színház és a filmgyártás világával. Kapcsolatba került Kálmán Imrével (akinek a bécsi Ringen lévő házát Ferenczy tervezte), Kertész Mihállyal, Korda Máriával. Tizennyolc évesen már több újságnak rajzolt, első rajza a bécsi Wiener Extrablatt címoldalán jelent meg. Az 1920-as évek végétől a Színházi Élet című népszerű hetilap novelláit, folytatásos regényeit illusztrálta.

1927-ben tért haza. Első nagy sikere a Fővárosi Operettszínház Páros csillag című operettje volt, ebben a híres fényképésszel, Angelóval együtt tervezett jelmezt Fedák Sárinak, Hegedűs Gyulának és Kabos Gyulának. Díszletet tervezett a Magyar Színházban az Oroszország (Neumann) című drámához, az Operettszínházban A nagy börtön (Lengyel József) és az Erzsébetváros (Zsolt Béla) című színművekhez.

1930-tól operettek sora következett: a Király Színházban a Sisters (Lajtai Lajos), a Viktória (Ábrahám Pál), az Alvinci huszárok (Eisemann Mihály), a Városi Színházban A szerelmes királynő (Brodszky Miklós), a Hulló falevél (Zerkovitz Béla), a Josephine császárnő (Kálmán Imre), valamint Kecskeméten a Csárdáskirálynő (Kálmán Imre) című nagyoperett.

Szoros kapcsolatba került a XX. századi magyar színháztörténet legnagyobb művészeivel. Csodálatos fellépőruhákat tervezett az 1930-as–40-es évektől 1996-ig Honthy Hanna, Bársony Rózsi, Turay Ida, Karády Katalin, Csortos Gyula, Feleki Kamill, Jávor Pál, Sárdy János, Latabár Árpád, Latabár Kálmán, Kazal László, Kiss Manyi, Németh Marika, Rátonyi Róbert, Agárdi Gábor, Medveczky Ilona, Gálvölgyi János, Horváth Tivadar, Esztergályos Cecília, Rátonyi Hajnal, Lórán Lenke, Csala Zsuzsa, Nyáry Zoltán, Xantus Barbara számára. A teljes névsor összeszedhetetlen.

Szakmai tudására, ízlésére, ötleteire rendezők és koreográfusok támaszkodtak. Vogel Eric azt tartotta, hogy a jelmez munkaruha. Soha nem tervezett öncélúan, mindig ismerte a mű cselekményét, a koreográfiát és a szereplők alkatát. Tisztában volt azzal, hogy a színpadi ruha milyen igénybevételnek van kitéve egy prózai műben vagy egy operettben, és ennek megfelelően alkotta meg őket. Több mint 400 előadást álmodott színpadra. Fantáziája és kreativitása kiapadhatatlan volt: készített például estélyi ruhát függönyanyagból. Szerette a meghökkentően színes anyagokat és a merész ruhamegoldásokat, amelyeket az 1930-as évek közepétől felhasznált a revü világában, így a Moulin Rouge, a Parisien Grill, a Royal Revüszínház, a Kamara Varieté, a margitszigeti Polo Bár és a kabarék műsoraihoz.

Vogel Eric az egész életét végigrajzolta. Rajzolt akkor is, amikor 1942–44 között munkaszolgálatra vitték. Erről az időszakról így beszélt: "Az életemet annak köszönhetem, hogy állandóan rajzoltam. Mindig ceruza volt a kezemben. Ha nem volt papír, akkor a lágerparancsnoki ház falára firkáltam – pesti nőket és látképeket."

1944 novemberében sikerült megszöknie a lágerből, Nagyváradra került. A nagyváradi színházban Szabó Ernővel, Neményi Lili bátyjával óriási sikerrel mutatták be Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét. A háború borzalmai közben, ha egy estére is, sikerült vidámságot csempészni a nyomorgó, nélkülöző emberek életébe. 1945 januárjában külön engedéllyel Budapestre mehetett, ahol felkutatta feleségét és kisfiát, majd visszatértek Nagyváradra. 1945 és '47 között dolgozott Bukarestben, a Scanteia című napilap munkatársa lett, de tervezett operettet a Theatar Giocinda-nak is.

1947-ben Magyarországra jöttek azzal a szándékkal, hogy továbbmennek Amerikába. Aztán mégis maradtak. Vogel Eric egyre több színházi felkérést kapott a Royal- és a Thália Színháztól, a Kis Színpadtól, a Fővárosi Operettszínháztól, a Vígszínháztól és persze a Moulin Rouge-tól. A József Attila Színház és a Vidám Színpad alapító tagja lett. A legnépszerűbb operettek díszleteit, jelmezeit tervezi, csak a legfőbbeket említve: Bál a Savoyban (Ábrahám Pál), Szép Heléna (Offenbach), Csárdáskirálynő (Kálmán Imre), Maya (Fényes Szabolcs), Régi nyár (Békeffi István), Peleskei nótárius (György László – Nádassi László). Emellett sok kabaréhoz is őt kérték fel.

A prózai művekkel a József Attila Színházban került kapcsolatba: lenyűgöző díszleteket és jelmezeket tervezett itt Az aranyember (Jókai Mór), A szókimondó asszonyság (Sardou), A tisztességtudó utcalány (Sartre), a Honvágy (Földes Mihály), a Bekötött szemmel (Fejér István) című művekhez. Az 1950-es évektől több vidéki színháznak dolgozott: Békéscsabán A néma levente, a Bánk bán, a János vitéz, Kaposváron a Csínom Palkó előadásához, és sok más színházi produkcióhoz tervezett, de dolgozott Győrben, Debrecenben, Veszprémben, Szolnokon és Szegeden is.

A Magyar Televíziónak kezdetektől munkatársa volt. Olyan sikeres műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Tánckongresszus, a Slágermúzeum, a Maya, vagy a Ligeti legendák. A Televízió többször nívódíjjal ismerte el munkáját.

Vogel Eric a színház és a revü mellett a cirkusz világába is ki-kirándult: többször készített csodálatos ruhákat artistáknak, bohócoknak. A szokásostól eltérően, látványos és különleges ruhákat alkotott az Európa-bajnok és világbajnok Regőczy Krisztina – Sallay András jégtáncos párnak. Életművéhez hozzátartozik a sok reklám- és plakátterv, de rajzolt kotta-címlapokat is a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak.

Élete során sokszor visszatért a képzőművészethez, amit grafikái, akvarelljei és olajképei bizonyítanak. Szívesen járta az országot és a világot, festményein, ceruzarajzain örökítette meg a magyar, a francia, a bolgár, az olasz tájakat. Legtöbbször Párizsba tért vissza.

Vogel Eric az 1990-es évek közepétől nagy örömmel és figyelemmel kísérte a gödöllői kastély helyreállítási munkálatait. A barokk színház újjáélesztésére gondolva itt, Gödöllőn szeretett volna létrehozni egy díszlet- és jelmezkészítő műhelyt, amelyben neves szakemberek tanították volna a szakmák fortélyait. Ezért három évig, 1994–96 között a Gödöllői Madách Imre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben tanította is a női ruhagyártó szakközépiskolás lányokat a jelmeztervezés- és kivitelezés mesterfogásaira. E sorok írója is a diákjai közé tartozott, a mi osztályunk volt az első évfolyam, mi hallgathattuk először fantasztikus viselettörténeti, stílustörténeti előadásait és érdekes színházi történeteit. Eric mindig egyetlen vonallal alkotta meg a rajzait. Mindannyian csodáltuk, ahogyan pár pillanat alatt papírra varázsolt egy éppen akkor kitalált jelmeztervet.

Még utolsó éveiben is tele volt energiával és tervekkel. Maga válogatta össze az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának adományozott terveit és rajzait. 1996. október 17-én a Csárdáskirálynő szolnoki bemutatója előtt érte a halál, akkor, amikor mindent elrendezett. A premieren már csak néma felállással ünnepelhették a tervezőt.

A kastély kiállítása ezt a páratlan, színes, sokrétű életpályát mutatja be díszlet- és jelmeztervek, személyes tárgyak, dokumentumok, megmaradt jelmezek segítségével.

Vogel Eric a már említett 1985-ös interjúban a következőket nyilatkozta: "szeretném kiállításon bemutatni azokat a munkáimat, amelyeket és amelyik oldalamról nem ismernek".

Ezért a kiállítás anyagát úgy válogattuk össze, hogy e rendkívül gazdag életmű eddig ismeretlen, vagy csak a családtagok és a szűk baráti kör által látott alkotásait is bemutatjuk az ismertek mellett.