Az első, a S immár itt vagyok, 1999-ben készült.
Fülöp Leventéről szól, akit alkoholista szülei szolgagyereknek, pajtában lakó,
de felnőttként dolgozó cselédnek szegődtettek el.
A második tételben, a Most együtt szolgálunk címűben, megférfiasodva
látjuk viszont Leventét. A fiú Firtosváraljára kerül cselédnek, bátyja, Csaba
mellé. A testvérek elsősorban nem is saját mostoha sorsuk miatt bánkódnak, inkább a
szétesett család miatt. Hét testvérük árvaházba került. Leventének és Csabának,
még mielőtt nagykorúvá válnak, szembesülniük kell életük keserveivel.
Hogy akadt a fiú nyomára?
Moharos Attila: 1999-ben Nagy Gábor producer stúdiójának, a Pilot
Stúdiónak dolgoztam. Szőnyi G. Sándor rendezett egy tévésorozatot Erdélyi
novella füzér címen. Első asszisztensként akkor ismerkedtem meg Gáborékkal,
amikor ezt az 5 novellából álló filmet készítettük. Székelyföldön, Sóvidéken
voltak a helyszínek, ahol én akkor jártam először. Engem mMindaz, amit ott láttam,
annyira megfogott, hogy első pillanatban beleszerettem a tájba, aztán az emberekbe is.
Azóta is, amikor csak tehetem, kimegyek. Már több mint egy hónapja együtt dolgoztunk,
amikor egyik nap Gábor azt mondta nekem, hogy: "van itt egy szolgagyerek a faluban.
Nincs kedved róla filmet készíteni?". Nagyon meglepett a dolog. Oda is hozta nekem
Leventét, aki abban a faluban szolgált János bácsinál. Megismerkedtem a fiúval, aki
kezdetben nagyon zárkózott volt. Mivel sokat beszélgettünk, később már jobban
megnyílt. Mondtam neki, hogy szeretnék róla egy filmet készíteni. Ő nNyilván nem is
tudta, hogy ez mit jelent.
Levente akkor hány éves volt?
13.Tizenhárom. A megismerkedésünk közben kibontakozott a 11 tagú család
története. Levente elmesélte, hogy miért került János bácsihoz szolgálni, hogy
valójában a bátyja helyett volt ott. Az apjuk megállapodott az öreggel, hogy a
bátyját odaadja hozzájuk. János bácsi lement érte másnap, de közben az apa a
testvért odaadta másnak. Mérges volt az öreg, hogy akkor minek ment oda! Levente
jelentkezett, hogy "akkor helyette tessék engem elvinni!" Az tetszett meg
Leventében, hogy erősen ki akart törni abból a közegből. Engem azonnal megfogott az
az erős hit és akarat, ami ebben a kisgyerekben benne volt.
Miért adta a gyerekeit szolgának az apa? Vagy a gyerekek akartak elmenekülni a
családból?
Nem akartak elmenni a családtól. Melyik gyerek akar elmenni? Ez kényszerhelyzet
volt. Kiderül a filmből is, hogy kilencen vannak testvérek, az apa rabbiátus alkat,
amikor ivott, verte a gyerekeket. Sokszor nem volt mit enniük. Levente úgy gondolta, ha
elmegy szolgálni, ott adnak neki enni, adnak neki ruhát és némi pénzt is. Ő ezt úgy
fogalmazta meg:, hogy "azért jöttem el ide János bácsihoz szolgálni, hogy ne legyek
olyan szegény, mint édesapám". Még 2-3 hétig Atyhán és a környékén forgattuk a
tévésorozatot. Gyönyörű vidék, mindenkinek ajánlom, mert Székelyföld a világ
nyolcadik csodája. Még ott kitaláltam a történet keretét és azt is elhatároztam,
hogy Körtési Béla barátomat fogom fölkérni operatőrnek, aki az amúgy is
gyönyörű tájat még szebbé varázsolta. Egyszerűen csak élt azzal a lehetőséggel,
ami ott elénk tárult. Ennek dramaturgiai funkciója is van. A film képi stílusa nem
öncélú, hanem szorosan illeszkedik a történethez. Szándékosan nem a hagyományos
dokumentumfilmes eszközöket használtam, emiatt lett kicsit elemelt és balladisztikus a
film.
Hogy vette rá a fiút és az öreget a szereplésre?
Nyár végén, miután befejeztük a tévéfilm forgatását, Nagy Gáborral
fölmentünk János bácsiékhoz és úgy váltunk el tőlük, hogy majd pár napra
jövünk forgatni. Október közepén mentünk vissza a Sóvidékre. Az első részt négy
nap alatt forgattuk le! Rengeteg anyagot vettünk fel. A négy nap alatt volt eső, hó,
napsütés, minden. A Jóisten a tenyerén hordozott minket, mert aki látta a filmet,
máig nem hiszi el, hogy ezt az anyagot ennyi idő alatt készítettük. A vágás nehéz
szülés volt, mert nagyon sok jó felvételről kellett lemondani. Emiatt voltak vitáim
a kolléegákkal. Kérdezték, hogy miért nem tettem be ezt meg amazt, de én már akkor
is hittem abban, hogy ezt a történetet röviden is el lehet mesélni. Nem akartam
belemenni az összes részletbe, pedig kézenfekvő lett volna. Úgy fejeztem be a filmet,
hogy Levente elmegy. Az a vége, hogy nincs vége, ugyanis azon az úton megy el,
amelyiken bejött, de azt nem tudjuk, hogy a faluból, vagy csak álmában. Nyitva hagytam
a végét, gondolva arra, hogy 4négy év múlva, amikor Levente 18 éves lesz, nagykorú,
megkérdezem, hogy mi valósult meg azokból a vágyakból és álmokból, amelyeket az
első részben elmondott. Biztos voltam benne, hogy valami nagy változás történik
majd. Négy év nagy idő egy gyerek életében. A második rész ennek a négy évnek a
története. Az érdekelt, hogy mi van a családdal, főleg Leventével és a bátyjával,
Csabával. És mivel a sors a legnagyobb rendező, mire elkezdtünk forgatni, Levente már
otthagyta János bácsit, mert rosszul bánt vele és nem is fizette ki. Levente ugyanabba
a faluba került, csak a hegy másik oldalára, ahol testvére, Csabi is szolgál.
A szimfónia több tételből áll...
Egyszer talán elkészül a harmadik rész is, amikor mind a ketten felnőnek, és
közelebb kerülnek valamihez, valamilyen megoldáshoz. A második részben még csak a
felnőtté válás küszöbén ismertük meg a helyzetüket. 4-5Négy-öt év múlva
talán családot alapítanak, vagy valami olyasmi történik velük, ami érdeklődésre
tarthat számot. Most megismertük az apát és az anyát is. A két fiú nagyon sokat
beszélt arról, hogy szeretnék látni az árvaházba került testvéreiket, de az ottani
forgatást, hogy lássuk, mi történik, amikor találkoznak, nem engedélyezték. Pedig
ez esetben szinte semmi jelentősége annak, hogy melyik árvaházban és milyen
körülmények között élnek a gyerekek. Mint ahogy annak sincs, hogy mindez melyik
országban történik. Tudatosan kerültem azokat az információkat, amelyek nagyon
helyhez kötötték a történetet. Azt persze tudjuk, hogy Székelyföldön járunk, de
mindez tényleg bárhol előfordulhatott volna. Az volt a szándékom, hogy emléket
állítsak az összes olyan gyermeknek, akiktől elvették a gyerekkorát.
Az első tétel sikert sikerre halmozott. Több fesztiválon is díjat nyert.
Külföldön hol láthatták a filmet?
Az első rész, a S immár itt vagyok a 31. Filmszemlén Ooperatőri díjat
kapott. A Ddokumentum film kategória díját Körtési Béla alkotótársam vette át. A
független filmeseknél és a televíziós fesztiválon, a Kamera Hungárián a Legjobb
dokumentumfilm díját nyerte el. 2001-ben megkapta a Filmkritikusok- díját.
Szentpétervárott, a Fehér Éjszakák Fesztiválon diplomát kapott. Tíz külföldi
fesztiválra hívták meg versenyfilmnek. A teljesség igénye nélkül: a film járt
Londonban, Krakkóban, Amszterdamban, Amerikában pedig három fesztiválon. Mindenhol
versenyben volt. Ez megtiszteltetés, nem csak nekünk, az alkotóknak és a stúdiónak,
hanem Magyarországnak is. Az idei filmszemlén a film folytatása ismét elnyerte az
operatőri díjat és már több fesztiválra is meghívták.
Sok játékfilmben dolgozott, készített néhány saját dokumentum filmet is. Hogy
látja a jövőjét? Ezután milyen filmeket szeretne forgatni?
Magamról talán annyit, hogy a televízióban kezdtem a szakmát. Sok mindent
csináltam. Voltam ügyelő, világosító, felvételvezető asszisztens és technikai
rendező. Általában nagy játékfilmekben első asszisztensként dolgozom. Ez a
foglalkozásom. Ezt a dokumentumfilmet a Pilot Stúdiónak és Nagy Gábor producernek
köszönhetem. Az ő segítsége nélkül a film nem készülhetett volna el. Mindig is
hálás leszek neki ezért. Nincs kedved erről a fiúról egy filmet csinálni? –
kérdezte egy nap, aztán nagyvonalú támogatásával elindította a munkát. Utána az
ORTT-nél pályáztunk, így tudtam befejezni illetve folytatni a történetet.
Szeretne nagy játékfilmet is rendezni?
Mindenáron nem akarok rendezni. Régóta vannak ötleteim, ha úgy alakul, majd
próbálkozom. Egyelőre egy kisebb dolgozatra készülök. Egy másik dokumentumfilmet
szeretnék forgatni szintén Székelyföldön, és egy kisjátékfilmen is töröm a
fejem.