Nicolas Wostry Szodoma és Gomorra, avagy a töredékek bája
Egy film restaurálásának története


108 Kbyte

A filmrestaurálás osztrák szakembereinek sok fejtörést okozott a Szodoma és Gomorra, annak ellenére, hogy több kópia maradt fenn belőle, mint bármelyik más osztrák némafilmből. Moszkva, Berlin, Prága, Bologna és Milánó archívumaiban egyaránt őriznek belőle anyagot. Azt gondolhatnánk, hogy ilyen gazdag kópiaállományból igazán nem gond a restaurálás. Mi lehet a probléma?

A némafilmek felújításakor több nehézséggel is meg kell küzdeniük a restaurátoroknak. E filmek kópiája még nem iparilag előállított tömegcikk, amelyet egy bizonyos kiindulási anyagról, ez esetben a negatívról sokszorosítanak. A "film" nevű médium, a művészeti alkotások technikai reprodukálhatóságának szimbóluma - kézműves eszközökkel sokszorosította műtermékeit, a mozikban játszott kópiákat, amelyek ezért szinte sohasem voltak teljesen egyformák, sőt igen nagy eltérések is lehettek közöttük. A producerek vagy a forgalmazók eladási stratégiája következtében ráadásul gyakran többféle témavariációban, vagy egy adott ország ízlésének megfelelő egyéb beavatkozásokkal vetítették a filmeket. A mozitulajdonosok és a gépészek önkénye is mélyreható változásokat eredményezhetett. Végül ne feledkezzünk meg a cenzúráról sem, amely országonként, de sokszor még rendőrkapitányságonként is eltérő elvek szerint működött. Ha meggondoljuk, hogy mindeme körülmények mennyi változtatást hozhattak egy film életébe, jogosabb lenne nem is egy filmről, hanem egy film variációiról beszélni.

Változtatások és csonkítások

A Szomoda és Gomorra ránk maradt anyagában az összes fent vázolt probléma megtalálható. A legfontosabb, hogy a filmnek csaknem egyharmadát végérvényesen elveszettnek kell tekintenünk, és a maradék is meglehetősen mozgalmas múlttal rendelkezik.

A Szodoma és Gomorra 1922. október 13.-án indult útjára a bécsi Löwenkinóban, az Oroszlán moziban - ekkor mutatták be a kétrészesre tervezett film első, 2135 méter hosszú részét. Az október 20.-án műsorra tűzött 1810 méternyi második résszel együtt a teljes film 3945 métert tett ki. Az átlagos, másodpercenként 20 kockás vetítési sebesség mellett a vetítési idő 178 perc lehetett./1/

Németországban 1923-ban került a mozikba a film, miután februárban sikerrel vette a birodalmi cenzúra akadályát. Az első részt 1931,21, a másodikat 1830 méterre zsugorították, és szigorúan megszabták, hogy a film csak egy részben vetíthető. Az erőteljes beavatkozást azzal indokolta a cenzor, hogy tart a film lázító politikai hatásától és szexuális nyíltságától. Hogy mennyire nehezítette meg a mű forgalmazását, hogy a két részt egy estén kellett vetíteni, ma már csak találgatni tudjuk. Az mindenestre tény, hogy Bécsben már 1923 május 11.-től kezdve vetítettek olyan kópiákat, amelyeket – "a mindenfelől érkező kívánságoknak megfelelően" – kétrészesből egyrészessé vágtak át./2/

A kényszerű rövidítések sokkal mélyebben avatkoztak be a film lényegébe, mint amire a cenzori olló előzőleg képes volt. A rövidítésnek áldozatul esett a teljes előjáték, amely 498 méter hosszúságával a másodpercenként 20 kockás vetítési sebesség mellett legalább 21 percet tehetett ki. Miután ez a rész nem kötődött szervesen a cselekményhez, igen könnyen el lehetett távolítani. A döntéshez valószínűleg hozzájárult az is, hogy a kritika "homályos részeket" talált benne./3/ Sajnos, az egész előjáték végleg elveszett.

Teljesen kihagyták továbbá az első rész Szíriában játszódó bibliai jelenetét. Ez azonban - bár erősen megváltoztatott töredékként és ideológiailag igen érdekes átdolgozásban - előkerült a moszkvai filmarchívumból.

Midőn a Szodoma és Gomorra a 20-as évek végén ismét forgalomba került, már csak az erősen lerövidített egyestés verzióban vetítették. Ezen kívül az e korból származó kópiák további negatívuma, hogy a költségkímélő gépi előhívás érdekében a szakemberek lemondtak az eredetileg színesre tervezett anyagról, így az összes kópia fekete-fehérben készült.

Itt kell megemlítenünk, hogy a filmeket körülbelül a 20-as évek közepéig monokróm színezéssel állították elő, ezért a színek sokszor jelenetenként eltérőek voltak. Az esztétikai követelmények változása és a gépesített gyártási folyamat fejlődése következtében a némafilm-korszak végére ez az eljárás lassan kiment a divatból. A hagyományos, munkaigényes keret- vagy dob előhívásnál a "virázs" - a színezés korabeli elnevezése - az utolsó fürdő folyamán történt, ezért alig okozott többletköltséget. Gépi előhívásnál ezzel szemben a kópiát külön eljárásban színek szerint szét kellett volna szedni, majd a színezés után újból összerakni. A Szodoma és Gomorra prágai kópiáján töredékesen ránk maradt színkoncepcióból pontosan megállapítható, hogy ehhez kópiánként több száz kézi ragasztásra lett volna szükség! Ez már akkoriban sem elhanyagolható többletráfordítást jelentett, ami az újraforgalmazandó kópia előállításának költségét erősen megnövelte volna.

Sajnos, a bemutató utáni első évekből nagyon kevés jelenet maradt fenn, így a rekonstrukciónak is le kellett mondania a csábító "virázs"-technika alkalmazásáról. A Szodoma és Gomorra éjjel játszódó külső jeleneteinél ez a hiányosság nagyon is szembetűnő. Miután az éjjeli jeleneteket akkoriban szinte kizárólag nappal, többnyire szikrázó napsütésben vették fel, utólag kellett kékre színezni őket, amivel meglehetősen realisztikus hatást lehetett elérni. Ugyanezek a jelenetek fekete-fehérben, sokszor a delelőn álló nap rövid árnyékával meglehetősen groteszkül hatnak.

A hangosfilm térnyerésével a némafilmek szinte egyik napról a másikra elvesztették kereskedelmi értéküket. Ez a Szodoma és Gomorra számára is azt jelentette, hogy hosszú évekre száműzték a filmvászonról. A megmaradt kópiák zöméből megpróbálták visszanyerni az ezüstöt, és újrahasznosítani az alapanyagot. Ám a bolhapiacokon néha még fellelhető, filmmaradékból készült celluloid babák vagy napszemüvegek már nem érzékeltetnek semmit az eredeti színes film finom szépségéből

Filmes és írásos források

A Szodoma és Gomorra utóélete akkor kezdődött, amikor a hatvanas évek elején a moszkvai filmarchívumból Ausztriába került egy, az antik jeleneteket megőrző kópia. Ezek azonban csak a fotókból és anekdotákból már ismert, az osztrák filmművészetben teljességgel szokatlan, buja felvételek voltak, az eredeti elbeszélésmenetből és a jelenben játszódó cselekményből a töredék nem árult el semmit. A helyreállításra csak a prágai és berlini anyag előkerülte után lehetett gondolni. Josef Gloger 1995-ben, a Lumičre-program segítségével vizsgálódhatott az olasz Cineteca del Commune di Bolognában, s ott, az archívumiakkal végzett munkája nyomán csillant fel a remény, hogy a még meglévő írásbeli adatok útmutatása szerint esetleg restaurálni lehetne az eredeti kétrészes változatot, amennyiben elegendő anyag állna rendelkezésünkre.

Midőn a film- és szövegkiadáshoz szükségessé vált a fennmaradt töredékek megtekintése, először gyűjtöttük össze itt, az Osztrák Filmarchívumban a még létező kópiákat szerte a világból. A megtekintés után úgy döntöttünk, hogy minden forrásanyagot konzerváló kezelésnek vetünk alá. Miután az új konzerválási eljárások segítségével a kép minősége ma már jelentősen javítható, a munkálatok során elkészítettünk egy restaurált negatívot is. Ehhez a következő kiindulási anyagok álltak rendelkezésünkre.

1. A Berlini Filmarchívumból származó nitronegatív különösen értékes forrást jelentett, mert nem másolat, hanem eredeti kameranegatív. Mondhatni "fizikailag" jelen volt annak idején a felvételnél, amikor is korabeli operatőr forgatta rá a filmet. Egy restaurátor számára az ilyen anyagnak egyedülálló értéke van. Képminősége természetesen optimális. Csakis ez őrzi a valódi képi információkat, mert minden további lehúzott anyag csak veszít az élességből és a finom szürkeárnyalatokból. Néhány kevésbé jelentős hiányosság mellett e kameranegatívnak sajnos az a legnagyobb baja, hogy a bibliai Szodoma-jelenet expozíciójánál, vagyis a film utolsó harmadánál vége szakad.

2. A prágai Nemzeti Filmarchívumban őrzött nitropozitív szintén hiányos. Ennek is körülbelül az egyharmada veszett el, de nem a végéből, hanem az elejéből. Ez az egyetlen kópia, amely szerencsére a film teljes befejezését tartalmazza. Képminősége sajnos nagyon egyenetlen, a filmet ugyanis négy különböző származású kópiából állították össze. Az is lehet, hogy olyan korai restaurálás eredménye, amelyet a mai gyakorlattól eltérően még a kiindulási anyagon végeztek. Arról a néhány jelenetről, amelyeket 1924 előtt Agfa nyersanyagra másoltak, mint már említettük, leolvasható az eredeti színkoncepció.

3. Kutatásunk során egy eddig teljesen figyelmen kívül hagyott forrást jelentett a Fondazione Cineteca Italiana milánói archívumában fellelt olasz feliratos nitropozitív, az 1927 utáni felújítás idejéből származó, kizárólag moziteremben való vetítésre használt fekete-fehér kópia. Hiányzik a vége, több helyen meg is rövidítették, de szerencsére igen jó a képminősége.

4. A szakmában legrégebben ismert Szodoma és Gomorra-változat Moszkvából, az orosz Goszfilmofond archívumából származik. Két töredékről van itt szó, amelyek egy-egy bibliai példázatot mutatnak be. Állagmentés céljából valószínűleg már igen korán átjátszották őket, mert hordozóanyaguk az ötvenes évekig forgalomban lévő nitrocellulóz. Ugyanebből az anyagból az Osztrák Filmarchívum is rendelkezik egy igen szerény minőségű kópiával. A gyenge minőségnek az a magyarázata, hogy annak idején a szovjet mozikban másolt negatívokról készült kópiákat vetítettek, amelyek már "fényévnyire" eltávolodtak az eredeti anyagtól. Bizonyíték rá a sok átmásolt osztásvonal.

5. Egy egészen a közelmúltig Bolognában őrzött nitropozitív, a milánóihoz hasonlóan erősen megkurtított olasz változat Gian Luca Farinelli állítása szerint anyagában szétmállott, így mára már csak videováltozatban létezik. Miután azonban a többi kópiához képest nem tartalmazott új képanyagot, a veszteség nem túl jelentős.

A rendelkezésünkre álló kópiák összehasonlítása kimutatta, hogy az összes létező képanyag alapja - a megsemmisült bolognai nitropozitívé is - a berlini kameranegatív. A milánói kópiát teljes egészében, a prágai anyagot részben erről a negatívról másolták, míg a moszkvai változat egy későbbi másolatból származik - maga a kép azonban mindegyiknél teljesen azonos. Ez azért szokatlan, mert a némafilm korában egy-egy filmből általában több negatívot is készítettek, miután a jeleneteket sokszor több kamerával rögzítették. Ugyanakkor az úgynevezett close-up (közelkép) esetében legtöbbször még egyszer felvették a jelenetet, mert ilyen közeli beállításnál a különböző helyekről fényképező kamerák képkivágása jelentősen eltér egymástól.

Ezekből a negatívokból szokás szerint egyet készítettek belföldre, Ausztria és a német nyelvű országok számára, valamint legalább még egyet export célokra. Ez utóbbi a kereskedelmi forgalmazás megindulásakor az egyes beállításokat és a jelenetek sorrendjét tekintve még nagyrészt egyezett a belföldi negatívval, sokszor teljesen azonos volt vele, bár a különböző változtatások következtében ez a kezdeti hasonlóság hamar megszűnt.

Azért volt szükség több negatívra, mert mindegyikről csak bizonyos számú másolatot lehetett készíteni. Nagyon hamar karcok és egyéb sérülések keletkeztek az anyagon, amelyek azután a másolatokon is megjelentek. Ezért amikor az 1910-es évektől divatba jöttek az egész estés játékfilmek, legalább két negatívot készítettek hozzájuk. A film előállításának hatalmas költségeihez képest ez a kiadás elhanyagolható volt, viszont az eljárás biztonságot nyújtott arra az esetre is, amikor az eredeti negatív elégett.

Csak a nyersanyagok javulásával vált lehetővé, hogy a legelső negatívról további negatívokat készítsenek, amelyekről majdnem olyan jó minőségű kópiákat lehetett gyártani, mint a kameranegatívról. A Szodoma és Gomorra forgatása idején ez még nem volt bevett gyakorlat./4/ Feltételezhető tehát, hogy a többi negatívról készített kópia mind megsemmisült. Bár nem örültünk neki, mégis megkönnyítette a munkánkat, hiszen a különböző forrásanyagokat minden további nélkül keverhettük egymással.

A fent bemutatott filmes források mellett át kellett tekintenünk az írott forrásokat is, amelyek eligazíthatnak az anyagok értékelésében. Segítségükkel megismerhetjük egy-egy kópia pályafutásának történetét. Megállapíthatjuk, mennyiben hasonlítanak az eredetire, vagy mennyiben térnek el tőle. /5/ Létezhet például egy változat, amelyet a rendező vagy a stáb jóváhagyott, ám a forgalmazó nem terjesztett. Hogy ezt bebizonyítsuk, szükségünk lenne a forgatókönyvre (ha egyáltalán volt ilyen) és további gyártási dokumentációkra, amelyek nemcsak jeleznék, hanem pontosan dokumentálnák is, hogy a fennmaradt változat megfelel-e alkotója szándékának. Sajnos, a legtöbb esetben nem találhatók ilyen iratok, és meg kell elégednünk a cenzúra szűrőjéből előkerült bemutató (premier)kópiával. Ezt azért tekinthetjük "autentikus" kópiának, mert a film először ebben a formában jelenik meg a közönség előtt. Az osztrák némafilm bemutató kópiái terén is a német birodalmi cenzúra bizonyult a legfontosabb forrásnak. Egyrészt, mert sok osztrák filmet Németországban mutattak be először, másrészt, mert Ausztriában sajnos nem áll rendelkezésünkre hasonló nagyságrendű forrás. A német birodalmi cenzúra nem csak a filmográfiai adatokat és a méterszámokat jegyzi fel 1920 óta, hanem gyűjti az összes feliratszöveget is.

A Szodoma és Gomorra esetében sajnos nem maradt fenn sem cenzori jelentés, sem egyéb írásos dokumentum. A forgatókönyv is elveszett. Ezért, bár rendelkezünk elegendő anyaggal, az eredeti bemutató kópiának vagy a kétrészes változat egyéb variációjának pontos felépítését ma már lehetetlen hitelesen rekonstruálni. Több forrásban találhatók ugyanakkor tartalmi adatok, amelyekből az elveszett változatnak legalább a vázára következtethetünk./6/

Ezek bizonysága szerint a Szodoma és Gomorra, a szuperlatívuszok filmje szerkezeti koncepciója szerint is monumentális hatást kívánt elérni. Mint tudjuk, a film eredetileg kétestés bemutatóra készült. E változat alapja a teljesen szimmetrikus cselekményvezetés: mindkét rész középpontjában egy démoni nő áll, igazi "femme fatale", aki csáberejével tönkreteszi rajongói életét. Ezzel párhuzamosan egy-egy bibliai parabola kettőzi meg a korabeli jelenben játszódó cselekményt. Az első rész aktuális szála egy ifjú szobrász tragédiáját beszéli el, akit Mary hidegsége öngyilkossági kísérletbe taszít, a párhuzamos darab pedig a megmentőjét áruló módon feláldozó szíriai királynő története. A második rész központi alakja egy fiú, jövendő anyósával szerelembe esvén megöli apját - a hozzárendelt párhuzam Lót feleségének története.

A két rész tehát két antikizáló tragédiát tartalmaz. A kapcsolatot a jelenben játszódó történet jelenti, amely bár önálló egész, egyben a film keretéül is szolgál. Tovább bonyolítják az eseményeket a szereplők elbeszélései és álmai – mindebből végül ugyancsak sokrétű cselekményszövedék jön létre.

A két antikizáló elbeszélésen és a hozzájuk kapcsolódó korabeli tragédiákon kívül a film még egy előjátékot is tartalmaz a korabeli viszonyok általános kritikájával - valamint egy pozitív befejezést. Ez utóbbit az a dramaturgiai csavar teszi lehetővé, amely a tragikus jelen idejű történést álommá szelídíti, így a negatív vég után következhetett egy pozitív is. Ezzel elérték, hogy a harmonikus befejezés formailag az előjátékhoz kapcsolódjon, tartalmilag pedig megoldási javaslatot nyújtson az ott exponált világproblémára: a szexuális vágyból absztrahált erő alternatívát jelenthet a társadalom érdekkonfliktusainak összebékítésére.

Az előjáték - és a szíriai jelenet - elhagyásával az egyestés változat többet veszített egy bevezető cirádánál. Tompult a film kritikai éle, a politikai utalások egy része pedig értelmezhetetlenné vált. A korabeli műsorfüzet tartalomleírása nagyvonalakban megfogalmazza ezt a kritikát:

Pazar pompával, a legmodernebb technikai eszközök parádéjával, valamint nagyszerű színészi játékkal mutatja be a film a modern társadalom romlottságát és bujaságát. Megragadó erejű képekben vonulnak el szemünk előtt a világ történései, amelyek morális mélypontra süllyesztették a mai társadalmat. A Világtőkét látjuk nyughatatlan tevékenységében, miközben félelmetes gőgjében elfelejti a "Ne ölj!" isteni parancsát. (...) látjuk az orosz bolsevizmus szadista tévelygéseit, valamint a pénz és a szerelem közötti demoralizáló kapcsolatot. /7/

A műsorfüzetben az első világháborút követő társadalmi változások kizárólag negatív értékelést kapnak - ugyanakkor a szöveg szenzációhajhász stílusa majdhogynem ironikus viszonyban áll a tartalom erkölcsi felháborodásával. A kevésbé általános kritika valószínűleg több politikai elkötelezettséget igényelt volna. Az általános panasz – a műsorfüzet megfogalmazása szerint – a korabeli politikai ellenpólusok pozícióival is összeegyeztethető volt.

Ma már nem lehet megállapítani, hogy a film eredeti változatában nagyobb hangsúlyt kapott-e a politikai tartás, mert a moszkvai forrás kivételével az összes negatív az egyestés változatot tartalmazza. Még a számtalan rövidítést elszenvedő berlini kameranegatív is ebben a formában maradt ránk. Nem kevesebb, mint öt átdolgozás dokumentálható rajta.

Egyrészes vagy kétrészes

Az eredeti kétrészes verzióból mindössze egyetlen képanyag maradt fenn, éspedig a moszkvai forrásban épen maradt bibliai tárgyú szíriai elbeszélés. Ez volt az első rész modern történetének historizáló párja, ám a rövidített változatokból már kimaradt. A korabeli szovjet forgalmazás az eredetitől teljesen eltérő felfogásban mutatta be a filmet: a befejezéshez rendelt Szodoma pusztulása jelenetet a film elejére helyezték, majd az eredetileg önálló bibliai példázatokat új feliratokkal és más filmekből átvett képsorokkal folyamatos cselekménnyé vágták össze. Lemondtak továbbá a cselekmény teljes modern vonulatáról és az előjátékról, s ezáltal erősen leegyszerűsítették az elbeszélés szerkezetét. Eltüntették a pszeudo-vallásos elemeket valamint az orosz forradalom kritikáját, és a mondanivalót a kapitalizmus kritikájává változtatták át. Ezért nem túlzás, ha e forrást úgy tekintjük, mint a Szodoma és Gomorra című osztrák film képanyaga segítségével készített, az alkotók szándékával ellentétes, önálló filmváltozatot.

Ez ugyanakkor azt jelenti, hogy az eredeti kétrészes verzió rekonstrukciójához a legfontosabb forrás - mondhatni a "koronatanú" - csak erősen megváltoztatott formában áll rendelkezésünkre. Pedig ezen a kópián kell alapulnia a film visszabővítésének, a kétrészes verziónak. Ehhez azonban még mindig hiányzik kb. 1500 méter, amelyet nem lehet pontosan hozzárendelni az egyes cselekményszálakhoz. Az egyrészessé rövidítő vágások - általában - elsősorban politikai jellegűek voltak.

A nép kizsákmányolását ábrázoló jeleneteknek és az előjátékkal együtt eltávolított bibliai Szíria-jelenetnek is erőteljes társadalomkritikai éle van, ezzel szemben az egyrészes változatba átemelt, a szexuális magatartásformákat taglaló Szodoma-példázat elsősorban a promiszkuitás kritikájaként értendő. Így az egyrészes változat társadalomkritikai hangsúlya teljesen eltolódik "a pénz és a szerelem demoralizáló kapcsolata" címkéjű magánszférába.

A kétrészes film rekonstruálásának kísérlete kezdettől fogva azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy egy steril, szintetikus, a korabeli publikum által soha nem látott verziót hozunk létre. Ugyanakkor reméltük, hogy az egyrészes változat helyreállításával sikerül egy filmtörténetileg hiteles filmet restaurálnunk. A Szodoma és Gomorrát az első év után még nagyon sokáig egyrészes változatban forgalmazták. Mivel a ránk maradt negatívok is erről az anyagról készültek, csapatunk úgy döntött, hogy ebben a formában állítja helyre a filmet.

A moszkvai változat, amelyet nem sikerült integrálni ebbe a feldolgozásba, ismét önálló verzióvá értékelődött fel, és mint ilyet restauráltuk. Annak ellenére, hogy a szovjet forgalmazás beavatkozásai áthangolták az alkotók üzenetét, mégis ez a verzió a legfontosabb bizonyítékunk a kétestés változat erős politikai irányultságára. A szélesebb közönség számára is elérhetővé kívántuk tenni ezt a "művet", amely összekötő kapocsként fogható fel az egy- és a kétrészes változat között, ezért az egyrészes filmet követően ezt is feljátszottuk a videokazettára.

A tervezett rekonstrukció alapjául a berlini kameranegatívot választottuk. Az abból hiányzó részeket - igen jó képminősége miatt - a milánói kópiából pótoltuk, ahol pedig az is hiányos, ott a prágai változathoz nyúltunk vissza. Mennyiségileg a berlini negatív körülbelül az anyag kétharmad részét képezi, a másik kettő pedig fele-fele arányban teszi ki a maradék egyharmadot.

Az összes megmaradt német feliratot a német forrásban találtuk. Ezek egy- vagy két képkockányi pozitívok, amelyeket a megfelelő helyeken beragasztottak a negatívba. Nincs bizonyíték azonban az eredetiségükre - az anyag, amelyre kopírozták őket, bizonyítottan későbbi időből származik, körülbelül 1927-1930 tájáról. Sokhelyütt el is térnek a gyér számú írásos forrásban ránk maradt feliratlistától. Nem zárható ki tehát, hogy a feliratokat egy későbbi átdolgozás folyamán felújították. Lehet, hogy az egyestés változat létrehozásánál felmerülő dramaturgiai problémákat csak új feliratokkal tudták áthidalni, ezért a többit is fel kellett újítani /9/. Miután a vágásnál használt számozás miatt igen sok felirat használhatatlanná vált vagy költséges restaurálást igényelt volna, inkább lemondtunk a felhasználásukról. A feliratszövegeket viszont teljes számban átvettük, mert tökéletesen illettek restaurálandó változatunkhoz, bár nem egyeztek meg az eredeti anyagban talált szövegekkel. Más nyelvű eredetiből visszafordított feliratokat csakis ott használtunk, ahol egyáltalán nem maradt ránk német szöveg.

A korábbi helyreállításokkal ellentétben tudatosan lemondtunk az esetleges magyarázó feliratokról. Ilyen feliratokat annak idején azért alkalmaztak nagy számban, hogy a film szerkezetét világossá tegyék. Miután erre a jelen helyreállítás során nem volt szükség, sokkal simább jelenetváltásokat tudtunk elérni - bár attól a született eleganciától, amelyről Kertész Mihály fennmaradt osztrák filmjei tanúskodnak, ez a film még messze elmarad. A rövidítés következtében annak idején becsúszott néhány ésszerűtlen jelenet, de miután ezek túlnyomórészt a kiindulási anyagokban fordultak elő, megtartottuk őket.

Helyreállítási munkánk legfontosabb eredménye, hogy az összes kiindulási anyagot végre jó minőségben restauráltuk. Külön dubnegatívokat készítettünk a munkálatokhoz, a különböző forrásanyagokat pedig eredeti formájukban megőriztük. Ez lehetővé teszi, hogy később bárki felülvizsgálja, vagy akár kritikával illesse restaurálási koncepciónkat. Minden restaurálás szükségszerűen alkotó folyamat is, amely szoros kapcsolatban áll egy-egy kor kultúrtörténetének adott színvonalával. A restaurátornak ezért erkölcsi kötelessége a későbbi generációk számára meghagyni - saját befejezett munkája mellett - azt az anyagot is, amelyből dolgozott, hogy lehetőséget adjon a későbbi újraértékelésre, újabb restaurálásra.

Lehet azonban, hogy az eljövendő generációk filmnézési szokásai egészen megváltoznak majd, és a képzőművészeti alkotásokhoz hasonlóan értékessé vált töredékek, átdolgozások - a kész, restaurált mű mellett - magától értetődő természetességgel fognak az archívumok vetítési repertoárjához tartozni.

Szodoma és Gomorra

(Sodom und Gomorrha), osztrák, 1922, r: Michael Curtiz, f: Ladislaus Vajda, Michael Curtiz, o: Franz Planer, Gustav Ucicky, sz: Richard Berczeller (Lot), Lucy Doraine (Mary, Walter Slezak (Edward), Victor Varconi (az Úr angyala), hb/G inzert, 95 perc
a Filmarchiv Austria gyűjteményéböl

Jegyzetek

  1. Az itt feltételezett másodpercenként 20 kockás vetítési sebesség csak körülbelüli adat, amely pontosabb megközelítést tesz lehetővé, mint a kópia hosszának megadása. Mint tudjuk, az átlagos felvételi sebesség nagyjából 18 kocka volt másodpercenként. Úgy 1920-tól kezdődően vált észrevehetővé a tendencia, hogy a vetítési sebesség gyorsabb, mint a felvételi. Nem volt ritkaság a másodpercenkénti 30 kockás exorbitáns sebesség sem.


  2. Lásd: Das Kino-Journal, Bécs Nr. 662, 1923 április 7 4. old. Idézet: Elisabeth Büttner/Christian Dewald. Michael Kertész . Filmarbeit in Österreich, bzw. bei der Sacha-Filmindustrie AG, Bécs, 1919-1926,Francesco Bono/Paolo Canepelle/Günther Krenn: Elektrische Schatten.. Baiträge zur österreichischen Stummfilmgeschichte c. munkájában Bécs 1999, 121. old.
  3. Vö. Paimann Film-listája Nr. 342


  4. A kevés fennmaradt anyagból arra következtethetünk, hogy az osztrák filmlaborok viszonylag későn tudtak csak nemzetközi összehasonlításban is standard minőségű másolatokat készíteni. Ez valószínűleg a technika elhúzódó fejlődésével áll kapcsolatban. Még a harmincas évek közepén sem ritkaság a (keret-előhívásos) osztrák hangosfilm.


  5. Az autentikus eredeti példányok problémájához v.ö. Werner Sudendorf , Rekonstruktion oder Restauration – Zur Problematik des filmischen Originals Elfriede Ledig Der Stummfilm – Konstruktion oder Rekonstruktion c. műve keretein belül München, 1988, 211. oldal
  6. http://www.filmkultura.hu/regi/2003/articles/essays/szodoma.hu.html
  7. A legfontosabb források: Az első rész betiltásának protokollja: Filmprüfstelle Berlin, B 6961/6962; A tárgyalás elnapolásának protokollja: Oberprüfstelle O.B.8.23; Az első rész korlátozott bemutatási lehetőségeinek protokollja: Oberprüfstelle O.B.8.23; Kivur filmműsor: Kinobibliothek Nr. 6182 Sodom und Ghomorra. Die Legende von Sühne und Strafe első rész; Kivur filmműsor, Kinobibliothek Nr. 6183 Sodom und Ghomorra. Die Legende von Sühne und Strafe második rész A bécsi Löwenkino műsorfüzete. A Szodoma és Gomorra bemutatója.


  8. Kivur filmműsor, Kinobibliothek Nr /82 Sodom és Gh morra, die Legende von Sühne und Strafe, első rész


  9. Lásd Oksana Bulgakowa előadását ebben a kötetben.


  10. További bizonyíték a berlini kameranegatívban talált két felirat, amelyek a többitől eltérően nem kézírásos minta alapján készültek, hanem nyomtatott feliratkartonokról fényképezték le őket. Miután az előállításuk meglehetősen drága, e két főcímfelirat esetében valószínűleg eredeti megoldásról van szó.


/A tanulmányt a szerző szíves engedélyével Németh Ágnes fordításában közöljük./

A tanulmány eredeti címe: Sodom und Gomorrha oder vom Reiz der Kürze
In: Imaginierte antike, szerk: Armin Loacker és Ines Steiner, Filmarchiv Austria, Wien, 2002

 


93 Kbyte


109 Kbyte


95 Kbyte


53 Kbyte

 
hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár filmspirál repertórium linkek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső