Érzékelve a szakma teljes anyagi ellehetetlenülését, a napi politika erőteljes és olykor torzító jelenlétét a szakmai kérdésekben; az üzleti szempontok eluralkodása nyomán a művészi, dramaturgiai munka háttérbeszorulását; a mozgóképterjesztés megoldatlanságait - a korábbi Mozgókép Innovációs Társulás megmaradt tagjainak kezdeményezésére 2002 nyarán - filmrendezők körében olyan szellemi munka indult meg, amely a hajdani Balázs Béla Stúdió és a magyar film világszínvonalú eredményeit felidézve egy a mai körülményekkel adekvát alkotói program kidolgozására irányult.

Alulírott filmrendezők és operatőrök, a filmes területhez közel álló alkotók - a filmszakma más jelentős alkotóegyéniségeivel szinkronban - megvizsgáltuk a magyar mozgókép - ezen belül a dokumentum- és a fikciósfilm helyzetét.

Megállapítottuk, hogy a magyar mozgóképkultúra társadalmi szerepéhez képest, mélyen alulfinanszírozott, a benne rejlő szellemi, alkotói lehetőségek - a finanszírozási gondoktól függetlenül is - kihasználatlanok.

1/ a film útja (a finanszírozástól a bemutatásig) túlbürokratizált, a létrehozás folyamata során a produktumok megvalósításának nincs igazi gazdája, a felelősség kérdése relatív.

2/ a filmre fordítható pénzeszközök koordinálatlanul, sok esetben a film létrejöttét megakadályozva elaprózottan kerülnek a felhasználóhoz.

3/ a filmipari termékek és az áttételesebben fogalmazó "művészfilmek" egymás mellett élésének és társadalmi hatékonyságának optimális feltételei nem jöttek létre.

4/ Tisztázatlan a filmes közszolgálatiság fogalma és feladatköre, melynek elméleti végiggondolása s a gyakorlati konzekvenciák érvényesítése az egész mozgóképszakma sürgős feladata.

5/ a mozgókép forgalmazása átgondolatlan és megoldatlan - különösen a nem fikciós filmek nézőkhöz juttatása marad mélyen a kívánatos és elvárható szint alatt;

6/ a mozgókép társadalmi funkciói tisztázatlanok. A finanszírozást, a gyártás és forgalmazás struktúráját a műfaji kategóriák - háttérbe szorítva a szemléleti és tartalmi szempontokat - túlzott mértékben határozzák meg; ez a felemás megoldatlanság az egész területet gátolja abban, hogy a XXI század adta technikai lehetőségeket és tartalmi kihívásokat a mozgókép használni és teljesíteni tudja.

Fenti megállapításokból következően alulírottak úgy látjuk, HOGY SAJÁT ALKOTÓENERGIÁNKAT TOVÁBBRA IS CSAK INTÉZMÉNYESEN MŰKÖDŐ MŰHELYMUNKA KERETEI KÖZÖTT TUDJUK KIBONTAKOZTATNI, ahol a tudás, a tehetség és az intuíció a legeredményesebben párosulhat az alkotás és a film természetéből adódó gazdasági és művészi felelősséggel.

Alulírott alkotók olyan műhely további működtetését határoztuk el, amely a magyar filmkultúra korábbi műhely centrikus eredményeire és hagyományaira épít, maga mögött hagyva annak minden torz és bürokratikus vonását. Olyan társulást szervezünk magunkból, amely a szerzői film koncepcióját nem elvetve, hatékonyabb kapcsolatot kíván fenntartani a kortársírókkal, publicistákkal; amely az alkotófolyamatra koncentrál, s a film útjának minden fázisában - mint műhely, gazdája kíván lenni a műnek; a műhely tagjai minden periódusban, az alkotóért és a műért gazdaságilag és művészileg egyaránt felelősséget vállaló testületként kívánnak állni az alkotás mellett.

A magyar filmkultúra korábbi filmes eredményeihez méltó megújulást, CSAK olyan műhelyben tudunk elképzelni, ahol a tartalmi megközelítés, a dramaturgiai munka, a művészi megformálás nem a gazdasági szempontoknak alárendelt másodrangú kérdések, hanem a létrehozandó művek alapkritériumai, s az alkotófolyamat racionális megtervezése és lebonyolítása a reális gazdasági és pénzügyi feltételekkel szigorú összhangban történik.

A mozgóképalkotás csak intenzív és operatív hierarchiában tud megvalósulni, az alkotás nem demokratikus, de a film megvalósítása kollektív munka. Olyan műhelyben gondolkodunk, ahol a megszülető produkció minden tagja a maga helyén a maga feladatáért felelősséget vállalva végzi a közös munkát, s ahol a rendező és a producer - mindegyik a maga tudását érvényesítve, egymást kiegészítő vezetője az elindított projektnek - nem pedig egyik vagy másik alárendeltje egy gazdaságcentrikus hierarchiában.

A Phoenix Mozgókép Innovációs Társulás és Egyesület nem tagadva a strukturális, szervezeti, és finanszírozási kérdések fontosságát, úgy látja, hogy a mozgókép kultúra örökös megújításának mégsem ezek a kizárólagos szempontjai; ezek mellett legalább annyira fontosak a régi, szlogenné vált - de mára már elfelejtett - kérdésekre a válaszok: ma, az új évezred első évtizedében ismét csak alapkérdés: kinek? Miről? Miért? És hogyan csinálunk filmet, videót, DVD-t, vizuális Internet koncentrátumot, műholdra fellőtt, intermediális, integratív fikciós fantáziát, dokumentum balladát vagy egyszerű lenyűgöző, megismételhetetlen portrét...

Minden kornak meg vannak a maga illúziói, minden korszaknak a maga hamis tudata. A Phoenix Mozgókép Innovációs Társulás és Egyesület programjának középpontjában az egyén és a társadalom önismerete és szabadságának lehetséges formája, felismertetetése és kivívhatósága áll; segíteni szétfoszlatni az illúziókat, bomlasztani a gerjesztett, vagy történelmileg öröklődő hamistudatot; rátalálni a reménytelenségben a pici perspektívákra, az egyéni sors kibontakozásának újévezredbeli lehetőségeire.

Minden eszközzel.

Minden vizuális műfajban, kompatíbilis, felejthetetlen formákat találva a ma befogadóihoz, a ma emberéhez. Leleplezni a hazugságot, gondolkodni a realitásról, felismertetni a valódi érdekeket és értékeket... kutatni a történelmi múltból eredő mát, s ötvözni a mait a holnapival. Az iskolában, a piacon, a gazdaságban és az üzleti életben, a társadalmi kapcsolatokban, a magánéletben és a párkapcsolatokban... az egyén egyedülvalóságában, az univerzumban keringő földi létünk minden szférájában.

Számunkra ez az örök kihívás, számunkra ennek elvégzéséhez eszköz a műhely, ahol a mű és a munka új dimenziói nyílhatnak meg; ahol a megmérettetés nem elidegenített fantom, hanem a gondolkodásból és teljesítményből fakadó morális következmény.

A fent megfogalmazott alapállás jegyében a Phoenix Mozgókép Innovációs Társulás és Egyesület 2002 november hó 1-ével FORGATÓKÖNYV BANKOT hozott létre, melynek lényege első lépésben az ötlet, a filmterv életképességének többszempontú vizsgálata, a projekt folyamatos mélyítése és fejlesztése, a gyártási folyamatra való abszolút felkészülés, hogy magabiztosan és a megvalósítandó mű gazdájaként tudjunk részt venni átgondolt filmterveinkkel, akár csomagban, akár egyénileg minden legális állami támogatásra kiírt pályázaton.

A FORGATÓKÖNYVBANK - mint a TÁRSULÁS korábbi korszakaiban - mindenki előtt nyitott, aki a szakmai és társadalmi innováció elkötelezettje.

"A társulásnak előfeltétele - Nádas Péter szavaival - hogy szabad személyek önként társuljanak, mert érezniük kell, hogy személyiségük szabadságát a más személyekkel való önkéntes társulás nemhogy csorbítaná, hanem ez az egyetlen biztosíték arra, hogy más személyektől vagy társulásoktól elkülönülve szabadok maradjanak: közösségük által váljanak olyanokká, amilyenné e közösség nélkül nem lehetnének."

Alapállásunkat sem egyénekre, sem más csoportokra, szervezetekre, társulásokra sem a szakma egészére nem szeretnénk rákényszeríteni semmilyen formában, azonban olyan szakmát szeretnénk magunk körül, amely ha másfajta módszerekkel és célokkal, de kizárólagosságokra hajlamos törekvéseinek korlátozásával érdemessé teszi magát arra, hogy benne mindenki - egyénileg vagy csoportosan - alkotó módon RÉSZ TUDJON LENNI AZ EGÉSZBEN.

Budapest, 2002. december 10.

Altorjai Gábor, Czencz József, Dárday István, Dobai Péter, Dér András, Dettre Gábor, Ember Judit, Gulyás Gyula, Gulyás János, Klöpfler Tibor, Lugossy István, Pap Ferenc, Szalai Györgyi, Szentjóby Tamás, Wilt Pál