A III. Filmrestaurálási Konferencia keretében mutatjuk be Magyarországon először Janovics Jenő Az utolsó éjszaka (1917) című filmjének felújított töredékét. Örvendetes módon a Magyar Nemzeti Filmarchívum némafilmállománya folyamatosan gyarapszik, így újabb és újabb felújítási munkákba foghatunk.
Az utolsó éjszaka értékes töredéke 2000-ben került haza Németországból. Restaurálásához elnyertük a Haghefilm díját, így az ő amszterdami laboratóriumukban készült el az új kópia. Bemutatójára a tavaly októberi pordenonei némafilm fesztiválon került sor. A némafilmet kedvelő és -értő közönség az amerikai zongorista, Phil Carli zenéjével élvezhette a produkciót.
A film beállításai dekoratívak, néha meglepően modernek, s a kamera időnként már követi a szereplők mozgását, noha szüzséje a görög tragédiák örök témáin élősködő, ponyvaízű vengerka-történetre épül és kis költségvetéssel, szerény díszletekben, a kolozsvári utcák ódon, földszintes házsorai között forgatták. A főszereplő Berky Lili drámai erővel alakítja a hűtlenségéért élethossznyi szenvedéssel, s végül halállal bűnhődő asszonyt. Arcjátékát kifejezően erősítik fel a premier plánok. Az utolsó éjszaka újabb bizonyítéka annak a filmtörténeti kutatások által már sokszor megfigyelt jelenségnek, hogy igénytelen alapanyagból gyakran eleven, ma is élvezhető művek születnek (miközben klasszikus irodalmi művek adaptációi gyakran nem érik el az eredeti mű színvonalát, szürke illusztrációk maradnak csupán).
Az elmúlt két évben újabb hat filmmel gazdagodott magyar némafilm-gyűjteményünk, Az utolsó éjszaka mellett közülük mutatjuk be kettőnek, a Vihar utánnak (1918) és a Rabmadárnak (1929) felújított kópiáit. (Az előbbi a Filmarchiv Austria, az utóbbi egy holland magángyűjtő, Jan Zaalberg gyűjteményében maradt fenn.) A Vihar után álomszerű, szecessziós képi világú melodramatikus történet, melyet a Star filmgyár gazdag kiállítású filmjeinek élvonalába emel átgondolt rendezése, dekoratív fényképezése s a hiteles színészi játék. A Rabmadár krimi és szenvedélydráma ötvözete, stílusán éppúgy érződik a puritán és lendületes amerikai film, mint a német expresszionizmus hatása. Itt már nyoma sincs az egy évtizeddel korábbi, a Vihar utánt is meghatározó színes, szecessziós képi világának. Az elegáns enteriőröket kopár, hétköznapi miliők, a részletgazdagságot a fény és árnyék éles kontrasztja, a totálok mozgalmasságát, a premier plánokban hangsúlyossá váló arcjáték, s az analitikus montázs váltják le.
És most néhány szót a filmek rendezőiről! Az utolsó éjszaka Janovics Jenő munkája, aki kora filmes életének meghatározó alakja volt. 1913-ban ő teremtette meg a kolozsvári filmgyártást. A filmet művészetnek tekintette, témáit elsősorban a magyar drámairodalom és költészet klasszikusai közül válogatta. 1913 és 1919 között hetvenkét játékfilmet gyártott. Irányítása alatt kezdte rendezői karrierjét Korda Sándor. Nála kapta első, nagyobb szabású feladatait Kertész Mihály. A kor legnagyobb színészegyéniségeivel, többek között Blaha Lujzával, Jászai Marival, Szentgyörgyi Istvánnal dolgozott. Felnevelt egy új filmszínész generációt, ő szerepeltette először filmen Berky Lilit, Várkonyi Mihályt és Poór Lilit.
A Vihar után és a Rabmadár rendezője Sugár Pál. Neve nem szerepel a magyar filmlexikonokban, életművére nem térnek ki a filmtörténészek, pedig a most vetítésre kerülő filmjei mind témájukat, mind formai megoldásaikat tekintve a kor színvonalán álló, igényesen rendezett munkák, melyek figyelmet érdemelnének. A fenti film előkerülése után indult meg a kutatás Sugár Pál után, akinek pályáját a korabeli sajtóban található néhány nyom alapján még csak vázlatosan rekonstruálhattuk. Rendezői karrierjét valószínűleg a Thalia filmgyárban kezdte 1918-ban, a Királynőm, te vagy a napfény című Victor Hugo-adaptációval. Majd a Star szerződtette, ahol 1918-ban öt, 1919-ben két filmet rendezett. 1919-ben - sok filmes kollégájához hasonlóan - elhagyta az országot, s előbb Ausztriába, majd Németországba ment. 1921-ben Münchenben Carl Boese Der Gang durch die Hölle című filmjében dolgozott, 1927-ben Berlinben rendezett egy filmet (Die glühende Gasse). 1929-ben hazatért, s ekkor készült a Rabmadár. 1934-ben ismét Berlinben dolgozott, egy rövidfilmet forgatott (Struppe), majd forgatókönyvíróként közreműködött a La Paloma című produkcióban. 1935-ben Bécsben George Jacoby filmjének (Leutenant Bobby, der Teufelskerl) forgatókönyvét írta. Későbbi tevékenységéről egyelőre nincs adatunk.
20. Rabmadár
20. Vihar után
23 Az utolsó éjszaka
A Filmspirál legújabb számában további információkat olvashatnak Az utolsó éjszaka hazahozataláról, restaurálásáról és Janovics Jenő pályájáról.
A tartalomból:
Életrajz helyett (kepzelt interjú Janovics Jenővel) - összeállította: Balogh Gyöngyi
Adalékok az erdélyi filmgyártashoz
Országos hírű drámatörténeti sorozat
Az utolsó évek tervei levelek tükrében
A legendás vagyon utolsó maradványainak dokumentumai
Balogh Gyöngyi: Egy Janovics film, Az utolsó éjszaka (1917) azonosításának és restaurálásának krónikája
Bibliográfia
Kolozsvári filmek listája (Janovics filmvállalatainak filmjei)
Megvásárolható az Örökmozgó Filmmúzeumban és a Filmarchívumban.
Ára: 400 Ft.
