Bevezetés
Az idén 100 éve Hódmezővásárhelyen született és 1993-ban Jászberényben elhunyt Hamza D. Ákos életútját elsősorban a filmproduceri és rendezői, valamint képzőművészeti tevékenysége határozta meg, irodalmi, újságírói, politikai munkássággal kiegészülve.
Iskolái elvégzése után festőművésznek indult, az Akadémia elvégzése után 1926-ban ösztöndíjasként utazott Párizsba. Itt kezdetben csupán pénzkereseti forrásként került kapcsolatba a filmgyártással, kifutófiúként, díszletfestőként, majd díszlettervezőként dolgozott. Később, ahogy egyre jobban érdeklődni kezdett a filmgyártás műhelytitkai iránt, egyre több időt töltött a stúdiókban. Kisebb munkák után már segédrendezői, gyártásvezetői feladatokat is kapott. Asszisztensként dolgozhatott René Clair mellett, akinek avantgarde, majd költői realizmussal áthatott munkái nagy hatással voltak a fiatal Hamzára. Tizenegy év után, 1936-ban tért haza, a Hunnia Filmgyárban vállalt munkát, gyártásvezető, majd gyártási ellenőr lett. (1,12)
A párizsi és hazai tapasztalatok birtokában 1938-ban Hamza Film néven saját vállalatot alapított. A filmgyártásban a kor jelentős rendezői (Vaszary, Gaál, Balogh, Vajda, Ráthonyi, Zilahy) mellett producerként, gyártásvezetőként vett részt. 1940-től maga is rendezett, elsőként Herczeg Ferenc írása alapján a Gyurkovics fiúkat, mellyel szép sikert aratott. A következő, a Bűnös vagyok problematikus témája miatt meggyűlt a baja a cenzúrával. (1) Züllés, megtévelyedés, alvilági történet nem volt ebben az időben kedvelt témája a magyar filmeknek, Hamza azonban később, a francia iskola hatására, a Külvárosi őrszobában is ehhez kanyarodott vissza.
1942 januárjában Karády Katalin és Szilassy László főszereplésével kezdte forgatni a Szíriuszt. Ez már a harmadik rendezése volt, összességében a 18. olyan film, amelynek elkészítésében itthon részt vett. Szilassyval korábban dolgozott már a Gyurkovics fiúkban, Karády addigi filmjei közül a Hazajáró lélek 1940-ben Hamza cégének égisze alatt, az ő gyártásvezetésével készült.
Karády 1942-ben negyedik éve dolgozott már a filmszakmában, igazi sztár volt. Foglalkoztatottsága folyamatosan nőtt: 1939-ben egy, 40-ben kettő, 41-ben négy filmet, 1942-ben a Szíriusz és a Külvárosi őrszoba mellett még 5 nagyjátékfilmet és két rövidfilmet is forgatott. Sokat dolgozott, rendkívül népszerű volt, rajongói klub alakult a tiszteletére. (2) Színésznői tehetségéről, filmjeiről rengeteget vitáztak akkoriban és "újrafelfedezése" óta is. Hamza, kortársaként, rendezőjeként tehetségesnek tartotta.
A Karády-jelenségre így emlékezett: "Egy Karády filmet biztos, hogy jól lehetett eladni. Nem rendezhetett akárki egy Karádyt, mert azt Karády nem vállalta. Voltak viszont olyan színészek, akik nem akartak Karády mellett másodrendű szereplők lenni. A Külvárosi őrszoba például egyike volt azon ritka kivételeknek, amelyekben Csortos hajlandó volt Karádyval dolgozni és nagyon szépen megcsinálták." . (6)
1942-ben tehát egy külföldön és itthon jelentős tapasztalatokat szerzett, sikeres rendező és egy üstökösszerű pályájának delelőjén álló filmsztár találkozott a Szíriusz és a Külvárosi őrszoba forgatásán.
Szíriusz
A Szíriusz forgatókönyvének alapjául egy 1894-es Herczeg Ferenc elbeszélés és a Földes Imre által 1908-ban ebből írt színdarab szolgált. (1) Miért pont ezt választotta Hamza? Egyrészt a bevétel szempontjából érdemesnek látszott ismét Herczeghez nyúlni a Gyurkovics fiúk sikere és a Bűnös vagyok hűvösebb fogadtatása után. Hamza maga így nyilatkozott: "gyermekkorom kedves története volt Herczeg Ferenc Szíriusza". (12) Ugyanakkor nyilvánvaló a műben rejlő lehetőség: kosztümös figurák szájába adni a mondanivalót a cenzúra szempontjából sem elhanyagolható.
Ha az elbeszélést a filmmel összevetjük, kitűnnek a különbségek. A kerettörténet 1885-ben játszódik (a filmben 1942-ben), a kaland előtti éjszakán a gróf kaszinóban mulat és nem jelmezbálban (a filmben ez az oka Ákos gróf XVIII. századi öltözékének). Nem szerepel a grófot a jelmezbálban elcsábítani kívánó nőalak sem – a filmben nyilván a Karády alakította Rozina ellenpontjaként volt rá szükség. A dédapa figurájában is vannak különbségek (az elbeszélés szerint ő maga küldi rá a bérgyilkosokat Ákosra), és a "kurucos" magyar urak sem tűnnek fel olyan jó színben, mint a filmen. A dialógusokban nagyon sok a hasonlóság, akár szó szerinti egyezés, ám a novellából hiányoznak az egyértelműen németellenes megnyilatkozások. (4)
A korabeli gyakorlat szerint egy film maximum két hét alatt készült el, kevés pénz és nyersanyag állt rendelkezésre a gyártáshoz. A Szíriusz kivétel volt: "..ez nagy munka volt, s drága, 19 napig forgattuk." - emlékezett Hamza. (12) Bevetettek egy újítást is: "a bemutatón színes, ha jól emlékszem aranysárga és kék előtéttel vetítették a filmet" idézte fel egy interjúban. (6) A film nagy tetszést aratott: "A Szíriusz bemutatása alkalmával az volt a szép, hogy szinte tapintani lehetett a siker forróságát... a rendező érdeme, hogy soha a legparányibb stílustalansággal, vagy töréssel nem találkozunk.". (9)
Ma, amikor a film technikai "trükkjei" már végképp elavultak, bölcs döntésnek tűnik, hogy az időgép csak a legminimálisabb mértékben van jelen. Talán nem is a technikai megoldások fitogtatása volt a lényeg, az időutazás valójában csak ürügy, eszköz a rendező számára. A cél, hogy mielőbb a múltba érve, történelmi környezetben elhangozhasson a film üzenete.
A jelmezbállal induló expozíció ennek megfelelően rövid, tömör, szinte azonnal belépteti a férfi főszereplőt és minden szükséges információt felvonultat, amit tudnunk kell róla. Kiderül, hogy Tibor Ákos gróf vakmerő tetteitől hangosak az úri szalonok, a nők kedvence és természetesen adósságokat csinál. Így magától értetődő, hogy egy milliós hozományú polgári menyasszonyt ígérő hirdetésre miért is jelentkezik estélyi jelmezében azon melegében Szergiusz professzornál. A tudós villájában töltött rövid idő alatt felvillan a falon egy szép hölgy arcképe, valahol a házban egy női hang egy dalt énekel. Az őrült zseni prototípusaként Szergiusz frappáns (ál)tudományos ismertetőt tart a gépről, melybe kalandvágyó hősünkkel együtt rögvest be is száll, hogy megkezdjék utazásukat a múltba. Ezzel párhuzamosan a szomszéd szobában ironikus felhanggal éppen magas szintű orvosi konzílium vitatja a professzor elmeállapotát. A gép az elmegyógyászok távozásakor száll fel a teraszról, majd robajt hallunk és a kép elsötétül.
Kalandvágyó ifjú gróf, jelmez, titokzatos hölgy arcképe, időutazás: minden együtt van tehát, hogy a kerettörténet csúcspontján megszakadt cselekmény egy másik idősíkban azonnal újraindulhasson. Az időgépből kiszálló gróffal a poros keresztúton szinte azonnal szembejön, pontosabban szembekocsizik a női főszereplő. Karády "belépőire" jellemző, hogy sokszor véletlenekkel, természeti jelenségekkel érkezik a Férfi életébe. (A Valamit visz a vízben a folyó, a Hazajáró lélekben a szél, az Ópiumkeringőben a vihar sodorja a történetbe.) Itt a sejtelmes éjszaka hozza össze a főhőssel, akit felvesz a hintójába és együtt hajtanak tovább a Tibor-kastély felé. Közben Ákos gróf persze többször is elszólja magát. (Ennek komikumát még megfejeli Cafarelli, az énekesnővel együtt utazó kasztrált énekes kis magánszáma Pethes Sándor alakításában.) Mire beérünk a kastélyba, megfelelő tér és időbeli keretbe foglalva áll a bonyodalom alapszituációja.
A XVIII. századi főúri kastély, az éppen itt zajló esküvői ünnepségsorozat bőséges alkalmat ad Hamzának, hogy gondosan tervezett látványvilággal tovább segítse a nézőt a korba való beilleszkedésben: "...egészen más szemmel bírálom az elém kerülő forgatókönyvet, díszlet és ruhaterveket. S ha kell magam is eszközlök rajta változtatást"- vallott később a képzőművészeti látásmód előnyeiről. (8) A kompozíciós készség megtérül: lapos, színpadszerű beállítások helyett Hamza átlókban, térben, mélységben, csoportokban gondolkodik. Ahogy a korabeli kritika a Ragaszkodom a szerelemhez című filmjével kapcsolatban dícsérőleg említi: "A rendező percenként változtatja a felvevőgép állását, állandóan a legkülönfélébb szemszögből látjuk a szereplőket, folytonos mozgásban vetítődnek a premier planok, ami egy egészen különleges, majdnem ritmikus hullámzást ad a jeleneteknek." (13) Ezeket a sorokat akár a Szíriuszról is írhatták volna.
Hangulatos a vízi ünnepség táncbetétje is. Ez ilyen formában nem szerepel a novellában, ott a hercegnő a feldíszített szigeten bennszülött "kannibálokkal" találkozik, akik "szépségétől" elbűvölve felhagynak az emberevéssel. A filmbeli szigeten egy sejtelmes, ködfátyolba burkolózott táncszámot látunk, egy szóló párral és rövid, görögös tunikába bújtatott női karral. Ez a részlet több szempontból is érdekes. Ha Hamza valóban korhű táncbetétet kívánt volna a filmbe, akkor bizony abroncsszoknyás, parókás, kimért, udvari stílusú balettet kellene látnunk. Azt ugyanis biztosra vehetjük, hogy 1748-ban nem táncoltak így sem Magyarország kastélyszínházaiban, sem a világ más színpadain. Még néhány évnek el kell telnie ahhoz, hogy a balettművészetet megújító Jean Georges Noverre balettmesteri, koreográfusi működése megváltoztassa az egész műfaj előadásmódját. (Ha Ákos gróf járatosabb lett volna a táncművészet történetében, ezt is "megjövendölhette" volna.) (3) A mozgásművészet fénykorában, 1942-ben, már sokkal stílusosabb ez a táncbetét, különösen ha a kosztümöket és frizurákat is szemügyre vesszük. Érdekes kettősség jellemzi: érződik rajta egyfajta technikai igényesség, ugyanakkor a korszellemnek megfelelő határozott törekvés a művészi hatásra, az érzelmek kifejezésére. Bájos anakronizmusa a filmnek, hogy Ákos gróf 200 évet repül vissza az időben, hogy egy 1942-ben modernnek számító táncszám és Karády szintén hamisítatlanul 1942-es dala andalítsa és hozza szerelmes hangulatba az ősi Tibor-kastély ünnepi taván.
Közben, immáron 1748-ban járva, rizsporos parókákba, selymekbe öltözve, rokokó hízelgések, "kuruc-labanc" ellentét keretei között alkalom nyílik a film üzenetének átadására is. A rendező Tibor Ákos grófként, a XX. századból iderepülve fejti ki azokat a szabadságot, emberséget, fejlődést kívánó gondolatokat, melyeket Hamza D. Ákosként nem mondhatott ki. Nem nehéz a labanc-ellenesség és az olyan mondatok, mint: "Olasz modor, francia ruha, német beszéd! Csak ami paraszt, az a magyar?!" mögött megérezni az aktualitást. A szimbólum okán itt is előkerül a császárnő – királynő ellentétpár. (Vö: Erzsébet királyné) Ugyanakkor áthallásokra, önkritikára ad lehetőséget Ákos gróf találkozása saját, eddig almanachokból ismert, nagyra tartott dédapjával. Az ősről hamar kiderül, hogy hízelgő, fenntartás nélkül császárbarát, erkölcstelen és kegyetlen, könnyelműen szórja a pénzt ünnepségre, kártyára. Ákos gróf summázata: "hát így úszik el a családi vagyon?!" persze nem csak erre a filmbeli arisztokrata famíliára értendő. Elgondolkoztató az is, hogy a találmányok, a fejlődés adaptálásán gondolkodó, tervezgető Ákost még a vele szimpatizáló magyar urak is egyedül hagyják. Kiábrándító Gvadányi javaslata: "Hallgass és igyál!" Balogh Gyöngyi és Király Jenő így foglalja össze: "Feladat nélküli embert látunk a XX. században, feladatmegoldó nélküli problémákat a XVIII. századi képsorokban". (11)
A kurucos mondanivalót a könnyebb fogyaszthatóság érdekében a forgatókönyv és rendezés az időutazásból fakadó helyzet és jellemkomikumba csomagolja. A többszörösen előkerülő paróka-kérdés, a főhős szó- és gesztusbeli elszólásai (pl. cigarettára gyújtás) meglepően pergő és szellemes dialógusokat eredményeznek. A mindig mindent kommentáló Ákos gróf persze előbb-utóbb mindenkivel összevész, nem csoda, hogy az urak bérgyilkosokat küldenek rá, ráadásul Rosina becsületéért saját dédapja ellenében kell párbajt vívnia. Megsérül, de Szergiusz mint "deus ex machina" éppen jókor érkezve megmenti. Ez a megoldás sikeresen oldja fel a dédapa-dédunoka párbaj paradoxonát is.
Ákos a professzor villájában ébred, mint kiderül, a masina felszállás után lezuhant, ő eszméletét elvesztve, álomszerű állapotban élte át az egész kalandot. Logikus a magyarázat, ám maradnak megválaszolatlan kérdések: mit keres jelmezének zsebében Rosina kesztyűje? Rozsda vagy vérfolt színezi a kardját? Nyugtalanító, válasz nélkül maradó felvetések. Lábadozása közben Ákos megismeri a közben elmeosztályra vitt professzor lányát, Rózsát, aki abszolút hasonmása Rosinának (kiderül, hogy a dédunokája). A kaland és a találkozás hatására a gróf jelentős jellemfejlődésen megy át, korábbi könnyelmű életmódjáról lemond és feleségül kívánja venni a lányt. Optimista lezárás? Aligha. A Herczeg-novella kedélyes, békebeli hangulatából kevés érződik a filmen. A levezető kerettörténet immáron a modern környezetben, nemcsak Ákos gróf, hanem tágabb köre számára is sugallja a megoldást, a felelőtlen életmód megváltoztatásának szükségességét. Komoly a tanulság és komoly, szomorkás ez a szerelem is a gróf és Rózsa között, akinek tartózkodó, koravén lényéhez Ákos hozzáérik (vagy hozzáöregszik?) a film végére.
A Szíriusz szereplőgárdájának játékán meglátszik a rendezői kéz nyoma. Ha a filmet összességében nézzük, néhány szóban megfogalmazható, hogy mit is követelt Hamza a színészeitől: egyszerű, visszafogott játékstílust. A mesterkéltség, finomkodás csak figurateremtő eszköz lehet (erre a rokokó miliő számos alkalmat ad), ennek variálása, egyéni színekkel gazdagítása, valamint a természetesség és mesterkéltség szembeállítása remek epizódkaraktereket szült. A korabeli értékelés szerint: "Nem színészek alakítják, hanem emberek élik... kitűnő figurákat kapunk, akik nem hozzák örökkön ismert "egyéniségüket", esetleg modorosságukat". (9) A főhőst játszó Szilassy László játékát is kiemelték - az akkori szempontok szerint: "ennél szerencsésebb, férfiasabb és magyarabb alakítását eddig nem láttuk". Hamza szavaival: "Amikor én a Szíriuszt forgattam vele, a legvadabb baloldali negyvennyolcas kuruc magyar volt... Valóban így érzett akkor". (6) Karádyt is dicsérte a kritika: "Pompásan illik a rokoko-kor jelmezébe Karády...élete legnagyobb alakítását adja. Feledhetetlen élmény minden mozzanat, amit ad." (16) "nem Karádyt látjuk, bár talán ő tud legkevésbé áthasonulni önmagából" de ez nem baj, hiszen "a közönség őt kívánja látni". (9)
Jogos ez a lelkesedés? Ha a Szíriuszt összevetjük Karády egyéb filmjeivel, a szerepértelmezések alapján úgy tűnik, hogy Hamza komolyan foglalkozott, dolgozott vele. Határozottan nyesegette a manírjait, modorosságait, ugyanakkor értő kézzel bontott ki új, meglepően színes árnyalatokat a játékában. Ellenpéldának rögtön idézhető az 1940-ben forgatott Hazajáró lélek, vagy a szintén 1942-es Halálos csók, melyekben bőven találunk példát bántóan teátrális megoldásokra.
Ami mai szemmel a legfeltűnőbb: Karády a Szíriuszban kellemesen visszafogott, már majdnem természetes alakítást nyújt, meglepően gördülékeny szövegmondással. Szépen elválik a két alak: Rosina, az olasz énekesnő a XVIII., és Rózsa a XX. századból. Rosina ismétli a Karády-szerepek sémáit: kétes származás, váratlanul kiderülő énekesi képesség, hányatott művészsors, lábai előtt heverő férfiak. Ismét a végzet asszonya, bár most önhibáján kívül válik azzá. Kedves, szeretetreméltó és szelíd karakter, mégis pusztítják egymást érte a férfiak. Rózsaként intelligens, helyzetével tisztában lévő, modern nő, keresetlenségét minimál gesztusokkal és visszafogott mimikával, egyszerű, "civil" szövegmondással hangsúlyoztatja a rendezés. Karádyra jellemzően azért mindkét figura egy kicsit hendikepes: sem a főurak kénye-kedvének kitett énekesnőnek, sem őrült professzor leányának lenni nem könnyű.
Felbukkan Karády egy másik arca is: a független, kívülálló nő. Rózsát apjának őrületbe hajló zsenialitása teszi azzá, Rosina a XVIII. században önállóan utazó operaénekesnő. Ő is kívülálló, részint társadalmi megítélése alapján, részint saját jogon tartja magát távol a kényeskedő társaságtól.
Az operarészlet azonban nem épp a legsikerültebb Karády szempontjából: a nyúlfarknyi dalocska igen illúzióromboló, kosztümje sem a legelőnyösebb. Úgy tűnik, az alkotók is igyekeztek a figyelmet inkább a film sejtelmes betétdalára fókuszálni: a "Ma éjjel...." megfelelő felvezetéssel, andalító környezetben hangzik el. Bár a miliőtől zenéjében, szövegében egyaránt stílusidegen, mégis ez az a néhány perc, amitől a néző tudja, hogy igazi "Karády filmet" lát. Ő maga erről egyszer így nyilatkozott: "Ami a filmbeli dalaimat illeti, azokat nem afféle betétnek szántuk, hanem fontos feladatnak: amikor a szavak semmiképp se bizonyultak elegendőnek egy-egy érzelem vagy hangulat kifejezésére, az énekhez-zenéhez folyamodtam". (10) Valóban, a varázslatos éjszakában csillogó álomtóval és a fojtott erotikájú táncszámmal a rendezés olyan sejtelmes hangulatot teremt, ahol egy ponton nincs más megoldás, minthogy Karády dalra fakadjon. Énekel – valami más helyett, amit akkoriban nem lehetett filmen ábrázolni. Ahogy Király Jenő fogalmaz: "Sziszegni, sisteregni kezd, szemünkbe néz, bűvöl, diadalmaskodik... zenés melodrámáiban a dalbetétek... az erotikus csúcspontok ...Dalaiban a teljes önátadást játssza el." (5)
A film bemutatását nálunk ugyan engedélyezte a cenzúra, mondanivalója azonban végül is nem maradt válasz nélkül. A velencei fesztiválon a németek közbelépésének köszönhetően mégsem kapta meg a nagydíjat, amelynek egyébként egyik fő esélyese volt. Ki tudja, talán ha akkor kitüntetik, a sci-fi történetében a mainál jóval előkelőbb helyet foglalhatna el, hiszen 17 évvel megelőzte a műfaj alapjaként számon tartott H.G.Wells regény (Időgép) filmadaptációját. (1) A németellenességről Hamza így vallott: "én magam valóban annak szántam, de senki más nem vette észre addig, csak a németek. Így a díj ugrott.". (6) Meglepő, hogy egy olyan korszakban, amikor a filmekben politikai, társadalmi megfontolásokból rendszeresen írattak át figurákat, cselekményt, a Szíriusz célzatos modernizálása, nyilvánvaló "kiszólásai" nem szúrtak szemet senkinek
A korabeli cikkek lelkes hangon számolnak be a filmről: "Herczeg Ferenc örökszép regényének filmváltozata csodálatos harmóniába fogja össze a jelent a múlttal, a valóságot az álmok és vágyak mesevilágával- kiállításának gazdagsága, rendezésének szárnyaló fantáziája mérföldkövek a magyar film történetében. Karády Katalin és Szilassy László kettős alakítása a valóság és álom határmesgyéjén felejthetetlen élmény". (7) Talán a díszes történelmi kulisszák, az időutazás illúziója, az igényes kiállítás, a "pompás lakomai asztal" és "tündéri mesetó", a "nyílt színi taps" vonták el a cenzúra figyelmét a lényegről. (9)
Külvárosi őrszoba
Az 1940-es évek jellemző film-műfaja, a melodráma térhódítása döntően Karádynak, az ő alakjával összeforrt új nőtípus megjelenésének köszönhető. Visszatekintve nem meglepő, hogy az alvilágot, a társadalom perifériáját a francia költői realizmus stílusában ábrázoló, realisztikus témákat ambicionáló Hamzának és a melodráma hazai "arcának" találkozása rendhagyó filmet eredményezett.
A Külvárosi őrszoba című filmet 1942 nyarán forgatták, azonban egy évig kényszerűen dobozban pihent, akkor is nyár közepén, nézettség szempontjából nem éppen optimális időszakban került a nézők elé. A filmet Hamza nemcsak rendezőként, de forgatókönyvíróként is jegyzi. Főúri szalonok, történelmi környezet után korának realitása felé fordult: a színhely Angyalföld, a téma a bűn és a polgári erkölcs viszonya. A cenzúra akadékoskodásait kivédendő, a rendőrök a film elején rögtön felesküsznek az alkotmányra, a kormányzóra és a törvényekre. Főhősként a felvezető szöveg és Hamza nyilatkozata is a rendőrt nevezi meg, aki "faluról jött" és "vigyáz a városra", a valódi főszereplő azonban nem ő, hanem Harmonikás Gizi, a film tulajdonképpen róla szól. (1)
A történet maga egyszerű. A fiatal rendőr kiképzése után földije, és jövendő apósa körzetében kezdi meg próbaidejét. Ide érkezik a büntetése után éppen szabaduló Karcsi, aki a börtönben hibásan, egy nappal későbbre kiállított papírjának alibije alatt rablógyilkosságot követ el. A fiatal rendőr azonban éjjeli járőrkörútján véletlenül meglátja a helyszínen. Karcsi ezért "barátnőjét", Harmonikás Gizit bíztatja fel, hogy csábítsa el és deklasszálja a rendőrt. Gizi kezdetben a gyilkosnak dolgozik, ám végül beleszeret "áldozatába", ezért a bűnözők következő akciójáról értesítve megmenti a rendőr életét és egzisztenciáját. Önmagát azonban bajba sodorja: Karcsi kíméletlenül végez vele. Végül a bűnözőket elkapják, a próbarendőrbe vetett bizalom és a környék nyugalma is helyreáll.
Míg a Szíriusz sztorija teljesen a fantázia szüleménye, a Külvárosi őrszoba cselekményének alapja akár megtörtént esemény is lehetne, sőt a két film közül ezt – némi modernizálás után- akár ma is le lehetne forgatni. A próbarendőr neve (Tóth 18 János) az abszolút átlagembert jelzi, a "bárkivel előfordulhat" érzést erősíti. Gondot fordít a rendezés a miliő bemutatására is. "Zajlik az élet" a körletben: nappal kofák veszekednek, utcagyerekek randalíroznak, éjjel pedig "ébred az alvilág, lövések, sikolyok" hallatszanak. Jellegzetes jassz-nyelvi fordulatok színezik a dialógusokat: "...olvasd csak el a legművészibb, a legirodalmibb francia filmek dialógusait! Laposak a mezítelen közhelyek. De ez nem is baj. Mert közemberek köznapi szavain lüktet a film. Ezek az egyszerű, igénytelen párbeszédek megfelelően adagolva, jól elhelyezve és helyesen méretezve teszik plasztikussá az akciót, élővé a figurákat." indokolta a megoldást később Hamza. (14)
A film – a naiv szerelmes vonal (Lidi és Tóth 18 János) ellenére- mindvégig igen komor hangulatú. Ezt erősíti a lepusztult külvárosi miliő, az alvilág jellegzetes alakjai, a bűnözők, koldusok és utcalányok, a razzia zűrzavara. Valószínű azonban, hogy a kültelki romantika még így is megszépíti azt a nyomort, ami a korabeli Angyalföldön uralkodhatott. A kritika megjegyzi: "Fényképezésben kissé több gazdagság is elkelt volna. Az apacsvilág tanyái mindig filmszerűen hatnak.". (15) A koncepciózus, egységes színészvezetés jól érzékelhető. Az alvilág jellegzetes figurái karakteres alakításokban kelnek életre, közülük is kiemelkedik Csortos Gyula (Frici bűvész), Makláry János (Karcsi), és Pártos Gusztáv (kocsmáros).
Összességében Karády is sikeresen birkózott meg a szerepével. A beharangozók eredetileg nem is őt, hanem az idős tiszthelyettes lányát, Lidit alakító Csikós Rózsit említették főszereplőként. Utóbb azonban elismeréssel adóztak Karádynak: "Játéka sokkal jobb utóbbi filmjeinél s dalbetétje is értékes gyöngyszeme a filmnek.". (15) Hamza szavaival: "a kültelki csavargólányt Karády Katalin játssza, aki talán sohase volt ennyire színésznő, mint ebben a szerepben.". (14) Harmonikás Gizi, a vamp, egyrészt ismétli a sablonokat (csábítás, megrontási szándék) ám számos új színt is hordoz. Alapjaiban tulajdonképpen Karády saját sorsának motívumait idézi, a kitörési vágyat a nyomorból, a kilátástalanságból. Harmonikás Gizi azonban morálisan, egzisztenciálisan túl mélyen van ahhoz, hogy ez a kitörés szerencsésen végződjön. Karádynak ez az egyetlen filmje, ahol nem úrinőt, polgárasszonyt, művészt, vagy jó körülmények közül lecsúszott nőt, hanem eleve a társadalom alján élő, sőt bűnözésbe keveredő figurát alakít. Az image-váltás nem is zökkenőmentes: kosztümjei nem szerencsések- fellépő ruhája például úgy fest, mintha szokásos estélyi ruháját hirtelenjében igazították volna az angyalföldi eleganciához. Sminkje, haja is csak minimális mértékben tér el "úrinő" szerepeitől. A kritika is kiemeli, hogy "Karády ruhái stílustalanok, gyengék...". (15) Valószínű, hogy a közönség elvárásai miatt nem mertek radikálisabban eltérni a megszokottól, Karády mégiscsak divatteremtő, eleganciájáról híres sztár volt. Maradt tehát ez a felemás megoldás.
Játéka szempontjából már kevésbé sérül a hitelesség: flegmatizmussal érzékelteti a helyzetébe, körülményeibe beletörődött lány megfáradt alapkarakterét. Passzívan sodródik, cél nélkül lődörög. Csak a "város", a más, szebb világ illúziója vált ki belőle lelkesedést (ott az emberek "tiszták, boldogok"), ez azonban gyorsan lelohad a kíméletlen farkastörvények között. Ki is mondja: "minden ide húz". Közege az éjszaka, de nem a Szíriusz varázslatos, csillagfényes, szerelemmel teli éjszakája. Ez félelmetes árnyakkal, bűnökkel teli sötétség. Kiszolgáltatott, ugyanakkor érzelmeiben független tud maradni, hiszen a Karcsi-féle, félelmen, megszokáson alapuló kapcsolatok után valódi, egészen az önfeláldozásig ívelő érzelem keríti hatalmába. Szépen követhető, ahogy Harmonikás Gizi sötét lebujokban vegetáló alakja fokozatosan élettel telik meg. Egyre erősebb benne a változtatás igénye, ám hiába reménykedik ("nem lehetetlen"), nem ismeri fel, hogy a házasság egy rendőrrel elérhetetlen a számára – és nem feltétlenül csak a társadalmi különbség miatt. Hiába magasodik önmaga fölé Tóth 18 János megmentésével, az alvilág kiveti magából, törvényei szerint pusztulnia kell. A végkifejlet mindvégig sejthető, realisztikus környezetben egy "apacslány" és egy rendőr boldog házassága képtelenség. Kettejük között még nagyobb a távolság, mint a "gépírólány - vezérigazgató" típusú kapcsolatokban, éppen az áthidalhatatlan morális szakadék miatt. A séma ismert: sok filmben bukkan fel olyan nőalak, aki az aktuális Gonosz "nőjeként" a főhős életére tör, majd beleszeretve és jó útra térve megmenti az életét, ő maga pedig a Gonosz pusztulása előtt annak áldozatává válik. Eltüntetésére azért van szükség, hogy a hős lelkiismeret furdalás nélkül, akadálytalanul vonulhasson oltárhoz a konfliktuson rendszerint kívülálló, szende-szép-szőke lánnyal. A Szíriuszban nincs női ellenfél (Párkányi Katát nem tekinthetjük annak), itt viszont egyértelmű a felállás: a "fekete rossz nő", és a "szőke angyal" közül első ránézésre tudjuk, ki lesz a győztes. Persze nem a nőiességük alapján, a kor közmorálja az, ami nem engedhette, hogy a Karády típusú hősnők elvegyék, megszerezzék a tisztességes nőktől a vőlegényeket, férjeket, a Férfit. Karády premier plánjával kísért baljós hangulatú dala ("Nincs kegyelem...") is Harmonikás Gizi többszörösen tragikus sorsára utal.
Az elcsábítani kívánt, majd megszeretett próbarendőr (Nagy István) biztos társadalmi pozícióból indul, amelyből pillanatnyi megingása (a csábítás éjszakáján történtek jótékony homályban maradnak) ugyan kibillenti, de végül zökkenőmentesen vissza tud illeszkedni. Egyébként meglepően könnyen akad meg szeme a kocsmában harmonikázó Gizin, nem sok vívódást mutat, amikor elmegy a lányhoz, sőt, úgy tűnik a családi vacsora helyett szívesebben marad ott éjszakára is. Félrelépése elsősorban társadalmi szempontból veszélyezteti: ha nem jó rendőr (mert "züllött" nővel találkozik) nem lehet jó férj sem, nem nősülhet be egy tisztességes polgári családba. A bűnbanda elfogásával rendőri becsületét visszaszerzi (a "legfelsőbb helyről" érkezik elismerés), ám meglepő és üzenetértékű, hogy ezután a család és menyasszonya emberileg milyen gyorsan napirendre térnek a Gizi-féle kaland, a kétségtelen tények felett.
A korabeli közízlés, első ránézésre, a filmet nyilván a férfi főhős oldaláról fogadta be: a rendőr (mint a társadalom emblematikus figurája) legyen tisztességes, gyanún felül álló. Tóth 18. János története innen nézve a cenzúrának való tanmese: ha megtéved, ez állásába, egzisztenciájába kerülhet, elveszíti társadalmi megbecsültségét, jogát a tisztes házaséletre. A korabeli kritika is a "rendőrvonalat" emeli ki: "Kedves, valószínű és lelkesítő filmtéma került feldolgozásba azoknak a rendőröknek életéből, kikkel kellemes, vagy kevésbé kellemes vonatkozásban lépten-nyomon találkozunk.". (15) A film mélyebb rétegeibe hatolva azonban ott találjuk a valódi problémát: a társadalom alján élő, "erkölcstelen" nő kilátástalanságát a változtatásra. A megtévedt, bűnben élő, csábító nőfigura és a polgári tisztesség ellentétének ábrázolásában nem feltétlenül az utóbbi obligát győzelme a lényeg. Hamzától nem volt idegen romlott (Bűnös vagyok 1941), vagy korukhoz képest emancipált nőalakok és problémáik ábrázolása (Annamária, Ez történt Budapesten). Talán az sem véletlen, hogy a Bűnös vagyokban Mezey Máriára, a Külvárosi őrszobában pedig Karádyra bízta a negatív nőalakot. A szuggesztivitás közös a két színésznőben, aminek köszönhetően e két figura sokkal inkább megmarad emlékezetünkben, mint ellenfeleik, a "tisztességes" lányok vértelen, az idővel fokozatosan halványuló alakja.
A filmben Gizi tragikus sorsának ellenpontjaként, sikeres "megtérőként" szerepel az utcagyerek-banda, akik az idős rendőr javító szándékának hála, hátat fordítanak addigi lopós-hazudós életmódjuknak. Mellékszálon futó történetük sikeresen kapcsolódik a főszál eseményeibe, nekik is köszönhető a bűnözők utolsó akciójának kudarca, a levezetésben pedig már (túl szépen) rehabilitálódva, "gyors-boy szolgálat" tagjaiként találkozunk velük. A korabeli kritika így utalt erre: "A faluról jött becsületes rendőrszív páncélfaláról hamar lepattannak az álnokság és a bűnös múlt hamis gyöngyszemei, pedig a javulás jószándéka megvillan a nő életében. Csak a gyermeklélek képes az őszinte javulásra.". (15) Gizi és a gyerekek sorsának ilyen összehasonlítása tévedés, hiszen a lány is őszintén megjavul, példája inkább arra mutat rá, hogy hiába, már késő. Igazából ő járja be a legnagyobb utat a történetben, ő fejlődik a legnagyobbat, mégis ő az egyetlen, akit végül senki sem rehabilitál. Ez a film valódi üzenete.
A Külvárosi őrszoba realisztikus helyszíne, figurái és története a korban újszerű, a rendőrök és bűnözők közötti végső összecsapás pergő képsorai alapján pedig akár korabeli akciófilmként is üdvözölhető.
Összegzés
Karády Katalin filmszínésznői és Hamza D. Ákos filmrendezői pályája csupán két film, az 1942-ben készült Szíriusz és a Külvárosi őrszoba erejéig keresztezte egymást. Közös munkáik közönségsikert és művészi szempontból is nyereséget hoztak mindkettőjüknek. A rendező ideális női főszereplőt kapott mindkét filmjéhez, a színésznő pedig olyan rendezőt, aki végre többet látott benne a férfifaló, bosszúálló vampnál.
Tény, hogy Karády - tehetség ide vagy oda - olyan szuggesztivitással rendelkezett, ami egyetlen más korabeli színésznőre sem volt jellemző. Egy akkori, filmmel is foglalkozó társasági lap, például a Film Színház Irodalom, számait megnézve láthatjuk, hogy kik uralták akkoriban a filmvásznat. Bodorított hajú, rajzolt szemöldökű, álmodozó szemű egyenarcok, akik között felüdülést jelentettek olyan egyéniségek, mint Mezey Mária, Muráti Lili vagy éppen maga Karády. (17) Az ő neve és a hozzá tapadó képzetek, már látatlanban is eladták a filmeket és sok rendezőknek, producernek ennyi elég is volt.
Hamza tisztában volt az image hatalmával, de nem erre alapozta a filmjeit, csak annyit használt fel, ami a figurákhoz mindenképpen szükséges volt. Talán nem is a szorosan vett színészi tehetség érdekelte. Az a különleges, örök kívülálló, időtlen alkat ragadta meg, mely Karády varázsának záloga volt. Erre épített mindkét filmben, a körítést, a manírokat megpróbálta háttérbe szorítani. Ha csak két film erejéig, de lehetővé tette Karády számára hogy végre ne "Karády Katalint", hanem Rosinát, Rózsát, Harmonikás Gizit kelljen eljátszania. Valami mást, többet, árnyaltabbat, mint máskor. Úgy, hogy közben nem uralja el a filmet, nem kel önálló életre szabadon engedett figurája a körülötte statiszta szintre süllyesztett színészek között. Értelmesen, szervesen illeszkedik az egységes rendezői koncepcióba, karaktere, feladata, sorsa van.
Több közös filmet sajnos már nem forgattak. A Külvárosi őrszoba bemutatóját követően már nem volt sok hátra hazai pályafutásukból. Hamzát az 1944-es Egy fiúnak a fele című filmje miatt a cenzúra eltiltotta a filmezéstől, Karádyt az év áprilisában letartóztatta a Gestapo. A háború végét követően Hamza 1946-ban, Karády 1949-ben elhagyta Magyarországot. Sorsuk az emigrációban találkozott újra. Hivatalosan egy brazil filmben dolgoztak még együtt, amelynek Hamza volt a művészeti tanácsadója, a szüzsét is ő jegyezte. Karády ekkor már nem szerepelt, addigi sikereit, sztárságát végleg maga mögött hagyva polgári foglalkozást választott: az ő szalonja szállította a filmhez a szereplők kalapjait. (1,2)
Irodalom
1. Képek fekete-fehérben - Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben,
Hamza Múzeum Alapítvány, Jászberény 2000.
2. Kelecsényi László: Karády Katalin, A Magyar Filmtudományi Intézet és
Filmarchívum és Múzsák közművelődési kiadó közös kiadványa Bp.
(évszám nélkül)
3. Vályi Rózsi: A táncművészet története, Zeneműkiadó Bp. 1969.
4. Herczeg Ferenc: Szíriusz, Új Idők Irodalmi Intézet Bp. 1943.
5. Király Jenő: Karády mítosza és mágiája, Háttér kiadó Bp. 1989.
6. Élő filmtörténet: Hamza D. Ákos a magyar filmtörténetben, Filmkultúra
23.évf. 1987. 12. szám
7. Mozi Újság 1942. 2. évf. 35.szám
8. Amíg egy rendező eljut odáig... Mozi Újság 1943. 3. évf. 10. szám
9. Bravo Szíriusz! Mozi Újság, 1942. 2. évf. 22. szám
10. Gách Marianne: Karácsonyi beszélgetés Karády Katalinnal,
Film Színház Muzsika, 1980. dec. 20.
11. Balogh Gyöngyi – Király Jenő: A magyar film állócsillaga: Hamza D.
Ákos: Szíriusz, Filmkultúra 23. évf. 1987. 12.szám
12. Kiss Erika: Történelmi "mesék": Egy magyar művész emlékei a
huszadik századból, Jászkunság 39. évf. 1993. 4. szám
13. Ragaszkodom a szerelemhez azonosítatlan újságkivágat - Hamza
hagyaték
14. Az író filmet írjon és ne irodalmat - mondja Hamza D. Ákos a
Külvárosi őrszoba rendezője, Mozi Újság 1943. 3. évf. 30. szám
15. Gy.K.E.: Külvárosi őrszoba, Magyar Film 5. évf. 1943. 31. szám
16. Gy.K:E.: Szíriusz, Magyar Film 1942. 4. évf. 36. Szám
17. A Film Színház Irodalom 1942-es számai
Az írás a Hamza Gyűjtemény és Jász Galéria valamint a Szent István Egyetem Jászberényi Főiskolai Karának Hamza D. Ákos filmrendező, festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából kiírt pályázatán első díjat nyert.
