"A videó archívumok történelmünk pótolhatatlan részei. Évszázadnyi időszakot fognak át, kulturális és történelmi létünk tanújaként. Megmentésük sokszor nem lehetséges csak a legfejlettebb technika kompromisszumokat meg nem engedő eszközeivel"
(A Penna-Media Kft. meghívójának jelmondata)

Nagyszámú érdeklődő előtt mutatta be a Penna-Media Kft. 2002. augusztus 27-én a Snell & Wilcox cég Archangel Ph.C termékcsaládját. A Szabadság téri Bank Center alagsori konferencia termében délelőtt 10 órai kezdettel megtartott színvonalas előadáson a Magyar Nemzeti Filmarchívum képviseletében vehettem részt.

A Kossuth téri metró állomás felől érkezve egyszer csak kezdem úgy érezni, hogy lekésem a bemutatót. Minósz király krétai labirintusa közelébe sem jöhetne ugyanis az átépítés alatt álló Szabadság tér vaskordon-útvesztőinek. Jóleső érzéssel lépek be végre a márvány, az acél és az üveg légkondicionált nyugalmába.

Negyed 11-kor Koscsó Ferenc köszönti a megjelenteket, majd bemutatja a Snell & Wilcox wiesbadeni kirendeltségének munkatársait, Stefan Geradts és Martin Blum urakat, azután átadja nekik a szót.

Stefan Geradts, aki a kelet-európai térség kereskedelmi igazgatója, a Snell & Wilcox 1973-as megalakulását követő sikertörténetét meséli el. Elmondja, hogy csak Angliában hat kirendeltséget működtetnek, a cég központja Londonban van, mely egyben Észak-Európa ellátását is koordinálja. A mediterrán térség kereskedelmi központja Párizs, a kelet-európai régió pedig a wiesbadeni iroda alá tartozik.

A hazánkban főleg képkeverői révén ismert Snell & Wilcox mintegy háromszáz különböző termékkel szerepel a világpiacon. Üzletpolitikájukban a három legfontosabb helyet a képfeldolgozó berendezések (ide sorolható az Archangel Ph.C is), a post-produkciós eszközök (mixerek, effekt generátorok, stb.) és a különböző moduláris részegységek (decoderek, encoderek) foglalják el. Igen büszkék arraaz ellenőrző és monitorozó rendszerre, mely szinte mindegyik terméküket fogadni képes, lehetővé téve azt, hogy a termékcsaládok tagjai illeszthetőek legyenek egymáshoz.

Közben Martin Blum már helyet foglal a gép vezérlő pultja mellett. A cégismertető után elsőként egy demó anyag kockái peregnek. Megtudjuk, hogy a fázis korrelációs megoldással, valós időben dolgozó berendezésnek két fő egysége van. Az egyik az elmozdulás jellegű zavarok kiküszöbölését végzi, mint például a felvevőgép remegés, természetesen ide értve a kopírgép remegést is. A korrekciót nem csak vertikálisan, hanem bármilyen irányban képes elvégezni. A másik egység -jobb szó híján - az összes többi, tehát a nem kimondottan mozgáshoz kötött hibák, mint szemcsésség, elektronikus zaj, filmszalag szennyeződések, videó drop-out, stb. gyógyítására szolgál.

Nem győzöm kapkodni a tekintetem. Három monitort kell figyelnem. Ezek közül kettő, hagyományos stúdió CRT. Egyiken a bemenő kép látható, a másikon talán fél másodperces késleltetéssel a korrigált kép. Szellemes megoldás, hogy a kimenő monitor "szemetes vödör" állásba is kapcsolható, ekkor csak azt az információt tekinthetjük meg, amit el akarunk tüntetni, ki akarunk dobni. Így biztonságosan ellenőrizhető, hogy csak annyi kerüljön le a képről, amennyi még nem károsítja annak hasznos tartalmát. Ötletes szolgáltatása a berendezésnek, hogy a törölni kívánt részt egy beállítható maszkkal körbe is tudjuk keríteni. Ha tehát az automatikus felismerő "szeme" elsiklik egy hiba felett, azt még utólag manuálisan is ki tudjuk jelölni.

A bemutató legérdekesebb része azonban még csak most következik. A meghívottak lehetőséget kapnak hibáktól hemzsegő saját kazettáik futtatására. Az MTV-s kollégák gyűjteményében szinte minden szerepel, ami hibaként elképzelhető. Az egykori színes ORWO anyag emulzió folyása, a fémhalogén lámpák hálózati villogásából eredő flikker effektus, alexpoziciós szemcsésség, képremegés, karcok, félkép-hiányos videó másolat, képtárolók megjelenése előtti lassítógép remegés, stb. Nos, az Archangel Ph.C derekasan állja a sarat. Gyönyörűen kivasalja az ORWO anyag nyugtalanságát, megszűnteti a flikker zavaró vibrálását, használhatóvá teszi a fél fejes átiratot, a lassítógép ugrálását, ha nem is tudja teljesen eltűntetni, de a felvételt élvezhetőbbé teszi. Martin Blum úr, mint Óz a nagy varázsló, lenyűgöző hozzáértéssel tekergeti a gombokat, állítgatja potmétereket és a csoda megvalósul. Közben arra is van ideje, hogy elmondja, a szakma mai, non linear editing korszakában itt van egy gép, amelyik valós időben dolgozik, nem kell beírni, operálni és esetleg visszaírni, egy filmről telecine, vagy éppen szalagról szalagra történő átírás folyamán a képmódosítás azonnal elvégezhető, és ebben éppen ez az óriási. Ha nagyon problémás egy felvétel és a gépet jelenetről jelenetre programozni kell, akkor sem több a korrekció ideje, mint a futtatási idő háromszorosa.

Közben persze záporoznak a kérdések is. Philips filmbontón dolgozó kollégák érdeklődnek az iránt, hogy csatlakoztatható-e az Archangel Ph.C a DaVinci-hez? Ebből arra merek következtetni, hogy az Archangel tudhat néhány olyan dolgot, amit a DaVinci esetleg nem. Egy dolog konkrétan is elhangzik: a forszírozottabb hibajavítás mosottá, életlenné teszi a képet. Az Archangel Ph.C itt is kiválóra vizsgázik. Egy írógépből kiemelt gépelt oldalt látunk a képernyőn, nagymértékű korrekció után, és a kép továbbra is borotvaéles.

Egy harminc perces Beta kazettát szorongatok a kezemben, lassan én is sorra kerülök. A kazettán néhány percnyi felvétel, az Idegen utakon című Tolnay Klári filmből. A film néhány jelenete a nitró kellék bomlása miatt periodikusan emulzió hiányos. Martin Blum úr ingatja a fejét: nem fog menni a dolog.

Valóban nem megy. Kevés a hibátlan képelem a rosszak között, nincs mihez korrelálnia a gépnek. Túl hosszú a rossz szakasz, nincs összehasonlítási lehetőség. Itt csak a számítógép segíthet, mely képes arra, hogy hiányzó mozgásfázisokat számoljon.

A többiről beszéljenek a képek. Fényképezőgépem a terem félhomályában sokszor nem találta az élességet, (digitális technika, óh!) de remélem, hogy a legfontosabbakat sikerült megörökítenem.

Egyéni véleményem? Örömmel dolgoznék egy ilyen berendezéssel. Nem csak a Magyar Televízióban, a Magyar Nemzeti Filmarchívumban is volna mit csinálni vele.