Az önálló szlovén film története 1991 júniusában kezdődött, amikor a szlovén archívum munkatársainak egy kamionnal sikerült Belgrádból Ljubljanába szállítaniuk a szlovén filmeket. A filmes és a nemzeti önállóság itt jelképesen összekapcsolódik, hiszen a független Szlovéniát ugyanekkor kiáltják ki, egészen pontosan 1991. június 25-én.

A 90-es években tűnt fel három olyan alkotó, akik az "új szlovén film", "a szlovén tavasz" közvetlen előfutárainak tekinthetők, de több-kevesebb mértékben az "új új hullám" szűkebb köreibe is beletartoznak. Valamennyiük egy-egy munkája látható volt vagy ezután kerül bemutatásra Magyarországon. Vinci Vogue Anzlovar négy filmet rendezett idáig. A nagymama délre utazik - Babica gre na jug (1991) című filmje a helyszínek és a szereplők kiválasztásával a mítoszteremtő alkotások közé tartozik: Anzlovar egyrészt kialakította a szlovén road movie tereinek tágasságát a benzinkutakkal és az autópályákkal, másrészt helyszíneit sehova sem tartozó, csellengő, bohém hősökkel népesítette be.

Andrej Kosak Outsider című első filmje (1997) a legnépszerűbb szlovén filmek közé tartozik. (Körülbelül kilencvenezren látták, csakúgy, mint A nagymamát... Ez a kétmilliós Szlovéniában annyit jelent, mint Magyarországon ötszázezer néző.) Az Outsider a szlovén punk születésének és Tito halálának idején játszódik. Kosak Zajgás a fejben - Zvenenje v glavi (2001) című új filmjével feleleveníti a szlovén film és az irodalom valamikori szoros kapcsolatát, hiszen a forgatókönyv Drago Jancar azonos című, magyarul is olvasható regénye alapján készült.

A pályáját huszonhárom évesen nagyjátékfilmmel kezdő Damjan Kozole Porno film (2000) című munkája "a szlovén tavasz" egyik legfontosabb darabja. Külön felhívnánk a figyelmet a főtéma társadalmi hátterének nemzetközi jellegére: honfitársaink is szerepet kapnak...

1998-tól beszélhetünk arról, hogy a szlovén film új korszakába érkezett. Ez a korszakváltás egyrészt a filmgyártás intézményi hátterének átalakításában - illetve a reform ellentmondásos hatásában - nyilvánult meg, másrészt színre lépett az alkotóknak egy új korosztálya, amelynek tagjai talán nagyon is érthető módon bizalmatlanul viseltettek az új, immár demokratikusnak kikiáltott és működőképesnek elképzelt finanszírozási rendszer iránt. Ha az "új szlovén filmről", beszélünk, akkor Vojko Anzeljc, Janez Burger, Jan Cvitkovic, Miha Hocevar, Saso Podgorsek valamint Damjan Kozole és Martin Srebotjak nevét kell említenünk - az előbbiek filmmel szerepelnek összeállításunkban.

Ami az intézményrendszert illeti: 1994-ben kezdte meg működését a Filmalap, a Filmski sklad Slovenije. A Filmalap alapvető feladata a nemzeti filmgyártás körüli tevékenység összefogása. A pályázati rendszerben támogatott filmtervek költségvetésének 80 százalékát biztosítja, évente körülbelül 5-8 nagyjátékfilm elkészítését irányozva elő. 1999-ben született meg a Paradigma című nemzeti program, amely a támogatás elveit és gyakorlati kivitelezését fogalmazta meg. A Paradigma működési zavarait azonban máris jelzi, hogy a szép nemzetközi sikereket elértúj filmek a Filmalap sovány támogatásával, anélkül, vagy éppen annak ellenére születtek meg. Ez az itt bemutatott öt nagyjátékfilm körül négyre egészen bizonyosan jellemző.

Szlovéniának a nemzetközi filmes programokba való bekapcsolódását jelzi Amis Tanović nálunk is bemutatott Senkiföldje - Nikogarsnja zemlja című filmje, amely az Eurimages támogatásával készült. A Senkiföldje körüli viták - a nemzetközi "elvárásoknak" való megfelelés kényszeréből adódó alkotói megalkuvások ellentmondásos hozadéka, kérdések a hasonló projektek hazai élénkítő hatásaival kapcsolatban - előtérbe hozták a nemzeti filmgyártás fejlesztésének problémáit is. Az egyik oldalon áll annak lehetősége, hogy a gyártási infrastruktúra adott esetben megrendeléseket kaphat, a másik oldalon viszont szembe kell nézni azzal, hogy egy ilyen szűk nemzeti piacon a hazai fejlesztések hosszútávon ésszerűek-e.

Ez tehát "az új szlovén film" közvetlen háttere: a rendezők egy bizonyos köre a központi pénzosztogatás otrombaságait és a stúdióra való várakozást megelégelve kivonult az állami támogatások nehézkes és kevéssé ösztönző rendszeréből, és különállását nemcsak a filmek gyártásának egyéni útjaiban juttatta érvényre, hanem a filmi kifejezés könnyedségében, a történetmesélés keresetlenségében, a szereplőválasztás merészségében és a társadalmi környezethez való viszonyban is. Ekkoriban született meg "a szlovén tavasznak" az a képlete, mely szerint a filmre fordított állami pénz mennyisége illetve a film közönségsikere között fordított arányosság van. Így alakult ki az a helyzet, hogy jelentős állami támogatásokból provinciális szuperprodukciók készültek, mí g a minimális költségvetéssel forgatott gerillafilmek nagy közönségsikert arattak és meglehetős nemzetközi visszhangot keltettek. A pazarló és pöffeszkedő állami struktúrával szembenálló filmek kihí vó jellegükkel és esetlenségükkel egyéni hangot képviselnek. Ez a kettősség határozza meg "a szlovén tavasz" vonulatát az 1998-es év néhány filmjével kezdődően.

"A szlovén tavasz" két kulcsfigurája Janez Burger és Jan Cvitkovic. Közös forgatókönyvük alapján készült az Üresben - V leru (1999) az új szlovén film nagy kiugrása volt, ami a filmes látásmód és elbeszéléstechnika megújításában, a filmkészítés új szellemében és a közönséggel való közvetlen kapcsolat igényében jelentkezik. A filmet rendező Janez Burger Prágában végezte a főiskolát, tanára Vera Chitílova volt. Az Üresben minimáleszközökkel elmesélt, földközelben tartott történet tétova antihősökről és az élet apró örömeiről. Epizódszerepben feltűnik benne Matjaz Javsnik, akit egyszerre nevezhetünk a szlovén Jim Carrynek és Szőke Andrásnak.

A Kenyér és tej (2000) Jan Citkovic első rendezése. Társforgatókönyvíró és főszereplő az Üresben című filmben (Dizi), az Orgazda a Kenyér és tej című filmben, a "hegymászó projekt" vezetője Martin Srebotnjak Oda Presernu - Óda Preserenhez (2000) című filmjében. Az éppen tisztuló alkoholista és családja egynapos történetéről azt írta az egyik kritikus, hogy a filmben szereplő egyetlen vágás (amellyel a kamera egy közúti balesetről egy bérházi lépcsőházra vált) értékesebb két teljes, államilag agyontámogatott film egészénél. Egy apróság a film tárgyi világából: Tolminban, (innen származik a rendező) Szlovénia nyugati határa mellett még létezik az Esterházy Péter által megénekelt zacskóstej.

Saso Podgorsek pályáját rövidfilmekkel és mozgásművészettel kapcsolatos "féldokumentumfilmekkel" kezdte. Első egészestés filmje a Temni angeli usode - A sors sötét angyalai (1999) hőseiben (a Demolition Group nevű rockzenekar tagjai játsszák őket) öt manipulációs módszert, öt erőszakszervezetet ábrázol. Az Édes álmok - Sladke sanje (2001) Podgorsek második nagyjátékfilmje. Egon Vittorinak, a tizenhárom éves fiúnak sorsában Miha Mazzini, a forgatókönyvíró (továbbá regényíró, filmrendező és számítógépes szakember) önéletrajzi ihletésű történetét ismerhetjük meg. A 70-es évek elején a különutas Jugoszlávia képviselte a példaszerű szocialista fejlődést: az ország nyitva volt a nyugati kultúra előtt, gazdasági helyzete megnyugtatónak látszott. Egon azonban boldogtalan, mert megvalósíthatatlannak tűnik számára legnagyobb álma, hogy saját lemezjátszója legyen. A filmnek nem annyira az alkotóknak a korszakhoz fűződő érzelmi kapcsolata az erőssége, hanem a kor emberi viszonyainak újjáteremtése.

Vojko Anzeljc a pályáját videoklipekkel és televíziós sorozatokkal kezdte, közülük a legnépszerűbb a Jó napot TV című "ellen-szappanopera". Ezen munkái idején ismerkedett meg Matjaz Javsnikkal és társaival, akikkel Az utolsó vacsora - Zadnja vecerja (2000) című első filmjét készítette. A utolsó vacsora a dán Dogma törekvéseinek radikális végigvitelét képviseli, amennyiben tematizálja a Dogma valamennyi pontját: a film forgatását véletlenek irányítják, nincsenek hatáskeltést célzó beállítások és vágások, nagy szerepet kapnak a színészek rögtönzései.

"A szlovén tavasz" alkotói a legkülönbözőbb területekről érkeztek a film világába: Damjan Kozolének nincsen filmes végzettsége, Jan Cvitkovic eredeti foglalkozása régész, a Porno film főszereplője egy színházi rendező, a számos filmben szerepet vállaló Roberto Magnifico rockzenész, az Édes álmok forgatókönyvírója számítógépes szakkönyvek szerzője. Az A francba! - Jebiga (2000) egy Kladivo (Kalapács) elnevezésű színházi csoport vállalkozása. A csoport tagjai számos televíziós reklámban is szerepelnek. A magyar fordításban az eredetihez viszonyítva kissé szalonképesebb címett kapott A francba! azoknak a fővárosi ihletésű filmeknek a sorába tartozik, (ilyen Az utolsó vacsora is) amelyek Ljubljanát új szemszögekből mutatják meg, itt például a dögunalom városaként.

Sorozatunkban öt rövidfilm is szerepel. Az Adrian című film (1998) rendezőnője immár sikerrel mutatkozott be nagyjátékfilmmel is: A határvadász - Varuh meje című filmje szolíd siker volt a berlini fesztiválon. Kisjátékfilmnek nevezhető az Óda a szülőföldhöz (1998, rendezte Boris Palcic), a Lesszi hazatér (2000, Jan Zakonsek) és a Hop, skip and jump (2000, Srdjan Vuletić). Az Üvegfúvó blues (2001, Harry Rag) a kísérleti és a dokumentumfilm határterületét képviseli.

Üresben (V leru) (1999)

Rendezte: Janez Burger. Forgatókönyv: Janez Burger és Jan Cvitkovic. Fényképezte: Simon Tansek. Szereplők: Jan Cvitkovic (Dizi), Mojca Fatur (Ana), Natasa Burger (Marina), Janez Rus (Marko). 82 perc.

Egyetemi kollégium. Dizi, az "örök diák" igyekszik elütni az időt valahogy: egy seprűnyélből "távirányítót" remekel a tévéhez, a fali célbadobós játék nyilaira madzagot köt, hogy vissza lehessen őket húzni. Egy gólya költözik be, aki nehezen viseli a hajnalig tartó kártyapartikat. Rövidesen szobatárssá válik a barátnője is, akiről már látszik, hogy terhes. Miután Dizit otthagyja a barátnője, a három szobatárs baráti társasággá alakul, kellemes kirándulást tesznek a zöldbe.

Az új szlovén újhullám alapító, egyben antológiadarabja.

Kenyér és tej (Kruh in mleko) (2001)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Jan Cvitkovic. Fényképezte: Tomi Laznik. Szereplők: Peter Musevski (Ivan), Sonja Savić (Sonja), Tadej Troha (Robi). 68 perc.

Ivant elbocsátják az alkoholelvonó intézetből. Otthon várja a felesége, van egy kamasz fia is. "Ezután úgy kell élnem, mint egy csecsemő" - mondja, elhatározza, hogy vigyáz magára. Nyugtalanítja, hogy a fia későn jár haza, és vendégmunkásként dolgozik az iskola helyett. A felesége elküldi kenyérért és tejért. Útközben találkozik egy volt iskolatársával, hosszú rábeszélés után Ivan vele tart az ivóba. Estére a felesége már hiába megy érte, a régi cimborák között találja. Anélkül hogy tudnának róla, a család mindhárom tagja ugyanabban a pincehelyiségben tartózkodik.

A velencei fesztivál díjazott filmje.

Édes álmok (Sladke sanje) (2001)

Rendezte: Saso Podgorsek. Forgatókönyv: Miha Mazzini. Fényképezte: Sven Pepeonik. Szereplők: Janko Mandić (Egon Vittori), Veronika Drolc (az anya), Iva Zupancic (a nagymama), Josef Nadj (Vinko nagybácsi), Luka Tratnik (Fric). 110 perc.

A 70-es évek elejének Szlovéniája. Egon tizenhárom éves. Vallási révületben élő nagymamájával és mozibolond édesanyjával él együtt. Három barátja van: egyik osztálytársa, akinek az apja mozigépész, a szomszéd hippi, aki a legjobb zenéket mutatja neki és a lemezbolt eladója. Egon legnagyobb álma, hogy saját lemezjátszója legyen, ezt mindenféle fondorlattal igyekszik elérni a család tagjainál.

Az Emlékszel Dolly Bellre? a Yesterday és a Billy Eliot szlovén környezetben.

Az utolsó vacsora (Zadnja vecerja) (2000)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Vojko Anzeljc. Fényképezte: Miha Tozon. Szereplők: Matjaz Javsnik (Tincek), Aleksandra Balmazović (Magdalena), Drago Milinović (Hugo), Valter Dragan (Zare). 94 perc.

Tincek és Hugo az elmegyógyintézeti orvostól ellopnak egy kamerát azzal az elhatározással, hogy filmet készítenek egy igazi hősről, aki megment egy lányt, majd a történet végén megcsókolja. A forgatás közben találnak rá Magdalénára, az öngyilkosságra készülő prostituáltra. Elkezdődik a felvétel, de a bonyodalmakat az önmagukat alakító szereplők nem tudják elkerülni. A történet jobban végződik, mint azt a szökevények valaha is elképzelték.

Kedves, szlovén Idióták.

A francba! (Jebiga) (2000)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Miha Hocevar. Fényképezte: Simon Pintar. Szereplők: Matej Druznik, David Furlan, Peter Hvalica, Polona Juh, Damjan Skafar, Marko Miladinovic. 90perc.

A vakáció tikkasztó napjai a szlovén fővárosban. Kellene egy kis változatosság, de nem jönne rosszul valami csaj, valami ital, esetleg egy joint sem.

Ljubljana árnyai és háztetői.

Adrian (1998) Rendezte: Maja Weiss. Forgatókönyv: Maja Weiss, Marbara Pusić és Marinka Simec. Fényképezte: Bojan Kostelic. Szereplők: Zvezdana Mlakar (Anya), Sebastijan Cavazza (Az Isztriai Fiú), Timotej Majdic (Adrian). 15 perc. Az Anya és fia (Adrian) kapcsolatát megzavarja az Anya rövid és ártatlan kalandja egy fiatalemberrel. Ez az esemény indítja el Adriant a felnőtté válás útján.

Himnusz a szülőföldhöz (Kratka himna domovini) (1998) Rendezte: Boris Palcic. (Szöveg nélkül.) 17 perc. Maria hosszú életét kis isztriai szülővárosában élte le. Körülötte országok szűntek meg és keletkeztek.

Hop, skip and jump (2000) Rendezte: Srdjan Vuletić. Forgatókönyv: Srdjan Vuletić és Zdravko Barisic. Szereplők: Natasa Barbara Gracner, Mustafa Nadarević. (Szöveg nélkül.) 16 perc. Szarajevo a jugoszláv háború idején. Az orvlövészek és a város lakói berendezkednek a saját helyükön. A háború végeztével találkoznak a buszon.

Üvegfúvó blues (Steklarski blues) (2001) Rendezte és a forgatókönyvet írta: Harry Rag. Fényképezte: Ziga Koritnik. Szereplők: Gordana Mohor, Petra Bauman. (Szöveg nélkül.) 13 perc. Az üvegfúvó üzem munkásai egy ismeretlen idősíkban dolgoznak a soha nem pihenő gépek hipnotikus ritmusára.

Lesszi hazatér (Lesi se vraca) (2000) Rendezte: Jan Zakonjsek. Forgatókönyv: Vuk Babić. Fényképezte: Radovan Cok. Szereplők: Asta kutya, Janez Hocevar, Mira Vujicic, Mojca Fatur, Sebastjan Cavazza. 23 perc. A család kutyája megosztja gazdáival a házat. Ez egészen addig tart, amíg a család tagjai új terveket nem kezdenek szőni, amelyekben Lesszinek nincsen helye.