A legutóbbi nyári olimpiai játékok után valakik kiszámították, hogy az egy főre eső aranyérmek számát tekintve mely országok végeztek a sikerlista élén. A bajnokok egyike egy kis közép-amerikai ország volt, a másik a maga két első helyével Szlovénia. Nem tudom, léteznek-e kimutatások az egy lakosra jutó Oscar-díjakról, az azonban bizonyos, hogy a tavalyi év legjobb külföldi filmje, a Senkiföldje részben szlovén részvétellel készült. Ismerjük-e a szlovén filmet Magyarországon? Könnyű lenne a tagadó válasz, tekintsünk azonban a tavasz eseményeire: szlovén filmnapokra került sor Budapesten, most pedig a debreceni filmestre hívjuk a kedves filmbarátokat.

Az önálló szlovén film története 1991 júniusában kezdődött, amikor a szlovén archívum munkatársainak egy kamionnal sikerült Belgrádból Ljubljanába szállítaniuk a szlovén filmeket. A filmes és a nemzeti önállóság itt jelképesen összekapcsolódik, hiszen a független Szlovéniát ugyanekkor kiáltják ki, egészen pontosan 1991. június 25-én.

1998-tól beszélhetünk arról, hogy a szlovén film új korszakába érkezett. Ez a korszakváltás egyrészt a filmgyártás intézményi hátterének átalakításában - illetve a reform ellentmondásos hatásában - nyilvánult meg, másrészt színre lépett az alkotóknak egy új korosztálya, amelynek tagjai talán nagyon is érthető módon bizalmatlanul viseltettek az új, immár demokratikusnak kikiáltott és működőképesnek elképzelt finanszírozási rendszer iránt. Ha az "új szlovén filmről", beszélünk, akkor Vojko Anzeljc, Janez Burger, Jan Cvitkovič, Miha Hočevar, Damjan Kozole, Sašo Podgoršek valamint Martin Srebotjak nevét kell említenünk.

Ami az intézményrendszert illeti: 1994-ben kezdte meg működését a Filmalap, a Filmski sklad Slovenije. A Filmalap alapvető feladata a nemzeti filmgyártás körüli tevékenység összefogása. A pályázati rendszerben támogatott filmtervek költségvetésének 80 százalékát biztosítja, évente körülbelül 5-8 nagyjátékfilm elkészítését irányozva elő. 1999-ben született meg a Paradigma című nemzeti program, amely a támogatás elveit és gyakorlati kivitelezését fogalmazta meg. A Paradigma működési zavarait azonban máris jelzi, hogy a szép nemzetközi sikereket elért új filmek a Filmalap sovány támogatásával, anélkül, vagy éppen annak ellenére születtek meg.

Szlovéniának a nemzetközi filmes programokba való bekapcsolódását jelzi Amis Tanović nálunk is bemutatott Senkiföldje - Nikogaršnja zemlja című filmje, amely az Eurimages támogatásával készült. A Senkiföldje körüli viták - a nemzetközi "elvárásoknak" való megfelelés kényszeréből adódó alkotói megalkuvások ellentmondásos hozadéka, kérdések a hasonló projektek hazai élénkítő hatásaival kapcsolatban - előtérbe hozták a nemzeti filmgyártás fejlesztésének problémáit is. Az egyik oldalon áll annak lehetősége, hogy a gyártási infrastruktúra megrendeléseket kaphat, a másik oldalon viszont szembe kell nézni azzal, hogy egy ilyen szűk nemzeti piacon a hazai fejlesztések hosszútávon ésszerűek-e.

Ez tehát "az új szlovén film" közvetlen háttere: a rendezők egy bizonyos köre a központi pénzosztogatás otrombaságait és a stúdióra való várakozást megelégelve kivonult az állami támogatások nehézkes és kevéssé ösztönző rendszeréből, és különállását nemcsak a filmek gyártásának egyéni útjaiban juttatta érvényre, hanem a filmi kifejezés könnyedségében, a történetmesélés keresetlenségében, a szereplőválasztás merészségében és a társadalmi környezethez való viszonyban is. Ekkoriban született meg "a szlovén tavasznak" az a képlete, mely szerint a filmre fordított állami pénz mennyisége illetve a film közönségsikere között fordított arányosság van. Igy alakult ki az a helyzet, hogy jelentős állami támogatásokból provinciális szuperprodukciók készültek, mí g a minimális költségvetéssel forgatott gerillafilmek nagy közönségsikert arattak és meglehetős nemzetközi visszhangot keltettek. A pazarló és pöffeszkedő állami struktúrával szembenálló filmek kihívó jellegükkel és esetlenségükkel egyéni hangot képviselnek. Ez a kettősség határozza meg "a szlovén tavasz" vonulatát az 1998-es év néhány filmjével kezdődően.

Debrecenben megrendezésre kerülő szlovén filmestünkön két olyan filmet mutatunk be, amelyek a független alkotói magatartás jegyében születtek.

"A szlovén tavasz" két kulcsfigurája Janez Burger és Jan Cvitkovič. A közös forgatókönyvük alapján készült Üresben - V leru (1999) az új szlovén film nagy kiugrása volt, ami a filmes látásmód és elbeszéléstechnika megújításában, a filmkészítés új szellemében és a közönséggel való közvetlen kapcsolat igényében jelentkezik. A filmet rendező Janez Burger Prágában végezte a főiskolát, tanára Vera Chitílová volt. Az Üresben minimáleszközökkel elmesélt, földközelben tartott történet tétova antihősökről és az élet apró örömeiről. Epizódszerepben feltűnik benne Matjaž Javšnik, akit egyszerre nevezhetünk a szlovén Jim Carrynek és Szőke Andrásnak.

"A szlovén tavasz" alkotói a legkülönbözőbb területekről érkeztek a film világába: Damjan Kozolének nincsen filmes végzettsége, Jan Cvitkovič eredeti foglalkozása régész, a Porno film főszereplője egy színházi rendező, a számos filmben szerepet vállaló Roberto Magnifico rockzenész. Az A francba! - Jebiga (2000) egy Kladivo (Kalapács) elnevezésű színházi csoport vállalkozása. A csoport tagjai számos televíziós reklámban is szerepelnek. A magyar fordításban az eredetihez viszonyítva kissé szalonképesebb címett kapott A francba! azoknak a fővárosi ihletésű filmeknek a sorába tartozik, amelyek Ljubljanát új szemszögekből mutatják meg, itt például a dögunalom városaként.

Üresben (V leru) (1999)

Rendezte: Janez Burger. Forgatókönyv: Janez Burger és Jan Cvitkovič. Fényképezte: Simon Tanšek. Szereplők: Jan Cvitkovič (Dizi), Mojca Fatur (Ana), Nataša Burger (Marina), Janez Rus (Marko). 82 perc.

Egyetemi kollégium. Dizi, az "örök diák" igyekszik elütni az időt valahogy: egy seprűnyélből "távirányítót" remekel a tévéhez, a fali célbadobós játék nyilaira madzagot köt, hogy vissza lehessen őket húzni. Egy gólya költözik be, aki nehezen viseli a hajnalig tartó kártyapartikat. Rövidesen szobatárssá válik a barátnője is, akiről már látszik, hogy terhes. Miután Dizit elhagyja a barátnője, a három szobatárs baráti társasággá alakul, kellemes kirándulást tesznek a zöldbe.

Az új szlovén újhullám alapító, egyben antológiadarabja.

A francba! (Jebiga) (2000)

Rendezte és a forgatókönyvet írta: Miha Hočevar. Fényképezte: Simon Pintar. Szereplők: Matej Družnik, David Furlan, Peter Hvalica, Polona Juh, Damjan Škafar, Marko Miladinovič. 90perc.

A vakáció tikkasztó napjai a szlovén fővárosban. Kellene egy kis változatosság, de nem jönne rosszul valami csaj, valami ital, esetleg egy joint sem.

Ljubljana árnyai és háztetői.

A cikk írója, dr. Szíjártó Imre a Maribori Egyetem magyar lektora