"Életem legfontosabb filmje" - nyilatkozta többször is Roman Polański a Wladyslaw Szpilman zongoraművész életének II. világháborús szakaszáról készült alkotásról, és még a cannes-i interjúkban is arról beszélt, hogy ehhez képest nagyon elégedetlen, körülbelül két további hónapra lett volna szüksége ahhoz, hogy nyugodtan tehessen pontot az utómunkálatokra.

Ebben a lengyel-angol-francia-német koprodukcióban készült, angol nyelven beszélő, 35 millió dolláros költségvetésű filmben minden együtt van ahhoz, hogy az utóbbi évek félsikerei után Roman Polański újból lenyűgözze a filmbarátokat. A forgatókönyvet az elismert drámaíró, Richard Harwood neve fémjelzi, a díszlettervező a Schindler listájáért Oscar-díjat nyert Allan Starski, a zeneszerző Wojciech Kilar.
Szpilman alakítója Adrien Brody. "Nagyon fontos volt a számomra, hogy Szpilman alakítója ne legyen ismert színész. Londonban szerveztük meg a castingot. Ezernégyszázan jelentkeztek, köztük jónéhány nő, pár kínai és néger." (Kino, 2001. 7.-8.) - nyilatkozta Polański, aki végül aztán nem Londonban, hanem Amerikában talált rá a számára ideális jelöltre.
Allan Starskival már korábban is adva volt a közös munka lehetősége: Steven Spilberg annak idején - bizonyára a lengyel vonatkozások és szemtanú-volta miatt is - Roman Polańskinak ajánlotta fel a Schindler listája forgatókönyvét, de Polański személyes érintettségre hivatkozva elutasította az ajánlatot, és később is többször hangsúlyozta, hogy a filmjeibe soha nem épített bele életrajzi elemeket.

A személyes érintettséggel Polański kalandos életútjának első szakaszára célzott. A rendező 1933-ban született Párizsban, zsidó családban. Három éves volt, amikor szüleivel együtt Krakkóba költözött. A szülei koncentrációs táborba kerültek, édesanyját 1942-ben vesztette el. Édesapja túlélte a Mauthausenban töltött 4 évet. A kis Romannak sikerült kijutnia a gettóból, ezt követően egészen a háború végéig falun bujkált. Ezek az események, majd később, 1969-ben a Manson-féle támadás, feleségének, Sharon Tate-nek a meggyilkolása vastag, áthatolhatatlan falat vontak Polański lelke köré. Nem véletlen az sem, hogy csak 60 éves kora körül sikerült megtalálnia a magánéleti boldogságot.

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy örökre elvetette volna a II. világháború témáját. Körülbelül 20 éve, a hosszú távollét utáni első hazalátogatása után, 1981-ben (amikor Varsóban eljátszotta Peter Schaffer Amadeusának címszerepét) érintette először egy interjúban az emlékezet fontosságát, és hogy egyszer még szeretne a II. világháború záró szakaszával foglalkozó filmet forgatni, csak még nem talált megfelelő irodalmi anyagra. Végül aztán Szpilman könyvében lelt rá az általa annyira fontosnak tartott, mindennemű szentimentalizmustól lecsupaszított objektivitásra, előre mutató optimizmusra.

A zongoraművész című film alapjául Wladyslaw Szpilman visszaemlékezései szolgáltak. A mű először 1946-ban jelent meg, ekkor csak lengyelül. 1998-ban Németországban is kiadták, majd ezt követően számos nyelvre lefordították. A 2001-es lengyel kiadásban szerepelnek a Szpilmant megmentő német tiszt, Wilm Hosenfeld naplójának részletei is. A vékonyka kis kötetnek minden bizonnyal filmszerű látásmódja, markáns képei foghatták meg a rendezőt. Szpilman még részt vett a film előkészítő munkálataiban, Polańskival való együttműködése harmonikusan alakult, a film nemzetközi bemutatkozását azonban már sajnos nem érhette meg. (Az áprilisra tervezett lengyelországi premier átcsúszott szeptemberre. Ekkorra várható Andrzej Wajda komédiájának bemutatója is, amely Aleksander Fredro Zemsta (Bosszú) című művének alapján készült. Ebben Polański alakítja az egyik főszerepet.)

Wladyslaw Szpilman zongoraművész 1911-ben született, jelentős zenei hagyományokkal rendelkező asszimilált zsidó családban. Zenei tanulmányait a berlini Zeneakadémián végezte. Hitler uralomra jutását követően visszatért Lengyelországba és a Lengyel Rádió munkatársa lett. Szimfonikus műveket, filmzenét komponált és számos sláger is fűződik a nevéhez. A II. világháború kitörését követően családja koncentrációs táborba került, hozzátartozóit soha többé nem látta viszont. A varsói felkelés bukása után több hónapig magányosan bujkált a romok között. Ekkor találkozott azzal a német tiszttel, aki a későbbiekben élelemmel látta el. Wilm Hosenfeld és Szpilman a háború után soha többé nem találkoztak.

A film forgatása 2001 tavaszán zajlott, részben Berlinben, részben Varsóban, a Praga nevet viselő, lepusztult negyedben. Itt teremtette újjá Allan Starski a varsói gettót. A zongoraművész a Kés a vízben-t követően az első alkotás, amelyet Polański ismét Lengyelországban forgatott.

"Számomra a film vizuális oldala jelentette a legnagyobb kihívást. Mindenképpen szerettem volna elkerülni a játékfilmre mint műfajra jellemző csillogást, másrészt viszont semmiképpen nem szerettem volna valamiféle dokumentumfilm-utánzatot készíteni... Egyszerű mindennapiságra vágytam." - nyilatkozta Roman Polański a varsói forgatás során. (Kino, 2001., 7-8.)