Társasági színjáték mozgóképes és hangzó betétekkel
Szereplők:
Fess fiatalember, magas
Filmrendező (riportfilm)
Rádiórendező
Markos-vállas öltönyös 1.
Markos-vállas öltönyös 2.
Ragtime zenekar
Énekesnő
A filmcsillag: Muráti Lili (kalapban)
Idő: 2002. szeptember 28. este 7 óra
Helyszín: az Uránia Nemzeti Filmszínház nagyterme
/A színpadot a mozi jellegzetes keleti ornamentikája uralja. A szamárhát ívek arany-vörös színekben ragyognak, s tovább tükröződnek a hatalmas tükrökben. A színpad jobb oldalán is három, bal oldalán is három hatalmas koszorú. Fehér kardvirágok őrzik a körbekötött vörös, sárga, fehér gerberákat. A temetői koszorúkötés riasztó termékei. Talán a szigor oldására egy-egy gömbformájú csokor áll a hármas alakzatok előtt. Jobbközépre virágmintás huzatú ál stílbútor csoportot állítottak: kanapét, két oldalán két székkel. Mögötte az emelvényen kottatartók és székek a zenészeknek./
A jelenetek sora
1. jelenet
Fess fiatalember dossziéval színre lép, hadarva felolvassa, kicsoda Muráti Lili.
Bekonferálja a rövidfilmet.
1. mozgókép:
Leeresztik a vetítővásznat, s riportfilm következik Muráti Lili madridi otthonából. /A felirat előre elnézést kér a minőségért: gyönge kis kamerával vették fel./ Muráti szemrebbenés nélkül elmond magáról intim dolgokat is, öregségéről, hétköznapjairól beszél. Később kalapok közt válogat: megkérik, váljon meg öttől, hogy majd a gálaest tomboláján kisorsolhassák. Nem szívesen, de belemegy. (Pedig ezek nem is a nagy mozikorszak kalapjai, hanem a madridi úriasszony utcai viseletének kellékei.) Megérkezik a ferihegyi repülőtérre, kocsiba száll, majd - átkötéssel - elegáns, fekete autóból száll ki az Uránia mozi előtt.
2. jelenet
Felgyúl a villany, s két jókötésű öltönyös karján bevonul a színre Muráti Lili. A közönség felállva tapsol. Murátit leültetik a kanapéra. Mellé lép a mozi igazgatója, felköszönti, s kezet csókolva átnyújt egy csokor - ezúttal valóban szép - virágot.
3. Jelenet
Fiatalember bekonferálja a zenekart és az énekesnőt, akik a művésznő tiszteletére 30-as évekbeli slágereket adnak elő. Milyen szép fiatal! - kiált fel Muráti az énekesnőt látva. Zene, ének. Muráti hallgatja.
4. jelenet
Fiatalember bekonferálja a rádiórendezőt, aki néhány éve szerepre kérte fel a művésznőt. Rendező kezet csókol, Muráti mellé ül, s elmeséli, mióta ismeri (15 éve). Sorra veszi, hányszor járt nála Madridban, elmeséli, milyen szerepekben dolgozott vele.
1. hangzó betét
Hosszú részlet az egyik rendezésből. Muráti s a rendező hallgatják. Muráti kicsit fészkelődik. Játszani próbál: rendezgeti a ruháját, váltogatja a dívás karmozdulatokat.
2. hangzó betét
Újabb hangjáték: jelenet a Warrenné mesterségéből.
Utána a rádiórendező elköszön, Muráti marad.
A zenekar megint játszik.
Muráti egyre kevésbé érti, hogy mit kéne csinálnia.
5. jelenet
Fiatalember bekonferálja, hogy most Muráti utolsó magyar filmje, az Ez történt Budapesten következik. Hamzsabé-ről sikeresen korrigál Hamza D. Ákosra. Átéléssel olvassa fel Molnár Gál Péter szavait a színésznőről, majd felszólítja emdzsípít, hogy ha már oly félénk, és nem jött fel a színpadra, legalább álljon fel. Molnár Gál Péter nem áll fel. Fiatalember tovább olvas. Távozik.
Kezdik leereszteni a vetítővásznat, s Muráti még mindig ott ül. A közönség megdermed. Szerencsére időben érkeznek az erős emberek, s kimentik a színésznőt. Felnyalábolják és a helyére kísérik. Közben Muráti a karjukban csüggve kecses pukedlit vág ki. Visszanéz a lépcsőkre: "Ezen kellett volna nekem lejönnöm?" Belegyömöszölik székébe az első sorban.
2. mozgókép:
Levetítik Hamza D. Ákos Ez történt Budapesten című, 1944-es filmjét.
A közönség lelkes tapssal ünnepli a végén.
6. jelenet
A két erős férfi felébreszti az időközben elszunnyadt művésznőt, és sikeresen felvonszolja a színpadra. Ismét beleültetik a kanapéba. Muráti nem nagyon tudja, mit akarnak tőle, de elkezdődik a sorsolás. Fess fiatalember kisorsolja a boldog nyerteseket. A ceremónia szerint először Muráti próbálja fel a kalapot, megmutatja, hogyan kell viselni, majd átadja a nyertesnek. Egy fiatalember nyeri az elsőt: kezet csókol, átveszi. A következő három hölgyeknek jut, mind megköszöni. Az utolsó ismét egy fiatalemberé, ő is kezet csókol. Nagy taps. Az öltönyösök kivezetik a művésznőt. Fiatalember bejelenti, hogy mindenkit szeretettel várnak a fogadásra.
A közönség egy része sápadtan távozik.
Vége
A fenti színdarabot nem Vaszary János (Muráti első férje, a 30-as évek sikeres szerzője) írta.
Nem Hamza D. Ákos rendezte.
A színt nem B. Kokas Klára rendezte be.
A főszerepet nem Muráti Lili játszotta.
Szerep, szöveg, helyzetek és partnerek nélkül, nem tökéletes hallással, 90 évesen ez nem is sikerülhetett volna neki. Bár amit lehetett, megtett. Igyekezett kitölteni a holt időket, játékot lopni a szóáradatba, közbeszólni, sajátos, fanyar stílusában kommentálni az estet. Néhány gesztusával felvillantotta azt a stílust, hangnemet, világot, aminek felidézésére összegyűltünk.
Az est egyetlen szereplője tudta tökéletesen a dolgát: a közönség. Beintő ember nélkül is pontosan tudta például, hogy felállva, ovációval kell fogadnia Muráti Lilit, s hogy végig tapsolnia kell. Lelkesen végigtapsolta az estét. Hogy mentsen. Hogy szépítsen. Hogy legalább a taps Muráti Lilinek szóljon, hogy az ünneplésből erre emlékezzen.
Azért ha legközelebb 90 éves mozisztárt kell kísérni, s ismét erős emberekre osztanák a kísérők szerepét, fellépés előtt vehetnének pár órát némileg kecsesebb emeléstanból a balettintézetben. Bár ki tudja, mi lesz az illem, mire mondjuk Fullajtár Andrea betölti a 90-et.
Hamza D. Ákos: Ez történt Budapesten, 1944 91 Kbyte
Ez történt Budapesten 52 Kbyte
| |