|
A rendszerváltás előtti Lengyelországban - a magyar helyzethez hasonlóan - néhány nagy állami kiadó kezében összpontosult a könyvkiadás. Ezek közé tartozott a WAiF, azaz a Művészeti és Film Kiadó, ők gondozták a filmes, színházi, zenei könyvek döntő többségét. 1989 Lengyelországban is alaposan átrendezte a kiadói térképet, többszáz új kiadó jött létre, ám ezeknek csak egy része tudott talpon maradni. A WAiF szerencsére közéjük tartozik. Alakultak újabb, filmes profilú kiadók is, például a krakkói Rabid kiadó, amely gender-sorozatával, alkotó-portréival (Agnieszka Holland, Roman Polański) máris nagy kritikai elismerést aratott. Ezenkívül számos más kiadó is jelentet meg a profiljától első nézésre távol álló média-kiadványokat. Itt kell megemlítenünk a krakkói katolikus Znak kiadó Panorama kina najnowszego, 1980-1995 (Napjaink filmművészete, 1980-1995) című, Barbara Kosecka, Anita Piotrowska és Wojciech Koco Ebbe a sorba tartozik a nagymúltú PWN (Állami Tudományos Kiadó) kislexikon-sorozatában megjelent Kino (Mozi) című kötet, amely azonban a címnek némiképp ellentmondva valójában filmlexikon. Ezt az ellentmondást a szerzők is igyekeztek feloldani, hiszen az előszóban maguk is "a filmművészettel foglalkozó kézikönyvként" határozzák meg művüket. A 24 íves, 2000-ben megjelent kötet szerkesztői Krystyna Damm és Bart A lexikon rész fő tematikus merítési területe a játékfilm. A szerzők a mozifilmek mellett ide sorolják a Magyarországon jelenleg szinte teljesen elfelejtett televíziós játékfilm kategóriát is. Ugyanakkor bevallottan kevesebb figyelmet fordítanak a dokumentum- és animációs filmekre. Nemzeti vetületben a lexikon a nézői ismertség szempontjára összpontosít, elsősorban az európai és amerikai fimművészetet igyekszik bemutatni, ám találhatunk a kötetben ausztrál, japán és kínai vonatkozású szócikkeket is. A könyv magyar anyagot is tartalmaz. Az 500 fontos film sorában ott találjuk a Ménesgazdát, az Egymásra nézvét és a Mefisztót. Ez meglehetősen kevésnek tűnik a szócikkekhez képest, ahol 22 magyar életrajzot találhatunk. A lengyel olvasók a következő magyar alkotókkal ismerkedhetnek meg: Bacsó Péter, Balázs Béla, Bán Frigyes, Bánhidi László, Bessenyei Ferenc, Blaha Lujza, Cserhalmi György, Csortos Gyula, Darvas Iván, Eggerth Márta, Fábri Zoltán, Gaál István, Jancsó Miklós, Korda Sándor, Kósa Ferenc, Kovács András, Lugosi Béla, Makk Károly, Máriássy Félix, Mészáros Márta, Szabó István, Törőcsik Mari. Első olvasásra észrevehető, hogy a sorból teljes mértékben hiányoznak a fiatalabb alkotók, miközben ők sem tekinthetőek teljesen ismeretlennek a lengyel nézők számára, hiszen sokszor, ha nem is a szokásos forgalmazó cégek, ám a varsói Magyar Intézet vetítései révén, illetve a különböző televíziós csatornáknak köszönhetően csak eljutnak a lengyel nézőkhöz. Ha közelebbről megvizsgáljuk az egyes - nemcsak magyar vonatkozású - szócikkeket, a kép még sötétebbé válik. Kiderül ugyanis, hogy a nagyratörő szerkesztői célkitűzésekkel ellentétben az adatok felsorolása gyakran 1993-94-nél véget ér (Sam Neil - 1993, Gérard Depardieu - 1994, ugyanakkor Leonardo DiCaprio - 2000). A portrék számával - egybevetve a többi, egykor baráti ország alkotóinak említési arányával - mindazonáltal elégedettek lehetünk. Nem valószínű, hogy a magyar alkotókat közelebb hozná a lengyel olvasókhoz a szinte mindegyik magyar szócikkből visszaköszönő "az egyik legkiemelkedőbb" minősítés. Mészáros Márta esetében a szócikk semmiféle utalást nem tartalmaz arra nézve, hogy a rendezőnő milyen jelentős lengyelországi gyökerű munkásságot tudhat a magáénak. A könyv helyesírása is sok kívánnivalót hagy maga után. A magyar nevek esetében ezt szinte már megszokta az ember, bár valójában ma, a számítógépek világában tűnik a legelfogadhatatlanabbnak a dolog. A Zorba-film eredeti címe így szerepel: Zorba, the Geek. Hosszasan lehetne filozofálni az egyes szócikkek hosszáról, arányairól. Arról, hogy miért kapott több helyet Jan Himilsbach, a lengyel filmgyártás peremvidékének nagy hóhányója, alkalmi prózaíró, Alfred Hitchcocknál. Tudomásul kell vennünk a szerkesztőknek azt a döntését is, hogy ők olyan filmlexikont képzeltek el maguknak, amelyben nincs egyetlen kép sem. Érdekes és újszerű ugyanakkor a filmmel kapcsolatos különböző fogalmak bemutatása. Más kérdés, hogy ezeknek valóban egy ilyen, elsősorban életrajz-központú lexikonban van-e a helyük. |