Lendvai Erzsi Beavatkozások
Beszélgetés Radu Igazság animációs rendezővel, tanárral és vizuális művésszel

Radu Igazsag és Victor Velkulescu fotói 1998-ból. A számítógépes munka a Vizuális Művészet Alapítványnál (FAV) készült Neil Coltofeanu technikai és művészi segítségével.
Radu Igazsag és
Victor Velkulescu
fotói 1998-ból.
A számítógépes munka
a Vizuális Művészet
Alapítványnál (FAV)
készült
Neil Coltofeanu
technikai és művészi
segítségével.
91 KByte

Az Örökmozgóban szeptember 12-én kezdődött Román Filmhetet egy fotókiállítás megnyitása, költőibben egy kiállítás képei tették ünnepibbé. Radu Igazság festőművész és animációs rendező, kollégáitól eltérően, nem filmmel érkezett hozzánk, hanem fotókkal. A szerény, mindössze 20 képből álló tárlat Bukarestet bemutató darabjaiból egy megemelt valóság, múlt és jelen hiperrealisztikus világának varázsa árad. Mindezt hogy csinálja, nem titok: beavatkozik a képbe a vizuális művész eszközeivel. A beszélgetésben elsősorban az animációs rendezőt és tanárt faggattam, s csak másodsorban a fotó- és vizuális művészt, hiszen a képek önmagukért beszélnek.

Mi az eredete az Igazság vezetéknévnek?

Ez az igazi családnevem több mint 100 éve. Erdélyben születtem, Nagyvárad mellett, Diószegben, és ott valahogy össze voltak keveredve a magyarok és a románok, mármint a régi, odavaló románok és a magyarok. Ott a mi családunknak a régi román neve Igná volt. Ezt a nevet 1890 körül átcserélték, jobban mondva át kellett cserélni magyar névre. Mivel "I" betűvel kellett találni magyar nevet, így lett az Igná-ból Igazság a család egyik részében. Nagyapámnak volt egy másik testvére Biharban, ők elhagyták az Igazság végét, egyszerűen csak Igaz-nak nevezték magukat. Így kétféle változata, sőt az elírások miatt három változata él a családban a nevünknek. Magyarul azért beszélek, mivel magyar nyelvterületen éltünk, és gyerekkoromban magyar iskolába jártam.

Hogyan került kapcsolatba a képzőművészettel majd az animációval?

Ha visszanézünk az 1800-as évek végén Franciaországban működő Emil Reynaud-hoz, aki a praxinoszkópot kitalálta, vagy mondhatnám, a rajzfilm nagypapája volt, látható, hogy ő is a képzőművészetből jött, hogy kísérletezzen a mozgással. A mozgás, a rajz megmozdítása érdekelte. Ebbe bele is őrült. Mindazonáltal, elsősorban jól kell tudni rajzolni, aztán kitalálni a mozgást. Mint gyerek, én is sokféle dolgot csináltam. Nagyon érdekelt a rajzolás, az élettelen tárgyak mozgatása. Szerettem a rajzfilmeket, elég jól rajzoltam, és arra vágytam, hogy festő legyek.

Ezek szerint rajztehetsége korán megmutatkozott?

Még gyerekként én csináltam a testvéreimnek a térképeket, meg a gyerekeknek mindenfélét rajzoltam s ezt a szenvedélyt végigvittem a felnőtt koromig. Kaptam sokféle elismerést, biztatást, és szinte öntörvényű módon a képzőművészeti pálya felé haladtam. A kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán öt évig tanultam festészetet, közben különféle grafikai munkákkal kísérleteztem. Nagyon szeretem a metszet- és plakátkészítést, ezeket is folyamatosan csináltam és csinálom jelenleg is. A főiskola után bekerültem a bukaresti Animafilm Stúdióba és ott dolgoztam rendező és animátorként vagy 15 évig. Mindaddig, amíg el nem lehetetlenült ott az animációs filmgyártás.

Hogyan lett animációs rendező?

Ha az ember jól tudott rajzolni és érezte a mozgást, akkor elindulhatott ebbe az irányba. Akkor még nem volt a főiskolán animációs oktatás, tehát a lehetőségeket megragadva, magamtól mentem abba az irányba, hogy animációt tanuljak, hogy a tárgyak és a rajzok mozgatását tanulmányozzam, a mozgást kirajzoljam fázisonként. Filmeket már a főiskolai évek alatt csináltunk egy amatőrfilm- és fotóklubban, ahol erre megfelelő lehetőséget kaptunk, de az ekkor készített műhelymunkák csak kísérleti jellegűek voltak, nem az igaziak.

Aztán a főiskola után egy évig múzeumban dolgoztam, majd 1981-ben egy pályázat által kerültem a bukaresti Animafilm Stúdióba. Az igazi tudást itt lehetett elsajátítani. Ekkor újra összetalálkoztam főiskolai társaimmal, köztük Szilágyi Varga Zoltánnal és Nagy Lajossal, akik azóta már Magyarországon vannak, a kecskeméti stúdióban dolgoznak. Szóval az egyetem után nem sokkal egy helyre kerültünk - a legjobbkor. Sokat kísérletezhettünk, együtt sok mindent megvalósíthattunk, mert az Animafilm Stúdió az 1990 előtti évtizedekben jól működött, az itt készült filmeknek - azt hiszem ezt mondanom sem kellene - otthon és külföldön egyaránt nagy sikerük volt. Mindez jó volt mindaddig, amíg a stúdió kapta az állami támogatást.

Mi volt az első filmje itt?

Egy gyerekeknek szóló kis filmecske, a Kalligrafia, magyarul Szépírás. Együtt csináltuk négyen, akik az Animafilmnél egyetem után - mint mondtam - véletlenül újra összejöttünk. A filmnek volt négy szereplője, s mindegyikünk csinált az egyikről egy történetet. A hátteret közösen készítettük, és aztán összehoztuk a négy szereplőt. Elég érdekes volt, de ez után már mindenki önálló filmeket csinált. Valójában ez volt az első filmem, de az igazi első filmem a második volt, a Családi fényképek. Ezt a magyar tévé is legalább háromszor bemutatta a nyolcvanas években. Amolyan önéletrajzi film ez, kicsit szomorúra sikeredett, mert apám éppen meghalt. Rajzfilm volt, de összekevertem fotókkal. Ám a fotók a filmben csak nagyon ritkán jelennek meg saját, natúr formájukban. Nagyon "realista" képet akartam csinálni a családomról, sok mindent el akartam mondani róluk, de ezt csupán fotókkal nem lehetett volna. Tehát beavatkoztam a fotókba.

Hogyan?

Összekevertem a képet és a rajzot, de úgy, hogy ne montázsnak tűnjön. A fotók, mint mondtam, eredeti formájukban nagyon ritkán jelennek meg a filmben, magukba a fotókba is beavatkoztam. Belerajzoltam a képbe, a negatívba. Ezt a módszert aztán sokszor alkalmaztam, ha nem is pont ebben a formában.

Sikere volt a filmnek?

Otthon is és külföldön is sikere volt, több díjat kapott. Ez is hozzájárult, hogy azután már ezt az utat követtem, csak a lehetőségek szerint más-más módszerekkel.

Például?

A rajzon kívül kémiai úton, később digitális úton, komputerrel avatkoztam be.

Még milyen filmeket készített, az Animafilmnél?

Általában a stúdióban kétféle film készült. Egy évben körülbelül 60 a gyerekeknek és úgy 10 a felnőtteknek. Az utóbbiak kalandfilm-félék voltak, vagy dokumentum- jellegűek. A gyerek- és felnőtt filmek készítésében egyaránt részt vettem. Legkedvesebb filmem egy katonáról szól, egy katonabarátomról mintáztam, aki meghalt. Ebben a filmben a katona menetel, egyre csak menetel és közben egyre kisebb lesz, mert elkopik a lába. Wearing off az angol címe. Ebbe beletettem az egész animációs mozgástudományomat. Aztán kedves még számomra az a zenei témájú, 13 részes filmsorozat, amely a hangszerek történetét eleveníti meg: hogyan született és kelt életre egy-egy hangszer, majd az egész átmegy egy nagy zenekari próbába. The Universe of Music a film címe. Közben persze más dolgokkal is foglalkoztam. Festettem, fotóztam, plakátokat, metszeteket készítettem, kiállításokat csináltam a munkáimból.

Említette, hogy jól működött az Animafilm stúdió a kilencvenes évek elejéig, s ezután az animációs filmgyártás ellehetetlenült. Úgy tűnik, ez párhuzamba állítható a magyar animációs filmgyártó, a Pannónia összeomlásával. Bukarestben, az Animafilmnél ez hogy történt?

1993-ra tehető a helyzet teljes ellehetetlenülése. A rendszerváltás utánra. Persze fokozatosan történt. Amíg jó volt a kapcsolat a tévével, ott a nagyfilmek előtt mindig bemutatták az elkészült filmeket. Ez a kapcsolat megromlott, nyilván gazdasági okokból, ami bizonyára a politikai változásokra vezethető vissza. Az állami támogatás is egyre kevesebb lett, majd szinte megszűnt. A stúdióból elmentek az emberek, nem volt pénz, kapcsolatok sem voltak. De a rendszerváltozás után az emberekkel is baj lett. Mindenki sok pénzt akart keresni és senki nem ment bele komoly munkába ott, ahol nem volt pénz. Akkoriban vagy már előbb, nagyon sokan, akik tehették, külföldre mentek. Mostanra azért már lett néhány komoly magánstúdió Bukarestben, főként az Animafilmből kivált emberek révén. Ezek azonban nem csinálnak román filmeket, inkább angol, francia, spanyol és ír filmek készítésében vesznek részt, mert azt jól megfizetik.

Ezt hívják csúnya szóval bérmunkának. Ha az Animafilm nem készít filmeket, akkor hol tart a román animációs filmgyártás jelenleg?

A stúdió most is megvan. Működik, mert valami pénzt kapnak, de főként reklámokat készítenek. A Főiskolán azonban, ahol tanítok, készülnek animációs filmek. 3-4 évvel ezelőtt, amikor meglett hozzá a szükséges technikai felszereltségünk, hozzáfogtunk a filmkészítéshez, csak ezek nem filmszalagra, hanem DVD-re, Betára vagy CD-re kerülnek, mert így kevésbé költséges.

Mikor és hogyan került kapcsolatba az oktatással?

A kilencvenes évek elején. Amikor itt a Főiskolán, ahol egyébként magam is tanultam, megalakult a Multimédia szak, meghívtak ide tanárnak. Nem említettem, hogy amikor még az Animafilm stúdióban dolgoztam, a filmkészítéssel párhuzamosan a rajzfilmrendezés szakot is elvégeztem a Filmakadémián. Így jött össze a dolog.

 

Pontosan milyen főiskola ez, és milyen képzést ad?

Ez most a Nemzeti Színház- és Filmművészeti Főiskola. Itt egyrészt színházi és filmes szakembereket, rendezőket, operatőröket és elméleti szakembereket képeznek, a Multimédia szakon pedig vágó, hangmérnöki és animációs képzés folyik. Én animációt tanítok, de ezen belül mindent, a forgatókönyv írástól a film elkészítéséig. Itt mindenkinek meg kell csinálnia a maga munkáját önállóan. Persze, közös filmek is készülnek, van csoportmunka, de a hangsúly az önálló munkán van. Ezen kívül tanítok még a Művészeti Akadémia fotó- és videó szakán.

A Multimédia szakra kiket vesznek föl?

Ide nemcsak rajzkészséggel rendelkező emberek jöhetnek. Rajzolni annak kell tudni, aki animációs filmet akar készíteni. De a fiatalok már komputerrel dolgoznak, oda pedig nem feltétlenül kell a képzőművészeti indíttatás. Persze a "mozgást" meg kell tanulni, de ezt az is elsajátíthatja, ha nehezen is, aki nem rajzol olyan tehetségesen. Az időt és a térben való mozgást kell érezni, elképzelni és bemutatni tudni. Ez persze nem mindenkinek megy. Annak könnyebb, aki tud rajzolni, és tanulta. Jövőre valószínűleg kétfelé fog válni ez a szak, aki animációt akar csinálni, annak tökéletesen kell rajzolni, aki komputerrel akar dolgozni, annak kitűnő érzékkel kell tudni bánni a géppel.

A fotózással hogy került kapcsolatba?

A fotót már vagy harminc éve csinálom. A fotózást a festészettel, rajzzal együtt műveltem, s ezt nem is tartom olyan különleges dolognak, még ha technikailag különböznek is, mert nagyon sok alappont van bennük, ami hasonló, vagy ugyanaz. A fotózás is egy út, amellyel képet készíthetek a valóságról.

A fotóiban érvényesül valahol az animációs tudománya?

Ezt nehéz megmagyarázni, de röviden azt mondhatnám, hogy természetes módon. Eleinte rajzzal avatkoztam be a fotókba vagy kémiai úton. De a fotóművészet statikus, nem animáció. Mégis, a beavatkozással létrejött művészi fotó sugározhat valamiféle mozgásélményt. Ha animációt, metszetet, festészetet, fotót egyszerre csinál az ember, valahogy átjönnek a tapasztalatok egyikből a másikba. Nekem fontos, hogy a dokumentumképben ne legyen hazugság, és az is elég fontos, hogy nagyon hiszek a nem objektív, hanem "realista" képben, amit a fotó is tud csinálni, ha megfelelően bánunk vele.

Ha a Nagyítás című Antonioni-filmre gondolok, azt hiszem, van valamiféle elképzelésem a "realista kép"-ről, de azt nem hiszem, hogy az egyezne az Önével, akinek egészen különleges tapasztalatai vannak.

A realista képet úgy kell értelmezni, mintha a kamera obszkurán át (camera obscura = sötétkamra, az objektív őse) látna rá az ember a világra. Az így látható kép ugyanis egészen más, így jobban meg lehet ismerni a kiszemelt valóságdarabot.

??

A holland festők már az 1500-as években használták a kamera obszkurát. Ezen át szemlélték azt, amit meg akartak festeni. Így tanultak, és innen ered a holland festészet aranykora, az a varázsos erő, ami a tájképekből és a portrékból sugárzik. A reneszánsz után ez volt talán a legérdekesebb lépés, amit Európában a festők csináltak. Az ember szemmel és ésszel lát, de elsősorban ésszel. A kamera obszkurán át csak szemmel nézünk, s ha jól és figyelmesen belenézünk abba a lyukba, a figyelem arra a képre irányul, ami közeli és éles. Ami előtte és mögötte van, az elmosódik, és az így kiválasztott szeletét a világnak jobban ki lehet bontani, jobban lehet látni benne mindazt, ami látható. A színek is mások. Ez a kamera obszkura-tapasztalat a fotó őse. Tehát nem kellett várni 1839-ig, amikor meglett az igazi művészi fénykép. A tapasztalat előbb megvolt. Ez látszik azokon a festményeken, amelyeknek alkotói a kamera obszkura-tapasztalatot ismerték.

Saját fotóit hogyan kezeli?

Nagyon sokat beavatkozom a képekbe. De ma már nem úgy, mint régen, amikor például zenére lírai balett képeket készítettem és belenyúltam a képbe, a negatívba. Amióta lehetőség van a komputer használatára, a fotoshoppal avatkozom be. Tehát nem ceruzával és ecsettel, hanem digitális úton. A fotoshop olyan képzőművészeti eszköz, amely különféle programokkal lehetővé teszi a könnyű és virtuóz beavatkozást egy közönséges fényképezőgéppel készült fotónál is. Enélkül ma már elképzelhetetlen lenne reklámot, plakátot vagy bármit készíteni. Ez a technikai dolog szabadságot ad a művésznek, mert lehetővé teszi, hogy mélyebben, különlegesebben tudja kifejezni magát. És időt nyerünk vele.

A Bukarestről készült fotóiba hogy vitte bele a festészetben föllelhető varázslatot?

Ezek a képek öt éve készültek, de valójában új képek. Komputerrel, vagyis fotoshoppal összehoztuk a régi és az új dolgokat. De sokszor maga a megtalált téma produkálta a kontrasztot, semmiféle beavatkozásra nem volt szükség. Csak figyelni kell és látni, hogy láttathassunk, ha megvannak hozzá az eszközök, és nem utolsósorban a tehetség.

 

Radu Igazság

1953-ban született Romániában. Vizuális művész, animációsfilm rendező, videó- és fotóművész. Kolozsváron, a Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett. A bukaresti Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanult. A bukaresti Animafilm Stúdió filmrendezője és animátora, a Művészeti Akadémia fotó-videó szakán és a Filmművészeti Főiskola multimédia szakán tanít. Animációs rövidfilmet, gyerekrajzfilmeket, kísérleti- és dokumentumfilmeket, multimédia produkciókat készít. Filmjeivel, videó, grafikai és multimédia munkáival sok díjat nyert, kiállításaival több európai országban bemutatkozott. Az évente Győrben megrendezésre kerülő Médiawave rendszeres vendége, az idein zsűritag volt.


61 KByte

98 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső