Kispéter István Na végre, itt a nyár!

Színes, magyar ifjúsági film, rendezte: Fonyó Gergely


88 KByte

A hely álomország. Falusi idill, Poldiliget, visszatérő barátok és vetélytársak, flörtök és smacizás, kincskeresés és feléledő cirkusz, melynek búcsúelőadására a film elején összevesző szülők is kibékülnek, hogy megmenekülhessen az álom. Na és persze kell egy minden hájjal megkent alak, hogy ellenében teljesedjenek ki az események. A Na végre, itt a nyár! című film sok olyan történetdarabból áll össze, amelyekben én is, és szerintem sokan mások is, magunkra, gyerekkori élményeinkre ismerhettünk. A nyár a gyerekek számára mindenképpen a vakációt jelenti, néhány hónapja olyan eseményekkel kecsegtet, amelyek lelassíthatják az időt. Fonyó Gergely filmjének játéktere ideális ehhez a folyamathoz, benne a mesehősök betölthetik küldetésüket.

Egy már-már unalmas, szokásos szünidei programmal indul a történet: a gyerekeket a nagyszülőkhöz viszik a szülők. Olyan alku ez, ami jó lehet mindhárom félnek. Hamarosan azonban kiderül, a megszokott nyári unalmat veszély fenyegeti. A nagyszülők ötmillió forintos adósságba keveredtek, a helyi újgazdag uraság pedig meseszép ligetük helyén golfpályát - valójában veszélyeshulladék-lerakót - tervez építeni. Poldiliget unalma egyből felértékelődik, mert léte kerül veszélybe. Itt az alkalom, hogy a faluban élő és a nyaralni ide érkező gyerekek közös erővel és némi felnőtt segítséggel leleplezzék a gonosz terveket. A film főhősei a maguk kis, de számukra annál többet érő világáért küzdenek napjaink magyar valóságában. A kompromittálódott polgármestert bájainak bevetésével nyeri meg terveiknek a fiatal doktornő. A polgármester úr piszkos ügyeit beszéli telefonon, íróasztalán a falu és az EU kis zászlócskái. Megérkezik a Környezetvédelmi Minisztériumtól a hulladéklerakó építési engedélye... Ám ne többet erről a világról. Bár kontrasztként szükség van rá, hiszen a gyerekek éppen ez ellen állnak ki, hogy megmaradhasson számukra legalább az a kis liget, ahol már annyiszor unatkoztak, de mégis együtt. A leleplezés végül sikerül, a liget és a falu megmenekül, a záró képek pucér fürdőzésével pedig egy új - vagy régi? - történet folytatódhat.

A film pergő ritmusa szinte folyamatosan megmarad, köszönhetően a jól felépített eseményláncnak, az egyes epizódok összekapcsolásának a montázstechnikával. Az elbeszélés párhuzamos síkjai rendben váltogatják egymást, gyakran azonban egy-egy apró részlettel be is ékelődnek egymásba. Ebben nagy szerepe van Tímár Péternek, a film forgatókönyvírójának és vágójának. A kisgyerekek alakítása egyszerű és természetes, a tini lányok és fiúk játéka, ha néhol erőltetettnek tűnik is, véleményem szerint találóan jellemzi őket ebben az életkorban, másrészt jól formálják meg a városi és a falusi lány, a menő srác és a milliomos apuka kisfia szerepét. Nincs gond a többi szereplővel sem, a megformált karakterek hihetőek. Jó humorú, átélhető gyerekfilmet láthatunk, amiből lehetne több is, a mindenféle nehezen definiálható szörnyek és robotok mellett.

Reviczky Gábor és Szarvas József
Reviczky Gábor és
Szarvas József
51 KByte
Reviczky Gábor és Szulák Andrea
Reviczky Gábor és
Szulák Andrea
52 KByte
Reviczky Gábor
Reviczky Gábor
55 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső