Filmkultúra: Filmek: Mesék a filmvásznon

Olivier Dahan: Hüvelyk Matyi
Peter Jackson: A GYŰRŰK URA - A Gyűrű Szövetsége

Olivier Dahan:
Hüvelyk Matyi,
2001
39 KByte
A fantasztikus történeteket bemutató filmek szinte egyidősek magával a filmművészettel. Már Georges Mélies is, a "fantasztikus" film ősatyja, aki eredeti foglakozása szerint illuzionista volt, olyan alkotásokat készített, melyekben a fantasztikum játszotta a főszerepet. A mester főleg arra törekedett, hogy a nézőket elkápráztassa merészebbnél-merészebb ötleteivel, a mostanában bemutatott "mesefilmeket" viszont a vizuálisan megkapó képek mellett az is jellemzi, hogy az alkotók a meséket felépítő fordulatos eseményeknek köszönhetően a legmerészebb akciófilmeket is felülmúlva árasztják el a vásznat megannyi "izgalmas" történéssel. Ez, a mai filmalkotási szokásokat tekintve, igazán nem meglepő, hiszen az elmúlt évtizedben erőszakos és akció dús filmekből készült a legtöbb. Az köztudott ugyan, hogy a mesék maguk is tele vannak félelmetes elemekkel (például a Grimm testvérek maguk is nagyon alapos "cenzúrának" vetették alá az általuk összegyűjtött meséket), de a meséknek mégsem a félelemkeltés vagy az olvasónak/nézőnek izgalomban való tartása a fő céljuk (noha valószínűleg mindannyian tudnánk olyan mesefigurákat felidézni gyermekkorunkból, akiktől nagyon féltünk), hanem sokkal inkább a mindannyiunkban létező vágyak beteljesítése. A Hüvelyk Matyi is egy ilyen mese, amit Charles Perrault nyomán francia filmesek vittek filmvászonra, de az amerikai-új-zélandi alkotás, a J.R.R. Tolkien regénye nyomán készült A gyűrűk ura is tulajdonképpen a megfilmesített "mese" kategóriájába sorolható.

A Hüvelyk Matyi főhőse egy parasztházaspár ötödik, legkisebb fia, és-noha a mesékben általában a kicsi a "kedvenc"-itt mindig Matyin csattan az ostor, mivel kicsi és gyenge, tehát alkalmatlan a nehéz földműves munkára. Charles Perrault eredeti meséjében a hüvelyk nagyságú kisfiú leleményességének köszönheti, hogy bármekkora veszéllyel is szembe tud szállni. A filmben viszont Matyi egy archetipikus szereplőként jelenik meg, akit kiközösítenek, akit senki nem szeret, aki magányos, tehát röviden, kívülálló. És, mint minden boldogtalan kitaszítottnak, Matyinak is az a vágya, hogy az emberek befogadják, szeressék és megbecsüljék. A történet "mesés" környezetben játszódik, nem ismerjük a cselekménynek sem a helyszínét, sem az időpontját, és csak annyit tudunk, hogy a királyságot ellenségek lepték el, akik ölnek és fosztogatnak, tehát az országban háború dúl. Ennek a háborúnak egyik következménye, hogy Matyi családja is éhezik és nyomorog, így a szülők úgy döntenek, hogy öt fiukat az erdőben "felejtik". Első alkalommal Matyi még hazavezeti bátyjait, de másodszorra az öt fiú tényleg a sorsára lesz bízva. Több kalandos esemény-pontosabban fogalmazva, akció-után, Matyi természetesen győztesként kerül ki a sorscsapások alól. Az addig éhező, szegény és magányos kisfiúból a királynő hírnöke válik és az lesz a feladata, hogy "kommunikáljon" az emberek között. A kitaszított fiúcskából tehát mindenki számára fontos személy válik. Sőt, szerelmét is megtalálja Rose-ban, az elfuserált szörnylányban (aki azért elfuserált, mert nem akar szörnyként élni, ő szeretni akar, jónak és szépnek lenni, tehát ugyanúgy kilóg a környezetéből, mint Matyi).

A Hüvelyk Matyi története tehát egy nagyon fontos emberi problémát feszeget, vagyis a környezetünkbe és a társadalomba való beilleszkedés nehézségeiről vall. Ezt a gondolatot elmélyíthette volna a film, de ehelyett az alkotók inkább azt tartották fontosnak, hogy minél pergőbbé tegyék azt. Így hát a film tele van akciójelenetekkel: az elején ellenséges (nagyon torz és kegyetlen) katonák fosztogatják a falvakat. Később, amikor a gyermekek eltévednek az erdőben, az első éjszakán farkasok kergetik meg őket (mely jelenet igen hosszú), majd Rose szörnyeteg apja repül utánuk hétmérföldes csizmájában, miközben--a párhuzamos vágásnak köszönhetően--a gyerekeket látjuk, amint óriási viharban megpróbálnak felkapaszkodni egy sziklafalra. A film tehát főleg azoknál a fordulatoknál idéz el, amelyek megteremtik a lehetőséget arra, hogy az alkotók izgalmat keltsenek a nézőkben. Ennek persze megvan a hátulütője, hiszen valószínű, hogy a film emiatt nem igazán felel meg a családi mozi követelményeinek. Hiába van ott a film végén az "idilli" feloldozás-az öt fiú vidáman lubickol az erdei patakban, miközben a hófehér ruhába bújtatott Rose nézi őket, és végre a nap is kisüt-a film egészében alig találhatóak hasonló jelenetek (talán csak az, amelyben Rose először találkozik Matyival). A néző nem kap "képet" arról, hogy a komor, háborús idők előtt létezhetett egy "aranykor" is, amikor az emberek békében és boldogságban éltek, és ahová esetleg Matyi is visszavágyhat.

J.R.R. Tolkien regénye, A gyűrűk ura, megjelenése óta nagy népszerűségnek örvend angol nyelvterületeken. Az oxfordi nyelvészprofesszor sajátos, mitikus világot teremtett meg regényében, amelyről joggal feltételezték, hogy megjeleníthetetlen a filmvásznon. A film alkotói viszont tiszteletben tartották nem csak a tolkieni világ, de általában a mesék szabályait is: miután néhány jelenetben bemutatják a különböző gyűrűk sorsát, egy idilli kis faluba, a Megyébe vetődünk, ahol a hobbitok élnek, többek között fiatal főhősünk, Frodo is. A hobbitok vidám emberek, szeretik a mulatságokat és a viccelődést. Talán ezért is lehetséges, hogy a Hatalom Gyűrűje egyedül az ő birtokukban nem tudja kifejteni gonosz erejét. Miután Gandalf, az öreg varázsló, megbizonyosodik arról, hogy a gyűrű ismét veszélyt jelenthet, Frodót bízza meg azzal, hogy vigye el a gyűrűt a Végzet Hegyéhez, hiszen csakis annak a vulkánjában semmisíthető meg a sok gonoszságot előidéző gyűrű. Annyi persze már itt is elárulható, hogy a film története nem vezet el bennünket a végkifejletig, hiszen magának a Tolkien regénynek is három kötete íródott, A gyűrűk urának eme első epizódja tehát csak az első kötetnek, A Gyűrű szövetségének az adaptációja.

A gyűrűk ura tehát egy olyan történetet mesél el, amely egy idilli környezetből indul, és a néző tudja, hogy minden kaland azt szolgálja majd, hogy ez a békés korszak fennmaradhasson és minél tovább tarthasson. A szereplők útja jól ismert vagy éppen elképesztően mesés utakon vezet végig, például búza-és kukoricamezőkön, pompás erdőkön és hegyeken, és olyan varázslatos helyekre is eljutnak, mint Elrond, a tündék Völgyzugolya vagy Lothlórien, Galadrielnek, a Lelkek Királynőjének a birodalma. Mindezek hozzásegítik a nézőt, hogy az amúgy igen kalandos történések sorozatában egy kis megnyugvást leljen (a szereplőkkel együtt). Közben persze félelmetesebbnél félelmetesebb helyszínekkel is megismerkedünk, mint például Szarumán vára, vagy Mordor, Szauron birodalma. A film alkotói sikeresen vették az akadályt, hogy a számítógépes trükkökkel megalkossák ezeket a szépséges vagy éppen rémséges tereket, és ügyesen vezetgetik szereplőiket és bennünket eme különböző világok között. A film éppen ezért nevezhető sikerültebbnek a Hüvelyk Matyinál, hiszen itt nem a puszta rémisztgetés a cél, hanem egy fantasztikus világ bemutatása. Természetesen az akció dús jelenetek A Gyűrűk urából sem hiányoznak, de szerencsére nincsenek túl hosszúra nyújtva, (habár ezen jelenetek közben azon is eltűnődhet az ember, hogy bármennyire fejlettnek tekintjük is a filmes technológiát, a túlságosan sokat akaró, speciális effektusokat használó jelenetek esetében valahogy mindig "kilóg a lóláb", arról nem is beszélve, hogy jómagam soha nem értettem az akciófilmek "logikáját", vagyis hogy ha a "rosszak" is lőnek, akkor ők miért nem találják el soha a "jókat", az utóbbiak viszont hogy teríthetnek le néhányan egy egész hadseregnyi, kimondottan ölésre megalkotott harcost. De valószínű, hogy az amerikai akciófilmeken nevelkedett nézőközönségnek az ilyesmi már fel sem tűnik).

A Gyűrűk urának másik erénye a Hüvelyk Matyival szemben, hogy az előbbiben van humor. Ott vannak például Frodó barátai, a három jókedélyű hobbit, akik harcolni ugyan nem tudnak és eddig csak az életnek olyan eseményeivel foglalatoskodtak, hogy mi lesz a reggeli, az uzsonna, az ebéd vagy a vacsora, de akik annyira ragaszkodó barátai Frodónak és annyira önfeláldozó lakosai a Megyének, hogy hajlandóak szembeszállni a legsötétebb erőkkel is. Sajnos a Hüvelyk Matyiban csak egyetlen humoros "beszólás" található, ami a szörny házában hangzik el, amikor is Matyi megkérdezi a ház "sötét" úrnőjétől, hogy "Maga boszorkány?", mire azt a választ kapja, "Nem, én a feleség vagyok" (de persze kérdés, hogy a fiatalabb nézők megértik-e ezt a fajta humort). Ami viszont mindkét filmre jellemző az az, hogy a "rosszaknak" mindig rettenetesen csúnya a fogsoruk.

Megállapítható tehát, hogy ezúttal az amerikai filmesek tanúskodtak jobb ízlésről. Reméljük, hogy A Gyűrűk urának a folytatása legalább annyira visszafogott lesz majd az akciójelenetek terén, mint az első rész, valamint azt is, hogy a franciák többé nem vetemednek arra, hogy Charles Perrault meséit a Hüvelyk Matyihoz hasonlóan vigyék vászonra. Igaz, a Csipkerózsika rózsalugasa is igen sok veszélyt rejthet a tövisek miatt.

Peter Jackson:
A Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége,
2001
Elijah Wood
40 KByte

Ian McKellen
(Gandalf)
Hobbitfalván
59 KByte

Elijah Wood
65 KByte

Sean Astin,
Elijah Wood,
Dominic Monaghan,
Billy Boyd
64 KByte

Olivier Dahan: Hüvelyk Matyi, 2001 39 KByte	A fantasztikus történeteket bemutató filmek szinte egyidősek magával a filmművészettel. Már Georges Mélies is, a "fantasztikus" film ősatyja, aki eredeti foglakozása szerint illuzionista volt, olyan alkotásokat készített, melyekben a fantasztikum játszotta a főszerepet. A mester főleg arra törekedett, hogy a nézőket elkápráztassa merészebbnél-merészebb ötleteivel, a mostanában bemutatott "mesefilmeket" viszont a vizuálisan megkapó képek mellett az is jellemzi, hogy az alkotók a meséket felépítő fordulatos eseményeknek köszönhetően a legmerészebb akciófilmeket is felülmúlva árasztják el a vásznat megannyi "izgalmas" történéssel. Ez, a mai filmalkotási szokásokat tekintve, igazán nem meglepő, hiszen az elmúlt évtizedben erőszakos és akció dús filmekből készült a legtöbb. Az köztudott ugyan, hogy a mesék maguk is tele vannak félelmetes elemekkel (például a Grimm testvérek maguk is nagyon alapos "cenzúrának" vetették alá az általuk összegyűjtött meséket), de a meséknek mégsem a félelemkeltés vagy az olvasónak/nézőnek izgalomban való tartása a fő céljuk (noha valószínűleg mindannyian tudnánk olyan mesefigurákat felidézni gyermekkorunkból, akiktől nagyon féltünk), hanem sokkal inkább a mindannyiunkban létező vágyak beteljesítése. A Hüvelyk Matyi is egy ilyen mese, amit Charles Perrault nyomán francia filmesek vittek filmvászonra, de az amerikai-új-zélandi alkotás, a J.R.R. Tolkien regénye nyomán készült A gyűrűk ura is tulajdonképpen a megfilmesített "mese" kategóriájába sorolható. A Hüvelyk Matyi főhőse egy parasztházaspár ötödik, legkisebb fia, és-noha a mesékben általában a kicsi a "kedvenc"-itt mindig Matyin csattan az ostor, mivel kicsi és gyenge, tehát alkalmatlan a nehéz földműves munkára. Charles Perrault eredeti meséjében a hüvelyk nagyságú kisfiú leleményességének köszönheti, hogy bármekkora veszéllyel is szembe tud szállni. A filmben viszont Matyi egy archetipikus szereplőként jelenik meg, akit kiközösítenek, akit senki nem szeret, aki magányos, tehát röviden, kívülálló. És, mint minden boldogtalan kitaszítottnak, Matyinak is az a vágya, hogy az emberek befogadják, szeressék és megbecsüljék. A történet "mesés" környezetben játszódik, nem ismerjük a cselekménynek sem a helyszínét, sem az időpontját, és csak annyit tudunk, hogy a királyságot ellenségek lepték el, akik ölnek és fosztogatnak, tehát az országban háború dúl. Ennek a háborúnak egyik következménye, hogy Matyi családja is éhezik és nyomorog, így a szülők úgy döntenek, hogy öt fiukat az erdőben "felejtik". Első alkalommal Matyi még hazavezeti bátyjait, de másodszorra az öt fiú tényleg a sorsára lesz bízva. Több kalandos esemény-pontosabban fogalmazva, akció-után, Matyi természetesen győztesként kerül ki a sorscsapások alól. Az addig éhező, szegény és magányos kisfiúból a királynő hírnöke válik és az lesz a feladata, hogy "kommunikáljon" az emberek között. A kitaszított fiúcskából tehát mindenki számára fontos személy válik. Sőt, szerelmét is megtalálja Rose-ban, az elfuserált szörnylányban (aki azért elfuserált, mert nem akar szörnyként élni, ő szeretni akar, jónak és szépnek lenni, tehát ugyanúgy kilóg a környezetéből, mint Matyi). A Hüvelyk Matyi története tehát egy nagyon fontos emberi problémát feszeget, vagyis a környezetünkbe és a társadalomba való beilleszkedés nehézségeiről vall. Ezt a gondolatot elmélyíthette volna a film, de ehelyett az alkotók inkább azt tartották fontosnak, hogy minél pergőbbé tegyék azt. Így hát a film tele van akciójelenetekkel: az elején ellenséges (nagyon torz és kegyetlen) katonák fosztogatják a falvakat. Később, amikor a gyermekek eltévednek az erdőben, az első éjszakán farkasok kergetik meg őket (mely jelenet igen hosszú), majd Rose szörnyeteg apja repül utánuk hétmérföldes csizmájában, miközben--a párhuzamos vágásnak köszönhetően--a gyerekeket látjuk, amint óriási viharban megpróbálnak felkapaszkodni egy sziklafalra. A film tehát főleg azoknál a fordulatoknál idéz el, amelyek megteremtik a lehetőséget arra, hogy az alkotók izgalmat keltsenek a nézőkben. Ennek persze megvan a hátulütője, hiszen valószínű, hogy a film emiatt nem igazán felel meg a családi mozi követelményeinek. Hiába van ott a film végén az "idilli" feloldozás-az öt fiú vidáman lubickol az erdei patakban, miközben a hófehér ruhába bújtatott Rose nézi őket, és végre a nap is kisüt-a film egészében alig találhatóak hasonló jelenetek (talán csak az, amelyben Rose először találkozik Matyival). A néző nem kap "képet" arról, hogy a komor, háborús idők előtt létezhetett egy "aranykor" is, amikor az emberek békében és boldogságban éltek, és ahová esetleg Matyi is visszavágyhat. J.R.R. Tolkien regénye, A gyűrűk ura, megjelenése óta nagy népszerűségnek örvend angol nyelvterületeken. Az oxfordi nyelvészprofesszor sajátos, mitikus világot teremtett meg regényében, amelyről joggal feltételezték, hogy megjeleníthetetlen a filmvásznon. A film alkotói viszont tiszteletben tartották nem csak a tolkieni világ, de általában a mesék szabályait is: miután néhány jelenetben bemutatják a különböző gyűrűk sorsát, egy idilli kis faluba, a Megyébe vetődünk, ahol a hobbitok élnek, többek között fiatal főhősünk, Frodo is. A hobbitok vidám emberek, szeretik a mulatságokat és a viccelődést. Talán ezért is lehetséges, hogy a Hatalom Gyűrűje egyedül az ő birtokukban nem tudja kifejteni gonosz erejét. Miután Gandalf, az öreg varázsló, megbizonyosodik arról, hogy a gyűrű ismét veszélyt jelenthet, Frodót bízza meg azzal, hogy vigye el a gyűrűt a Végzet Hegyéhez, hiszen csakis annak a vulkánjában semmisíthető meg a sok gonoszságot előidéző gyűrű. Annyi persze már itt is elárulható, hogy a film története nem vezet el bennünket a végkifejletig, hiszen magának a Tolkien regénynek is három kötete íródott, A gyűrűk urának eme első epizódja tehát csak az első kötetnek, A Gyűrű szövetségének az adaptációja. A gyűrűk ura tehát egy olyan történetet mesél el, amely egy idilli környezetből indul, és a néző tudja, hogy minden kaland azt szolgálja majd, hogy ez a békés korszak fennmaradhasson és minél tovább tarthasson. A szereplők útja jól ismert vagy éppen elképesztően mesés utakon vezet végig, például búza-és kukoricamezőkön, pompás erdőkön és hegyeken, és olyan varázslatos helyekre is eljutnak, mint Elrond, a tündék Völgyzugolya vagy Lothlórien, Galadrielnek, a Lelkek Királynőjének a birodalma. Mindezek hozzásegítik a nézőt, hogy az amúgy igen kalandos történések sorozatában egy kis megnyugvást leljen (a szereplőkkel együtt). Közben persze félelmetesebbnél félelmetesebb helyszínekkel is megismerkedünk, mint például Szarumán vára, vagy Mordor, Szauron birodalma. A film alkotói sikeresen vették az akadályt, hogy a számítógépes trükkökkel megalkossák ezeket a szépséges vagy éppen rémséges tereket, és ügyesen vezetgetik szereplőiket és bennünket eme különböző világok között. A film éppen ezért nevezhető sikerültebbnek a Hüvelyk Matyinál, hiszen itt nem a puszta rémisztgetés a cél, hanem egy fantasztikus világ bemutatása. Természetesen az akció dús jelenetek A Gyűrűk urából sem hiányoznak, de szerencsére nincsenek túl hosszúra nyújtva, (habár ezen jelenetek közben azon is eltűnődhet az ember, hogy bármennyire fejlettnek tekintjük is a filmes technológiát, a túlságosan sokat akaró, speciális effektusokat használó jelenetek esetében valahogy mindig "kilóg a lóláb", arról nem is beszélve, hogy jómagam soha nem értettem az akciófilmek "logikáját", vagyis hogy ha a "rosszak" is lőnek, akkor ők miért nem találják el soha a "jókat", az utóbbiak viszont hogy teríthetnek le néhányan egy egész hadseregnyi, kimondottan ölésre megalkotott harcost. De valószínű, hogy az amerikai akciófilmeken nevelkedett nézőközönségnek az ilyesmi már fel sem tűnik). A Gyűrűk urának másik erénye a Hüvelyk Matyival szemben, hogy az előbbiben van humor. Ott vannak például Frodó barátai, a három jókedélyű hobbit, akik harcolni ugyan nem tudnak és eddig csak az életnek olyan eseményeivel foglalatoskodtak, hogy mi lesz a reggeli, az uzsonna, az ebéd vagy a vacsora, de akik annyira ragaszkodó barátai Frodónak és annyira önfeláldozó lakosai a Megyének, hogy hajlandóak szembeszállni a legsötétebb erőkkel is. Sajnos a Hüvelyk Matyiban csak egyetlen humoros "beszólás" található, ami a szörny házában hangzik el, amikor is Matyi megkérdezi a ház "sötét" úrnőjétől, hogy "Maga boszorkány?", mire azt a választ kapja, "Nem, én a feleség vagyok" (de persze kérdés, hogy a fiatalabb nézők megértik-e ezt a fajta humort). Ami viszont mindkét filmre jellemző az az, hogy a "rosszaknak" mindig rettenetesen csúnya a fogsoruk. Megállapítható tehát, hogy ezúttal az amerikai filmesek tanúskodtak jobb ízlésről. Reméljük, hogy A Gyűrűk urának a folytatása legalább annyira visszafogott lesz majd az akciójelenetek terén, mint az első rész, valamint azt is, hogy a franciák többé nem vetemednek arra, hogy Charles Perrault meséit a Hüvelyk Matyihoz hasonlóan vigyék vászonra. Igaz, a Csipkerózsika rózsalugasa is igen sok veszélyt rejthet a tövisek miatt.
Peter Jackson: A Gyűrűk ura - A gyűrű szövetsége, 2001 Elijah Wood 40 KByte
Ian McKellen (Gandalf) Hobbitfalván 59 KByte
Elijah Wood 65 KByte
Sean Astin, Elijah Wood, Dominic Monaghan, Billy Boyd 64 KByte