Hollósi Laura A nagyváros vonzásában

Incze Ágnes: I Love Budapest


71 Kbyte

Incze Ágnes filmjének, az I Love Budapestnek (2000) ugyan még a tavalyi filmszemlén volt a bemutatója és ugyanakkor lett díjazott is, de - mint kiderült - sikere és népszerűsége a közönség körében messze felülmúlta összes "kortársáét": a filmet egy éven keresztül vetítették a mozik és a különböző filmklubok, sőt, még a Pepsi Sziget lakói is megnézhették, ami jól bizonyítja, hogy ez a magyar film megtalálta a maga közönségét.

Az I Love Budapest népszerűsége leginkább annak tulajdonítható, hogy négy fiatalról szól. Anikó (Hámori Gabriella) barátnője, Móni (Kovács Martina) hívására felutazik Budapestre, ahol Mónihoz hasonlóan egy gyárban kezd el dolgozni. Noha a két lány igen megalázónak és nehéznek érzi ezt a munkát, Móni azzal bíztatja barátnőjét, hogy nem kell ezt már sokáig csinálniuk, hiszen Budapest nagyváros, van ott pénz is, meg jobb élet is, csak az embernek bele kell rázódnia a dolgokba. Móni ezt természetesen tapasztalatból tudja, hiszen a barátja, Krisztián (Lengyel Tamás) esténként a sportautóján furikázza, és drága helyekre hurcolja, igaz, ezekre a helyekre főleg azért viszi az útja, mert valójában drogkereskedéssel foglalkozik. Barátnője révén Anikó is bepillantást nyer ebbe az "éjszakai luxuséletbe", tetszik is neki, ráadásul még Mikit (Csányi Sándor) is megismeri, aki ugyan eléggé idétlen, de Anikó szerint érdemes időt fektetni belé. Sajnos azonban kiderül, hogy a csillogó máz alatt kisstílű minden: Krisztián valójában nős, aki gyermekként kuporodik fiatal felesége ölébe, miután egy banda tagjai megverik; Móni megjátssza a "nagy nőt", de csak arra kell Krisztiánnak, hogy "kedvére tegyen", ha épp úgy hozza a szükség; Mikinek ugyan beüt a "nagy buli", de golyóval a testében menekülni kénytelen a "cuccal", s ha nincs Anikó, a börtönben végezné.

Incze Ágnes filmjét kicsit jobban megvizsgálva rájöhetünk, hogy az nem is annyira két fiúról és két lányról szól, mint inkább a két utóbbiról, hiszen a film legtöbb jelenete a két lány - egyszer szeretetteljes, másszor puskaporos hangulatú - barátságát taglalja. A mise-en-scene is a nők társadalmi helyzetét, valamint a nők "világát" hivatott leginkább ábrázolni, ugyanakkor a film végére Anikó abszolút főszereplővé válik, hiszen ő lesz az események legfőbb irányítója.

Incze a lányok valódi helyzetét a mise-en-scene hatásos alkalmazásával helyezi előtérbe. Móni kevéske fizetését topokra és drága sminkkészletre költi, így áltatva magát, hogy ő mégiscsak valaki. Egy jelenetben a vetetlen ágy tele van Móni piperecikkeivel, ám a lány lelepleződik, amikor Anikót arra kéri, hogy csak mértékkel használja az alapozót, mert már fogyóban van és bizony nagyon drága. Ez a "puccos szegénység" egyébként jól látszik a lányok albérletében is, hiszen a pesti bérházban lévő lakás sötét, berendezése pedig szegényes. Incze a gyári munkásnők helyzetét is reálisan mutatja be, többször bevágva a kattogó, zajos gépeket. A nők testét vastagon belepi és bemocskolja a por és az olaj, s ezektől a foltoktól képtelenek teljesen megszabadulni. De ugyanilyen reális képet kapunk a pesti szórakozóhelyekről is: Móni otthonosan mozog a színes fények és esernyődíszes koktélok miliőjében, Anikó viszont soha nem tud igazán feloldódni.

A két barátnő, Móni és Anikó, tulajdonképpen két végletet képviselnek: Móni úgy érzi, hogy képes megvetni a lábát abban a világban, ami körülveszi, így minden törekvése erre irányul. Anikó viszont bizonytalanabb: nem azért, mert később került a fővárosba és még "újonc" ezen a terepen, hanem, mert belőle soha nem fog egy "Móni" válni. Ez annak tulajdonítható, hogy Anikó távlatokban gondolkozik (jó lenne férjhez menni, lakásra gyűjteni stb.), míg Móni a pillanatnyi jólétet tartja fontosabbnak. Ebből a szempontból Móni a mai "értékek" habzsolója, azaz a fogyasztói társadalom "terméke", míg Anikó egy konzervatívabb felfogás képviselője. Ez persze nem jelenti azt, hogy Anikó nem szeretne jól élni, vagy hogy nincs rá hatással mindaz, amit maga körül lát, sokkal inkább arról van szó, hogy Anikó nem hisz az "eldobhatóságban", vagyis abban, hogy felgyorsult világunkban mindenen és mindenkin át lehet gázolni. Ez abban a jelenetben is megmutatkozik, amelyben Anikó (de soha nem Móni) hazalátogat a falujába, és édesanyjának őszintén elmeséli: bizony, nehéz "nagyvárosi" nőként elfogadtatnia magát és neki ez valószínűleg soha nem fog sikerülni. Ugyanakkor Anikó hiszi, hogy a szexuális kapcsolat valamely férfival feltétlenül egy lépés az azzal a férfival kötendő házasság felé, ezért is sajnálja annyira Mónit, amikor kiderül, hogy Krisztián már nős, de ugyanezért képtelen arra is, hogy Mikivel a Balaton vizében szeretkezzen (hogy a nők orális szexre való kényszerítését már ne is említsük, amit Anikó - láthatóan - elítél). De hiába a két lány közötti ellentét, vagy akár a nyílt összetűzés is, Incze hitelesen ábrázolja filmjében, hogy a két lánynak szüksége van egymásra. Abban a jelenetben például, amelyben a két lány nem szól egymáshoz, kifejeződik, hogy nem tudnak sokáig haragban lenni, hiszen ők nem lehetnek egymás ellenségei, kibékülésük tehát mindkettőjük számára nagyon fontos.

 

Az I Love Budapest világában persze senki nem tisztelhető igazán. Nem jó sem Móni öncsalása, sem Anikó naivitása, sem Krisztián túlpörgése, sem Miki tunyasága. És mégis, a film utolsó egyharmadában mintha a rendezőnő Anikó személyében megtalálta volna az egyetlen olyan szereplőt, aki valamiféle feloldozást hozhat. Anikó ugyanis eleinte inkább csak szemlélője és elszenvedője a körülötte zajló eseményeknek, később viszont egyre biztosabbá válik saját cselekvőerejében. Például magára vállalja, hogy beszél Krisztiánnal Móni ügyében, igaz, a beszélgetés meghiúsul, mivel Krisztiánt épp egy, a feleségével való veszekedés végén találja. Később Miki ügyét is magára vállalja, s noha nem tudja megakadályozni, hogy Miki megcsinálja a "bulit", amivel Krisztián megbízta, a férfi segítségére siet, amikor az sebesülten menekülni kényszerül. Anikó kórházba viszi, majd amikor a nővér értesíti a rendőrséget, segít Mikinek kiszökni az épületből. Végül az autót is ő kénytelen vezetni, noha azelőtt még soha nem vezetett. A rendőrök elől sikerül elmenekülniük, mégpedig úgy, hogy fölszáll velük az autó. A filmnek ez a befejezése azért elfogadható, mert jól érzékelteti, hogy Anikó ekkor már mindenre képes azért, hogy Mikit megmentse. Incze tehát Anikónak a Miki iránti szerelmében/szeretetében talál némi pozitívumot, ami Szonya-Raszkolnyikov kapcsolat - a lány mindenben Miki mellett áll. Ugyanakkor a jelenet teli van iróniával is, hiszen Miki az, aki valamiféle "akcióhősnek" képzeli magát a "security"-s szerelésben és kigyúrt izmaival, de mégis Anikó menti meg őt.

Természetesen az ironikus hangvétel Incze filmjének a legnagyobb erénye, hiszen ezzel sikerül a rendezőnőnek rámutatnia arra, hogy a "nagy élet" utáni hajsza nem valami tisztelendő dolog, hanem éppenséggel elvetendő. Azzal, hogy a hangsúlyt a két lány közötti kapcsolatra helyezi, még erősebben hangsúlyozza azt a gondolatot, hogy a férfiak "nyomulása" nem akkora hőstett, mint amekkorának ők azt gondolják. Az ilyen férfiak világa ugyanis ugyanolyan kisszerű, mint a hozzájuk hasonló nőké. Az I Love Budapest tehát épp azért különleges, mert ezt a gondolatot sikeresen eljuttatja a nézőkhöz.


71 Kbyte

51 Kbyte

37 Kbyte

58 Kbyte

39 Kbyte

57 Kbyte

41 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső