Filmkultúra: Filmek: A borbély naplója

Joel Coen: Az ember, aki ott se volt

Billy Bob Thornton
37 KByte
Joel és Ethan Coen, a kilencvenes évek amerikai filmművészetének legambiciózusabb alkotópárosa eddigi pályafutása csúcsára ért legújabb filmjével, amelyre Joel tavaly megkapta a legjobb rendezés díját Cannes-ban. Ahogyan már korábban is megszokhattuk, a testvérpáros ebben a művében ismét egy banális-groteszk bűnügyi történetet dolgoz fel (Véresen egyszerű, A halál keresztútján, A nagy Lebowski, Fargo). A történet elmesélése ürügyén felszínre kerülő kérdések feldolgozása azonban összetéveszthetetlenül a két testvér kézjegyét viseli magán. A bűnnek és bűnhődésnek, a lét értelmének-értelmetlenségének örök emberi kérdései kerülnek középpontba, a történet feldolgozásának módja pedig az események egyetlen vagy több szempontból való hiteles bemutatását - az igazság, mint olyan létét - kérdőjelezi meg.

A filmből Ed Crane-nek, a borbélynak (Billy Bob Thornton) történetét ismerhetjük meg. Ed felesége családjának borbélyüzletében dolgozik. Életét tökéletes közönyben éli, az sem érdekli, hogy feleségének viszonya van a főnökével, egyben közös barátjukkal, Big Dave-vel. Ám egy napon úgy tűnik, lehetősége nyílik kitörni szürke életéből: egy átutazó vállalkozó bevenné csendestársnak az évszázad üzletébe, a víznélküli mosás szabadalmának piacra dobásával. Ehhez viszont tízezer dollárra lenne szükségük. Ed egyetlen lehetőséget lát a pénzszerzésre, névtelenül megzsarolja Big Dave-et a saját feleségével folytatott viszonya miatt. Úgy tűnik, minden jól alakul, Dave fizet, Ed pedig átadja a pénzt a vállalkozónak. Big Dave azonban rájön ki volt a zsaroló, egy éjszaka irodájába hívja a gyanútlan borbélyt, aki dulakodás közben, önvédelemből leszúrja az őt fojtogató vetélytársat. Másnap Ed megdöbbenve veszi tudomásul, hogy az üzletbe belépő nyomozók nem őt akarják letartóztatni, hanem felesége őrizetbe vételének hírét hozzák. Kiderül, hogy Dave és Doris (Francis McDormand) pénzt sikkasztott Dave feleségének üzletéből, hogy önálló vállalkozásba foghasson, s a rendőrök a mohó cinkostársnak tulajdonítják Dave meggyilkolását. Ed és sógora neves ügyvédet fogadnak fel, de Doris a per kezdetének napján öngyilkos lesz a cellájában. Ed ezután egy ismerős lány, Birdy zenés karrierjének egyengetésére teszi fel az életét, de egy súlyos autóbalesetük után felépülvén letartóztatják. Megtalálták ugyanis az eltűnt vállalkozó hulláját, akit ugyan, mint megtudjuk, Dave ölt meg, de most már mindkét gyilkossággal Edet vádolják, és végrehajtják rajta a halálos ítéletet.

Ezt a történetet Ed Crane szemszögéből ismerhetjük meg, ő a film narrátora, és - mint később megtudjuk - ez a narrációs szöveg nem más, mint Ed feljegyzése, amelyet egy detektívmagazin felkérésére készített, kivégzése előtt. Ugyanakkor a film mégsem csupán ezen fiktív "napló" képi feldolgozása. Ugyanis a mozgóképes ábrázolásból adódó ellenpontozási lehetőséggel, illetve a narráció egy bizonyos ponton jelentkező következetlenségének a leleplezésével végül is megkérdőjelezi annak igazságtartalmát. Mindezek ellenére a már említett örök emberi kérdések, úgymond az eredeti Ed Crane sztorin belül ábrázolódnak, ezért mielőtt megkérdőjeleznénk ennek hitelességét, először a benne felmerülő problémákkal kell foglalkozni.

Ed Crane-re valóban illik a címbeli jellemzés: olyan ember, "aki nincs ott", nincs jelen igazi cselekvőként, alakítóként saját életében. Csak azért lett borbély, mert az üzlet felesége egyetlen öröksége volt, és mint később bevallja, magánéletét is a tökéletes közöny jellemzi: házasságukat felesége kezdeményezte, lényegében ő kérte meg Ed kezét. Mindemellett évek óta nincsen szexuális kapcsolatuk. Ed még "lázadásakor" is csak mellékszereplő akar lenni, biztos akar lenni benne, hogy semmi dolga sincs a pénz átadásán kívül. Abszurd módon kitörési kísérletének egyetlen önálló cselekedetét is egy üres pozíció betöltésével, a zsaroló "helyettesítésével" viszi végbe. Olyan valaki bőrébe bújik tehát, aki "ott sincs", aki nem is létezik. Majd később, Birdyvel való kapcsolatában is csak az impresszárió szerepét vállalja, és miután a lány tehetségtelensége bebizonyosodik, nem kér annak szexuális felajánlkozásából sem. Éppen a Lolita szerepre ajánlkozó lánnyal való dulakodás vezet a balesethez, a tulajdonképpeni végkifejlethez, amikor már nincs senki, aki mellett Ed a másodhegedűs szerepét játszhatná.

Felmerül a kérdés, vajon Crane gyávaságból választja-e az örök háttérbe húzódást, vagy viselkedése egyfajta filozófiai meggyőződést tükröz minden emberi törekvés eleve értelmetlenségéről. A film mindkét értelmezésre lehetőséget ad. Hiszen például Ed maga minősíti Birdy apjának családfakutatását az élet elől való menedéknek, amelyet minden ember keres a maga hobbijában, és ugyanígy értékeli a maga csendes "rajongását" a lány zongorajátéka iránt. Valamint egyetért feleségével is, aki - amint Ed felidézi magában - már második találkozásukkor felveti a házasság gondolatát, hiszen "úgy sem ismerhetjük meg később sem jobban egymást". Ám Ednek az élet értelme iránti érdeklődése sem vitatható, újra és újra felmerül benne, a szakmájával kapcsolatban. Mit csinálunk mi akkor, amikor levágjuk valaki haját, nem valami élőt pusztítunk el? - morfondírozik a sógora előtt. Illetve elgondolkozik azon is, miért nő egy ideig még a halottak haja, honnan "tudja" a haj, hogy mikortól ne nőjön tovább. Ha elfogadjuk, hogy Ed magatartása tudatos lázadásból fakad, akkor nem nehéz felismerni a párhuzamokat az ő története és Camus Közönye között. Hasonlóságot jelent mindenekelőtt egy értelmetlenként felismert világban az értelem, küldetés nélküli emberi lét elutasítása a tudatosan vállalt nem cselekvéssel, továbbá a gyilkosság motívuma, illetve ahogy Mersault-hoz hasonlóan Ed is elfogadja a világ "gyöngéd közönyét" a halál közelében.

A párhuzamok ellenére Ed mégsem tekinthető Mersault-hoz hasonlóan amorális személyiségnek, hiszen megpróbálja a tettéért őt szerinte is jogosan sújtó büntetést magára venni, amikor elmondja az ügyvédnek, hogy valójában nem Doris a tettes. A sztárügyvéd által képviselt filozófia azonban e ponton a film által felvetett alapkérdések közül az utolsóra, nevezetesen az események hiteles bemutatásának kétséges lehetőségére, az igazság megismerésének kérdésessé válására mutat rá. Előadja ugyanis a film gondolati origójává váló Heisenberg-féle bizonytalansági elv egy parafrazeált változatát. Eszerint, ha megfigyelünk egy történést vagy történéssorozatot, akkor magával a megfigyelés módjával befolyásoljuk megfigyelésünk eredményét. Ennek következtében soha nem ismerhetjük meg az ún. objektív valóságot, mert vizsgálódásunk már eleve módosítja a megfigyelteket. Így Ed hiába adja elő, már eleve hamisan, a történetet - azt állítva, hogy féltékenységből ölt -, számítva arra, hogy az általunk is megismert zsarolási történet (az igazság?) túlságosan is valószínűtlenül hangzana. Az ügyvéd elutasítja Ed próbálkozását, hiszen neki olyan sztorira van szüksége, amit a legmeggyőzőbben tud előadni az esküdteknek. Ez persze nem lehet más, mint egy olyan változat, amelyet ő hozott létre az általa felkutatott adatok, valóságdarabkák alapján. Hiszen a Heisenberg-elv szerint azt a "valóságot" tudja a legjobban eladni, amelyet a saját megfigyelései alapján ő hozott létre.

Az egyetlen létező igazságba vetett hitünk ilyetén kikezdése után következnek azok a cinkos utalások a filmben, amelyek fokozatosan elbizonytalanítanak bennünket Ed narrációjának hitelességét illetően. Ed újsághírt olvas a Mexikóban nyaraló amerikai családokkal kísérletező ufókról, és ez igazolni látszik Big Dave eddig mániákusnak látszó özvegyének változatát férje haláláról. Elmondása szerint ők is így jártak tavaly nyáron, és ezért ölte meg Dave-et az FBI. Majd egy újabb újsághír nyomán arról is értesül, hogy a víznélküli mosás technológiája valóban létezik. Ezek a motívumok csak képi szinten jelennek meg a filmen (a kamera mutatja, hogy Ed mit olvas), ezzel is jelezve, hogy ezek az információk nem szerepelnek, nem szerepelhetnek Ed "eredeti" szövegében, hiszen éppen hogy ellenpontozzák azt. (Ez is azt igazolja, hogy a film több, mint Ed naplójának képi megjelenítése.) Az eddig elmondott történet valóságosságába vetett nézői hit pedig akkor rendül meg végleg, amikor Ed és Birdy autóbalesetét követően mintha egy párhuzamosan létező világba csöppennénk, ahova az ufóvá változó tovaguruló dísztárcsa képe vezet át minket. Ed házuk verandáján üldögél, és éppen egy utazó ügynök szövegelését hallgatja, amikor megjelenik a halottnak hitt Doris, elzavarja az ügynököt,és Eddel együtt bevonulnak a házba. Doris nagy pohár italt tölt magának, és Ed aggódó tekintetére célozva nyugtatgatja, hogy nincs semmi probléma. Úgy tűnik tehát, hogy szinte semmi sem történt meg a filmben eddig látottakból. Ezt a hirtelen váltást, a film eddigi lineáris menetének megtörését azonban hitelesíti Ed elbeszélésének egy korábban elhangzott részlete. A gyilkosság napján Edék esküvőre mennek, ahol Doris alaposan felönt a garatra. A lakodalmi jelenet alatt Ed megjegyzi, hogy Doris "akkoriban" kezdett el inni. Mit jelenthet ez? Hiszen Ed története szerint Doris másnap börtönbe kerül, ahol nyilvánvalóan nincs alkalma inni, és ahonnan nem is kerül ki többet, hisz felakasztja magát. Furcsa a gyilkossági jelenetet szinte keretbe foglaló narráció is. Ed a részegen alvó Doris ágya mellett emlékszik vissza megismerkedésük történetére, ekkor riasztja fel Big Dave telefonja, aki az irodájába hívja, s megtörténik a gyilkosság. Ezután Dave visszatér Doris mellé, és mintha mi sem történt volna, folytatja a félbehagyott történetet. Mindezek a látszólagos apróságok a történet hirtelen másik síkon való folytatásával arra engednek következtetni, hogy a filmen belül felvetődik egy másik történet, egy másik valóság lehetősége is. Ebben a valóságban jóval kevesebb dolog történik, mint az Ed által felvázoltban, és az eseménysor összerakásához a néző fantáziájára is szükség van. Például tekinthetjük úgy is, hogy Ed valóban megzsarolta Big Dave-et, átadta a pénzt az ügynöknek, akit aztán lelépett. Emiatt Doris és Big Dave önálló üzlete nem valósulhatott meg, esetleg szakítottak is, Doris pedig csalódottságában inni kezdett. Természetesen ez csak egy a lehetséges változatok közül, és nem is számolja fel teljesen Ed szövegét. Ugyanakkor a legradikálisabb változat szerint az egész történet a frusztrált Ed kitalációja, egy olyan bűnügyi történet, amelyet esetleg meg is írt, és tényleg elküldött egy detektívmagazinnak. Így nyújthatott másodlagos kielégülést az örök mellékszereplő Ed számára, aki a megírás aktusával a figurák mozgatójává válhatott anélkül, hogy az általa lenézett kicsinyes emberi játszmák részesévé vált volna.

Ezen "kitérő" után a film Ed történetének bemutatásával zárul le, amelyben ismét párhuzamokat fedezhetünk fel Camus Közönyével. a bírósági tárgyaláson elhangzó védőbeszédet a narrációból ismerjük csak meg, miközben a kamera a tárgyalótermet mutatja az ügyvédi beszéd elhangzásának valós idejében. A Közönyben az ügyész érzékelteti, hogy azért kell elítélni Mersault-t, mert a polgári társadalom által hirdetett erkölcsi eszményeket az pusztán választhatónak és nem kötelezőnek tekinti az ember számára. Coenék filmjében mintha csak erre válaszolva fejtené ki az ügyvéd az esküdteknek, hogy ha elítélik a borbélyt, akkor magukat ítélik el, hiszen ő "par excellence" modern ember, ahogy mindenki más is az. Nincs tehát lehetőség álszent módon kívülről szemlélni a szörnyeteget. Ám a vádlottak padja mögött ülő sógor erre válaszul leüti Edet, és felkiáltása felidézi a kérdést, melyet az ügyész intéz Mersault-hoz a kihallgatáson: "Miféle ember vagy te?" / "Miért? Miért lőtt egy földön fekvő testre?". ugyanezt a kérdést teszi fel egyébként Big Dave is az irodájába lépő Ednek a gyilkosság éjszakáján. Ez a kérdés pedig elvezet minket ahhoz az utolsóként említendő alapvető erkölcsi dilemmához, amely a Coen fivéreket a többi filmjükben - leginkább pedig a Fargóban - is erőteljesen foglalkoztatja. Coenék háromféle embertípust különböztetnek meg. A nagystílű bűnözőket, akik lehetnek politikusok, filmproducerek vagy akár sztárügyvédek (lásd az elemzett film!), és akiket, úgy tűnik, sosem ér utol a törvény keze, mert elég hatalmuk és pénzük van hozzá, hogy ezt megakadályozzák (a Nagy Lebowski, a férj apósa a Fargóban). Az ügyeskedő kisembereket, akik megpróbálják büntetés nélkül, lehetőleg nagyobb sérelmet senkinek sem okozva megszegni a törvényt, de vagy a hatalom/pénz hiánya, vagy alapvető emberi gyengeségük, esetleg a valahol mégis létező egyetemes erkölcsi törvények miatt elbuknak, vállalkozásuk tragédiához vezet (Ed, Lebowski, a férj, aki elraboltatja feleségét a Fargóban). Végül létezik az embereknek egy harmadik csoportja, amelyet egyszerű, fantáziátlan, nyárspolgári létben vegetáló kisemberek alkotnak, akik elégedettek sorsukkal, nem gondolkoznak a lét problémáin, boldog lelki szegények (Ed sógora, Lebowski barátai vagy a rendőrnő férje a Fargóban).

A Coen testvérek filmjeikben ezekkel az emberekkel és az őket, azaz mindannyiunkat érintő erkölcsi dilemmákkal foglalkoznak. Léteznek-e örök erkölcsi törvények, ha igen, akkor ugyanúgy érvényesek-e minden egyes emberre (hiszen a minket körülvevő világ eseményei mintha nem ezt sugallnák!), illetve élhet-e tartalmas, értelemmel bíró életet az ember, ha ezen törvényeknek mindig, minden körülmények között engedelmeskedik, vagy ez csak a lázadás, a fausti magatartás vállalásával lehetséges?

Billy Bob Thornton,
Katherine Borowitz,
Frances McDormand és
James Gandolfini
41 KByte

44 KByte

Billy Bob Thornton és
Frances McDormand
47 KByte

Billy Bob Thornton és
Jon Polito
50 KByte

Frances McDormand
46 KByte

Billy Bob Thornton és
James Gandolfini
51 KByte

James Gandolfini és
Frances McDormand
47 KByte

Tony Shalhoub és
Frances McDormand
48 KByte

55 KByte

Billy Bob Thornton 37 KByte	Joel és Ethan Coen, a kilencvenes évek amerikai filmművészetének legambiciózusabb alkotópárosa eddigi pályafutása csúcsára ért legújabb filmjével, amelyre Joel tavaly megkapta a legjobb rendezés díját Cannes-ban. Ahogyan már korábban is megszokhattuk, a testvérpáros ebben a művében ismét egy banális-groteszk bűnügyi történetet dolgoz fel (Véresen egyszerű, A halál keresztútján, A nagy Lebowski, Fargo). A történet elmesélése ürügyén felszínre kerülő kérdések feldolgozása azonban összetéveszthetetlenül a két testvér kézjegyét viseli magán. A bűnnek és bűnhődésnek, a lét értelmének-értelmetlenségének örök emberi kérdései kerülnek középpontba, a történet feldolgozásának módja pedig az események egyetlen vagy több szempontból való hiteles bemutatását - az igazság, mint olyan létét - kérdőjelezi meg. A filmből Ed Crane-nek, a borbélynak (Billy Bob Thornton) történetét ismerhetjük meg. Ed felesége családjának borbélyüzletében dolgozik. Életét tökéletes közönyben éli, az sem érdekli, hogy feleségének viszonya van a főnökével, egyben közös barátjukkal, Big Dave-vel. Ám egy napon úgy tűnik, lehetősége nyílik kitörni szürke életéből: egy átutazó vállalkozó bevenné csendestársnak az évszázad üzletébe, a víznélküli mosás szabadalmának piacra dobásával. Ehhez viszont tízezer dollárra lenne szükségük. Ed egyetlen lehetőséget lát a pénzszerzésre, névtelenül megzsarolja Big Dave-et a saját feleségével folytatott viszonya miatt. Úgy tűnik, minden jól alakul, Dave fizet, Ed pedig átadja a pénzt a vállalkozónak. Big Dave azonban rájön ki volt a zsaroló, egy éjszaka irodájába hívja a gyanútlan borbélyt, aki dulakodás közben, önvédelemből leszúrja az őt fojtogató vetélytársat. Másnap Ed megdöbbenve veszi tudomásul, hogy az üzletbe belépő nyomozók nem őt akarják letartóztatni, hanem felesége őrizetbe vételének hírét hozzák. Kiderül, hogy Dave és Doris (Francis McDormand) pénzt sikkasztott Dave feleségének üzletéből, hogy önálló vállalkozásba foghasson, s a rendőrök a mohó cinkostársnak tulajdonítják Dave meggyilkolását. Ed és sógora neves ügyvédet fogadnak fel, de Doris a per kezdetének napján öngyilkos lesz a cellájában. Ed ezután egy ismerős lány, Birdy zenés karrierjének egyengetésére teszi fel az életét, de egy súlyos autóbalesetük után felépülvén letartóztatják. Megtalálták ugyanis az eltűnt vállalkozó hulláját, akit ugyan, mint megtudjuk, Dave ölt meg, de most már mindkét gyilkossággal Edet vádolják, és végrehajtják rajta a halálos ítéletet. Ezt a történetet Ed Crane szemszögéből ismerhetjük meg, ő a film narrátora, és - mint később megtudjuk - ez a narrációs szöveg nem más, mint Ed feljegyzése, amelyet egy detektívmagazin felkérésére készített, kivégzése előtt. Ugyanakkor a film mégsem csupán ezen fiktív "napló" képi feldolgozása. Ugyanis a mozgóképes ábrázolásból adódó ellenpontozási lehetőséggel, illetve a narráció egy bizonyos ponton jelentkező következetlenségének a leleplezésével végül is megkérdőjelezi annak igazságtartalmát. Mindezek ellenére a már említett örök emberi kérdések, úgymond az eredeti Ed Crane sztorin belül ábrázolódnak, ezért mielőtt megkérdőjeleznénk ennek hitelességét, először a benne felmerülő problémákkal kell foglalkozni. Ed Crane-re valóban illik a címbeli jellemzés: olyan ember, "aki nincs ott", nincs jelen igazi cselekvőként, alakítóként saját életében. Csak azért lett borbély, mert az üzlet felesége egyetlen öröksége volt, és mint később bevallja, magánéletét is a tökéletes közöny jellemzi: házasságukat felesége kezdeményezte, lényegében ő kérte meg Ed kezét. Mindemellett évek óta nincsen szexuális kapcsolatuk. Ed még "lázadásakor" is csak mellékszereplő akar lenni, biztos akar lenni benne, hogy semmi dolga sincs a pénz átadásán kívül. Abszurd módon kitörési kísérletének egyetlen önálló cselekedetét is egy üres pozíció betöltésével, a zsaroló "helyettesítésével" viszi végbe. Olyan valaki bőrébe bújik tehát, aki "ott sincs", aki nem is létezik. Majd később, Birdyvel való kapcsolatában is csak az impresszárió szerepét vállalja, és miután a lány tehetségtelensége bebizonyosodik, nem kér annak szexuális felajánlkozásából sem. Éppen a Lolita szerepre ajánlkozó lánnyal való dulakodás vezet a balesethez, a tulajdonképpeni végkifejlethez, amikor már nincs senki, aki mellett Ed a másodhegedűs szerepét játszhatná. Felmerül a kérdés, vajon Crane gyávaságból választja-e az örök háttérbe húzódást, vagy viselkedése egyfajta filozófiai meggyőződést tükröz minden emberi törekvés eleve értelmetlenségéről. A film mindkét értelmezésre lehetőséget ad. Hiszen például Ed maga minősíti Birdy apjának családfakutatását az élet elől való menedéknek, amelyet minden ember keres a maga hobbijában, és ugyanígy értékeli a maga csendes "rajongását" a lány zongorajátéka iránt. Valamint egyetért feleségével is, aki - amint Ed felidézi magában - már második találkozásukkor felveti a házasság gondolatát, hiszen "úgy sem ismerhetjük meg később sem jobban egymást". Ám Ednek az élet értelme iránti érdeklődése sem vitatható, újra és újra felmerül benne, a szakmájával kapcsolatban. Mit csinálunk mi akkor, amikor levágjuk valaki haját, nem valami élőt pusztítunk el? - morfondírozik a sógora előtt. Illetve elgondolkozik azon is, miért nő egy ideig még a halottak haja, honnan "tudja" a haj, hogy mikortól ne nőjön tovább. Ha elfogadjuk, hogy Ed magatartása tudatos lázadásból fakad, akkor nem nehéz felismerni a párhuzamokat az ő története és Camus Közönye között. Hasonlóságot jelent mindenekelőtt egy értelmetlenként felismert világban az értelem, küldetés nélküli emberi lét elutasítása a tudatosan vállalt nem cselekvéssel, továbbá a gyilkosság motívuma, illetve ahogy Mersault-hoz hasonlóan Ed is elfogadja a világ "gyöngéd közönyét" a halál közelében. A párhuzamok ellenére Ed mégsem tekinthető Mersault-hoz hasonlóan amorális személyiségnek, hiszen megpróbálja a tettéért őt szerinte is jogosan sújtó büntetést magára venni, amikor elmondja az ügyvédnek, hogy valójában nem Doris a tettes. A sztárügyvéd által képviselt filozófia azonban e ponton a film által felvetett alapkérdések közül az utolsóra, nevezetesen az események hiteles bemutatásának kétséges lehetőségére, az igazság megismerésének kérdésessé válására mutat rá. Előadja ugyanis a film gondolati origójává váló Heisenberg-féle bizonytalansági elv egy parafrazeált változatát. Eszerint, ha megfigyelünk egy történést vagy történéssorozatot, akkor magával a megfigyelés módjával befolyásoljuk megfigyelésünk eredményét. Ennek következtében soha nem ismerhetjük meg az ún. objektív valóságot, mert vizsgálódásunk már eleve módosítja a megfigyelteket. Így Ed hiába adja elő, már eleve hamisan, a történetet - azt állítva, hogy féltékenységből ölt -, számítva arra, hogy az általunk is megismert zsarolási történet (az igazság?) túlságosan is valószínűtlenül hangzana. Az ügyvéd elutasítja Ed próbálkozását, hiszen neki olyan sztorira van szüksége, amit a legmeggyőzőbben tud előadni az esküdteknek. Ez persze nem lehet más, mint egy olyan változat, amelyet ő hozott létre az általa felkutatott adatok, valóságdarabkák alapján. Hiszen a Heisenberg-elv szerint azt a "valóságot" tudja a legjobban eladni, amelyet a saját megfigyelései alapján ő hozott létre. Az egyetlen létező igazságba vetett hitünk ilyetén kikezdése után következnek azok a cinkos utalások a filmben, amelyek fokozatosan elbizonytalanítanak bennünket Ed narrációjának hitelességét illetően. Ed újsághírt olvas a Mexikóban nyaraló amerikai családokkal kísérletező ufókról, és ez igazolni látszik Big Dave eddig mániákusnak látszó özvegyének változatát férje haláláról. Elmondása szerint ők is így jártak tavaly nyáron, és ezért ölte meg Dave-et az FBI. Majd egy újabb újsághír nyomán arról is értesül, hogy a víznélküli mosás technológiája valóban létezik. Ezek a motívumok csak képi szinten jelennek meg a filmen (a kamera mutatja, hogy Ed mit olvas), ezzel is jelezve, hogy ezek az információk nem szerepelnek, nem szerepelhetnek Ed "eredeti" szövegében, hiszen éppen hogy ellenpontozzák azt. (Ez is azt igazolja, hogy a film több, mint Ed naplójának képi megjelenítése.) Az eddig elmondott történet valóságosságába vetett nézői hit pedig akkor rendül meg végleg, amikor Ed és Birdy autóbalesetét követően mintha egy párhuzamosan létező világba csöppennénk, ahova az ufóvá változó tovaguruló dísztárcsa képe vezet át minket. Ed házuk verandáján üldögél, és éppen egy utazó ügynök szövegelését hallgatja, amikor megjelenik a halottnak hitt Doris, elzavarja az ügynököt,és Eddel együtt bevonulnak a házba. Doris nagy pohár italt tölt magának, és Ed aggódó tekintetére célozva nyugtatgatja, hogy nincs semmi probléma. Úgy tűnik tehát, hogy szinte semmi sem történt meg a filmben eddig látottakból. Ezt a hirtelen váltást, a film eddigi lineáris menetének megtörését azonban hitelesíti Ed elbeszélésének egy korábban elhangzott részlete. A gyilkosság napján Edék esküvőre mennek, ahol Doris alaposan felönt a garatra. A lakodalmi jelenet alatt Ed megjegyzi, hogy Doris "akkoriban" kezdett el inni. Mit jelenthet ez? Hiszen Ed története szerint Doris másnap börtönbe kerül, ahol nyilvánvalóan nincs alkalma inni, és ahonnan nem is kerül ki többet, hisz felakasztja magát. Furcsa a gyilkossági jelenetet szinte keretbe foglaló narráció is. Ed a részegen alvó Doris ágya mellett emlékszik vissza megismerkedésük történetére, ekkor riasztja fel Big Dave telefonja, aki az irodájába hívja, s megtörténik a gyilkosság. Ezután Dave visszatér Doris mellé, és mintha mi sem történt volna, folytatja a félbehagyott történetet. Mindezek a látszólagos apróságok a történet hirtelen másik síkon való folytatásával arra engednek következtetni, hogy a filmen belül felvetődik egy másik történet, egy másik valóság lehetősége is. Ebben a valóságban jóval kevesebb dolog történik, mint az Ed által felvázoltban, és az eseménysor összerakásához a néző fantáziájára is szükség van. Például tekinthetjük úgy is, hogy Ed valóban megzsarolta Big Dave-et, átadta a pénzt az ügynöknek, akit aztán lelépett. Emiatt Doris és Big Dave önálló üzlete nem valósulhatott meg, esetleg szakítottak is, Doris pedig csalódottságában inni kezdett. Természetesen ez csak egy a lehetséges változatok közül, és nem is számolja fel teljesen Ed szövegét. Ugyanakkor a legradikálisabb változat szerint az egész történet a frusztrált Ed kitalációja, egy olyan bűnügyi történet, amelyet esetleg meg is írt, és tényleg elküldött egy detektívmagazinnak. Így nyújthatott másodlagos kielégülést az örök mellékszereplő Ed számára, aki a megírás aktusával a figurák mozgatójává válhatott anélkül, hogy az általa lenézett kicsinyes emberi játszmák részesévé vált volna. Ezen "kitérő" után a film Ed történetének bemutatásával zárul le, amelyben ismét párhuzamokat fedezhetünk fel Camus Közönyével. a bírósági tárgyaláson elhangzó védőbeszédet a narrációból ismerjük csak meg, miközben a kamera a tárgyalótermet mutatja az ügyvédi beszéd elhangzásának valós idejében. A Közönyben az ügyész érzékelteti, hogy azért kell elítélni Mersault-t, mert a polgári társadalom által hirdetett erkölcsi eszményeket az pusztán választhatónak és nem kötelezőnek tekinti az ember számára. Coenék filmjében mintha csak erre válaszolva fejtené ki az ügyvéd az esküdteknek, hogy ha elítélik a borbélyt, akkor magukat ítélik el, hiszen ő "par excellence" modern ember, ahogy mindenki más is az. Nincs tehát lehetőség álszent módon kívülről szemlélni a szörnyeteget. Ám a vádlottak padja mögött ülő sógor erre válaszul leüti Edet, és felkiáltása felidézi a kérdést, melyet az ügyész intéz Mersault-hoz a kihallgatáson: "Miféle ember vagy te?" / "Miért? Miért lőtt egy földön fekvő testre?". ugyanezt a kérdést teszi fel egyébként Big Dave is az irodájába lépő Ednek a gyilkosság éjszakáján. Ez a kérdés pedig elvezet minket ahhoz az utolsóként említendő alapvető erkölcsi dilemmához, amely a Coen fivéreket a többi filmjükben - leginkább pedig a Fargóban - is erőteljesen foglalkoztatja. Coenék háromféle embertípust különböztetnek meg. A nagystílű bűnözőket, akik lehetnek politikusok, filmproducerek vagy akár sztárügyvédek (lásd az elemzett film!), és akiket, úgy tűnik, sosem ér utol a törvény keze, mert elég hatalmuk és pénzük van hozzá, hogy ezt megakadályozzák (a Nagy Lebowski, a férj apósa a Fargóban). Az ügyeskedő kisembereket, akik megpróbálják büntetés nélkül, lehetőleg nagyobb sérelmet senkinek sem okozva megszegni a törvényt, de vagy a hatalom/pénz hiánya, vagy alapvető emberi gyengeségük, esetleg a valahol mégis létező egyetemes erkölcsi törvények miatt elbuknak, vállalkozásuk tragédiához vezet (Ed, Lebowski, a férj, aki elraboltatja feleségét a Fargóban). Végül létezik az embereknek egy harmadik csoportja, amelyet egyszerű, fantáziátlan, nyárspolgári létben vegetáló kisemberek alkotnak, akik elégedettek sorsukkal, nem gondolkoznak a lét problémáin, boldog lelki szegények (Ed sógora, Lebowski barátai vagy a rendőrnő férje a Fargóban). A Coen testvérek filmjeikben ezekkel az emberekkel és az őket, azaz mindannyiunkat érintő erkölcsi dilemmákkal foglalkoznak. Léteznek-e örök erkölcsi törvények, ha igen, akkor ugyanúgy érvényesek-e minden egyes emberre (hiszen a minket körülvevő világ eseményei mintha nem ezt sugallnák!), illetve élhet-e tartalmas, értelemmel bíró életet az ember, ha ezen törvényeknek mindig, minden körülmények között engedelmeskedik, vagy ez csak a lázadás, a fausti magatartás vállalásával lehetséges?
Billy Bob Thornton, Katherine Borowitz, Frances McDormand és James Gandolfini 41 KByte
44 KByte
Billy Bob Thornton és Frances McDormand 47 KByte
Billy Bob Thornton és Jon Polito 50 KByte
Frances McDormand 46 KByte
Billy Bob Thornton és James Gandolfini 51 KByte
James Gandolfini és Frances McDormand 47 KByte
Tony Shalhoub és Frances McDormand 48 KByte
55 KByte