Péterffy Gabriella Sztárok (?) Fesztiválja

Kamera Hungária
Televíziós Műsorok Fesztiválja
Szeged, 2001. december 13-16.


18 Kbyte

Száznyolcvanhét televíziós műsor versenyét kísérhették figyelemmel az érdeklődők Szegeden, a harmadik Kamera Hungária fesztiválon. 2001-ben több televízió, több alkotó vett részt a seregszemlén, mint egy évvel korábban, ennek eredményeképp a döntőbe jutott műsorok száma csaknem megkétszereződött. Minden jel arra mutat: a szakma valóban ünnepének tekinti a fesztivált, amely meghonosodni látszik a Tisza-parti városban.

"Az elmúlt évben nem változott lényegesen a magyar televíziózás helyzete" - állapította meg az előzsűri tagjaként Bernáth László azon a fórumon, melynek meghívott vendégei az évi filmtermést értékelték, a dokumentum-, hír- és szórakoztató műsorokat helyezve a beszélgetés fókuszába. Kirívóan rossz műsorral, mint mondta, nem találkozott, de kiemelkedően jóval sem. A dokumentumfilmek mezőnye viszont színvonalasabb a korábbinál, különösen a Duna TV jelentkezett elismerésre méltó produkciókkal. "A hírműsorok legtöbbje változatlanul a szenzációt és a csillogást részesíti előnyben a tárgyilagossággal szemben - véli Bernáth László -, így fordulhatott elő, hogy egy mongol diplomata gyermeke által elkövetett bűncselekményről nemrég részletesebb tudósítást kaptam, mint a nap hazai eseményeiről." A szórakoztató kategóriáról szólva az agresszív sugallatú kvízek iránti ellenszenvét fejezte ki az újságíró, mosolyt keltőn nem nevesítve egy bizonyos játékot, mely sajátos módon bizonygatja: az életben az boldogul, akinek sikerül kitúrnia a helyéről a másikat. Ha már így elszaporodtak a kvízek, valóban játszani tanítsanak - összegezhető Bernáth László üzenete.

A fórumok sorában egyedi színfoltnak ígérkezett a Rámpa a médiában - Televíziós csatornák szerepvállalása a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének megteremtésében című beszélgetéssorozat, ám közönség híján néhány szakmabeli diskurzusává, egyszersmind a legmostohább sorsú programmá szürkült. Akikhez és akikről a leginkább szólt, távol maradtak ezen a három délutánon - persze a második emeleti kisterem jószerével megközelíthetetlen egy mozgássérült számára... A fesztivál szakmai programjai ezúttal egyébként is kevesebb csemegével szolgáltak, mint a millenniumi évben, Bíró Yvette és Gazdag Gyula kvalitású előadót sem hívott vendégül a rendezőség. Felvonultatott azonban sok-sok jól ismert médiaszemélyiséget és show-műsort, mintegy igazolva a Csermely Ákos fesztiváligazgató által elmondottakat: "A kereskedelmi csatornák megjelenésével az ezredfordulóra teljesen átalakult a hazai televíziózás, a minél magasabb nézettségért egymással versengő tévék számára a kor követelményeinek megfelelő fesztivált kell rendezni." (Délmagyarország, 2001. december 13.)

És lőn.

Aki fesztiválidőben végigjárta a Belvárosi mozit a földszinti nagyteremtől a második emeleti, kávé- és forralt bor illatú Grand Caféig, az lehetett az érzése: a Kamera Hungária egyetlen épületen belül is két világ: az élő műsoroké és a versenyprogramoké. Az előbbi nyüzsgő, olykor harsány kavalkád, az utóbbi csendes szigetcsoport a show-műsorok áramlatában. Ez a fesztivál az ismert médiaszemélyiségeké - sokkal inkább, mint az egy évvel korábbi -, őket látni-hallani tódul a közönség, az ő kedvükért jön el a mínusz tíz fokos, szokatlanul hideg decemberben, félbehagyva karácsonyi bevásárlást, ünnepi előkészületet. Az RTL-Klub, a tv2 és az MTV népszerű műsorvezetői és játékmesterei egyenként is nagyobb közönséget vonzanak, mint az egész versenyprogram, a legjobb produkciókat is beleértve. Mert ugyan ki megy át a kamaraterembe dokumentumfilmet nézni, ha Alföldi Róbertet, Jáksó Lászlót, Máté Krisztinát vagy Vágó Istvánt láthatja - "élőben"? A műsorfüzetet nézve feltűnő, hogy két kivételtől eltekintve minden televízió sztárnak titulálja szereplőit, a közönség tehát ennek megfelelően üdvözli őket: autogramot kér, sorba áll, lelkesedik. Sztárokat ünnepel - de vannak egyáltalán sztárjai?

"Nekünk itt Magyarországon körülbelül öt sztárunk van - bruttóban" - hűti le a kedélyeket Pallagi Ferenc, a Blick főszerkesztője a Médiasztárok, sajtómunkások című talk-showban. Perceken belül bizonyságot nyer: a sztársághoz több kell, mint nap mint nap megjelenni a képernyőn, a sztárt bonyolultabb anyagból gyúrják, semmint hogy egyik napról a másikra megkaphatná eme jól hangzó titulust. A beszélgetés résztvevői a "figyelemre méltó személyiség + profi menedzselés + piac" képlettel határozzák meg a sztárság kritériumait, megjegyezve, hogy a triász alapképlet csupán, s nem árt, ha tehetség, szakmai teljesítmény és egyéb kvalitások sora is társul hozzá. A "megérdemelt sztárság"-ról szólva Frei Tamás és Friderikusz Sándor pályáját említik példaként: két, hosszú évek munkájával felépített, jelentős szakmai múlton alapuló karriert.

S azok, akik rendkívüli kvalitásaik ellenére sem lesznek sztárok soha?

A beszélgetés egyik kulcsmondata éppen e feloldhatatlan ellentmondás kapcsán hangzik el: míg sok kitűnő színészi alakításról, kiemelkedő művészi teljesítményről mit sem tud a nagyközönség, a média által sztárrá emeltek nap nap után bevonulnak a háztartásába. Ugyanez a fajta ellentmondás jellemzi az újságíró szakmában uralkodó viszonyokat, a médiasztárok és a "sajtómunkások" egymástól már-már fényévnyire lévő világát. "Az írott sajtóban manapság nem lehet karriert csinálni - szögezi le Aczél Endre -, régen, a kiegyensúlyozottabb viszonyok idején még volt erre mód. Sok embernek ma nem tápláléka az írott sajtó." Havas Henriktől és Heltai Pétertől megtudjuk: a média szakos hallgatók mindössze 10-15 százaléka választja hivatásul a klasszikus újságírást, a többiek az érvényesülés látványosabb és jövedelmezőbb lehetőségei mellett döntenek. Ugyanakkor kevés az elmélyült tudású fiatal újságírójelölt, és a kirívó műveletlenség sem ritka a diákok körében. Aczél Endre saját generációjának pályakezdését idézi, s arra utal: a könyvekből megszerzett tudást nem helyettesíti semmiféle információdömping.

De mit nyújtanak valójában a várva várt sztárok és a televíziók "bemutatkozó" műsorai a nagyérdeműnek?

Az MTV show-ja szerényen kellemes délutánt Dombovári Gáborral és Balázs Péterrel, az RTL-Klub meglehetősen improvizatív produkciót Jáksó László blőd vicceivel, a tévémacinak öltözött, mesét olvasó Alföldi Róberttel és a nézőket játékba hívó Vágó Istvánnal; a tv2 felszínes csillogású estet Bázis-bejátszásokkal és a bosszantóan primitív Nincs kegyelem-mel.

Ennyi?

Ennyi.

A Duna TV nem hozott sztárokat, a Duna TV műsort hozott. Kultúra, érték, ízlés és igényesség volt a varázsszó abban a világban, amelybe nézőjét röpítette, s persze a szórakoztatás, ami nagyon is jól megfér az előbbiekkel. A műsor előtt azon töprengtem, vajon a párhuzamosan futó Politika és kampány a televíziókban című fórumot válasszam-e inkább, aztán a terembe lépve rögtön döntöttem. A vásznon, valami különös erőterű montázsban Fischer Annie és Bogányi Gergely felváltva játszik egyazon Beethoven-tételt, aztán egymás után sorjáznak a művészportré-töredékek: Domján Edit, Szarvas József, Eszenyi Enikő, Juronics Tamás, Bozsik Yvette, Gyarmathy Lívia, Bella István premier plánjai. Némely portré alanya a "vászonról" lép színpadra: itt van Katona Klári és M. Kecskés András pantomimművész, Vukán György Gershwin-improvizációja igazi koncerthangulatot teremt, Varga Éva Pártos Erzsi írását olvassa fel Domján Editről. Kell ennél több sztár, ennél fényesebb ünnep? A néző itt valóban élményekkel gazdagodik, s átszellemülten olvassa a záró képsoron az est mottójának is beillő, Bartók-kottafejek fölé írt szöveget: "Csak tiszta forrásból ..."


14 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-tól tartalom címlap kereső