2001. június 15-20. között rendezték meg Szolnokon a Millenniumi Tudományos Filmszemlét. Szolnokon Millenniumi Képzőművészeti Filmszemle, Budapesten pedig tudományos filmfesztivál volt már. Mit eredményezett a kettő keresztezése?

(linkek: díjak, beköszöntő, fotógaléria: www.tiszamozi.hu)

Ha valaki huzamosabb ideje foglalkozik a tágabb értelemben vett dokumentumfilmmel, nagy tisztelettel adózik azoknak a bátraknak, akik Magyarországon vidéki városban tudományos filmfesztivált rendeznek. Demeter István, a rendezvény fő szervezője, a szolnoki Tisza mozi Kft. vezetője maga kész ráfizetésnek, mindazonáltal nagy kockázatú szellemi és anyagi befektetésnek tekinti ezt a munkáját. Gulyás Gyula a szolnoki televíziónak adott nyilatkozatában Demetert egyenesen tragikus hősnek titulálta, ami szolnoki fordításban állítólag "balek"-ot jelent.

A szervezők sejthették, hogy nem kell pótszékeket tetetni a Városi Művelődési és Zenei Központ vetítőtermébe, a belépést ugyanis ingyenesnek hirdették meg. Nagyon tetszetős, A/4-es nagyságú, kitűnő kiállítású (fekete alapon piros, sárga, kék, zöld színű, jól rajzolt) katalógus, és ugyancsak korrekt, tisztességgel összeállított programfüzet, amelyben még jól használható térkép is volt, járt a fesztivállátogatóknak.

A vetített filmeket előzetesen négy versenykategóriába (I. Tudományos témájú filmek, II. Kultúrtörténeti filmek és tudósportrék, III. Természet és környezet, IV. Tudomány által ihletett rövidfilmek és filozofikus tartalmú filmek), illetve két egyéb osztályba (Információs kategória /a versenybe nem került filmek), Bemutató program - Áldokumentumfilmek) osztották.

Formailag úgy tűnt tehát, minden rendben, minden megvan, ami egy igazi fesztiválhoz kell, a zsűri is illusztris tagokból állt. Elnöke Simó Sándor, tagjai pedig Vizi E. Szilveszter, Bencze Gyula, Zombori Ottó és Báron György voltak.

Témájukat tekintve érdekes konferenciákat is kínált a szemle: "2001 Űrodüsszeia avagy ment-e a tudomány által a film elébb" (előadók: Kelecsényi László, Schubert Gusztáv, Szemadám György, Urbán Mária, Varró Attila, vitavezető Báron György), és "A valóság filmjei és a film valósága" (előadók többek között Csala Károly, Duló Károly, Horányi Attila, Lakatos Iván, Nahimi Péter, Veress József).

A fakultatív programok is kellően izgalmasak és a helyszínhez kötöttek voltak: a tiszavirágzás megtekintése hajóval, madárles Szemadám Györggyel, csillagles Zombori Ottó csillagásszal - ezeken elég nagy volt az érdeklődés.

Szóval, formailag tényleg minden rendben volt, egy dolgot kivéve: azon a húsz fanatikus szakmabelin kívül "civil" csupán elvétve volt látható az előadásokon és a vetítéseken. Szomorú volt nézni, már-már az utolsó reménytelen közönségtoborzó gesztusnak tűnt, ahogy a tényleg jól kezelhető, csaknem egészében kétnyelvű (angol a másik) csinos kis programfüzetnek minden egyes oldalán ott virított a fekete alapon fehér betűkkel kiemelt szöveg: A VETÍTÉSEKRE A BELÉPÉS INGYENES!

Ez az érdektelenség a fesztivál létét alapjaiban kérdőjelezte meg. Még az izgalmas balkáni kocsmazenét játszó, s mostanában nagyon divatos, ezért nyilván húzóprogramnak szánt Besh O Drom koncertre is - a lelkes filmklubosokon és az addigra már erejük végső megfeszítésével mosolygó szervezőkön kívül - talán ha húszan voltak kíváncsiak, ami, tekintve a rendkívül alacsony belépőt (200 Ft), gyászosnak nevezhető.

Nehéz egy szimpatikus kezdeményezésre rosszat mondani. Hiszen egy ilyen fesztivál, a zsűrielnök Simó Sándor fesztiválzáró szavaival élve, a visszaút a vágyott Európába, ahol vagyunk. A tudásalapú, érdeklődő társadalomhoz, ahol nem 50-100 ember nézi meg ezeket a, kimondom, többségükben kiváló és nagyon érdekes filmeket, hiszen a film több embernek készül. Simó mondta el azt is, amitől visszamenőleg mégis igazolást nyert a fesztivál léte: a nézői igényekre, elitista fogalmazásban igénytelenségre való hivatkozás borongása kevés. Azokat az igényeket fel is kell tudni kelteni, s egy jobban célzott, jó hangulatú fesztiválnál erre semmi nem alkalmasabb. (Zárójelben utalnék a győri Mediawave-re, amely hasonlóan szűk körűnek indult, s mára Európa egyik legrangosabb, leglátogatottabb megmozdulásává nőtte ki magát).

Alaphelyzetben öt nap a tudományos filmekre sok. Ennyi időre még a műfaj legelszántabb fanatikusai sem tudnak elszakadni mindennapjaiktól, s ők, valljuk meg, amúgy is kevesen vannak. Célzottabb válogatással, pontosabb kategóriamegjelölésekkel nem folyt volna szét ennyire a program. (Én például máig nem értem, hogyan fért bele Varga Ágota Porrajmos - Cigány holokauszt című, 93 perces munkája a Tudomány által ihletett rövidfilmek és filozofikus tartalmú fikciós filmek kategóriába, amelyet meg is nyert).

Első kör: Magyarország olyan kis ország, ahol az emberek nehezen mozdulnak, ahol 100 km már távolság, ahol például a garnélarákokról szóló mégoly érdekes filmért nem megy el a polgár még a sarki moziba sem, nemhogy Szolnokra. Azt gondolja, majd megnézi a tévében. Ha meg elpaccolja, az sem rontja el az álmát. Nagyon ügyesen kell tehát rábeszélni. Az "illik elmenni, hív a kötelesség", meg az "ez ám a kultúra" hívószavú propagandák kora lejárt, ez szakma, amit lehetett volna ez esetben is nagyon jól csinálni. (A magam részéről nagyobb hangsúlyt adtam volna a műfaj szabályaira alaposan megtanító áldokumentumfilmeknek, semmiképpen nem tettem volna egy időpontra a legtöbb érdeklődőt vonzó "2001 Űrodüsszeia"-vitával.)

Második kör: a jól végiggondolt időpont. A fesztivál eleje egybeesett az iskolaév végével. Abban a két napban hozták is a gyerekeket, aztán az ügyelő néni mesélte, hogy az ő lánya napközis tanár, aki nyári ügyeletet vállalt, s nem is tud a szemléről, pedig milyen jó lenne, hiszen úgyis hideg van, esik az eső, nincs mit csinálniuk a gyerekeknek.

Harmadik kör: a sokkal szigorúbb rosta (ez persze összefügg a szemle időtartamával). A sok jó film mellett akadtak nézhetetlenek, amelyeknek nemcsak informatív, hanem dokumentumértékük is csekély volt, s filmnek csak nagyon nagy jóindulattal voltak nevezhetők. (Az információs csemegének szánt, suttogópropagandával felvezetett Rock’N’Roll Frankenstein című sokkolda nemhogy tudományos fesztiválon, de amatőr seregszemlén sem állná meg a helyét.) Noha a tudományos ismeretterjesztés manapság a televíziós csatornákon keresztül történik, s nem minden tévéműsor alkalmas mozitermi vetítésre. Kevesebb, de húzósabb anyagot szívesebben láttunk volna.

Negyedik kör: szervezési rugalmatlanságok. A saját példámat mesélem el: én sem tudtam mind az öt napra elmenni, ráadásul a már említett vitát választottam az áldokumentumfilmek helyett. Nagyon elszánt voltam ugyan, mégis, végül két nagyon kedves kazettaszállító fiú többkörös megfűzése után tudtam csak megnézni pótlólag, kapkodva, a díjkiosztás előtt kutyafuttában például a zseniális Aki kimaradt (r: Tóth Barnabás, Litkai Gergely), vagy a fődíjas Az élet átmenet, a fák kidőlnek... (r: Ecsedy Márton) című alkotásokat.

Ötödik kör: a nagyobb pontosság az adatok terén. Magyarországon a videotechnika elterjedése óta szinte számontarthatatlanul sok dokumentumfilmnek nevezett nem fikciós munka készül. A tudományos filmszemle katalógusa referenciaanyag mindazoknak, akik valamilyen módon számon akarják tartani az évi filmtermést, pontosnak kéne lennie.

Bizakodva drukkolunk a fesztivál szervezőinek, ne veszítsék el kedvüket, nézhessük jövőre is a csillagokat Zombori Ottóval, várhassuk, hogyan "virágzik" az életerejét lassacskán visszanyerő Tisza, és főleg láthassuk megint a filmeket, mert jó filmet közösen, moziban nézni a legjobb. Csupán nem kellene pillanatnyilag teljesíthetetlen célokat kitűzni a fesztivál elé. Emberléptékűen, lassan kéne bevezetni ezt a fesztivált a köztudatba, s közben újra kitalálni a ma kitalálható, minőségi (film)tudományos ismeretterjesztést. A tudományos filmet csak lépésről lépésre, minden erőlködés nélkül lehet visszacsempészni az érdeklődés homlokterébe. Megérné.