Ozsda Erika Az Európai Filmakadémia első magyar producere: Szita Miklós
 

Szita Miklós
Szita Miklós
62 KByte

A nemzetközi szervezetet 1989-ben alapították az európai filmművészet érdekeinek védelmére. Első elnöke Ingmar Bergman volt. Őt 1996-tól Wim Wenders követte.

Az Akadémia magyar tagjai : Bereményi Géza, Elek Judit, Gyarmathy Lívia, Gyürey Vera, Incze Ágnes, Jancsó Miklós, Koltai Lajos, Máthé Tibor, Rózsa János, Szabó István, Szász János, Szomjas György, Tarr Béla.

Május óta újabb magyar meghívottja van az Akadémiának: Szita Miklós, akinek a legutóbbi munkája a 32. Filmszemle fődíjas alkotása, Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje volt.

A producer a Goess Filmstúdió ügyvezető igazgatója és a Független Magyar Producerek szövetségének vezetőségi tagja.

 

Szita Miklós: Az Európai Filmakadémia rendkívül komoly művészeti grémium. Az Akadémia európai filmeket készítő rendezőknek és produkciós cégeknek segít. Egyik legfontosabb tevékenysége az európai filmek gyártása, a művészfilmek figyelemmel kísérése.

Anyagilag is segítenek?

Nem, ez kizárólag szellemi segítség. Az Európai Filmakadémiának nincs támogatási pénze, de ajánlására esetleg könnyebben megnyílnak különböző támogatók vagy befektetők pénztárcái. Ezenkívül az egyik legnagyobb kulturális missziója, hogy a Legjobb Európai Filmre kiírt versenyt az akadémia szervezi meg és bonyolítja le évente. Ez azt jelenti, hogy első lépcsőben húsz játékfilm kerül egy kosárba. A filmakadémiai tagok minden évben mind az ezren megkapják ezt a húsz kazettát, végignézik, aztán leadják a szavazataikat. A húszból hatra kell szavazni. Az akadémia összesíti a szavazatokat, majd ennek alapján kihirdeti a győztes filmeket és alkotókat. Hatalmas elismerés már az első tízben vagy hatban benne lenni, hiszen a tagok Európa legszélesebb köréből kerülnek ki.

Aki megkapja a díjat, rögtön tagja lesz az akadémiának?

Nem, a díjat bárki megkaphatja, aki olyan filmet csinál. Akár Te is. Nem feltétele a tagságnak, hogy győzzön a filmed. A legutóbbi munkám - Tarr Béla Werckmeister harmóniák című filmje - sem kapta meg a díjat. Benne volt az első hatban, de nem győzött.

Az akadémia elsősorban az ember munkásságát veszi figyelembe.

Az utóbbi időben elég sok nemzetközi pályázatot adtam le, és viszonylag sok fesztiválon jártam, ahol különböző meghívó kártyákkal és egyéb módon regisztrálják az embert. Gondolom, a fesztiválok információkat küldenek az Európai Filmakadémiára arról, hogy milyen filmekkel érkeztek a résztvevők. Így több helyen nyoma lehet a részvételemnek. A Tarr-film az átlagosnál jóval több fesztiválra jutott el. Ilyenkor mindenhol van filmkísérő anyag, amin rajta van a producer neve is. Ezeken a vetítéseken a szakmabeliek végignézik a főcímeket is, itt a közönség nem áll fel a film végén, mint a rendes mozikban. Bár soha, sehol nem hangzott el, valószínűleg nagyban hozzájárult az én akadémiai tagságomhoz a Tarr-film elkészülte. Az én stúdiómban készült a film, és én vagyok a producere. Annak ellenére, hogy régóta vagyok a szakmában, nemzetközileg igazából nem ismertek. A cannes-i bemutató óta azonban hatalmas nemzetközi - főleg európai - ismertsége lett a filmnek. Az akadémia kurátorai nyilván megnézték, hogy kik állították össze ezt a produkciót, és közrejátszhatott a döntésben, hogy felmérték, milyen rettenetesen nehéz, hosszan tartó munka lehetett Tarr filmje. Ha ezt valaki valamilyen szinten elő tudta állítani, talán megérdemli, hogy tag legyen, ami természetesen nem jár, de ez esetben megérdemli.

A tagság nem jár pénzzel, de ha az életrajzomban benne van, hogy akadémiai tag vagyok, akkor lehet, hogy másképp néznek a pályázatomra.

Talán így kicsit könnyebben járhatom a pénzosztó és pénztámogató rendszerek kanyargós útjait. Biztosan nyom a latba valamit, ha valamelyik következő produkcióimat nemzetközi koprodukcióban készítem.

A legtöbb magyar akadémiai tag filmrendező.

Igen, de van két operatőrünk is. Egyetlen egy magyar van, aki nem foglalkozik napi szinten a filmkészítéssel, aki nem készít vagy gyárt filmeket, Gyürei Vera, de hát neki olyan sok köze van a filmhez, olyan sokat tett a magyar filmért. Ha egy kicsit sarkítjuk a dolgot - és a Filmarchívumot múzeumnak tekintjük -, akkor ő múzeumigazgató. Mikor átnéztem a neveket, rögtön aláhúztam a magyarokat. Nagyon szép névsor, és nyilvánvaló, hogy mindenki megérdemli, hogy bekerült a tagok közé. Büszke vagyok, hogy jövőre már az én nevem is ott lesz az ezerben. Azért is különösen nagy a megtiszteltetés, mert én vagyok az első magyar producer köztük, de nagyon örülnék, ha néhány producer kollégám, akik szintén nagyon komoly európai filmeket készítettek, a jövőben meghívást kapnának.

Az akadémia, hogyan értesített a tagságodról?

Küldött egy nagyon szép dossziét, amelyben bemutatkozik az Akadémia és mellé egy meghívólevelet. A meghívást annak rendje és módja szerint vissza kellett igazolni, adatlapokkal, önéletrajzzal. Ezek alapján elkészült a regisztráció, így az év vége felé, amikor a szavazás elkezdődik, már én is meg fogom kapni az első kazettacsomagot és fölveszem a munkát.

Meglepődtél?

Rendkívül meglepett a felkérés a tagságra, mert semmi jelét nem láttam előtte. Hanyatt estem, amikor kiszedtem a postaládából azt a kis csomagot.

Mennyi időt foglalkoztál a Tarr-filmmel?

Rettenetesen sokat! Azt hiszem, Guiness rekordnak is megfelelne. 1994 őszén jött be hozzám Tarr Béla, hóna alatt a forgatókönyvvel. A Werckmeister harmóniákat '95 januárjában én már be is adtam az Európai Forgatókönyv Alapítványhoz forgatókönyv írói támogatásra, előkészítésre. Elég szép pénzt kaptunk rá. Én '94 októberétől számítom a film készülését. S ha ma azt mondom, hogy még mindig nincs lezárva a produkció, pedig 2001 szeptemberében járunk, akkor azt hiszem, elég tetemes idő ez. Természetesen nem azt jelenti, hogy minden évben forgattunk, mert a valódi forgatást '97 decemberében kezdtük el, mégis hét év munkája van benne, ami, őszintén szólva elég sok gondot és problémát okozott, de úgy tűnik, hogy egy szép, sikeres filmet tettünk le az asztalra.

Ezalatt a hét év alatt mással nem is tudtál foglalkozni?

Három évvel ezelőtt forgattam Szomjas Györggyel egy játékfilmet, a Gengszterfilmet. Vele egy 30-35 napos forgatást igénylő filmet egy év alatt létre lehet hozni. Csináltam sok dokumentumfilmet, és néhány reklámfilmet is letettünk az asztalra. Persze ideális lett volna csak a Tarr-filmmel foglalkozni, de az még jobban szétfeszítette volna a pénzügyi kereteket. Hogy egy producer hét évig csak egy filmmel foglalkozzon, ... az jelentős tiszteletdíjat feltételez.

Ez a film nemzetközi koprodukcióban készült, néhány forinttal van alatta a négyszázmillió forintos költségvetésnek, de annak ellenére, hogy drága filmnek számít, a résztvevők elég alacsony gázsit és tiszteletdíjat kaptak. Egyébként a producert még egy dolog sújtja: ő az eladások és a forgalmazás után kapja meg a pénzét. Egy művészfilm nagyon hosszú idő alatt térül meg, ráadásul soha nem lehet tudni, hogyan változik az ízlés az évek során. Ez meglehetősen bizonytalan talaj. Soha nem számítottam arra, hogy ebből a filmből anyagilag jól jövök ki, viszont ilyen apró örömök, mint a filmakadémiai tagság és hogy rengeteg fesztiválra hívják meg a filmet - ami megint csak egyfajta ismertséget eredményez -, sok mindenért kárpótolnak.

Az átlag néző számára egy filmből nem derül ki, hogy mi volt a producer munkája. A szakemberek mi alapján értékelik fel a munka minőségét és nagyságát?

A szakember számára világosan kiderül, hogy egy film milyen körülmények között készült. Azt is meg tudja mondani, hogy a háttérben működő stáb milyen munkát végzett. Ha egy szakember végignézi a Tarr-filmet, rögtön észreveszi, hogy rettenetően nehéz körülmények között készült. Csak száraz, hideg időszakokban lehetett forgatni, kizárólag lepusztult helyszíneken, hiszen erről szólt a forgatókönyv. Az ilyen helyek megközelítése extra erőfeszítést kívánt az emberektől. Ugyan a főcímre az van írva, hogy készült 1997 és 2000 között, de mi tudjuk, hogy ez nem így volt. A 64 napot csak szakaszokban tudtuk leforgatni, ahogy az időjárás és a pénz engedte. Rettenetesen hosszú volt a film előkészítése is. A cannes-i bemutató után még pótforgatás is volt. A filmes szakemberek tudják, hogy az előkészítés, a forgatás és az utómunka mennyi energiát és munkát igényel. A kritikusok, a filmmel foglalkozók vagy azok, akik ilyen közegben mozognak és ismerik a filmeseket, a film alapján nagyjából le tudják mérni, hogy egyszerű sétagalopp volt, vagy vérrel és verejtékkel készült a produkció.

Hogy kerültél a filmgyártás közelébe?

Végigjártam a szamárlétrát. A becsületes szakmám finommechanikai műszerész. Érettségi után szóltak, hogy lehet műszerészként dolgozni a filmgyárban. Kezdetben a vágóasztallal és a vetítőgépekkel kapcsolatos technikai dolgokkal foglalkoztam. Később gyakornokokat kerestek a Játékfilm részleghez. Két évig felvételvezető gyakornok voltam. Közben estin elvégeztem a Számviteli Főiskolát és felvételvezető, később gyártásvezető lettem. Aztán 90-ben szinte mindenkit kirúgtak a filmgyárból. Akkor arra gondoltam - mivel semmi máshoz nem értek, csak a filmkészítéshez -, csinálok egy magáncéget. Ennek már 11 éve.

Ma milyen filmeket vállalsz?

Hát, az ember mindenféle filmet megcsinál, aminek a képe mozog. Tv-műsorral foglalkozom és tv-sorozatot tervezek. Két forgatókönyv van nálam, az egyik Szomjas Györgyé, a másik Bánki Iváné. A reklámfilmről és a kereskedelmi jellegű produkciókról nehéz nyilatkozni, mert tervezhetetlenek. Az ember igyekszik, dolgozik, ide-oda lobbizik, aztán csak bejön valami.

Mit érhet el Magyarországon egy producer? Az akadémiai tagságon kívül létezik valamilyen díj vagy elismerés?

Nem tudok róla. Nagy öröm volt számomra, hogy az idei Filmfesztiválon - annak ellenére, hogy a Kodaknak egy nagyobb összeggel tartozom a Tarr-film kapcsán -,én kaptam meg a legjobb producernek járó díjat. Másfélmillió forint ára negatív nyersanyag a díj, tehát nem pénzbeli, hanem természetbeni juttatást kaptam.

Te döntheted el, hogy melyik filmhez használod fel?

Igen, én. Szomjas György Vagabund című filmjéhez ajánlottam fel a negatív nyersanyagot. Úgy szól a rendezői döntés, hogy 16 mm-re forgatjuk a filmet, ami két és félmillió forint, tehát így több mint a fele megvan. Ha 35-ösre forgatnánk, akkor ez az összeg körülbelül csak a tizede lenne. Boldogan adom oda neki, úgyis ritkán fordul elő, hogy egy producer ilyen nagyságrendű felajánlást tud tenni.

A producer mennyiben befolyásolhatja a rendező döntését? Mindig vita tárgya, hogy ő mennyi statisztát akar látni és mennyire van pénz?

A rendezők is tudják, hogy mennyi pénz van a filmre, hiszen ismerik a producerek által készített költségvetést. Azt kell mondanom, hogy még mindig abból a pénzből készítjük a filmet, amit a rendezők hoznak össze. Az ő nevükre érkeznek a támogatások, annak ellenére, hogy a producer adja be a pályázatokat és sok helyen a producer jár el a pénz összeszedése érdekében. A mi dolgunk az, hogy a pénzt okosan és jól kezeljük, és úgy osszuk be, hogy a rendezők kéréseit teljesíthessük. Vita akkor van, ha csak ezer statisztára van pénz, de a rendező ezerötszázzal szeretne dolgozni, mert az jobban néz ki a képen. Vagy a megbeszéltnél még több jelenetet szeretne fölvenni a helyszínen. Vagy valamilyen művészi ok miatt nem sikerült a felvétel, amit csinált és újra kell forgatni. Ezek állandó konfliktusforrások, problémák, amelyeket kezelni kell.

Ilyenkor az ember leül a számológép elé és kiszámolja, hogy mire van lehetőség. Kompromisszumot kell kötni: - rendben van, megcsinálhatod azt a jelenetet, de akkor egy másikat nem tudsz fölvenni. Döntsd el, hogy melyik jelenet a fontosabb. Ilyenkor az építészeknél, ruhásoknál, kellékeseknél és a többi munkatársnál is többletköltségek jelentkeznek. Klasszikus mondás, hogy a rendező ekkor kezdi kitépkedni a forgatókönyvből azokat az oldalakat, amelyekre nincs pénz. A rendezők vérmérséklettől függően fogadják a kedvezőtlen helyzeteket. Mi nem kérdőjelezhetjük meg a művészi döntésüket, ők meg nem léphetik túl a költségvetést.

Mikor fordul elő, hogy magyar magánember ad pénzt filmre?

Vannak bizonyos produkciók, amelyekre magyar magánember is ad pénzt, de az ma még kizárt, hogy művészfilmre adjon. Ő azért ad pénzt, hogy a filmben az ő terméke vagy emblémája többször szerepeljen. Egyébként kiváló közönségfilmet csinálni jó, hiszen sok ember megnézi, sokat beszélnek róla, szívesen megveszik a televíziók és ez üzleti szempontból sem mellékes.

A készülő filmtörvény egyik sarkalatos pontja, hogy Magyarországon törvényileg szabályozzák, hogy magánbefektetők legálisan támogathassák a filmeket, és a betett pénz után jelentős adókedvezményeket kapjanak. Ez a rendszer Európában már évtizedek óta prímán működik. Azon dolgozunk a Filmművészeti Szövetséggel, hogy a filmtörvényt minél előbb elfogadtassuk a kormánnyal.

Nagyon, nagyon lassan halad a dolog.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár sőt sőt mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap kereső