Sztefan Komandarev: A kutyapanzió, 2000 38 KByte	Sztefan Komandarev, A kutyapanzió című film rendezője: A bolgár film mai helyzetét az elmúlt 4-5 nehéz év után én mérsékelten optimistán értékelném. A legfontosabb, hogy megindult végre valamiféle fejlődés és ma már, ha az ember tényleg szeretne megcsinálni egy filmet, van rá lehetősége, hogy megvalósítsa. Lehet hozzá pénzt és szponzorokat találni a Bolgár Nemzeti Televíziótól, az Eurimage-tól vagy koprodukciók révén. Az én filmem, A kutyapanzió hátteréről viccesen annyit mondanék, hogy soha nem lesz olyan rendező, aki azt mondaná, hogy elég pénze volt a film elkészítéséhez. Ez a film az előkészítési munkálatoktól a befejezésig másfél évig tartott. Maga a forgatás 4 hetet vett igénybe. Azt is el kell mondanom, hogy nagyon gyorsan sikerült megcsinálnunk mindent ahhoz képest, hogy a filmet készítő csapat nagy része teljesen kezdő volt a játékfilmek terén. Nekem, a rendezőnek, az operatőrnek, a forgatókönyvírónak, a producernek és a zeneszerzőnek is ez volt az első filmje. Az egyik főszereplő is most játszott először filmben és hát ... a kutyák is most szerepeltek először. Van egy érdekesség is, ami a filmhez kapcsolódik. Ez az első olyan bolgár film, amelynek külön megjelent CD-n és kazettán a zenéje, ami nagyban hozzájárult a közönség meghódításához. Én mindig tiszteltem a Berlini Filmfesztivált, mert nagyon tetszik a válogatási módszere, ezért is igyekeztem minél tovább visszatartani a filmet, hogy ott, a Berlini Filmfesztiválon lehessen a premierje, ahol szerencsére nagyon nagy sikert aratott. Egyébként azért is volt fontos számomra, hogy Berlinben legyen a premier, mert a következő filmtervem egy bolgár származású német szerző műve alapján készül. Nem tudom, mi a helyzet Magyarországon, de feltételezem, hogy ugyanúgy, mint egész Európában, itt is az amerikai filmek uralják a mozikat. Természetesen a film bulgáriai sikerét nem lehet a nézőszám alapján értékelni, mert nem hasonlítható össze az amerikai filmek nézettségével. Nekünk nagyon jó nézőszámot sikerült elérnünk, ami annak is köszönhető, hogy már hónapokkal a premier előtt látható volt néhány videóklipp a tévében és előre kiadtuk a film zenéjét CD-n, ami Sztefan Valdobrev szerzeménye, aki nagyon népszerű Bulgáriában zeneszerzőként és énekesként egyaránt. A film sikeréhez a zene is nagyban hozzájárult. Milyen típusú filmeket hoztak el Budapestre a Bolgár filmhétre? Forgács Iván filmesztéta: Ezúttal nem tudtunk filmtípus szerint válogatni, hiszen ők sem tudták nagyon kiválogatni a filmjeiket. Majdnem azt hozták, ami van. Náluk most tényleg arról van szó, hogy az utóbbi hat-hét évben majdnem ennyi bolgár film készült összesen. Körülbelül tíz. Két-három játékfilm készült évente Bulgáriában a 90-es években. A kutyapanzió című film rendezője szerint nem olyan nagyon rossz a helyzet. Hogy látja ezt innen? Azért ha egy olyan kapacitású filmgyár, mint a Bojana Stúdió gyakorlatilag nem működik ... csak a laboratóriuma ... túl ideálisnak nem mondanám a helyzetet. Például Mihail Gecov rendező Dan Kolov című filmjét 12 évig forgatta. A végén a színésznek az lett a legfőbb gondja, hogy hogyan tudja megőrizni 12 évvel ezelőtti önmagát. Ennyi év után már őt is fiatalítani kellett. Aztán mi is ismerjük itt Magyarországon, hogy 5 forintonként kell összekoldulni a 25 százalékos támogatás után a filmekhez a pénzt. Milyen korúak a bolgár rendezők? A legkülönbözőbb korosztályok dolgoznak, de ha belenézünk az első filmesek életrajzába - akármilyen fiatalosak és esetleg formabontóak a filmjeik -, azt látjuk, hogy már ők is a középnemzedék tagjai. Tehát mire megkapták az első lehetőséget, addigra 35 évesek, de a legtöbben 40 felé járnak. Mit számít most a bolgár filmgyártásban, hogy A kutyapanzió eljutott a Berlini Fesztiválra? Őszintén szólva, nem tudom, hogy ez jelent-e valami nagyon nagy lehetőséget abban az egyetemes filmdömpingben, amelyben élünk. A berlini fesztiválon a szelekció és a szelekciós bizottság nagyon szigorú. Az, hogy csak ezt az egy bolgár filmet válogatták be, az viszont nagy elismerés. Miről szólnak a bolgár filmek? Az utóbbi évtizedben a bolgár film kevésbé szakadt el a kimértebb, realista ábrázolás módtól, annak ellenére, hogy itt a filmhéten is láthattak az érdeklődők szürreális filmeket. Ilyen Andrej Szlabakov filmje a Wagner, vagy a színházi őstehetség Mariusz Kurkinszki munkája, az Egy őrült naplója. Ami leginkább jellemző a bolgár filmre, mint ahogy az orosz és az amerikai filmekre is, az epikus, kimértebb előadásmód és aztán ebből az epikából próbálnak sokszor a líra felé elemelkedni. Ennek legjobb példája Iglika Trifonova Levél Amerikába című filmje, amely nemcsak a nagydíjat nyerte meg tavaly a Várnai Fesztiválon, hanem tényleg az utóbbi 4 év legnagyobb bolgár filmsikere is. Olyan sikeres, hogy a közönséget esztétikailag is megérintette ez a lírai realista ábrázolás. Érezhető a filmjeiken a pénztelenség? Igyekeznek mai történetet olcsón megcsinálni? Természetesen igyekszenek, és mikor a két dolog összhangban van, akkor nem is érződik rajta. Más eset volt a Dan Kolov, amely egy amerikai produkció ambícióival készült. Tényleg egy szuperprodukció igényével próbált dolgozni a rendező. Stílusában leginkább az utolsó Szabó István-filmekhez lehetne hasonlítani, a történet elbeszélő jellege miatt is. De azért ilyen filmekben számunkra jobban érződnek a csikorgások és ezek a csikorgások időről-időre elárulják, hogy 12 évig készült ez a film, és nehezen jött össze rá a pénz. Nagyon sok jelenet New Yorkban játszódik, de mintha egy kicsit több lenne benne az olyan New York-i városkép bevágás, amit egyszerűbben föl lehet venni. De talán ebben az esetben sikerült a rendezőnek egy hatásos hőst megteremtenie a bolgár nézők számára. Remélem, hogy a magyar nézők számára is. Az egyik bolgár filmben részt vesznek magyarok is. Milyen szinten? A most bemutatásra került filmek közül kettőben is, és mind a két esetben a Budapest Filmstúdió vett részt. Lehet, hogy még Eduard Zahariev magyarországi kötődése inspirálta a filmstúdiót, mikor még Kardos Ferenc, Zahariev egykori osztálytársa vezette, hogy segítsék a kollégát. Úgy tűnik számomra, hogy elég szerényen tudtunk részt venni ezekben a munkákban ... esetleg a laborálásban. Egyébként a film fotósa is magyar volt: Kiss Júlia. Ennek ellenére a bolgár produkcióknak sokat jelentett a magyar részvétel. Ha anyagiakra átfordítjuk ezt a munkát, arányait tekintve nem olyan nagy tétel, de a bolgár producerek reakciói alapján úgy tűnik, hogy a magyarok mégis rengeteget segítettek a film elkészülésében. Mila Petkova, szerkesztő-forgatókönyvíró: Nem tudom, hogy mennyire különös az a pályaút, melyet a bolgár filmgyártásban bejárhattam, de tény, hogy ez az út elég tarka. A Moszkvai Főiskolán végeztem forgatókönyvíróként, és azóta is az írással próbálkozom, de hát Bulgáriában is, mint ahogy más Kelet-Európai országokban is elég nehezen valósulnak meg a leírt tervek és elképzelések. Az első igazi munkát a Bolgár Televízióban kaptam, mint adásszerkesztő. Ez esetben olyan adásról van szó, mely részben forgatókönyvírói tevékenységre is lehetőséget ad. Szerencsére ennek a magyarországi filmhétnek is az egyik szervezője lehettem, mivel a Bolgár Nemzeti Filmközpont részt vesz a programok szervezésében, ahol én ideiglenesen dolgozom. Örömmel vállaltam a munkát. Egyrészt, mert jó dolognak tartom, hogy bemutathatjuk a filmjeinket egy másik országban, most itt Budapesten, másrészt, mert ez volt az én első nagy szervezői munkám. A másik igen fontos munkám a Moveasthoz kapcsolódik. A Moveast egy nemzetközi filmes folyóirat, melyet kelet-európai filmszakértők szerkesztenek. A vállalkozást már az első szám óta ismerem, és nagyon örültem, hogy a hatos számig eljutott. Nem nagyon ismerek olyan folyóiratot, mely nemzetközi összefogással próbálja meg e térség filmművészetét feldolgozni. Külön öröm, hogy a Moveast hatos száma egy bolgár tematikus szám lesz. Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem ebben a munkában is. Érdekes volt összeválogatni az anyagokat, kiválogatni a szerzőket. Azért is voltam olyan lelkes, mert úgy éreztem, hogy egy ilyen szám megjelenése talán növelheti a bolgár film népszerűségét. Természetesen nem csak magunkat fogjuk népszerűsíteni, mert - és ezt is el kell mondanom - nagyon sok írás ugyancsak kritikus értékelést ad a mai bolgár filmművészetről ... el kell ismerjem .... jogosan.
Sztefan Komandarev: A kutyapanzió, 2000 19 KByte
Sztefan Komandarev: A kutyapanzió, 2000 27 KByte
Sztefan Komandarev: A kutyapanzió, 2000 19 KByte