Forgács Iván Az őrs talpon marad

Rudolf Péter - Kapitány Iván: Üvegtigris

Rudolf Péter 29 Kbyte	Érdekes figurákat tartóztat le Rudolf Péter és Kapitány Iván stábja, mégis csak egy rutinnyomozás keretében meri vallatni őket, hátha így hihetőbb a mese, hogy hat jó barátról van szó, hat ártalmatlan balekról, akiket az alkalmazkodás kényszere hajszol nap mint nap az üzleti élet poéndús harcmezejére. A filmesek hisznek is nekik, pedig érezhetően csak minden második szavuk igaz. Amúgy a hangulat kellemes, a fanyar csattanók szépen sülögetnek, csak valami nem stimmel. Hőseink egyre kevésbé tűnnek naiv balekoknak, valódi énjük viszont a lassan félálomig szórakoztató kalandáradatban sehogy se képes exponálódni. Kár. Így maradnak a feltételezések. Fél évvel a választások előtt. Nem tudom igazán elhinni Laliról, hogy amerikamániás, s régi nagy vágya valósul meg, amikor Üvegtigris néven büfé kocsit nyithat egy országút mentén. Tőlem teleragaszthatja a kocsit filmsztárokkal meg Kokóval, kanadai hokicsillagok mezében járkálhat, beetethetik Chevrolet Impalával, nekem ez az ember Rudolf Péter alakításában "gyanús". Több gesztusa és dialógusmorzsája azt sejteti, hogy az öniróniáig racionális a világszemlélete, társadalmi érzékenysége pedig csak a szentimentalizmus határain belül írható le valahogy. Eltart egy hajléktalant, pénzt nem szeret elfogadni. Haszonról beszél, és közvetlen szükségletre dolgozik. Mikor tanulta? A kilencvenes években? Nem korábban? A Mókus őrsben? Vagy esetleg otthon, a szüleitől? Nem derülhet ki. Titok. Az apja ugyan megjelenik, távolsági buszvezető, de a kamerát látva Bodrogi Gyula (aki pedig a tv2-n nem is oly rég még határozottan kiállt Marx mellett) most a biztonság kedvéért beéri az alábbi panasszal: "Anyád nem szeretett engem." Hát van mókásabb egy ilyen életképnél? A vallatók szerint van. Bármi, ami a hatvanas-hetvenes évek légkörét idézi. Legalábbis ilyen epizódokat gyűjtenek össze hőseikről. Mintha más nem is érdekelné őket. Talán Amerika. Jó lenne betörni Amerikába - például egy angol feliratos kazettával. De a dolog azért legyen csehes, grúzos, közép-kelet-európás, idézze Menzelt meg Ioszelianit. Egyébként mi értelme lenne elbújtatni egy vőlegényt a budiba, dermedten várni, amíg a néma menyasszony rátalál, majd oldásképpen tovább rezegtetni a népies muzsikát. Az ötlet szerkezete, belső ritmusa olyan ismerős, hogy korszakidézésen kívül másra ma már valóban aligha alkalmas. Talán a hat baráttal is ez volt a cél? Nem derülhet ki. Titok. Mindenesetre nehéz elhinni Gabenről, hogy ő a napjainkat fémjelző autónepper. Árai mellett nagyvonalúskodó hülyeségei is évtizedek távolába mutatnak. Szerethette a nyugati kalandfilmeket, de legfeljebb mozijegyekkel üzletelhetett, az őrsöt biztos soha nem árulta el. Róka, Lali unokatestvére is hiába igyekszik divatos frizurákkal s média szintű profi baromsággal hitelesíteni magát, önpusztító igazságérzetet hordoz magában. Csoki nagy pénzekről álmodik, már majdnem elhiszi, hogy adaptálódó igyekezetének csúcsaként a rablásra is képes lenne, ám valójában az "easy rider" romantika hirdetésén kívül mindent szégyell barátai előtt, még vizelni is. Az pedig végképp érthetetlen, miért szaxizik teljes odaadással Cingár, miért hiszi, hogy az idő a szenvedélyek kiélésére teremtetett, ha érvényesülni is szeretne? Sajnos mindez titok, nem derülhet ki. Gyanús, hogy Lali rádiója egyszer az Ajándék című Piramis-szám szövegét visszhangozza Cintula előadásában ("Tél volt, hó esett, és jöttek az ünnepek..."), s még gyanúsabb, hogy egy kritikus pillanatban épp egy mozgalmi dalt kezd dudorászni a társaság ("A börtön ablakába soha nem süt be a nap..."). A zárójelenetben miért úgy helyezik át a kocsit, hogy leálljon a forgalom, és miért örül mindenki, hogy végre colát szopogatva süttetheti a hasát a napon? Egyszóval, néhány apró jel azt súgja, a film nem általában hat mai barátról, hanem egy harminc éve felnőtt, betegesen humanista nemzedék rendszerváltó csődjéről szólna, csak végül jobbnak látja, ha fütyül rá. De ki tudja? Kellő anyag hiányában nincs kedvem senkit dicsőíteni, esetleg megbélyegezni. Pereskedni meg végképp nincs. Mindenesetre Rudolf Péter még operatőri segítséggel sem tűnik olyan rutinos filmesnek, mint egykori rendezője, Sándor Pál, Pali, Palika, aki képes volt elhitetni, hogy játékként kezeli az életet. Sokszor biztos ő is titkolódzott, s néhány filmje talán épp ettől az óvatoskodó távolságtartástól nem érik igazi klasszikussá. Az Üvegtigris alkotóit azonban a biztonsági önmegtartóztatás, hőseik exponálatlansága nagyon közel sodorja a poénvadász közönségességhez. Szerencsére nem lépik át a határát. Stíluseszményeikhez való hűségüknek és több nagyszerű színészi teljesítménynek köszönhetően élvezetes, szórakoztató filmet csinálnak, maximálisan lefojtva a szituációk közhelyességét. Reviczky Gábor artikulációs technikája az előre kiszámítható szövegeket is váratlan ritmusokkal és eredeti tónusokkal fűszerezi, Dörner György és Kaszás Attila bandita duettjén képtelenség nem röhögni. Kár a "virsli" szintű metaforákért, Kecskés Karina és Básti Juli helyzetkomikum pótló erotománosításáért. Mindegy. Az alkotókat és a producereket most bizonyára csak egy forgalmazási kudarc gondolkoztatná el néhány dolgon, azt viszont semmiképpen sem kívánunk a filmnek. Ha "csak" egy jó kommersz vígjáték készítése volt a cél, akkor ez sikerült. Más kérdés, hogy ilyen filmeket nem érdemes egyesével kiizzadni. Ha ráéreztünk az ízükre, gyártsuk őket szériában. De hiába igyekszem vigasztalni magam. Még sokáig bosszantani fog, hogy az Üvegtigrisben az alkotók érzékenysége és nemes szándéka miatt ott volt egy korszakos szatíra vagy abszurd lehetősége. Megérte nem hinni benne?
Gáspár Sándor 31 Kbyte
Üvegtigris előtt a tulaj: Rudolf Péter 43 Kbyte
Básti Juli és Kecskés Karina 30 Kbyte
baltával az ara: Nagy-Kálózy Eszter 34 Kbyte
Dörner György, mint fegyveres bandita 56 Kbyte
utána... 60 Kbyte	Happy end! 60 Kbyte	Kapitány Iván és Rudolf Péter 38 Kbyte