Stőhr Lóránt Mire vágyunk akkor, amikor a szexre vágyunk?

Agnes Obadia és Jean-Julien Chervier: Rózsatövis

Julie Durand és Alexis Roucout 14 Kbyte	Egy hazai közvélemény-kutatás szerint a legszebb magyar szó a szerelem. Ha összehasonlítjuk ezt a komolytalanul nyekegő, kellemetlenül hangsúlytalan szót a külföldiek által favorizált békanyállal, akkor nem látok más mentséget a magyarok ízlésére, mint hogy a szerelemre gondolva az emberek elvesztik minden józan ítélőképességüket. A szerelem szónak egyébként is megvan az a mágikus hatása, hogy közhelyek tucatját választja ki az általa megszállt agyból. De nemcsak a szó, hanem maga az érzés is erősen torzítja az ember önképét, és nagymértékben homályosítja tisztánlátását. Nem csoda, hogy a hatalmas adag iróniával és nem kevés cinizmussal megáldott Milan Kundera előszeretettel időzik a szerelmi kapcsolatoknál, miközben folyamatosan az emberi személyiség eltűnéséről beszél. Kundera emberképe, amely szerint az én innen-onnan felszedett vélekedések és viselkedésminták sajátos elrendezésű halmaza, legkifejezőbben az általa számtalanszor "megénekelt" nevetséges szerelmekben bontakozik ki. A filmművészet is büszkélkedhet egy szerzővel, akit pályája kezdetétől fogva a szerelmi kapcsolatokat mozgató minták éles szemű megfigyelőjeként ismerünk. Eric Rohmer, mert természetesen róla volna szó, a szerelemről való beszéd és a szerelem által kiváltott viselkedés kölcsönhatásának, diszkrepanciájának és azonosságának fáradhatatlan kutatója. Kundera és Rohmer szemléletmódjában közös, hogy belátnak-beláttatnak az emberbe, a mélyére, ahol mint csillogó tükrű víz mélyén az iszap, ott sötétlik a szexualitás által vezérelt állat. Az emberi elme minden sziporkája, a cselvetések és intrikák ragyogó játéka, a csábításra használt nyelv ragyogó fénye csak e sötétség felett-előtt értelmezhető. A csábítás játékait azonban előbb el kell sajátítani, ami lassanként, akarva-akaratlanul is megtörténik. A normális módon szocializálódó gyermeket észrevétlenül pettyezik be és csíkozzák át a szerelemmel és a szexualitással kapcsolatos társadalmi minták. A korai kamaszkor az a kitüntetett pillanat az ember életében, amikor az elsajátított minták minden rétegzettség nélkül, a maguk primitivitásában vezérlik a nagy erővel felbugyogó szexuális vágyakat. A tizenhárom-tizenöt éves kor ezért kiváló terep a viselkedés Kundera és Rohmer szellemében lefolytatandó vizsgálatára. Nem arra célzok ezzel, hogy a szexuális viselkedés tanulmányozására volna ideális ez a kor - azt egy minden művészi igény nélkül, ám őszintén elkészített pornófilm is tökéletesen el tudná végezni, már ha volna ilyen -, hanem arra, hogy maga a fénytörő közeg válik megfoghatóvá. Nem a vágyak, hanem a vágyat eltorzító erők válnak jobban kivehetővé a szemlélődő számára, mert a centrum nélküli én nincs körbebástyázva a szellem és a nyelv bonyolult játékaival, hanem a maga alakulásában látható. A francia forgatókönyvíró-rendező páros, Agnes Obadia és Jean-Julien Chervier ezt a keserves időszakot állítják filmes mikroszkópjuk célkeresztjébe Rózsatövis című alkotásukkal. Ha a cselekmény vázlatát nézzük, akkor az olyan egyszerű és tiszta, mint egy laboratóriumi körülmények között lefolytatott tudományos kísérlet. Obadia vesz egy lányt és egy fiút, tizennégy-tizenöt éves mindkettő, elhelyezi egymás közelébe őket és figyeli a hatást. Először mindketten rossz irányba indulnak: Roudoudou, a lány Paulót, a harmincéves munkanélkülit, Romain, a fiú barátja negyven körül járó anyukáját szemeli ki vágyai célpontjául. A túl merész vállalás kudarcba fullad mindkét oldalon. Utána viszont máris a könnyebb ellenállás felé, egymás irányába kezdenek tapogatózni a sebeiket nyalogató kisemberek. A kísérlet az előre megjósolható eredménnyel végződik: sok ügyetlenkedés után Roudoudou és Romain együtt bújnak ágyba. Ezt a kristálytiszta logikájú cselekményt a szerzőpáros szellemes jelenetek egymásutánjába olvasztja bele, amelyek kimerítő alapossággal járják körbe a kamaszok közt keringő, a felvilágosító könyvek félig- és félreértett leírásain, a szexújságok és pornófilmek bennfentes trágárságain alapuló mendemondák és tévhitek viselkedésalakító hatását. A Rózsatövis nemcsak felsorakoztatja, hanem nemek szerint világosan meg is különbözteti a kamaszok társadalmi elvárásokkal kapcsolatos reakcióit. Bármennyire kiegyensúlyozott igyekszik lenni azonban a film a nemek tekintetében (amire biztosíték lehet, hogy egy nő és egy férfi együtt írta és rendezte a művet), a néző szimpátiája szinte bizonyosan erősebb a lányok, mint a fiúk irányában. Persze amíg nem születik olyan ember a világon, aki egy személyben éli meg, hogy milyen férfinak és milyen nőnek lenni, addig a nemi szerepek és a szexualitás élményével kapcsolatban senki nem ítélhet elfogulatlanul. Egyelőre még a kétneműség isteni pozíciója büntetést von maga után; s itt nemcsak a mítoszok homályába vesző Teiresziász esetére kell gondolnunk, hanem az Amikor 13 újhold van egy évben című Fassbinder-film főhőse, a transzszexuális Elvira-Erwin is emlékezetünkbe idéződhet, akinek jutalma nem a teljesség, hanem a hasadt identitás. Amíg nincs, aki a teljesség birtokában pártatlanul nyilatkozhatna nőről és férfiról, addig az egyik illetve a másik gyarló fél tökéletlen tapasztalataira kell támaszkodnunk. Obadia és Chervier filmjében pedig, tetszik, nem tetszik, a női nem arat diadalt. Kezdjük azzal, hogy Roudoudou sokkal izgalmasabb és megnyerőbb személyiség, mint Romain. Roudoudou kedves, nyílt, kíváncsi, kezdeményezőkész, a valóságtól igencsak elrugaszkodott álmodozó, míg Romain kíváncsisága és fantáziája erősen a szexre korlátozott, miközben félénkségét agresszív hencegéssel és trágársággal palástolja. A jellemek közötti fajsúlykülönbséget a színészi játék még jobban elmélyíti. Bár a Roudoudou-t alakító pattanásos, virágos csattal feltűzött hajú, kissé még gyerekes kinézetű Julie Durand egyáltalán nem az a kimondott szépség, jelenléte a vásznon mégis varázslatosabb sok modellből lett filmsztárénál. (Egyáltalán nem meglepő, hogy tavalyi debütálása után idén két újabb filmben kapott szerepet.) Alexis Roucout Romainként ugyan minden hamisság és kényszeredettség nélkül hozza a hosszú, lógó hajú, sápadt, pattanásos kamasz fiú típusát, de az átlagos problémákkal küszködő átlagkamasz ábrázolásánál nem ad többet a figurához. Lehet, hogy igazságtalan torzítás, de mégiscsak ők ketten reprezentálják a lányt és a fiút a Rózsatövisben, ami - akárhogy nézzük - állásfoglalás is egyben a szerzőpáros részéről a két nem szexualitásával kapcsolatban. Mint már utaltam rá, a korai kamaszkor jó terep arra, hogy nyíltan megmutatkozzanak azok a magatartásminták, amelyek később sokkal rejtettebben befolyásolják az ifjú- és felnőttkori szerelmeket. A kitűzött célok tekintetében nincs nagy szórás: mind a lányok, mind a fiúk partnert akarnak szerezni maguknak, és annak segítségével el akarják veszteni szüzességüket. A határozottan megfogalmazott célok azonban más és más rejtett vágyakat takarnak. Miről beszélünk, amikor szerelemről beszélünk? - szól Raymond Carver egyik novellájának címe. Carver kérdésének analógiájára Obadia és Chervier filmjének témáját úgy határozhatnánk meg, hogy mire vágyunk valójában, amikor a szexre vágyunk? A szexről való technikai jellegű tudás elsajátítása Roudoudou számára egyáltalán nem öncél (mi az a csikló, jó-e egyszerre elélvezni? - teszi fel a kérdéseket nőgyógyászának a bátyja és barátnője közt lezajlott telefonos szexjelenet lehallgatása után), hanem az áhított fiú megszerzéséhez és megtartásához szükséges feltétel. Szomorú vagy sem, de tény, hogy ma már olyan világban élünk, ahol nem a szerelem nyelvének megtanulása vezet el az ágyhoz, hanem a szexről való tudás a szerelemhez. A zöldfülű Roudoudou-nak ezért azt kell bizonygatnia a világ számára, hogy tökéletesen birtokában van ezeknek az ismereteknek és tizenöt éves kora ellenére tapasztalt szerető. A Rózsatövis egy humorosan induló, ám kínos feszengésbe torkolló jelenetben élezi ki ezt a meghasonlottságot. Paulo, Roudoudou titkos szerelme, bulit rendez harmincadik születésnapja alkalmából. Miközben az imádott Paulo közömbösségétől megbántódott lány a fürdőszobában egy tampon segítségével próbálja elveszteni szüzességét, az ünneplésre összegyűlt társaság a televíziót nézve azon nevet, hogy Roudoudou milyen rutinosan és a valóságot tökéletesen meghazudtolva válaszolgat a tévéstábnak a szexszel kapcsolatban feltett kérdésekre. Az interjú napnál világosabban állítja elénk, hogy milyen párkapcsolatokra szocializálja a társadalom a gyerekeket: Roudoudou megállás nélkül fújja, hogy miként védekezik, mikor vesztette el a szüzességét, milyen neki az ágyban, miközben a valóságban még egy igazi csókig sem jutott el. A helyzet azonban csak ezután válik igazán kiélezetté. A kisírt szemmel lebotorkáló lányt Paulo és barátai hangosan arra bíztatják, hogy vetkőzzön le meztelenre, mire a szégyentől haragos Roudoudou eleget tesz a meggondolatlan követelésnek. A nála évekkel idősebb, teljesen felöltözött fiatalok gyűrűjében álló törékeny gyerektest kiáltó ellentétben áll a média által felerősített, magabiztos és nagyzoló válaszokkal. A születésnapi buli más szempontból is kudarcot jelent Roudoudou számára, ami nemcsak a lány, hanem az egész szocializációs folyamat kudarcának bizonyul. Roudoudou mindeddig úgy gondolt Paulóra, mint a férfira, aki koránál, tapasztalatánál fogva megértéssel, gyöngédséggel, egyfajta pótapaként fogja bevezetni őt a szerelembe. Ezek az álmok is hamisnak bizonyulnak a kínosan végződő éjszakán. Ismét arról van szó, hogy megfordult a prioritás: a szerelemről alkotott hagyományos elképzelések a felszín alá szorultak, belső monológ és éber álom formájában élnek tovább, míg a szexualitás plakátszerűen vállalt része lett az embernek. Roudoudou, aki nem "normális" lány, aki nem tud bombanőként öltözködni, és nem tud olyan magától értetődően pasizni, mint irigyelt barátnője, Lila, a fennen hangoztatott szexuális érdeklődése mögött a hagyományos szerelmi elképzelésekhez menekül. Ez a könyvekből és filmekből elleshető második számú magatartásminta ugyanúgy használhatatlannak bizonyul, mint az első: a maga idealizált formájában megtörik a "szerelem" nagyon is valóságos célpontjának ellenállásán. A tapasztalatok felhalmozódásával ez a két minta, egymást át- meg áthatva, sokkal finomabban és ennek megfelelően sokkal hatékonyabban alakítja az ember szerelmi viselkedését. A kudarc azonban nem szegi Roudoudou kedvét. Bár álmai a valóság durvaságával érintkezve mindig darabjaira törnek, ő újra meg újra azokból merít erőt a továbblépéshez. Obadia és Chervier éppen az álmokon keresztül illusztrálja legkifejezőbben a Roudoudou kifeléforduló és Romain befeléforduló személyisége közti különbséget. A lány gazdagon megrajzolt álomképei remek fantáziát és kirobbanó életerőt sugallnak, ezzel szemben a fiúnak a filmnyelv bevett eszközeivel jelzett rövid kis álmaiból szorongás árad. A kamaszlány felfedezőkedve és töretlen optimizmusa éjszaka naivan erotikus álmokban folytatódik. Roudoudou túlfűtött álomképei a Rózsatövis legszórakoztatóbb pillanatait nyújtják. Sébastien Laudenbach animációi a szexuális fantázia könnyed, vidám, játékos oldalát varázsolják elénk: a Didalív résén átsuhanó, majd a játéktehén tőgyét - félreérthetetlen utalással - szívogató lány luftballonként duzzadó, óriási melleivel az álom vágyteljesítő funkciójának pompás illusztrációja. Romain nappalai a szexről való tudás megszerzésével, éjszakái a tudásból eredő szorongással telnek. Romain számára a szex elsősorban feladat és nem gyönyör: álmai nem a nappalok pornográf képzelgéseit folytatják, hanem a macsó kijelentésekkel lefedett kétségeket erősítik fel. Arról árulkodnak ezek a képek, hogy a fiú nem a másik testére és a gyönyörre vágyik, hanem meg akar felelni azoknak a kihívásoknak, amiket a társadalom lappangva, különböző csatornákon keresztül vele szemben támaszt. Míg Roudoudou az álmodozásaiba merül az elvárások elől, addig Romaint szinte megbénítja ez az óriási teher. A fiú számára az egyetlen fogódzót a szexújságok és a pornófilmek mocskos szövegei és rámenős "udvarlási szokásai" jelentik. Romain ezek szellemében készül férfivá lenni. Azt hiszi, hogy ellenállhatatlan fellépése gyorsan megérleli gyümölcsét és azon nyomban szexuális kapcsolatra léphet a megkívánt nővel. Az ő esetében nem a romantikus álmok, hanem a pornográf minták törnek darabokra a valósággal összeütközve. A levegőben rekedt mocskos ajánlat után barátja édesanyja próbálja kedvesen megértetni a sértődött fiúval, hogy a lányoknak nem így kell udvarolni. A Rózsatövis tanulságát mégsem ő, hanem Romain édesanyja szerepében maga Agnes Obadia mondja ki, miután filmbéli fia barátja hasonlóan rámenősen támadta le őt. Miért akarsz szeretkezni? - hangzik a tapasztalt, de még igencsak fiatalos hölgy kérdése. A fiú szexkazettákról eltanult válasza, tudniillik, hogy könnyíteni kell magunkon, ha nemi szerveinkben meggyűlik a vágy, csattanós riposztra ad alkalmat. Obadia két mozdulattal bebizonyítja, hogy sem a fiú, sem az ő nemi szerve nem ég a sóvárgás tüzében. Vagyis mire vágyunk akkor, amikor a szexre vágyunk? Gyakran semmi többre, mint hogy nagyfiúknak és nagylányoknak mutathassuk magunkat. Nagylánnyá és nagyfiúvá válni azonban nem olyan egyszerű feladat, főleg ha közben még nem is vallhatja be az ember a másiknak tapasztalatlanságát. A szerzőpáros kedvesen, de azért jó adag iróniával szemléli Roudoudou és Romain ügyetlenkedését a szüzesség hőn áhított elvesztésével kapcsolatban. A fiú pornómagazinok homályos szakkifejezéseiből összeollózott "szerelmeslevele" a lány számára a kedvesség netovábbja, hiszen a szöveg valódi értelmét - a szerzőjéhez hasonlóan - nem értvén, a nyílt szexuális ajánlatokat az udvarlás kötelező paneljeiként dekódolja. Romain mutatja azokat a mintákat, amiket Roudoudou innen-onnan felszedve a párkapcsolatokkal kapcsolt össze, tehát a fiú méltó az ő szerelmére. A szerelem pedig - továbbra is a mintákat követve - egyenlő a szexszel. Ágyjelenetük a szerelmi félreértések Kunderához méltó iróniával ábrázolt vígjátéka, amiben a felek görcsösen ragaszkodnak saját rögeszméikhez. Roudoudou továbbra is álmai ködében sétál, és nem zavarja, hogy a csodálatosan megértőnek látott Romain semmilyen gyengédséget nem mutat irányában, meg sem csókolja őt, sőt, az óvszer felhúzásától való ijedelmében úgy rázza le magáról, mint egy kellemetlenül csimpaszkodó kiscicát. A fiú közben attól pánikol, hogy tapasztalt nagymenőnek kell mutatnia magát, akinek kisujjában van a szeretkezés minden fortélya. A befejezés a nevetséges szerelem csúcsjelenete: az ifjú párocska, egymás előtt rutinos szeretőnek hazudva magát, a malacságok iránt közönyt színlelve nézi a tévében a lihegős pornófilmet - nagy valószínűség szerint még mindig szűzen. A magyar forgalmazó a Francia pite alcímmel jelölte meg a filmet, amelynek egyetlen köze van csupán az Amerikai pite című hollywoodi tinivígjátékhoz, hogy a kamaszhősökre itt is, ott is a szüzesség elvesztésének nyomasztó terhe nehezedik. Az amerikai gyártmány humorosnak szánt malacságokkal teletűzdelt, bárgyú hurráoptimizmusához (hogy tudniillik így vagy úgy, de mindenkinek sikerül férfivá érnie) szerencsére nem sok köze van a kiváló minőségű francia "sütésnek". Nem éri meg, hogy sorjázzam a különbségeket, ám egyet mégis érdemes megjegyezni: a hamis és az őszinte beszéd közti választóvonal élesen kirajzolódik a két filmnek a meztelenséghez való viszonyában. Az Amerikai pite cenzurális okoknál fogva - egyetlen feszes keblű modellen kívül - még félmeztelenül sem mutat senkit. A Rózsatövis ezzel szemben nemcsak a fiúk által előszeretettel forgatott pornóújságokból vág be képeket, hanem, ami ennél sokkal lényegesebb, Roudoudou és Romain szupermodellnek egyáltalán nem nevezhető szüleit mutatja meg anyaszült meztelenül a kiskamaszok érdeklődésének természetes céltáblájaként. Mi több, Romain számára anyja fanszőrzete szexuális fantáziák forrásává válik, kivívva ezzel az incesztuózus kapcsolatoktól borzongó nézők ellenszenvét. A Rózsatövis (kevésbé ártatlan, ámde szöveghűbb fordításban a Szőr a rózsák alatt) című film nem az a tipikus tinivígjáték, ám az már baj, hogy a magyarországi prűd cenzurális besorolás folytán - elméletben - mégcsak nem is láthatja az a korosztály, amelynek keserveiről oly nagy megértéssel és őszinteséggel beszél. A film nem különösebben eredeti képi stílusa is a kendőzetlen és laza beszédmódhoz alkalmazkodik: a sokat mozgó kézikamera, a közeli, félközeli beállítások túlsúlya, a kihagyásokkal felgyorsított tempó, a természetes helyszínek a szereplők viselkedésének minél közvetlenebb és lényegretörőbb megfigyelését teszik lehetővé. A semleges, szinte dokumentarista felvételi stílus felszabadítja a színészeket, akik a franciáktól megszokott természetességgel mozognak a kamera előtt. Az már csak ráadás, hogy Agnes Obadia és Jean-Julier Chervier felfedeztek egy tehetséges, igencsak fiatal színésznőt: a Roudoudou-t alakító Julie Durand bájos könnyedségével elbűvölő jelenségnek bizonyul a vásznon. Az ő kamaszos nyíltságú arca számomra a Rózsatövis hitelességének záloga. Ez a fajta őszinteség és a játékos irónia teszi a filmet a kamaszkor, és azon keresztül az emberi párkapcsolatok ábrázolásának nem túlságosan bonyolult, ámde annál szerethetőbb darabjává. A film honlapja
Alice Houri és Julie Durand 32 Kbyte
Roudoudou a nőgyógyásznál 23 Kbyte
Julie Durand 18 Kbyte
Sébastien Laudenbach animációs betétjéből 25 Kbyte
Julie Durand és Alexis Roucout 19 Kbyte
Agnes Obadia és Jean-Julien Chervier 42 Kbyte