Filmkultúra: Filmek: Túl az Óperencián...

Gothár Péter: Paszport

49 Kbyte
...boldogok leszünk. De csak ott. Ez Gothár Péter legújabb tévéfilmjének, a Paszportnak a lényege. A Filmszemlén már-már kísérteti órán (éjjel negyed kettő táján) levetített mű nemcsak ezzel az abszurd bemutatkozással rítt ki a filmek sorából. Azzal is, hogy míg nagyon sok rendező valamilyen - hol indokolt, hol meg főleg nem - vágással hipp-hopp Amerikába, Kanadába és egyéb, nekünk egzotikus tájakra röpítette főhősét (plusz az egész stábot és magát is beleértve), addig Gothár a korántsem festői Ukrajnát célozta meg, a sivárság egyik mintavilágát.

Itt él és dolgozik a főhősnő, Jelizavéta egy téglagyár üdvöskéje és irigyeltje, hiszen neki "Magyarból" van vőlegénye. Ez a szerelmi szál persze csak addig romantikus és szép, amíg ki nem derül, miféle legény is az a vő... Hát olyan, aki zúgva száll ki a koszlott nyírségi kocsmából merevrészegségében, akinek az ajtó üvege fölösleges, de leküzdhető akadály a hazatámolygáskor, és akinek vénlányságba savanyodott nővére az ukrán ara ideplántálásával akar józanabb életet biztosítani, reménykedve saját nyugalmában is. A jövendő sógornő ezért karmolássza olyan gondosan a Jelizavétának szóló forró vallomásokat, és amikor a fiatalok végre találkoznak a kietlen buszpályaudvaron, még nem is érik olyan nagyon a botrány. Jóska MAGYAR FÉRFI, AKI ÁTVISZI HITVESÉT AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE, tehát álomherceg, egy megtestesült Ken, Barbie-fiú az elnyűtt, kilátástalan sorsú ukrán barátnők szemében. Az esküvő még fényes, aztán folyamatosan feslik fölfele a tündérmese szivárványa. Az asszonyka tördeli a nyelvet, próbál beilleszkedni az ukránnál szinte semmivel sem jobb, porbafúlt nyírségi parasztvilágba, gyereket szül, robotol. De Óperencia csak nem akaródzik kitárulkozni előtte. Brutálisan végigdolgoztatott terhessége után kislánya születése sem old meg semmit. A gyerek nő, immár az ő csodálkozó szeme előtt is megalázódik anyja nap mint nap, annyira, hogy már a fonnyadt sógorasszony is segíti a szökésüket a tajtrészeg férjtől. De hiába menekülnének át a most már vágyott Ukrajnába, a kislánynak nincs paszportja. Vissza a csalódottságba, futás a beszámíthatatlanná váló Jóska elől, feketemunka és állati lét egy másik tanyán.

Aztán már Pest, az Erzsébet-híd, háttérben a Gellérthegy - e vonatkozásban giccsgyanús - panorámája, amely fölé egyszer csak fellibben anya és lánya. Ányecska macija a vízbe esik, de repülésük, a szabadság eme elnyűhetetlen szimbóluma ettől még nem törik meg. Együtt vannak, és mindent kibírnak.

Gothár Péter ebben a Duna Televízió által segített tévéfilmben ötvözi a Részleg húsbamaróan rideg kegyetlenségét a Haggyállógva Vászka humorával. Ám ez a sárgás-szürke kockákon feltűnő, lét alatti világ át van itatva Menzel, Forman és a többi nagy cseh rendező felszín alá sugárzó megértésével, amit megengedőbb és szemlélődőbb mentalitás jellemez, mint a szentpétervári mesét. Gothár láttatja a fájón röhögtető mögött az emberit, a megértésre méltót, azt, hogy a röghöz kötött szegénység kiszolgáltatottá tesz, és szétmállaszt minden jót. Itt már nem csak az a gond - Nagy Lászlóval szólva -, hogy ki viszi majd át a szerelmet foga közt a túlsó partra, hanem az, hogy van-e odaát, és az jobb-e ?! A színészek lúdbőröztetően hitelesek, és végiggürizik inuk szakadtáig a filmet. Fizikailag és lelkileg olyat alakítanak, ami hihetetlen. Különösen Börcsök Enikő - súlyos betegségéből épp hogy felépült -, saját testi épségét kockáztatva veti bele magát Jelizavéta nem is evilágról való figurájának megformálásba. Csupaszem csodálkozás és rebbenő öröm a "Magyarba" való költözés hírére, bele akar szeretni az ő Jóskájába, meg akar felelni a konok paraszti környezetnek, tördelve tanulja a nehéz magyar nyelvet. Terhesen is hajtják, mint a barmot, több méteres galambdúc közeléből zuhan le, menekül árkon-bokron át, és pajtákban bújkálva, aztán gyámügyi jégcsapok előtt érvelve, kiszolgáltatottan is annyira ember marad! Szakadozott beszéde helyett arca minden négyzetcentimétere játszik és él, nem csoda, hogy ő lett a legjobb színésznő a Filmszemlén. Méltó társai ebben a világtól elrugaszkodott tanyán való vergődésben Kocsis Gergely, a menzeli bumfordi alkoholistából totál brutálisba hülyülő, féltékeny férj, és Nagy Mari, Gothár kedvenc színésznője (Részleg) mint vaksi, aszott sógornő. A fiatal srác csak Juci lova iránt érez valami szeretetfélét, az ukrán szépség csak suta pótlék számára, aki fel sem ér a paci színvonalára. Felejthetetlen és tömören jellemző a nászéjszaka jelenete. Jelizavéta előveszi hosszú és kemény kuporgatással megszerzett szexi álomszerelését: a marabutollas, átlátszó piros hálóinget. Hiszen luxuséletét már csak ilyenben képzeli el, mintegy koronájaként csodás sorsának. Jóska viszont értetlenségből, prűdségből izzított vadsággal szaggatja ronggyá a mondén pendelyt. Itt erre nincs szükség, itt igavonásra, nem habos-babos évődésre lesz ezentúl szükség. Nagy Mari fekete varjúként, vaksi dioptriájú szemüveggel eleinte élvezi, hogy van, akit gályáztatnak helyette, akivel ordibálhat ő is, akit földbe döngölhet, amikor kedve tartja. Rázúdítja élete nyomorát, fojtottságát, de benne is megmarad valami pislákoló humánum: az elviselhetetlen dúvad elől már segít menekülni anyának és lányának. Minden szereplő áldozat, de csak a két legártatlanabb röppenhet el más dimenziókba. Chagall Vityebszkjének sötéten kavargó kilátástalansága és az ezen felülemelkedő könnyedség jellemzi ezt a fanyarul szép munkát.

Berger József és Kardos István a Duna Televízió képviseletében jó helyre adták producerként a pénzt. Remélhetőleg vetíti is majd a tévé ezt a művet, mert félő, hogy ebben a mai hiúság vásárában ez a darab elsikkadna a nézők elől a mozidzsungelben.

Börcsök Enikő
114 Kbyte

Szódásüveggel:
Kocsis Gergely
116 Kbyte

49 Kbyte	...boldogok leszünk. De csak ott. Ez Gothár Péter legújabb tévéfilmjének, a Paszportnak a lényege. A Filmszemlén már-már kísérteti órán (éjjel negyed kettő táján) levetített mű nemcsak ezzel az abszurd bemutatkozással rítt ki a filmek sorából. Azzal is, hogy míg nagyon sok rendező valamilyen - hol indokolt, hol meg főleg nem - vágással hipp-hopp Amerikába, Kanadába és egyéb, nekünk egzotikus tájakra röpítette főhősét (plusz az egész stábot és magát is beleértve), addig Gothár a korántsem festői Ukrajnát célozta meg, a sivárság egyik mintavilágát. Itt él és dolgozik a főhősnő, Jelizavéta egy téglagyár üdvöskéje és irigyeltje, hiszen neki "Magyarból" van vőlegénye. Ez a szerelmi szál persze csak addig romantikus és szép, amíg ki nem derül, miféle legény is az a vő... Hát olyan, aki zúgva száll ki a koszlott nyírségi kocsmából merevrészegségében, akinek az ajtó üvege fölösleges, de leküzdhető akadály a hazatámolygáskor, és akinek vénlányságba savanyodott nővére az ukrán ara ideplántálásával akar józanabb életet biztosítani, reménykedve saját nyugalmában is. A jövendő sógornő ezért karmolássza olyan gondosan a Jelizavétának szóló forró vallomásokat, és amikor a fiatalok végre találkoznak a kietlen buszpályaudvaron, még nem is érik olyan nagyon a botrány. Jóska MAGYAR FÉRFI, AKI ÁTVISZI HITVESÉT AZ ÍGÉRET FÖLDJÉRE, tehát álomherceg, egy megtestesült Ken, Barbie-fiú az elnyűtt, kilátástalan sorsú ukrán barátnők szemében. Az esküvő még fényes, aztán folyamatosan feslik fölfele a tündérmese szivárványa. Az asszonyka tördeli a nyelvet, próbál beilleszkedni az ukránnál szinte semmivel sem jobb, porbafúlt nyírségi parasztvilágba, gyereket szül, robotol. De Óperencia csak nem akaródzik kitárulkozni előtte. Brutálisan végigdolgoztatott terhessége után kislánya születése sem old meg semmit. A gyerek nő, immár az ő csodálkozó szeme előtt is megalázódik anyja nap mint nap, annyira, hogy már a fonnyadt sógorasszony is segíti a szökésüket a tajtrészeg férjtől. De hiába menekülnének át a most már vágyott Ukrajnába, a kislánynak nincs paszportja. Vissza a csalódottságba, futás a beszámíthatatlanná váló Jóska elől, feketemunka és állati lét egy másik tanyán. Aztán már Pest, az Erzsébet-híd, háttérben a Gellérthegy - e vonatkozásban giccsgyanús - panorámája, amely fölé egyszer csak fellibben anya és lánya. Ányecska macija a vízbe esik, de repülésük, a szabadság eme elnyűhetetlen szimbóluma ettől még nem törik meg. Együtt vannak, és mindent kibírnak. Gothár Péter ebben a Duna Televízió által segített tévéfilmben ötvözi a Részleg húsbamaróan rideg kegyetlenségét a Haggyállógva Vászka humorával. Ám ez a sárgás-szürke kockákon feltűnő, lét alatti világ át van itatva Menzel, Forman és a többi nagy cseh rendező felszín alá sugárzó megértésével, amit megengedőbb és szemlélődőbb mentalitás jellemez, mint a szentpétervári mesét. Gothár láttatja a fájón röhögtető mögött az emberit, a megértésre méltót, azt, hogy a röghöz kötött szegénység kiszolgáltatottá tesz, és szétmállaszt minden jót. Itt már nem csak az a gond - Nagy Lászlóval szólva -, hogy ki viszi majd át a szerelmet foga közt a túlsó partra, hanem az, hogy van-e odaát, és az jobb-e ?! A színészek lúdbőröztetően hitelesek, és végiggürizik inuk szakadtáig a filmet. Fizikailag és lelkileg olyat alakítanak, ami hihetetlen. Különösen Börcsök Enikő - súlyos betegségéből épp hogy felépült -, saját testi épségét kockáztatva veti bele magát Jelizavéta nem is evilágról való figurájának megformálásba. Csupaszem csodálkozás és rebbenő öröm a "Magyarba" való költözés hírére, bele akar szeretni az ő Jóskájába, meg akar felelni a konok paraszti környezetnek, tördelve tanulja a nehéz magyar nyelvet. Terhesen is hajtják, mint a barmot, több méteres galambdúc közeléből zuhan le, menekül árkon-bokron át, és pajtákban bújkálva, aztán gyámügyi jégcsapok előtt érvelve, kiszolgáltatottan is annyira ember marad! Szakadozott beszéde helyett arca minden négyzetcentimétere játszik és él, nem csoda, hogy ő lett a legjobb színésznő a Filmszemlén. Méltó társai ebben a világtól elrugaszkodott tanyán való vergődésben Kocsis Gergely, a menzeli bumfordi alkoholistából totál brutálisba hülyülő, féltékeny férj, és Nagy Mari, Gothár kedvenc színésznője (Részleg) mint vaksi, aszott sógornő. A fiatal srác csak Juci lova iránt érez valami szeretetfélét, az ukrán szépség csak suta pótlék számára, aki fel sem ér a paci színvonalára. Felejthetetlen és tömören jellemző a nászéjszaka jelenete. Jelizavéta előveszi hosszú és kemény kuporgatással megszerzett szexi álomszerelését: a marabutollas, átlátszó piros hálóinget. Hiszen luxuséletét már csak ilyenben képzeli el, mintegy koronájaként csodás sorsának. Jóska viszont értetlenségből, prűdségből izzított vadsággal szaggatja ronggyá a mondén pendelyt. Itt erre nincs szükség, itt igavonásra, nem habos-babos évődésre lesz ezentúl szükség. Nagy Mari fekete varjúként, vaksi dioptriájú szemüveggel eleinte élvezi, hogy van, akit gályáztatnak helyette, akivel ordibálhat ő is, akit földbe döngölhet, amikor kedve tartja. Rázúdítja élete nyomorát, fojtottságát, de benne is megmarad valami pislákoló humánum: az elviselhetetlen dúvad elől már segít menekülni anyának és lányának. Minden szereplő áldozat, de csak a két legártatlanabb röppenhet el más dimenziókba. Chagall Vityebszkjének sötéten kavargó kilátástalansága és az ezen felülemelkedő könnyedség jellemzi ezt a fanyarul szép munkát. Berger József és Kardos István a Duna Televízió képviseletében jó helyre adták producerként a pénzt. Remélhetőleg vetíti is majd a tévé ezt a művet, mert félő, hogy ebben a mai hiúság vásárában ez a darab elsikkadna a nézők elől a mozidzsungelben.
Börcsök Enikő 114 Kbyte
Szódásüveggel: Kocsis Gergely 116 Kbyte