Filmkultúra: Gondolatok: A modern reklám

PESTER LLOYD Morgenblatt 1927 február 12

39 KByte
Erről a témáról tartott előadást tegnap este Artur S i n g e r publicista szépszámú hallgatóság előtt.

Rövid reklámtörténeti visszatekintés után az előadó megállapította, hogy bár a 'reklám' a latin 'reclamare' (ismételten kihirdet) szóra vezethető vissza, mégis a francia 'la reclame'- ból (csalisíp) került nyelvünkbe. Ugyanakkor a franciában meglévő "la reclame" szónak ez a jelentése hamarosan kikopott a használatból olyannyira, hogy a mai nyelv a 'publicité'-t használja helyette.

Az előadó leszögezte, hogy kizárólag a m o d e r n r e k l á m m a l foglalkozik, amelynek válfajai az újság-, illetve a kültéri reklámok.

Az első újsághirdetés 1648-ban jelent meg egy helyi újságban, az első művészinek tekinthető plakátot pedig egy párizsi festő alkotta.

Az előadó statisztikai adatokkal világította meg e kétfajta reklám viszonyát, és bebizonyította, hogy a kültéri reklám egyedül soha nem elég hatásos, mindig csak kísérőeszközként szabadna számításba venni.

Az Amerikai Egyesült Államokban az 1925-ös évre vonatkozó statisztikai adatok szerint a reklámra fordított összkiadás 1289 millió dollár volt.

Ebből 847 millió esett az újsághirdetésekre, 12 millió a plakátokra, 11 millió a mozgó utcai hirdetésekre, 16 a színház- és filmreklámra, 30 a többi nyomtatott hirdetményre, valamint 34 millió a fény- és egyéb hirdetésekre.

Az ú j s á g h i r d e t é s e k első korszaka a 19. század végéig tartott, és a szuperlatívuszok, a túlzások, sőt a tudatos ámítások kora is volt egyben. Egy statisztikai megállapítás szerint 1860-ban a reklámok 70%-a tartalmazott szuperlatívuszokat, majd 1900-ra ez a szám 25 %-ra csökkent. Érdekes tény, hogy ez a tendencia Amerikából érkezett, ahol kiadták a "Truth in Advertising" jelszavát. Barnum, a legnagyobb reklámhős volt az első, aki kimondta, hogy bár az emberek becsalogatására minden eszközt fel kell használni, s mihelyt bent vannak, a legjobbat kell nyújtani nekik, annál jobbat, minél hangosabb reklámot csaptunk előzőleg.

A nagy W a n a m a k e r áruház az elmúlt években 1 5 0 0 0 d o l l á r é r t é k ű r e k l á m o t jelentetett meg csak azért, hogy felszólítsa a vásárlókat, vigyenek vissza egy bizonyos fajta inggallért, amely nem felelt meg a reklámozott minőségnek.

Miközben Amerika az illusztrált reklámot részesítette előnyben, az európai kontinens, N é m e t o r s z á g példáját követve inkább olyan hirdetéseket használ, amelyek árakat tartalmaznak.

A r e k l á m a n y a g i i g é n y e tekintetében az előadó érdekes statisztikai adalékok segítségével bemutatta, hogy a kiskereskedők 2-3 százalékot, a nagykereskedők, elsősorban a nagyáruházak 3-4 százalékot képesek a forgalmukból a hirdetésekre költeni.

Ennél magasabbra menni nem okos dolog, csak a gyógyeszközgyártók képesek felmenni 66 százalékig, P e a c h a n, a nagy gyógyszergyár ezt megengedheti magának.

A reklámozás megszakításának veszélyességét bizonyítja, hogy amikor a P e a r s szappangyár fél évig leállította az újsághirdetéseit, a f o r g a l o m 35 s z á z a l é k o s v i s s z a e s é s é t könyvelhette el.

Ahogy az utóbbi időkben az európai és az amerikai kutatóhelyeken végzett kísérletek igazolják, az elhelyezés kérdése messze nem olyan jelentős, mint amennyire ezt - főleg nálunk - sokan hiszik, tudniillik a szöveges hirdetéseknek csak 49 %-át jegyzik meg az emberek.

Érdekes a kisalakú és nagyalakú hirdetések hatásának összehasonlítása. A 121/12 formátumú hirdetést 53 %-ban, míg az egész oldalast csak 33 %-ban jegyzi meg a közönség.

Az előadó leszögezte, hogy a manapság szociális hatalommal bíró reklámnak n e m á r f e l h a j t ó, h a n e m á r c s ö k k e n t ő, á r k i e g y e n l í t ő hatása van.

Előadása második részében az előadó a kültéri reklám válfajaival foglalkozott, példákkal illusztrálta a jó és a rossz p l a k á t fogalmát, a k i r a k a t i r e k l á m és a vetítés fontosságát, valamint kiemelte a reklámfilmek és a fényreklámok egyre növekvő befolyását.

A nagyszámú közönség élénk tapssal honorálta az előadó érdekes fejtegetéseit.

PESTER LLOYD Morgenblatt 1927 február 12

A gótbetűs, német nyelvű napilap oldalain a "tükör" alsó, felső szegélyén és a vágott szélnél körben magyar, félig magyar és német nyelvű reklámok futnak.
Ezekből közlünk néhányat ízelítőül :-))

A Pester Lloyd büszkén ajánlja olvasóinak hirdetéseit, melyek száma több ezerre rúgott. Hirdette itt gumijait a Goodyear, Rába-autóbuszait és teherautóit a "magyar waggon- és gépgyár Győr", 80 000 érdeklődőt vonzó, "mesés sikert elérő második Corvin-vásárát" a Corvin áruház stb. Lehetett "a Várban egyemeletes, magányos főúri palotát" bérelni, "üzemen kívül álló öt mozdonyt", "hat-hét szobás, modern építkezésű lakást", vagy "Szent István csokoládét" venni, melynek minősége tudvalévőleg "vetekszik, bármely svájci csokoládé minőségével". Az olvasó időben felkészülhetett a márciusi Lipcsei vásárra, mint "Európa legolcsóbb bevásárló helyére, ahol a gombostűtől a teherautóig minden kapható".

Mindemellett rendszeresen hirdették a színházi (pl. Molnár Ferenc: Játék a kastélyban) és filmbemutatókat (pl. Metropolis).

Nézzük a Metropolis "reklámkampányát":

A bemutató előtt 1-2 héttel már így reklámozták a filmet:
"A METROPOLIS jegyei elővételi díj nélkül mától fogva kaphatók az Ufa-Filmszínház Uránia, és az Omnia pénztáránál".

Amiből kiviláglik, hogy kezdetben még felárat fizettettek az emberekkel, ha tolakodás nélkül, biztosan be akartak kerülni a mesék birodalmába.

Közvetlenül a bemutató előtt azt is megtudhattuk, hogy "Prológust mond az Ufá-ban Pécsi Blanka, az Omniá-ban Berky Lili."

Február 17-én, a bemutató napján minden egyéb kiemelés nélkül már csak a napi műsorban szerepelt a film: "METROPOLIS premier, a két rész egyben." Berky Liliről itt már nem esik szó, helyette az Omniában prológust mond "Környey Paula, a Nemzeti Színház tagja".

Ugyanebben a számban a filmhirdetésben átveszi helyét "Conrad Veidt Pirandello-filmje, az Élő álarc a Radius-ban és a Corvin-ban".

A reklám válfajának tekinthető moziműsort rendszeresen közölte az újság - németül, de magyarul is megadva filmcímet. Az 1927 február 16-i szám tanúsága szerint azon a héten 16 moziban 32 filmet vetítettek napi 3-4, hétvégén 4-5 előadásban, például:

CAPITOL - a Keleti Pályaudvar mellett: A legszebb éjszaka, Cirkuszbestiák

CORSO - IV. ker. Váczi ucca : A bánatos ország, A fekete tájfun

CORVIN - A legszebb éjszaka, Utazás Délolaszországban, Személyesen fellép Sólyom Janka

ELIT-MOZGÓ - a Vígszínház mellett: Feküdj le, kicsikém, Megöltem az anyósom

RÁDIUS FILMSZÍNHÁZ- Nagymező ucca 22-24: Cirkuszbestiák, Aladdin csodalámpája, Oroszlánrész, A világ legszebb kutyafajtái

ROYAL APOLLO - Ben Hur prolongálva, két rész egyben. Kísér a Palestina kórus, a zongoránál Weigert Aladár.
Fordította Németh Ágnes

61 KByte

25 KByte

39 KByte	Erről a témáról tartott előadást tegnap este Artur S i n g e r publicista szépszámú hallgatóság előtt. Rövid reklámtörténeti visszatekintés után az előadó megállapította, hogy bár a 'reklám' a latin 'reclamare' (ismételten kihirdet) szóra vezethető vissza, mégis a francia 'la reclame'- ból (csalisíp) került nyelvünkbe. Ugyanakkor a franciában meglévő "la reclame" szónak ez a jelentése hamarosan kikopott a használatból olyannyira, hogy a mai nyelv a 'publicité'-t használja helyette. Az előadó leszögezte, hogy kizárólag a m o d e r n r e k l á m m a l foglalkozik, amelynek válfajai az újság-, illetve a kültéri reklámok. Az első újsághirdetés 1648-ban jelent meg egy helyi újságban, az első művészinek tekinthető plakátot pedig egy párizsi festő alkotta. Az előadó statisztikai adatokkal világította meg e kétfajta reklám viszonyát, és bebizonyította, hogy a kültéri reklám egyedül soha nem elég hatásos, mindig csak kísérőeszközként szabadna számításba venni. Az Amerikai Egyesült Államokban az 1925-ös évre vonatkozó statisztikai adatok szerint a reklámra fordított összkiadás 1289 millió dollár volt. Ebből 847 millió esett az újsághirdetésekre, 12 millió a plakátokra, 11 millió a mozgó utcai hirdetésekre, 16 a színház- és filmreklámra, 30 a többi nyomtatott hirdetményre, valamint 34 millió a fény- és egyéb hirdetésekre. Az ú j s á g h i r d e t é s e k első korszaka a 19. század végéig tartott, és a szuperlatívuszok, a túlzások, sőt a tudatos ámítások kora is volt egyben. Egy statisztikai megállapítás szerint 1860-ban a reklámok 70%-a tartalmazott szuperlatívuszokat, majd 1900-ra ez a szám 25 %-ra csökkent. Érdekes tény, hogy ez a tendencia Amerikából érkezett, ahol kiadták a "Truth in Advertising" jelszavát. Barnum, a legnagyobb reklámhős volt az első, aki kimondta, hogy bár az emberek becsalogatására minden eszközt fel kell használni, s mihelyt bent vannak, a legjobbat kell nyújtani nekik, annál jobbat, minél hangosabb reklámot csaptunk előzőleg. A nagy W a n a m a k e r áruház az elmúlt években 1 5 0 0 0 d o l l á r é r t é k ű r e k l á m o t jelentetett meg csak azért, hogy felszólítsa a vásárlókat, vigyenek vissza egy bizonyos fajta inggallért, amely nem felelt meg a reklámozott minőségnek. Miközben Amerika az illusztrált reklámot részesítette előnyben, az európai kontinens, N é m e t o r s z á g példáját követve inkább olyan hirdetéseket használ, amelyek árakat tartalmaznak. A r e k l á m a n y a g i i g é n y e tekintetében az előadó érdekes statisztikai adalékok segítségével bemutatta, hogy a kiskereskedők 2-3 százalékot, a nagykereskedők, elsősorban a nagyáruházak 3-4 százalékot képesek a forgalmukból a hirdetésekre költeni. Ennél magasabbra menni nem okos dolog, csak a gyógyeszközgyártók képesek felmenni 66 százalékig, P e a c h a n, a nagy gyógyszergyár ezt megengedheti magának. A reklámozás megszakításának veszélyességét bizonyítja, hogy amikor a P e a r s szappangyár fél évig leállította az újsághirdetéseit, a f o r g a l o m 35 s z á z a l é k o s v i s s z a e s é s é t könyvelhette el. Ahogy az utóbbi időkben az európai és az amerikai kutatóhelyeken végzett kísérletek igazolják, az elhelyezés kérdése messze nem olyan jelentős, mint amennyire ezt - főleg nálunk - sokan hiszik, tudniillik a szöveges hirdetéseknek csak 49 %-át jegyzik meg az emberek. Érdekes a kisalakú és nagyalakú hirdetések hatásának összehasonlítása. A 121/12 formátumú hirdetést 53 %-ban, míg az egész oldalast csak 33 %-ban jegyzi meg a közönség. Az előadó leszögezte, hogy a manapság szociális hatalommal bíró reklámnak n e m á r f e l h a j t ó, h a n e m á r c s ö k k e n t ő, á r k i e g y e n l í t ő hatása van. Előadása második részében az előadó a kültéri reklám válfajaival foglalkozott, példákkal illusztrálta a jó és a rossz p l a k á t fogalmát, a k i r a k a t i r e k l á m és a vetítés fontosságát, valamint kiemelte a reklámfilmek és a fényreklámok egyre növekvő befolyását. A nagyszámú közönség élénk tapssal honorálta az előadó érdekes fejtegetéseit. PESTER LLOYD Morgenblatt 1927 február 12 A gótbetűs, német nyelvű napilap oldalain a "tükör" alsó, felső szegélyén és a vágott szélnél körben magyar, félig magyar és német nyelvű reklámok futnak. Ezekből közlünk néhányat ízelítőül :-)) A Pester Lloyd büszkén ajánlja olvasóinak hirdetéseit, melyek száma több ezerre rúgott. Hirdette itt gumijait a Goodyear, Rába-autóbuszait és teherautóit a "magyar waggon- és gépgyár Győr", 80 000 érdeklődőt vonzó, "mesés sikert elérő második Corvin-vásárát" a Corvin áruház stb. Lehetett "a Várban egyemeletes, magányos főúri palotát" bérelni, "üzemen kívül álló öt mozdonyt", "hat-hét szobás, modern építkezésű lakást", vagy "Szent István csokoládét" venni, melynek minősége tudvalévőleg "vetekszik, bármely svájci csokoládé minőségével". Az olvasó időben felkészülhetett a márciusi Lipcsei vásárra, mint "Európa legolcsóbb bevásárló helyére, ahol a gombostűtől a teherautóig minden kapható". Mindemellett rendszeresen hirdették a színházi (pl. Molnár Ferenc: Játék a kastélyban) és filmbemutatókat (pl. Metropolis). Nézzük a Metropolis "reklámkampányát": A bemutató előtt 1-2 héttel már így reklámozták a filmet: "A METROPOLIS jegyei elővételi díj nélkül mától fogva kaphatók az Ufa-Filmszínház Uránia, és az Omnia pénztáránál". Amiből kiviláglik, hogy kezdetben még felárat fizettettek az emberekkel, ha tolakodás nélkül, biztosan be akartak kerülni a mesék birodalmába. Közvetlenül a bemutató előtt azt is megtudhattuk, hogy "Prológust mond az Ufá-ban Pécsi Blanka, az Omniá-ban Berky Lili." Február 17-én, a bemutató napján minden egyéb kiemelés nélkül már csak a napi műsorban szerepelt a film: "METROPOLIS premier, a két rész egyben." Berky Liliről itt már nem esik szó, helyette az Omniában prológust mond "Környey Paula, a Nemzeti Színház tagja". Ugyanebben a számban a filmhirdetésben átveszi helyét "Conrad Veidt Pirandello-filmje, az Élő álarc a Radius-ban és a Corvin-ban". A reklám válfajának tekinthető moziműsort rendszeresen közölte az újság - németül, de magyarul is megadva filmcímet. Az 1927 február 16-i szám tanúsága szerint azon a héten 16 moziban 32 filmet vetítettek napi 3-4, hétvégén 4-5 előadásban, például: CAPITOL - a Keleti Pályaudvar mellett: A legszebb éjszaka, Cirkuszbestiák CORSO - IV. ker. Váczi ucca : A bánatos ország, A fekete tájfun CORVIN - A legszebb éjszaka, Utazás Délolaszországban, Személyesen fellép Sólyom Janka ELIT-MOZGÓ - a Vígszínház mellett: Feküdj le, kicsikém, Megöltem az anyósom RÁDIUS FILMSZÍNHÁZ- Nagymező ucca 22-24: Cirkuszbestiák, Aladdin csodalámpája, Oroszlánrész, A világ legszebb kutyafajtái ROYAL APOLLO - Ben Hur prolongálva, két rész egyben. Kísér a Palestina kórus, a zongoránál Weigert Aladár. Fordította Németh Ágnes
61 KByte
25 KByte