Tanner Gábor Képkockák a "világ végéről"

Portugál filmhét

A portugál filmet a világon szinte mindenütt Manoel de Oliveirával azonosítják. Tavaly rendezett alkotói retrospektívünkből kiderülhetett: nem érdemtelenül. Idén lehetőségünk nyílik jobban megismerni a kortárs, tehát a kilencvenes évek második felének portugál filmjét. Ez mindig kockázatos, ráadásul igen nehéz vállalkozás. Kockázatos, mert a filmek kiválogatásakor alig van fogódzónk. A portugál film gyakorlatilag még a spanyolországi fesztiválokon sincs jelen, így igen keveset lehet róla tudni, és mivel új alkotásokról van szó, nem lehet sem valós, sem mondvacsinált filmtörténeti érdemeket hangoztatni velük kapcsolatban. És nehéz, mert egyrészt aligha lehet más célunk, mint hogy a filmek révén is közelebb hozzuk Portugáliát, a portugál kultúrát a nézőhöz, tehát ebből a szempontból érdekes alkotásokat vetítsünk, másrészt a mozira szűkítve a kört bemutassuk azokat a filmeket, amelyeket szeret a portugál közönség, vagy amelyek a portugál filmkultúrában üde színfoltot képviselnek. Mindezek miatt lett műfajilag és tematikáját tekintve is pezsdítően eklektikus és terjedelmes, később Magyarországon forgalmazásra kerülő "vatták" nélkül is hét (!) játékfilmből álló az idei összeállításunk.

Az izolációhoz fűződő kétféle, igen ellentétes viszony, Portugália egykori sajátos területével a Cape Verde szigetekkel kapcsolatban jelenik meg a Napumoceno végrendelete és a Kicselezve a sorsot című filmekben. Ez a tíz vulkanikus szigetből álló csoport háromszáz mérföldre esik Afrika legnyugatibb pontjától és tökéletesen lakatlan volt, amíg a portugálok fel nem fedezték 1496-ban. Amikor a hódítók 1973-ban elhagyták a szigeteket, az ott élők egy része a lemaradástól, az elfelejtettségtől való félelmében velük tartott, akik maradtak, azok pedig szép csendben kihullottak az időből és mára annyira tartanak az ismeretlentől, hogy moccanni sem mernek. Ahogy a Kicselezve a sorsot főszereplője fogalmaz: a szigetlakók jobban félnek, mintsem hogy elmenjenek. Ugyanakkor Cape Verde izolált közösségében él az a kollektív hagyomány, melyből merítve a mágikus realizmus eszközeivel lehet elbeszélni történeteket: erre példa a García Marqez-i hagyományokat őrző Napumoceno végrendelete.

Történelemi események húzódnak meg a Napumoceno... hátterében, de a portugál történelem egy fontos, neuralgikus eseménysorozata (a gyarmatbirodalom megszűnése) adja az epikus hátteret a Portugál búcsúhoz is. Bár egyik munka sem romantikus történelmi film, mégis sok mindent megtudhatunk egy ismeretlen ország ismeretlen történelméből. Ráadásul ez utóbbi moziban az azonosulást könnyen lehetővé teszi, hogy a hétköznapi ember aspektusából látjuk az eseményeket.

Manoel de Oliveira mellett a legelismertebb portugál rendező Joăo Botleho, akinek filmjei a rendező erős irodalmi kötődéséről árulkodnak. Tavaly vetítettük a Beszélgetés végét, mely Fernando Pessoa és Sé Carneiro kapcsolatáról szólt, későbbi Tempos dificeis című filmje egy Dickens-regény szabad feldolgozása, az Itt, a Földön pedig az ember lelkivilágának dosztojevszkiji mélységű feltárása.

De egy keresztmetszetet adó válogatásból nem maradhattak ki azok a filmek sem, amelyek a legnagyobb nézőszámmal büszkélkedhetnek Portugáliában. A különböző országokban rendezett portugál filmheteknek éppúgy állandó résztvevője A horizont peremén című különleges pszichothriller, mint a Hajvágás. Az érett asszonyok varázsa pedig olyan sikert aratott, hogy nem egy külföldi országban megvásárolták kereskedelmi forgalmazásra is (éppen ezért ezt a társasági komédiát lehetett a legnehezebben megszerezni egy nem üzleti alapú filmhétre).

A most megrendezésre kerülő portugál filmhét mindenképpen hiánypótló kulturális vállalkozás, hiszen a legutóbbi budapesti portugál szemlén a legfrissebb film 1986-os volt és tavaly az Örökmozgó közönsége is két, a nyolcvanas évek közepén forgatott filmet láthatott (Kövesd a holdat; Az idegen). A Magyar Filmintézet régi vágya e filmhét megrendezése, amely most elsősorban a budapesti Portugál Nagykövetség, valamint az Instituto Camőes, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Magyar Mozgókép Közalapítvány támogatásának köszönhetően beteljesült. Reméljük, a közönség örömére is.

 

A sorozatban látható:

7, 14: A horizont peremén; 7, 15: Napumoceno végrendelete; 8, 13: Hajvágás; 8, 13: Érett asszonyok varázsa; 9, 15: Portugál búcsú; 9, 12: Itt, a Földön; 14, 15: Kicselezve a sorsot

rövidfilmek: 7, 15: Potyautas; 8, 15: Egy hang az éjszakában; 13, 15: Lakás kiadó

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap