Geréb Anna Kijevi választások

Ben Hopkins: Simon Magus, 1998
Ben Hopkins:
Simon Magus, 1998
27 KByte

XXIX. Nemzetközi Ifjúság Filmfesztivál

 

Egyetlen plakát sem virít, nem jelzi, hogy zajlik a XXIX. Nemzetközi Molodist (Ifjúság) Filmfesztivál az ukrán fővárosban. Igaz, a hét végén tartandó elnökválasztást sem jelzi egy etlen hirdetés sem. Csupán a jelenlegi Kucsma elnök úr mosolyog le néhány óriásplakátról.

Azt mondják, a kormány egy fillért sem adott a fesztiválra. A lerobbant "luxushajó" kabinjában meleg van (ez a szállodánk), a mozikban azonban nem fűtenek, egész nap rajtunk a kabát. A szervezők a vendégek etetését még kiszorítják valahogy, többcsatornás fordítókészülékre azonban már nem futja, így az angol nyelvű filmeket nem hallani, mert elnyomja a fennhangon recitált orosz, a más nyelvű filmeknél a kihangosított orosz mellett az angolt fülhallgatón duruzsolják, úgyhogy az el megy.

A kezdő rendezők mégis örömmel hozzák ide első filmjeiket.

Mint a FIPRESCI, azaz a filmkritikusok nemzetközi szövetsége zsűrijének tagja, az "első hosszú játékfilmek" sorozatát kellett végigülnöm. I rigyeltem is a "szabad" nézőket, akik a sokkal izgalmasabb főiskolás filmek, vizsgafilmek, dokumentumfilmek és első rövid játékfilmek közül válogathattak kedvükre. Különösen a hazai ukrán filmiskolások produkciói szereztek kellemes meglepetést: a korábbi évek nyomasztó komorsága, ijesztő "feketesége" után az idei filmek humorukkal rínak ki. Mindaz a szenny és kegyetlenség, amit eddig halálosan komolyan vettek, most viccbe fordul, paródiába vagy szatírába oltva jelenik meg. Oleg Gaenko gyűlöletellenes minietűdje, a négyperces Jövök (Idu), Jevgen Goriszlavec És reggel felébredtek (A zranku voni ne prokinulisz) című morbid abszurdja (10 perc), valamint Jevgen Szivokony népies szatírája, A mi Omelecsonk (Jak y nasogo Omelicska, 8 perc) voltak a legemlékezetesebbek. A legnagyobb szakmai sikert mégis az oro szok komoly művei aratták. Szergej Dvorcevoj A kenyér napja (Hlebnij gyeny) című alkotása kapta a n agyzsűri fődíját, a közönség tetszését pedig a rövidfilmek közül Anton Bicskov Kislányom című (Docsenyka), a bújkáló apját az államvédelemnek feladó bakfis trag ikus története nyerte el. Kira Muratova két nagyfilm között hozta össze első rövid játékfilmjét, a Levél Amerikába (Liszt do v Ameriki) című kifinomult stílusgyakorlatát a mai "fölösleges ember" életérzéséről. Mesterműve nem tartozik a kezdők súlycsoportjába, velük indítani ő t a versenyben — hiba volt.

Magyarország három kis etűddel is képviseltette magát, és mind a három fel is hívta magára a figyelmet, sokáig rajongva emlegették őket: Török Ferenc hangulatos életképe, a Tranzit, Groó Diana szépen rögzített lírai emlékképe, a Kazinczy utca, valamint Kenyeres Gábor első komoly opusza, a Záróra. A közönség megismerhette tanítómestereiket és mintaképeiket is a "magyar napon", amikor klasszikus vizsgafilmeket mutattak be Szabó Istvántól, Gaál Istvántól, Iványi Marcelltől, Fésős Andrástól, Pacskovszky Józseftől, Kárpáti Györgytől, Szaladják Istvántól és Böszörményi Zsuzsától. (Kapkodva, egyiket-másikat egymásbaöltve, tekercseket felcserélve vagy elhagyva vetítettek, és erre csak félig mentség, hogy az értékes filmrakomány az utolsó pillanatban, két órával a kezdés előtt érkezett meg.)

A mi zsűrink számára kötelezően nézendő "első hosszú játékfilmek" többségét — szinte mind krimi-vagy pornó-gyakorlat —, megtekintés után azon nal elfelejtettem. Ben Hopkins Simon Mágusára (Simon Magus), hála Enyedi Ildikónak, emlékszem: a nekünk már ismerős mese giccses történelmi képeskönyv-filmmé lényegült az angol rendező amúgy technikailag professzionális mintadarabjában.

A szlovén fiatalok értékzavarát tárja fel Janez Burger Üresjárat (V leru) című szuggesztív munkája — a hetvenes évek dokumentalista stílusában.

Roman Vavra A rozsban (Co chytnes v zite) című filmjének hétköznapiságukban groteszk, huncut történeteit elnézve arra gondol az ember, hogy a csehek bármikor, bármiből képesek haseki jeleneteket rögtönözni. (A három epizódos film utolsó két meséje különösen ellenállhatatlan.)

A "kis Menzel" után a svéd Lucas Moodysson Átkozott Amal (Fucking Amal) című alkotása is emberségével é s csodálatra méltó szakmai szí nvonalával vésődött emlékezetünkbe: egy Bergman-tanulmány — gyerekekkel. A kamerák előtt hihetetlenül természetesen, otthonosan mozgó iskolás lánykák első szerelmi fellángolása egymás iránt, minden kellemetlen naturaliz mus és rossz mellékíz nélkül. A még kialakulatlan, bizonytalan szenvedély próbajátéka. Volt is vita belőle a zsűri tanácskozásán: Ukrajnában "nem politikus dolog" leszbikusok szerelmi rajongását díjazni. Nem is azt díjaztuk. A szabad emberpalánták tiszta, spontán érzelmeinek lélektanilag pontos, humorral és érzékenységgel megragadott történetét honoráltuk.

A rendezők a fesztivál záróakkordjának szánták Szokurov sokat vitatott, Berlinben a legjobb forgatókönyv díjával jutalmazott orosz-német kompozícióját, a Molochot. Szerencsére, az utolsó percben meggondolták magukat: az elnökválasztás napján a nagy diktátorról vetíteni filmet — a helyi viszonyok között valóban kínos lehetett volna. No meg a film önmagában sem mentes némi pikantériától. Az átlírizált, csodál atosan stilizált, fagyosan azúrkék álomvilág főfigurái maga Adolf Hitler és neje, Eva Braun, utolsó napjaikban, összezárva néhány hűséges alattvalójukkal. A rendező Hitler "megmagyarázhatatlan karizmáját" próbálja megfejteni "szonátájában", amely azonban igencsak fárasztóvá válik a kétórás film végére, a betegesen ömlő közhelyzuhataggal egyetemben.

A valaha izmos ukrán filmművészetből mára nem sok maradt. Az állami Dovzsenko Filmstúdiónak mindössze egyetlen egy nagyfilmet sikerült kiizzadnia 1999-ben. Az élő klasszikus, Paradzsanov operatőre és a Fekete tollú fehér madár csodálatos rendezője, Jurij Iljenko családi vállalkozásban hozta tető alá Ave Maria című torzszülöttjét. Nejének, Ljudmila Jefimenko színésznőnek támadt kedve megrendezni saját forgatókönyvét, és maga is szenvelgi végig az egészet. Az operatőr természetesen a hírneves férj, bár úgy tetszik, a közel egy évtizedes tétlenségben tökéletesen elfelejtette a szakmát. Remegő kézzel rögzített sematikus művilág szokványképeit gyártotta le, unalmas kényszer érzelmekkel.

Nem is tudom, mi lesz a vége ennek. Állandó, bőséges filmgyakorlatok nélkül hogyan is születhetnének remekművek?

Közben Kucsma elnök újból elnök lett...

Roman Vavra: A rozsban, 1999
Roman Vavra:
A rozsban, 1999
43 KByte
Oleg Gaenko: Jövök, 1999
Oleg Gaenko:
Jövök, 1999
46 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap