A MozgóképTár 5. CD-ROM legnagyobb előnye, hogy CD-ROM. Eddig mindig az jelentette a legnagyobb problémát, hogy a hagyományos nyomtatott formájú könyvekben igen nehéz és lassú a keresés, és hogy a filmes szakkifejezések nehezen érthetők képek és illusztrációk nélkül, vagyis a kronológiai vagy betűrendben nyomtatott adattár ha nem is egyenesen használhatatlannak, de gyakran igen nehézkesnek bizonyul.
Egy könyv soha nem lehet olyan sokoldalú, mint egy CD-ROM: például a Játékfilmek 1931-1998 (Magyar Filmintézet, 1999), és a Magyar rendezők könyve (Magyar Filmintézet - Magyar Filmunió, 1999) című kötetek hasznos forrásnak bizonyulnak, de az első csak a filmek, a második pedig csak a rendezők adataival szolgál. A nyomtatott formának mindig valamilyen tematika köré kell szerveződnie.

A CD-ROM olvasásakor azonban maga a felhasználó határozhatja meg a tematikát. Itt a szerkesztő "éppen csak" annyit tesz meg, hogy a lehető legtöbb féle információt készíti elő és kínálja fel a CD-n. A szerkesztést a mindenkori olvasó végzi azzal, hogy kedve szerint klikkel az éppen őt érdeklő szóra, fogalomra.
Nyomon követhetjük egy alkotó életművét éppúgy, mint valamelyik műfaj filmjeit, sőt filmelméleti fogalmakat is tanulmányozhatunk (képes és szöveges illusztráció segítségével). Az adatbázis nem csak az egyszerű érdeklődőnek nyújt segítséget, hanem fontos forrás egy filmtörténeti vagy filmelméleti előadás megtartásához, esetleg a filmművészet iskolai oktatásához is.
Ráadásul a MozgóképTár 5. nemcsak tényjellegű adatokkal szolgál, hanem kritikákat, tanulmányokat is találunk ezen a CD-ROM-on, és nem kevésbé hasznosak a filmrészletek mellett közölt lényegre törő és alapos magyarázatok sem.
A tanulmányok között éppúgy fellelhetők a legnevesebb magyar filmelméleti szakemberek (Bikácsy Gergelytől Kovács András Bálinton át Réz Andrásig) írásai, mint eredeti források, elolvashatjuk például egy-egy rendező saját írását filmjéről (Huszárik Zoltánét vagy Bódy Gáborét). A fontosabb magyar filmes szaklapokból, például a Filmvilágból, a Metropolisból, a Filmkultúrából egyaránt olvashatók írások, de előfordulnak a Népszabadságból átvett filmkritikák is. (A szaklapokat egyébként a CD-ROM külön fejezetben is felsorolja és több szempontot kínálva teszi kereshetővé.)

Mindezen adatok összegyűjtése eddig hosszadalmas munkát követelt, jelentős könyvtári gyűjteményt igényelt, de az egyes filmkritikák ilyen rendszerezett összegyűjtése a mégoly megszállott szakember számára is gondot okozott.

A CD-ROM nagy előnye tehát, hogy könnyen, gyorsan és sokféle szempont alapján kereshetünk benne. Ez pedig abból a "műfaji" adottságából fakad, hogy egyszerre alkalmas többféle információ tárolására.
Egy CD-ROM-on egyaránt tartalmazhat szöveget, (akár mozgó) képet és hangot. Ez pedig a filmművészet (és kutatója) számára egyedülálló lehetőséget jelent. A filmes szakkifejezéseket tartalmazó szószedet például az egyes kifejezésekhez tartozó filmrészletek illusztrációjával lesz teljes, s így nagyban segíti a sajátosan vizuális kifejezőeszközök (pl.: kameraállás, kameramozgás, színszűrők használata, vágás-típusok, a filmszínészi játék sajátosságai, a díszlet, a jelmezek szerepe a filmben) megértését.

A MozgóképTár 5. nyelvezete azonban feltételez némi jártasságot a filmművészet fogalmaiban, nem teljesen alapszintről indul. Ugyanis a "mozgóképek közelről" elnevezésű szószedet, mely a definíciókat tartalmazza, csak a bonyolultabb, kevéssé ismert kifejezéseket magyarázza. Az olyan szakkifejezéseket, mint például a "totál", "blende", "svenk", "daruzás", "kocsizás", "kép- és hangszekvencia" eleve ismertnek veszi - nem fűz hozzájuk magyarázatot -, míg például az "ansnitt" kifejezést külön értelmezi.
Bár ezek a kifejezések valóban ismertek lehetnek a film iránt érdeklődők számára, magyarázatukra mégis szükség volna, mivel a filmelmélet nem annyira régi, tehát nem annyira kidolgozott tudomány, mint például az irodalomelmélet, s még alapfogalmai sincsenek kőbe vésve. Tehát aránylag kevés olyan filmesztétikai fogalmat találunk - akár montázsról, akár képkivágásról legyen szó -, mely alatt minden szerző minden szakkönyvben ugyanazt érti.
Szükséges lenne a legismertebb szakkifejezések magyarázata is, hogy az olvasó pontosan tudja, hogy a szerző (szerkesztő) ezúttal mit ért az adott fogalmon. A MozgóképTár 5. például nem fejti ki, mit jelent a szerkesztő számára a "képszekvencia" kifejezés, amely fogalomra különféle szakirodalmakban számtalan, eltérő értelmezést találunk.
A definíciók szerkesztése kicsit következetlen is, mert amíg például az "objektív" és a "szubjektív kameraállás" megkülönböztetéséhez találunk magyarázatot, az "aláfestő zene", a "betétzene" és a "felhasznált zene" közti különbségre nem, találunk ugyan példákat rájuk, de ezek sem könnyítik meg a különbségtételt. A kategorizálás nem is teljesen érthető, hiszen egy aláfestő zene bármikor lehet egyben felhasznált zene is, és fordítva.
A kategorizálás más kérdésekben is problémát jelent. Például a "cselekmény nélküli filmek" két kategóriáját különbözteti meg a szerkesztő: "asszociációs filmlírára" és "logikai kísérleti filmre" osztja. Ugyanakkor mindkettőnél ugyanazt a definíciót olvashatjuk, példákat pedig nem találunk.
A "látvány" elnevezésű kategóriában indokolt és hasznos olyan rovatok szerepeltetése, mint a "díszlet", ám az már kevésbé érthető miért kerülnek az "évszak" címszó alá olyan filmrészletek, melyek belsőkben játszódnak, vagyis a példának felhozott képeken nem érzékelhető az időjárás (pl.: A "nyár" kategóriában a Jutalomutazás című film egyik jelenetét láthatjuk, melyben a szereplők egy irodában beszélgetnek - bár igaz, hogy egyébként a film nyáron játszódik.)
Szintén zavaros kissé a "kellékek" címszó alatti "tárgyak" felosztása, mely az "előtérbe kerülő" tárgyakra kívánja irányítani a figyelmet. Filmelméleti szempontból ez a megközelítés azért zavaró, mert a "tárgyak előtérben" nem egy használatban lévő filmesztétikai fogalom, ezzel szemben az ’előteres kép’ kifejezés igen. Vagyis a filmelmélet nem annak alapján vizsgálja az előteres képeket, hogy milyen tárgyat helyez az operatőr a kép első síkjába (mint azt a CD-ROM teszi), hanem ezt a kameraállást mint kiemelésre alkalmas kifejezési módot kezeli az operatőri eszközök (és nem a "kellékek") között.
(Hasonlóan kérdéses, hogy vajon lényeges-e a színészeket magasságuk, testalkatuk, sőt hajszínük alapján kategorizálni, és vajon mire használható az, ha pl. Klaus Maria Brandauer alakítására a Mephistóban annak alapján találunk rá, hogy a színész ott éppen kopasz?)
Az is előfordul, hogy a részletezésben nem egészen következetes a szerkesztés: például az epizódfilmeknél nem derül ki
egyértelműen, hogy melyik epizódot ki rendezte a felsoroltak közül. (Például a Váratlan halál, vagy a Szeressük egymást, gyerekek több, önálló kisfilmből összeállított játékfilmek, melyek rendezőinek nevét felsorolják ugyan, de sem róluk, sem a szereplőkről nem derül ki egyértelműen, hogy melyik epizódban vettek részt.)

A fiatal alkotókról és filmjeikről természetesen sokkal kevesebb információt találunk a CD-n. Az elsőfilmes rendezőkről nem találunk sem életrajzot, sem fotót. Ez a CD-ROM talán legnagyobb hiányossága, hiszen az itt találhatónál többet lehet tudni ezekről az alkotókról. (Nagy részük fel sem került a CD-ROM-ra, mert annak lezárásáig csak kisjátékfilmeket készítettek, mint például Antal Nimród, Mispál Attila, vagy Mundruczó Kornél; ugyanakkor Dyga Zsomborról, Bollók Csabáról vagy Igor és Ivan Buharovról se tudunk meg a nevénél sokkal többet.). Így a MozgóképTár 5. ezen része ítéltetett a leggyorsabb elavulásra, mert öt éven belül ez a fiatal generáció fogja leginkább érdekelni a magyar filmmel foglalkozókat, hiszen naponta találkozhatnak majd alkotásaikkal, ám erről a CD-ROM-ról nem fognak sokat megtudni pályájuk kezdetéről.
Aránytalanságok azonban nem csak a fiatalokkal szemben az idősebb alkotók javára fordulnak elő, hanem azonos súlyú dolgokkal kapcsolatban is: például a MozgóképTár 5. a filmgyártók között megfelelő terjedelemben számol be a Balázs Béla Stúdió (BBS) történetéről vagy a Magyar Független Film- és Videó Szövetségről (MAFSZ). Ugyanakkor szinte nem is említi a közel 30 éves múltra visszatekintő Kőbányai Nonprofessional Filmstúdiót (KNF), holott ott ugyanolyan fontos alkotók kezdték pályafutásukat. A BBS-ben Bódy Gábor és Tarr Béla, a KNF-ben Szomjas György és Szőke András. (Az említettek életrajzában ugyan olvashatunk a stúdióról, arról azonban nem készült cégtörténeti leírás. Ezt az intézményt egyébként Szomjas György és Szőke András életrajza Kőbányai Amatőrfilm Stúdió-ként említi, Ács Miklós életrajzában Kőbányai Nonprofessional Filmstúdióként került - ezúttal helyesen -, míg, a szószedetben Kőbányai Filmstúdióként találjuk meg.)

További - részben tartalmi probléma még -, hogy az idősebb alkotókról feltűnően régi portréfotókat találunk az életrajzuk mellett. Nem feltétlenül szükséges, hogy időszerű fényképeket lássanak a felhasználók a rendezőkről, mégis kívánatos lenne, hogy legalább felismerhetővé tegyék ezek a képek számukra a művészt.
Mivel a MozgóképTár 5. CD-ROM-on szereplő személyek kevés kivételtől eltekintve jelenleg is élnek és alkotnak, a velük készült TV-interjúkkal, róluk szóló cikkekkel gyakran találkozhatunk mindennapjaink során. Szinte minden művészről kialakul a köztudatban egy-egy kép, egy-egy tipikus megjelenési forma, melyet mindenki felismer (gondoljunk például Ady Endre, vagy Faludy György bennünk élő képére), fontos lenne, hogy az a filmes alkotókat is azonosítani tudjuk. Ahogy például Illés Györgyről vagy Szász Jánosról olyan képet találunk a CD-ROM-on, amilyennek mindenki ismeri őket, Kern Andrásról, Udvaros Dorottyáról vagy Szabó Istvánról és Jancsó Miklósról olyan képeket láthatunk, melyek azonosítása még az őket jól ismerőknek is nehézséget okoz.

A MozgóképTár 5. CD-ROM egyébként egy sorozat része, melynek első és harmadik darabja tartalmazza a magyar filmtörténet korábbi játékfilmjeit: MozgóképTár 1. - Játékfilmek a kezdetekről 1944-ig és MozgóképTár 3. - Játékfilmek 1945-től 1962-ig. Az előbbi már megjelent, az utóbbi még kiadásra vár. (A sorozat többi része a magyar dokumentumfilmeket dolgozza fel.)

Ám természetesen a MozgóképTár 5. önállóan is megállja a helyét. Persze senki sem meri állítani, hogy tökéletes, de egyedülállóan jól használható filmes adatbázis. Kellemes szórakozás, tanulságos időtöltés, ugyanakkor könnyen és gyorsan kezelhető, biztos forrása a magyar filmtörténetnek, a filmes szakkifejezéseknek, a filmesztétikának. Vagyis minden szempontból felhasználóbarát.

A CD-ROM képfelületei megtalálhatók a Képtár rovatban: http://www.filmkultura.hu/regi/2000/gallery/cd.hu.html