Tanner Gábor Amores Difíciles
García Márquez-adaptációk


52 KByte

A filmhez fűződő viszonyáról García Márquez egyszer azt mondta: olyan, mint egy rossz házasság, vagyis nem tudok élni sem vele, sem nélküle. Az irodalomba berobbanó Száz év magány megfilmesítési jogát nem adta el, holott korábban jónéhány történetet írt kizárólag filmre. Egyik interjújában így nyilatkozott: "Amikor a filmnek dolgoztam, úgy láttam, hogy a kép elsődlegessége az egyéb, elbeszélő jellegű elemekkel szemben előny, de korlát is. Ez a felfedezés elkápráztatott, mert így értettem meg, hogy a regény lehetőségei végtelenek". 1986-ban mégis az Új Latin-Amerikai Filmalapítvány egyik alapítója, melynek legfőbb feladata, hogy kimozdítsa az elszigeteltségből a különböző latin-amerikai országok filmgyártását, elsősorban koprodukciók készítésével. És az ellentétek sora még folytatható lenne. Tény, hogy előbb írt forgatókönyvet, mint regényt: 1963-ben Carlos Fuentesszel az El gallo de orot, majd egy évvel később Arturo Ripstein mexikói rendező számára a Tiempo de morirt. (A történet, mely némileg az Egy előre bejelentett gyilkosságra emlékeztet, filmes eszközökkel annyira jól megjeleníthetőnek bizonyult, hogy 1985-ben elkészítették a remake-jét is.)

Hogy nem volt hiábavaló a küszködés a filmalapítvánnyal, azt bizonyítja az a hat filmből álló egység is, melyet most az Örökmozgó műsorára tűz. Mindegyik film gyártói közt ott volt a spanyol televízió, és mindegyiket a X. Havannai Filmfesztiválon mutatták be 1988-ban az Amerika felfedezésének 500. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat egyik első akkordjaként. Ezekkel a filmekkel nemcsak az alapítvány egyik legfontosabb célkitűzését teljesítette be García Márquez, de a spanyol-latin együttműködés tető alá hozása révén egy régi mániáját is láthatta valóra válni. 1990-ben az El Paísnak a következőket mondta: "Szorongással tölt el a gondolat, hogy Spanyolország európaivá válik. Olyan ez, mintha az ember édesanyja elmenne otthonról éjszakára. A civakodás Spanyolország és Latin-Amerika között nem újkeletű és nem is lesz vége soha. Olyan ez, mint minden családi perpatvar."

"Azt hiszem, Gabrielnek igaza van abban, hogy az írásmódja megtévesztő, hiszen az emberek azt hiszik, hogy nagyon filmszerű, de ez nincs így. Igaz persze, hogy olykor rendkívül vizuális a világa, de ez a vizualitás irodalmi jellegű" - nyilatkozta Márquez barátja, a brazil rendező, Ruy Guerra, aki ebből az összeállításból a Szép galambászlány meséjét jegyzi. A filmkritikusok sokat aggályoskodnak a filmre vitt García Márquezek láttán. Ebből a szempontból Csoda Rómában abszolút kivételnek tekinthető, melyet egyöntetű kritikai elismerés fogadott. Hogy a kukacoskodó kritikusoknak van-e igazuk, vagy azoknak a rendezőknek, akiket újra és újra megbabonáz Márquez világa, és törhetetlen lelkesedéssel nekiveselkednek a megfilmesítéseknek, most Kolumbia Nagykövetségének jóvoltából Önök is megítélhetik.


57 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap