Kiss Aurél Lifka Sándor szellemi utódai
Kiss Aurél beszélgetése szabadkai független filmes kollégáival

 

Az Örökmozgó 1999. november 3-án mutatott be először válogatást a Jugoszláv Olcsó Filmek Fesztiváljából (JFJF). A vetítésen vendégünk volt két fiatal szabadkai független filmes, Sztipan Milodanovity fesztiválgazda és Damir Schmidt képregény rajzoló.

Mi a története ennek a fesztiválnak?

Damir Schmidt: A Jugoszláv Olcsó Filmek Első Fesztiváljára 1998 augusztusában került sor. Az ötnapos programban bemutatták a teljes hazai független filmtermést, a közönség több mint száz munkát láthatott. Akkor a fesztiválzsűri még csak fatulipánokat osztogatott a legjobbaknak. Idén már Fa Ed (Ed Wood) díjakat lehetett átvenni, amely formáját tekintve a filmes csapó és a konyhai vágódeszka között képez átmenetet. A népes közönség amúgy is hatalmas ovációval fogadta a filmeket, de az Edek átadása külön showműsor volt, a hollywoodi Oscar-cirkusz fergeteges paródiája. A fesztiválon külön programok is voltak, amelyeken szerbiai képregény-alkotók és alternatív rockzenekarok mutatkoztak be. És persze ez a szemle is hemzsegett a sztároktól. Ott volt például John Travolta - Borcsa Gredából, a trash-filmek állandó mellékszereplője, Travolta karikatúrája, aki a diszkóban is úgy nyomja az ipart, mint Johnny a Szombat esti lázban.

Sztipan Milodanovity: Ez a fesztivál azért született meg, hogy valamilyen formában hozzáférhetővé tegye az államilag nem támogatott, pénztelenség közepette készült produkciókat. A jövőben bővíteni szeretnénk kapcsolatainkat a környező országok hasonló fórumaival. Az egykori Jugoszlávia többi utódállamának "olcsófilmeseivel" már összekötetésben vagyunk. A közvetlen cél persze az, hogy a hazai kisvárosok alkotóit megmozgassuk. Rengeteg vetítést szervezünk, járjuk a városi kultúrházakat, a falusi kocsmákat, és meggyőződésünk, hogy a mostani nézők közül többen talán már jövőre saját filmjeikkel fognak jelentkezni.

Damir Schmidt: Ranko Munitity filmkritikus tett egy érdekes megjegyzést a fesztivállal kapcsolatban. Szerinte az olcsó filmben van a jugoszláv film jövője. Mivel már régóta nincs pénz arra (és úgy látszik, nem is lesz), hogy filmszalagra forgassunk játékfilmeket, okosabb a digitális technika felé fordulni, és home made produkciókat szorgalmazni. A befutott jugoszláv filmesek előtt sem túl nagy a választási lehetőség. Két úton járhatnak. Az egyik Zselimir Zsilnik módszere, aki Betára forgat és PC-n montíroz. A másik az, amit Srdjan Dragojevity csinált: összecsomagolni és elmenni Hollywoodba vagy bárhova, mert most a legrosszabb külföldi feltételek is eszményiek a hazaiakhoz képest.

És akkor éppen a független filmnek van esélye a felvirágzásra?

Sztipan Milodanovity: Talán meglepően hangzik, de így van. Persze nagy kérdés, hogy a háborús idők után maradt-e még annyi alkotókedv az emberekben, hogy kamerát vegyenek a kezükbe. Mindenesetre a filmesek már kezdenek csoportokba szerveződni, hogy minél kedvezőbb feltételeket teremtsenek önmaguk számára.

Damir Schmidt: Az olcsó filmek készítése az egész világon elterjedt alternatíva. Jugoszláviában is rengeteg fiatal készít videofilmeket. Együttműködés nélkül azonban nem mehetnek sokra. Szerencsére nálunk a JFJF és egy szintén fiatalokból álló csoport, a Low Fi-video vállalta a független filmesek összefogását. Szerintem ilyen szinten szervezett összedolgozással kevés ország büszkélkedhet. Mi például az Andriska című munkánkat digitális technikával forgattuk. Kiderült, hogy minőségvesztés nélkül nem tudnánk montírozni az anyagot. De a belgrádi Low Fi srácok azonnal segítettek, meghívtak bennünket a Cinema Rexbe (http://www.cyberrex.org/low-fi), és így megfelelő feltételek között végezhettük el a vágást. A Cyberrex felszerelésével, amely az egykori B92 Rádió keretében működött.

Hogyan lett Szabadka a jugoszláv független filmgyártás fellegvára? Hiszen alig százezres lélekszámú vidéki város.

Sztipan Milodanovity: Ennek több előzménye is van. A századelőn Szabadkán tevékenykedett a térség egyik első kinematográfusa, Lifka Sándor, akit szellemi elődünknek is nevezhetnénk. Jugoszlávia szétesése óta Szabadka mellett, Palicson rendezik meg évente az országos filmfesztivált. A lényeg az, hogy néhány évvel ezelőtt Szabadkán egy frissen végzett gimnazistákból álló egyesület filmes csoportot alakított. Vezetését az ismert újvidéki rendező, Zselimir Zsilnik vállalta el. Az első zsengék után félórás munkák is születtek, kapcsolatba léptünk hasonló felépítésű újvidéki és belgrádi klubokkal. Ezek a kapcsolatok láncszerűen egyfajta hálózatot alakítottak ki az országban. Akkor vetődött fel az ötlet, hogy csináljuk meg az olcsó filmek fesztiválját. De talán Szabadka kedvező földrajzi fekvése is segített abban, hogy bizonyos értelemben független filmes központtá váljon a városunk.

A vetítések során a legnagyobb sikere éppen az Andriska című filmnek volt...

Damir Schmidt: Ez egy dokumentarista trilógia második része. Az első rész, A seriff és a nyulacska egy helyi legendahőst mutat be, amint a kamera látványától provokálva megnyúz egy élő nyulat. Tulajdonképpen a John Wayne-westernek hatásáról szól. Az Andriska egy tanyasi embert mutat be, aki már harminc éve távol él a civilizációtól. A siker titkát nehéz megfejteni. Az biztos, hogy a forgatás alatt sikerült nagyon jó hangulatot teremteni, szereplőink teljesen feloldódtak a kamera előtt, és így sok mulatságos helyzet teremtődött. Most dolgozunk a trilógia harmadik részén.

A bemutatott filmek közül nem egy foglalkozott ironikusan a Jugoszlávia elleni légitámadásokkal.

Sztipan Milodanovity: Azokban az időkben megtanultuk, hogy kétszer két bomba - az egy film. A dolog tragikus abszurditása törvényszerűen hangolt rá sokunkat az ironikus megközelítésre. Egyedül arra kellett vigyáznunk, hogy ne csináljunk üzletet háborúellenességünkből.

Damir Schmidt: Teljesen őrült filmek születtek a bombázások alatt. Az idő urára külön is felhívnám a figyelmet: a főszereplője egyszerűen fantasztikus figura. Már ott tartottunk, hogy egy amerikai független filmes weboldalra is fel lett rakva egy Serbian Shorts válogatás. Olyan tömegesen látogatták, hogy elnyertük a "yahoo syte of the week" címet. Miközben nálunk a légiriadók szirénái jelezték a jó reggelt, a jó napot, a jó estét... és a jó éjszakát.

 

Február 11-én fél 9-kor újabb bemutató az Örökmozgóban!
Látható lesz többek között az Andriska és Az idő ura is!

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap