57 KByte	A lengyel határtól nem messze lévő csendes kisváros, Cottbus idén tizedik alkalommal adott otthont a kelet-európai filmek fesztiváljának. A mezőny minden eddiginél bővebb és erősebb volt, a fesztivál jövője mégis bizonytalannak tűnik. Tíz évvel a rendszerváltás után mintha újra divatba jönne a kelet-európai film. Legalábbis az idei cottbusi fesztivál erre enged következtetni: tucatnyi országból majdnem száz film szerepelt a programban, köztük javarészt fiatal rendezők munkái. A kelet-európai film kiszabadult az ideológiai és esztétikai karanténból, ám elveszítette politikai pikantériáját. Miért érdekesek ma a kelet-európai filmek, egyáltalán, használható-e még ez az összefoglaló kategória? A legegyszerűbb magyarázat: mindig érdekes, hogy mi történik a szomszédban. A lengyel határ nagyon közel van Cottbushoz, a cseh sincs távol, a film pedig jó médiuma lehet a különböző kultúrák megértésének. A kelet-európai film mindig a változatossága miatt volt érdekes, és ez most is így van. Ezen a vidéken kevés szuperprodukció készül, de még az egyértelműen populáris alkotások sem olyan bugyuták, mint az átlagos hollywoodi darabok. Mint mindenütt a világon, Kelet-Európában is az amerikai filmek blokádja veszi körül a nemzeti filmgyártásokat. Az amerikai mozi túszai vagyunk, csak az a kérdés, hogy ki fog kiszabadítani minket - illetve, hogy egyáltalán ki akarunk-e szabadulni A kelet-európai filmek már csak a pénzszűke miatt is (ami, mint tudjuk, kreatív, pozitív energiákat felszabadító hatással is lehet az alkotókra) a szabványoktól eltérő utakon járnak. Másképp próbálják megszólítani a közönséget, mint a hollywoodi alkotások. Kelet-Európában még egy thriller is másmilyen - a zsánerfilmek, a krimik is többnyire a társadalmi helyzethez kapcsolódnak, megvan bennük a szociális érzékenység minimuma. Nem "csak" bűnfilmek: komoly társadalmi tablót rajzolnak fel. Az idei programban külön szekcióban szerepeltettük a nemzeti sikerfilmeket, közülük például a Fiúk nem sírnak című lengyel krimivígjáték (Magyarországon az HBO vetítette - a szerk.), miközben szórakoztató és szellemes műfajfilm, elég kritikusan közelít a rendszerváltás utáni lengyel társadalomhoz Úgy érzem, hogy a kelet-európai filmek továbbra is őrzik a csiszolatlanságból fakadó kézműves bájukat: nem olyan csillogó-villogó darabok, nem olyan tökéletes, hibátlan, futószalagon készülő gyári termékek. Nagyobb az individuális értékük. És ez számomra jóval emberibbé teszi őket: megértőbbek, közelebb vannak a karaktereikhez, nem olyan fekete-fehér a hőstipológiájuk, nagyobb bennük a megértés, mégpedig mindegyik hős iránt. Az Össze kell fognunk! című cseh tragikomédia (az Örökmozgó minden valószínűség szerint pár hónapon belül műsorra tűzi - a szerk.) például ritka meleg, emberi film, pedig drámai témát, a zsidóüldözést, a nácikkal való kollaborációt dolgozza fel. Mégis meg tudja mutatni minden figurában az emberit, azt, hogy a menekült zsidó fiút bújtató házaspár miként sodródik a Gestapóval való együttműködésbe, a másik oldalon pedig a nácikkal legsúlyosabban kollaboráló cseh férfi is kiáll barátja mellett, ha úgy hozza a szükség. De visszatérve a kelet-európai filmek sajátosságaihoz: nekem nagyon szimpatikus, hogy ezek a filmek nem olyan gyorsak, mint nyugati társaik. Még az "akciófilmek" tempója is ráérősebb: több bennük a szemlélődés, a kontempláció, nyitottabbak a világra, jobban elmerülnek hőseik cselekedeteinek értelmezésében. Lépésről lépésre kerülünk közel a hősökhöz, a közönségnek tehát van ideje, mert a filmek megadják neki az időt. Egy profi amerikai film meg akarja ragadni a nézőt, foglyul akarja ejteni a közönség figyelmét - ez nem feltétlenül baj, de meg kell mutatnunk, hogy vannak más lehetőségek is. Egyszóval, még ha kissé divatjamúlt is a kifejezés, a kelet-európai filmeknek még (és már) van "üzenetük", egy kicsit meg akarják változtatni - ha már megváltani nem is - a világot. Nagyon sok film szerepelt az idei programban, ráaásul olyan országokból is, amelyeknek a filmművészetét alig ismerjük. Külön fókuszba állították például a közép-ázsiai országok kortárs filmtermését. Hogyan válogatják ki a fesztiválon szereplő filmeket, milyen koncepció, milyen értékrend alapján gyűjtik össze a műsort? Megvannak a programtanácsadóink, akik egy-egy ország vagy régió filmművészetének szakértői. Évközben ők követik az adott terület vagy ország filmgyártását, elmennek a fesztiválokra, és gyűjtik a filmcímeket. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte a teljes kelet-európai filmtermésre rálátunk - még akkor is, ha mondjuk a kortárs orosz filmet jóval nehezebb átfogni, mint a cseh vagy a magyar termést. Ez tehát az első kör. Ezután a javasolt filmeket bekérjük videón, és ekkor ül össze az előzsűri, amely végignézi az összes bemutatásra javasolt filmet. Ekkor, a teljes anyag ismeretében kezdünk súlyozni. Természetesen a legizgalmasabb, legérdekesebb, legjobb filmeket igyekszünk kiválasztani, de emellett olykor engedményeket is kell tennünk, nehogy egy-egy régió teljesen kimaradjon. Idén például sem román, sem bolgár film nem szerepelt a programban Tavaly épp a román film volt a fókuszban, de sajnos olyan kevés film készül Romániában, hogy idén nem találtunk olyan új filmet, amit be tudtunk volna válogatni a fesztiválra. Végül csupán egy rövidfilmet vettünk be a műsorba Bulgáriával szintén ez volt a helyzet: technikai problémák miatt az utolsó pillanatban esett ki az a film, amit vetíteni szerettünk volna. Sajnos a válogatást megnehezíti, hogy gyakran nehéz a kommunikáció a stúdiókkal, és igen nehezen lehet megszerezni a kópiákat is - olykor egy ronggyá vetített, felirat nélküli kópia előteremtése is kész csoda, nemhogy mondjuk egy angol feliratos, elfogadható minőségű kópiáé Mennyire tudják nyomon követni a filmek utóéletét, azaz: van-e kapcsolatuk a német forgalmazókkal, televíziókkal? Lassan haladunk előre ezen a területen is. Az idei fókuszban szereplő közép-ázsiai filmeket a következő hetekben különböző német művészmozikban vetítik majd, ráadásul Berlinben is lesz egy kis utóvetítés a fesztivál programjából. Tavaly egy szlovén film, az Expressz, expressz, illetve a kirgiz Beskempir (nálunk a Titanicon volt látható - a szerk.) a fesztivál után találta meg a német forgalmazóját, más filmeket pedig tévécsatornák vásároltak meg. Nem véletlenül szerveztünk idén külön szimpóziumot is ennek a kérdésnek, forgalmazók, tévések és mozisok részvételével - ez az egyik legfontosabb kitörési pontja a kelet-európai filmnek. Bár a német mozi forgalmazásban évente csupán néhány kelet-európai film bukkan fel, erősen dolgozunk, hogy ez a szám lassan, de biztosan növekedjen A hírek szerint a cottbusi fesztivál jövője elég bizonytalan. A városban csak egy apró művészmozi működik a művelődési házban, a régi, hagyományos nagytermeket bezárták, mindenki a város határában felépült multiplexbe tódul. Kevés a városi és a tartományi pénz is. Feltűnőek a párhuzamok a cottbusi fesztivál és a magyar Mediawave között. Úgy tűnik, még a civil szerveződések által életre hívott, sikeres és elismert rendezvények is csak nehezen tudnak megkapaszkodni - tíz évvel a rendszerváltás krízise után A fesztivál anyagi helyzete - a legelső éveket leszámítva - sosem volt igazán jó. Ahogy nőttünk, úgy nőtt a költségvetés is, a szponzorok adakozókedve azonban nem követte ezt az ütemet. Pedig nem is szövögetünk grandiózus terveket, mi nem látványos, divatos, drága fesztivált akarunk, még kevésbé médiacirkuszt. Egy fesztivál növekedésének és fejlődésének azonban megvan a maga logikája, a támogatásokból azonban nagyon nehezen tudjuk ezt a növekedést kigazdálkodni. Évről évre bizonytalan, hogy a következő fesztiválhoz megkapjuk-e a pénzt. Idén azért voltunk (vagyunk) pesszimistábbak, mert annak ellenére, hogy a reputációnk, a visszajelzéseink egyre jobbak, a kilátásaink cseppet sem javulnak. Németország keleti felében még mindig nehezebb magánszponzorokat találni, mint nyugaton, a bürokráciával, a kormányzatokkal pedig mindig is nehéz dűlőre jutni. Az eddigiekhez hasonlatos összegből már nem lehet fenntartani ezt a fesztivált. Határponthoz érkeztünk: a szervezőink, a munkatársaink többsége önkéntesként, lelkesedésből dolgozott, vagy csak nagyon kevés pénzt kapott. Ezt lehet egy évig, két évig csinálni, de hosszútávon már rombolja a fesztivál színvonalát. Ördögi körben lépkedünk, de azért remélem, megtaláljuk a kiutat belőle.
Roland Rust 55 KByte
Roland Rust 24 KByte