Traser Mária Buńuel-centenárium
Száz éve született Luis Buńuel


64 KByte

Hatalmas felhajtással nyílik meg a Buńuel-év Spanyolországban a Mester születésének száz éves évfordulója alkalmából. Spanyol társintézményünk, a Filmoteca Espańola egy éven át vetíti majd Bun uel teljes életművét, a Residencia de Estudiantesben pedig, ahol Bun uel Lorcával és Dalíval töltött el kellemes órákat, hatalmas kiállítást rendeznek. Február 22-én szülőfalujában emlékházat avatnak és Cannes-ban a fesztivál alatt az egyik teremben folyamatosan Bun uel-filmeket vetítenek majd. Ígérhetjük, hogy az Örökmozgó Filmmúzeum sem marad Bun uel adósa. Ebben a hónapban kezdjük az emlékezést, melyet az év második felében még több Magyarországon nem, vagy csak ritkán látható film vetítésével fogunk folytatni.

Luis Bun uel 1925-ben érkezik Párizsba, ahol beiratkozik a filmfőiskolára. Hamarosan egyik tanárának, Jean Epsteinnek, a francia film-avantgárd kiváló rendezőjének és elméletgyártójának asszisztense lesz, s az ő felügyelete mellett szerzi első szakmai tapasztalatait. Együtt dolgoznak az Usher ház bukása című eredeti és nagyhatású Poe-adaptáció elkészítésében.

Első "saját" filmjének forgatására Salvador Dalí közreműködésével kerül sor. Az Andalúziai kutyát a filmtörténet az első igazi szürrealista filmként tartja nyilván. "Óvakodj az Andalúziai kutyától! Harap!" – mondta Jean Vigo. Ami azt illeti, Buńuel alaposan kitombolta magát ebben a jellegzetesen spanyol alkotásban, az egyes képek végsőkig fokozzák a goyai kegyetlenséget. Így például a mára művészettörténeti idézetté vált kezdő képek premier plánjában valakinek a keze borotvával átmetszi egy lány szemgolyóját (a trükk olyan hatásosra sikerült, hogy maga Buńuel több napra belebetegedett…) A film felháborodást vált ki, míg Bun uel következő, már egyedül jegyzett műve, az Aranykor a legnagyobb szürrealista botrányt kelti. A szenvedélyes, provokatív műben egy egymástól elszakított férfi és nő mindig és mindenhol egymást keresi, dühödten küszködve a képzeletet és a szexualitást elfojtó társadalmi szokásokkal. Az azóta legendává szelídült képsorokat akkoriban nem tudták elviselni: egy apa csak úgy "heccből" megöli kamaszfiát, egy nő hevesen szopja Apolló márvány lábujját, Blangis gróf, Sade márki szodomita-szadista regényhőse Jézusként jelenik meg...A húszas évek szürrealizmusa ma már művészettörténet, de hatása a század egészére kihat. A képzelet felszabadításával, a groteszk, a bizarr, a rendkívüli iránti érzékenység felkeltésével és a fekete humor elterjesztésével napjaink esztétikájának kialakulásához járult hozzá.

Bun uel többször nyilatkozta, hogy életét és életművét a jezsuita nevelés és a szürrealizmus határozta meg. "Buńuel a szürrealizmusról csodálatos emlékeket őrzött meg, mindig úgy nyilatkozott róla, mint életének sorsdöntő eseményéről, mint egyfajta fantasztikus találkozásról. A mozgalom az élete értelmét adta. E ragyogó csoporttal való megismerkedésekor, 29 éves korában jött rá, hogy addig oly kaotikus és viharos életének szüksége van egy bizonyos irányító elvre. És ettől a naptól kezdve nem tért le erről a vonalról, mintha sínre került volna egy vonat, mely eddig a mezőkön vágtatott keresztül" – emlékezik vissza Jean-Claude Carričre, Buńuel egyik legbizalmasabb barátja, hat filmjének forgatókönyvírója.

Buńuel a pályakezdő párizsi évek után hazatér Spanyolországba, s egy felzaklató dokumentumfilmet (Föld kenyér nélkül) készít az ország egyik legelmaradottabb vidékének szörnyű nyomorban vegetáló lakóiról, megmutatva, hogy a valóság minden szürrealista képzeletet felülmúló rémálom…

Ezt követően majd két évtizedig nincs jelen számottevő művel a filméletben. A spanyol polgárháború kitörésekor Párizsban marad, hogy a köztársasági kormányt segítse kulturális propagandatevékenységgel. Franco győzelme után nem térhet haza…

Nagy lendülettel indult pályáján sivárabb évek következnek, igazi "feltámadása" az ötvenes évekre tehető. Harminchárom filmjéből tizenkilencet Mexikóban, tizenegyet Franciaországban, hármat Spanyolországban forgatott.

Időskorában művészete csúcspontjára ér el, a totális szürrealizmushoz tér vissza, intellektuális komédiákat készít, amelyeknek cselekménye egyszerre nonszensz és logikai képtelenség. A burzsoázia diszkrét bája hősei nem tudnak felébredni és nem tudnak elaludni. "Azt álmodtam, hogy Gaston azt álmodta, hogy én azt álmodtam…" A vágy titokzatos tárgya hősnője, a megkettőzött Conchita mágikus figura, cselekedeteinek bármelyik verziója igaz, minden férfinak odaadja magát, mégis szűz marad. A szabadság fantomjának észrevétlenül kapcsolódó epizódjaiban minden felvonul a korábbi Buńuel-filmekből: a szexuális torzulások, a rendőri hatalom, az álmok, az őrült szerelem, a választás szabadságától való menekülés… Az egész film egy nagy csínytevés. A humor, irónia, gúny, szarkazmus minden válfaja átszövi a fergeteges mesét.

Utolsó leheletem címmel megjelent önéletrajzában írja: "Ha jól belegondolok, a Tejút, A burzsoázia diszkrét bája és A szabadság fantomja valamiféle trilógiát alkot, vagy triptichon, mint a középkorban. Ugyanazok a témák, sőt néha ugyanazok a mondatok szerepelnek a három filmben. Az igazság kereséséről szólnak, arról, hogy mihelyt úgy érzi az ember, hogy megtalálta az igazságot, el kell menekülnie előle. A véletlenről szólnak, az erkölcsről, arról, hogy tisztelni kell a titkot és folyton kutatni kell."


48 KByte

45 KByte

41 KByte
Videodrome (1982) Debbie Harry
71 KByte

58 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap