Kömlődi Ferenc Csillagszekér-nemzedékek

A mítosz

James T. Kirk kapitány (William Shatner) az eredeti Strak Trek sorozatból
James T. Kirk
kapitány
(William Shatner)
az eredeti
Strak Trek sorozatból
35 KByte

A Star Trek (Űrszekerek) a kései huszadik század amerikai kultúrájának - hatásában csak a Csillagok háborújához vagy az Alienhez hasonlítható - populáris mítosza. A hatvanas években indult tévésorozaton egy egész generáció nőtt fel, a főszereplők ikonokká váltak, számtalan rajongói klub alakult, a megjelenített technológiákról tudósok írtak mélyenszántó tanulmányokat, a témához több ezer Web-oldal kapcsolódik.
Később a hősök a tévéképernyőről a mozivászonra kerültek: az első nagyjátékfilmet (Star Trek - The Movie) 1979-ben forgatták, azóta még nyolc készült el, az utolsó (Star Trek - Insurrection) 1998-ban. (Az első hatban az eredeti széria alakjait, a hetedikben őket, de már a "következő generációt" is, míg a nyolcadikban és a kilencedikben kizárólag az "utódokat" láthatjuk.)
Egyenetlen esztétikai minőségű, kliséktől és képi közhelyektől sem mentes filmek. A geometriai formák általában szabályosak, a felületek simák: a tipikus modernista, néha a konstruktivizmusra emlékeztető ábrázolást csak a kései darabokban színesítik / árnyalják posztmodern elemek. S a posztmodern elemek megjelenésével párhuzamosan, a hagyományos sci-fi tematikában is felbukkannak az aktuális cyberpunk és (a még aktuálisabb) transzhumanista motívumok.
"A Star Trek a hatvanas évek jellegzetes terméke, mégpedig azon vízióé, hogy a gépek minden létező emberi problémára találnak majd megoldást" - írja Greg Rowland. "Úgy tűnik, most szintén egy hasonlóan techno-optimista korban élünk, főként, ha magunk is Internet-evangélisták vagyunk." (G. R.: Star Trek, My Saviour. In: Wired UK, 1996. december.)
Valóban techno-optimista, de távolról sem annyira naiv korban, mint a Kirk kapitányt és csapatát megálmodó elmék. A Star Trek világképe végletesen moralizáló: a dualista alapokon nyugvó univerzumban mindenki a helyére kerül, a fehér és a fekete árnyalatok nélkül fehér és fekete. Közben olyan bonyolult - általában csak holisztikus megközelítéssel elemezhető - kérdésekre óhajtanak választ adni és/vagy találni, mint az új technológiák alkalmazása során felmerülő etikai problémák, ember és gép viszonya, az ember, a mechanikus és a poszt-humán létformák közötti határok összemosódása.
Ez a különös kettősség (is) megkülönbözteti a Csillagok háborújától - a Lucas-opusok Tolkien-ihlette tündérmesék, a tudományos-fantasztikumból a fantasztikum nagyságrendekkel hangsúlyosabb. A Star Trek viszont valóban tudományos alapokon nyugszik - hihetőbb, de legalábbis úgy érezzük, hogy mindez egyszer tényleg megtörténhet.
(És a trek még a tech-re is szépen rímel!)

Jövőkép

A sorozat megosztja a posztmodern és a cyberfiloszokat: egyrészt lelkesednek érte (Mark Dery, Douglas Rushkoff), másrészt fanyalogva értékelik (Scott Bukatman, Donna J. Haraway, Walter McDougall). Míg William Gibson, Bruce Sterling és a cyberpunkok írásait, a Szárnyas fejvadászt, a Cronenberg-opusokat, a Mátrixot szinte azonnal kanonizálták, a Star Treket túl hősiesnek és individualistának, az egyik utolsó "nagy elbeszélésnek" minősítik. Noha a Next Generation epizódokban a szemlélet némileg, de nem döntő mértékben módosult, a széria egészét a Felvilágosodás korából örökölt egy és oszthatatlan individuum-kép uralja. Hiába látunk oly sok technológiai csodát, ezek a mozik - a borgok kivételével - mégsem az elektronikus úton felerősített testekről, a "decentralizált" szubjektumokról, a hagyományos gender-identitáson túlmutató formákról, vagy a tört idomokból összeálló tájakról szólnak.
Az optimizmus inkább idézi a film és a televíziózás nagy éveit, semmint napjaink McLuhan utáni, digitális valóságát. Kirk kapitány emberségével és (időnként vaskos, ok-okozatiságon alapuló) racionalizmusával diadalmaskodik az ellenséges mega-rendszerek felett. Ugyanez a töretlen erő vezeti győzelemre a mesterséges intelligenciákkal, azaz szuper-számítógépekkel (Landru-val, a Nomáddal, Vaal-lal, és a Daystrom-klónnal) vívott metaforikus, háromdimenziós sakkjátszmákban.
"Ezek a beszédképes computerek saját programjaik fölé akarnak emelkedni és önmagukért gondolkodni, csakhogy mindig hiányzik belőlük valami emberi nem tudom én micsoda" - összegez Alan Shapiro. ((A. S.: Captain Kirk Was Never the Original. In.: Arthur és Marilouise Kroker (szerk.): Digital Delirium. New World Perspectives, Montreal, 1997.))
Ha a Pentagon lángelméi behatóan tanulmányozzák a korai Star Trek darabokat, a mesterséges intelligencia-kutatásba nem kellett volna dollár-billiókat ölni - fűzi hozzá némi cinizmussal Shapiro. Ugyanis - s ezt Bill Gates és Kevin Kelly is kihangsúlyozza - a számítógép igazi rendeltetése, a virtuális valóság megteremtése tényleg a kibernetikán alapul, csakhogy elsősorban nem a mesterséges intelligencián, hanem a komplex rendszerek tudományán.
Viszont Stephen Hawking úgy véli, a számítógépek előbb-utóbb olyan fejlettségi szintre jutnak, hogy - jogi értelemben is - önálló létformákként kell viszonyulnunk hozzájuk. (Korábban - híres-nevezetes robottörvényeiben - Isaac Asimov is valami hasonlót fogalmazott meg) Hawking-ot kedvelik a rendezők: a Star Trek VIII - First Contact-ban holografikus mása Einsteinnel, Galileivel és az android Lt Data-val pókerezik.

*

A XXIV. században vagyunk; csillaghajónk (azaz űrhajónk), az Enterprise a földközeli bázisról új és egyre veszélyesebb feladatok megoldására indul. Nemcsak a galaktikus teret, de néha az időt is átszeli. ("Csak a bátrak hódítják meg az ismeretlent!" - hirdeti büszkén egy felirat.) Az időutazásról megoszlanak a vélemények. Hawking lehetségesnek tartja: ha az idő nem lineáris, akkor párhuzamos világok is létezhetnek. Az anyag és az antianyag egyesítése által meghajtott űrjárgányok, például - a meghatározott térgörbületben - a fénysebességnél gyorsabb Enterprise úgyszintén. Lawrence M. Krauss professzor, a The Physics of Star Trek szerzője szerint ez nem elképzelhetetlen: ha az adott, specifikus térgörbületet úgy képzeljük el, mint egy félbehajtott papírlapot, akkor az egymástól legtávolabb eső pontok egymás közvetlen közelségébe, egyetlen ugrás messzeségbe kerülnek.
A teleportáció ma még fantazmagóriának tűnik, s valószínűleg sokáig az is marad. Például azért, mert akkora számítógépes merevlemezt igényel, mely egy-egy személy teljes atom-szerkezetét tárolná. Meg azért, mert az univerzum egyesített energiáit felülmúló elemek kellenének hozzá.

*

A legénység a Star Trek IV - Hazatérésben az 1988-as San Franciscóban landol. Feladatuk egy később kihalt bálnafaj két egyedét a jövőbe menteni, kipusztulásukat megakadályozni. Sikerrel járnak: jelenükbe az orvvadászok elől az utolsó pillanatban megszöktetett óriásemlősökkel térnek vissza. (A jelenetsor pedig azt a hatást kelti, mintha egy Green Peace akciót látnánk!) A megható természetvédő üzenet egyértelmű: a Kirk szerint "feltűnően agresszív" huszadik századi ember mindent megtett az ökológiai egyensúly felborításáért A homo sapiens később szétrajzott a világűrben, így az anyabolygó végre lakhatóbbá vált. Nem tiltott zóna, nyugodtan vissza lehet térni. Igaz nem a metropoliszok Bábelébe: a cyberpunk művekkel ellentétben, a Star Trekből hiányoznak a szurtos poszt-urbánus tájak. Esetleg sziklát mászhatunk, mint Kirk a Star Trek V - A végső határban. Aztán megint irány az univerzum. S noha, a hatvanas évek várakozásaival ellentétben, a nagyobb léptékű űrutazások egyelőre váratnak magukra, a tudományos alapokon nyugvó jövőkutatás biztos a megvalósulásukban.
A földön-kívüli intelligenciák létezésében úgyszintén, csakhogy azzal a kitétellel, hogy esetleg több tízezer fényévnyi távolság választ el tőlük. Más időben, más térben és más dimenzióban élnek.
Az ember önmagából indul ki, mindent, így a számítógépet is az agy alteregójaként tervezte meg. Ugyanez történik a XXIV. század intergalaktikus népeivel, a jó és bölcs vulkánokkal, vagy az ős-gonosz, harcias, de a békeszerződést betartó klingonokkal. Hegyesedik a fül, egyenesedik a szemöldök, nagyobbodik a koponya - a Star Trek készítői a hagyományos recepteket pufogtatják. A valódi Idegenről tudatunk még nem alkotott képet. A Star Trek IV ismeretlen jeleket adó, csak a bálnákkal kommunikációképes entitásai ezért tűnnek hitelesnek: nem látjuk, nem ismerjük meg őket.
És a Star Trek VIII-ban kísértő, a Földet, sőt, egész galaxisunkat megtámadó borgok? Ne áltassuk magunkat, ők nem az Idegenek. Igaz, távolról érkeztek, de a mi teremtményeink: az android és a kibernetikus organizmus, a cyborg keverékei. Organikus-mechanikus testek, kollektív öntudat. Tényleg ők jelentenék a fenyegetést? S eljövetelükben vajon nem a poszt-humán evolúció legpesszimistább, de elképzelhető forgatókönyv-változatát - egy gépek által vezérelt, érzelemmentes világot - féljük?

*

Nemcsak létformákat, de valóságokat is alkothatunk. Máris beköszöntött a virtualitás szép új világa: érdek nélkül szép, s távolról sem emlékeztet a Huxley-féle lidércnyomásra.
Az ember átveszi Istentől a Teremtő szerepét, majd megbűnhődik érte - sugallja a Star Trek II - Khan bosszúján és a Star Trek III - Spock keresésén átívelő Genezis-projekt. Egy kihalt bolygón életet teremtenek. Meghökkentő és a sorozatban egyedülálló fraktál-képek követik egymást. Túl gyorsan: a születés, öregedés, halál folyamat hetek alatt lepereg. Hiba csúszott a számításokba: a Genezis segítségével nemcsak teremthetünk, vagy holtakat támaszthatunk fel (például Spockot), de meg is semmisíthetjük vele a létet. Khan, majd (a harmadik moziban) a klingon "ragadozó madár" (űrhajó) személyzete erre a titokra jött rá, ezért akarják a programot mindenáron birtokukba venni. A tudósok felelőssége, a tudomány és a technológia vívmányai esetleg illetéktelen, terrorista csoportok kezébe kerülnek - a párhuzamok egyértelműek.
A programot kiagyaló David, Kirk fia tévedéséért az életével fizet. Egy klingon öli meg. (Kirk későbbi, már-már triviálisan rasszista, klingon-ellenes megnyilvánulásai ebből az "ősbűnből" eredeztethetők.)

A panteon

A legendás első generációt a Csillagflotta Akadémián diplomázott James T. Kirk kapitány (William Shatner) irányítja. Noha a távoli jövőben él, mégis tipikus huszadik századi és tipikus amerikai figura. A környező poszt-humán valóságot a klasszikus humanizmus törvényei alapján értelmezi, s ezek a szigorú erkölcsi normák számtalan akadályon, ellenséges cselvetésen, homályos összeesküvésen lendítik át. Eleve győztesnek született, és még az Alapító Atyák patriotizmusából is szorult belé. Szerepéből csak ritkán, de nem tartósan zökken ki. Az utasításokat általában gondolkodás nélkül végrehajtja, a parancsokat nagy ritkán - kizárólag erkölcsi indíttatásból, és nem alantas egyéni célokért - szegi meg. Moralizáló apa-figura, gyermekei az Enterprise személyzete. Miattuk nem maradt elég ideje hús-vér fiára, David-re. David halála ugyan megrendíti, de tudomásul veszi. Az igazi csapást a jelképes testvér, Spock eltűnése jelenti - annál nagyobb az öröme, amikor Spockot (egy ősi vulkán rítus során) felélesztik halottaiból.
Hiába kiváló parancsnok és tökéletes katona, mégis túl sematikus figura: hiányzik belőle a humor, reakciói programozottak és kiszámíthatók. Bölcseletei és konklúziói bármelyik közhely-gyűjteményben megállnák a helyüket. Nem alkot, "csak" fenntart: az Egyesült Államok liberális normáit, társadalmi rendet, galaktikus békét. Ő az Önfeláldozó Őrző, egy kései Grál-lovag. Nem töpreng el hosszasan a Grál, az univerzum titkain, a "honnan jöttünk, mik vagyunk és hová megyünk" típusú mélyenszántó kérdéseken. Az átlag-amerikaiak számára találták ki (Utódját, a "második generáció" parancsnokát, a kissé unalmas és savanyú "Mr. Tökély" Picard kapitányt - Patrick Stewart - szintén.)
S mint az őrzőket általában, így Kirk-öt is kiváló szakemberek veszik körül: az odaadó McCoy doktor, Scott, a lehetetlent nem ismerő technikus, Uhura, Csekov, Zulu, Chapel, Rand.
És mindnyájunk kedvence, Spock, a zseniális fél-ember, fél-vulkán, de azért inkább vulkán. (Shapiro szerint "félig ember, félig Alan Turing-i logikus". Karakterjegyeiből Lt Data sokat "örökölt"! Bár ő néha meghibásodik, Spock viszont soha) A legbonyolultabb problémákat is pillanatokon belül megoldja. Agyában számítógépes programok sokasága fut egyszerre. Időnként úgy funkcionál, mint egy automata. "Nem elég logikus" - mondogatja a racionálisan megválaszolhatatlan kérdésekre. Ő pedig túl logikus, s ez a gondolkodásmód számos humoros jelenetet eredményez. Például, 1988-ban járva, nagyon gyorsan alkalmazkodik a kor embereihez, s szinte minden mondatát káromkodásokkal fűszerezi (Star Trek IV). A szokatlan helyzetekre adatbázisok és viselkedésminták tanulmányozásával készül: egyszer például - Kirk és McCoy társaságában - tábortűz mellett ücsörögnek, s a vacsora után megjegyzi, hogy ilyenkor következik a közös nótázás (Star Trek V).
A racionális gépelme azonban csak az egyik oldal. Spock nemhiába fél-ember: a maszk (a hegyes fül és szemöldök) mély és őszinte érzéseket takar. Kirköt testvéreként szereti. Pedig a Star Trek V-ben vér szerinti féltestvérére, az ész diktatúrájával szemben az érzelmek erejével fellépő, lázadó Vulkánra is rátalál. Utóbbi a Mindenség központját, Istent keresi, s még Kirköt is elbizonytalanítja. A Tiltott Planétán landolnak, csak ott derül ki, hogy Isten nem Isten, hanem egy haragvó entitás, őrjöngő és büntető demiurgosz. Kirk legyőzi, de a kataklizma során Spock (Jézusra emlékeztető) bátyja életét veszti.
Az Enterprise-on Spock töltötte a leghosszabb időt. A legénység tagjai közül ő szolgált egyedül az első, az eredeti parancsnok, az elfeledett Christopher Pike kapitány (Jeffrey Hunter) alatt is.

Virtuális valóságok

Pike-ot az első, 1965 -ban indult Star Trek széria kétrészes The Menagerie (Az állatkert) epizódjában láthattuk. A távoli Talos IV bolygóról titokzatos segélykérő üzenet érkezik. Később kiderül, az üzenetet kelepcének szánták: az évszázadokat nano-pillanatokban mérő ultra-intelligens bolygólakók Pike-ot és csapatának két legcsinosabb hölgytagját a világegyetem összes létformájából mintapéldánnyal büszkélkedő "állatkertjükbe", a "csúcstechnológiai, digitalizált, virtuális Disneyland-be" (Shapiro) szánták.
A bolygón megelevenednek Pike álmai. Egy korábban elfogott földi halandó nőt holografikus úton a kapitány tudatalatti vágyaiban felbukkanó asszonyideállá formálják. "Az állatkert VR ideghálózata és szürkeállománya az összes gyerekkori emléket, szexuális fantáziát, történelmi időt és teret, folklórt, tündérmesét, látomást, galaktikus kalandot képes életre kelteni" - elmélkedik Shapiro.
Csakhogy a szellemlények megfeledkeztek az emberi érzésekről, például az elemi szabadságvágyról, és a tökéletes program-rendszerbe is becsúszott egy apró hiba. Pike ezt kihasználva megszökik, újra az Enterprise-t irányítja, a Talos IV-et tiltott zónának nyilvánítja. Tizenegy évvel később szörnyű baleset éri, élőhalott szellemként, homunkuluszként vegetál, s közben a virtuális Édenre emlékezik.
Az Enterprise-on már a tilalmakat véresen komolyan vevő Kirk a parancsnok. Azonban Spock nem felejt, s a csillaghajót - Kirk tudomása nélkül, Pike-kal a fedélzeten - a Talos IV-re vezeti. A Kapitány hazaért.

*

Pike megismerte a virtuális valóságot és a digitális istenlétet. A Talos IV-ről visszatérve a fehéret és a feketét már nem láthatta egyértelműen fehérnek és feketének. Elfelejtette a dichotómiát, a belénk kondicionált normákat. Helyettük a folytonos Möbiusz-szalagra gondolt. Korát évtizedekkel előzte meg. Ezért kellett távoznia, s a derék Kirk-nek a megüresedett kapitány-székbe ülnie.

Spock nagykövet (Leonard Nimoy) az eredeti Strak Trek sorozatból
Spock nagykövet
(Leonard Nimoy)
az eredeti
Strak Trek sorozatból
19 KByte
Jean-Luc Picard kapitány (Patrick Stewart) a Star
Trek: The Next Generation című sorozatból
Jean-Luc Picard
kapitány
(Patrick Stewart)
a Star Trek:
The Next Generation
című sorozatból
20 KByte
Worf parancsnok (Michael Dorn) a Star Trek: The Next
Generation valamint a Star Trek: Deep Space Nine című sorozatokból
Worf parancsnok
(Michael Dorn)
a Star Trek:
The Next Generation
valamint a Star Trek:
Deep Space Nine
című sorozatokból
52 KByte
egy a sorozatban feltűnő számtalan űrhajó közül
egy a sorozatban
feltűnő számtalan
űrhajó közül
47 KByte
egy másik a sorozatban feltűnő számtalan űrhajó közül
egy másik a sorozatban
feltűnő számtalan
űrhajó közül
47 KByte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap