Marik Noémi VII. Olivér. Beszélgetés Pacskovszky József rendezővel és a főszereplőkkel, Nagy Péterrel és Sinkó Lászlóval

Pacskovszky Jószef rendező (valamennyi fotó Szlovák Judit munkája) 36 Kbyte	Szerb Antal kisregényéből, a VII. Olivérből készít filmet Pacskovszy József. A címszerepet Nagy Péter, Saint Germain gróf szerepét pedig Sinkó László játssza. VII. Olivér története röviden a következő: a tejfölösképű Olivér megdönti saját hatalmát, hogy kibújhasson az uralkodás nyűgei alól és elmehessen “élni”, a nép közé vegyülni. Egy St. Tremolo nevű üdülőhelyen úgy érzi, megtalálta az igazi életet, ott kerül be egy lány miatt a szélhámos Saint Germain gróf csapatába. Ám egyszer mégis vissza kell térnie korábbi önmagához Az idei Filmszemlén mutatták be legutóbbi filmjét, A mi szerelmünket, és rögtön pár hónapra rá már újra forgatni kezdett. Hogy sikerült ezt elérni? Az ember egyszerre több tervvel kísérletezik. Folynak egymás mellett a pályázatok, mindig különböző lehetőségek vannak arra, nem olyan sok, de van, hogy hova adhatja be az ember a terveit. És most valahogy úgy alakult, nagyon szerencsésen, hogy a bemutató utáni nyáron máris tudtunk egy újabb produkción dolgozni. Különben a VII. Olivér volt a korábbi terv, tavaly ősszel nyertük az ORTT-nél, és tulajdonképpen nem is filmnek, hanem tévéjátéknak, tévéfilmnek indult. A házigazdája pedig a Duna Televízió, amely koprodukciós partnerként bevonta a Hunnia Filmstúdiót is, így tőlük is kaptunk támogatást, valamint az Alapítványtól is. Mondta, hogy tévéjátéknak indult a film, de nem az lesz belőle, miért? Mert úgy éreztük, hogy túlnő azon a kereten, ami csak egy tévéfilm lenne, tehát elbír egy játékfilmet is. Ez min múlik? A megítélésen. Azon, hogy amikor az ember elkezd dolgozni az anyaggal, elképzeli a színészeket, amikor megvannak a helyszínek, kitalálja a stílust, akkor már érzi, hogy ez a moziban is megállná-e a helyét vagy sem. És a VII. Olivér, azt gondolom, a moziban is megállja majd a helyét. Honnan az ötlet, hogy épp egy Szerb Antalhoz nyúljanak, mégpedig olyan regényéhez, amelyet ő maga egész életében nem vállalt a nevével? Többször olvastam ezt a kisregényt, és tetszett. Tetszett, mert van benne valami olyan derű, olyan báj, ami igen közel áll a szívemhez. És közel áll a világ is, amelyben játszódik, hisz ez egy olyan mesevilág, amit az ember jószerivel a húszas-harmincas évekbe is el tud képzelni. Mindemellett finom irónia és humor hatja át, ami könnyen adta magát, hogy filmet kellene belőle csinálni. Filmszerűnek érezte? Filmszerűnek, igen. Benne van az elvágyódás motívuma, a feladatvállalás motívuma, a kaland, a játékosság, amit én nagyon-nagyon szeretek, hiszen akkor lehet játszani, meg lehet bolondítani az anyagot. Vagyis az egésznek van egy nagyon derűs, napfényes szövete, akár vízparti olvasmány is lehetne nyáron, napozás közben. Ugyanakkor vannak benne magvas gondolatok is, olyan finoman beleágyazva, hogy szinte észre sem veszi az ember, úgy kap információkat, gondolatokat az életről. Mindenképpen fontos tehát, hogy szól valamiről, hogy van egy olyan váza, ami hordoz egy olyan mondandót, amit én fontosnak tartok, ám azt mégis úgy közli az emberrel, hogy közben módot ad arra is, hogy ironizáljon, humorizáljon, burleszk legyen, vígjátéki elemek legyenek benne. Sőt, itt aláhúznám a vígjáték szót, mert ennek a filmnek a műfaja vígjáték lesz. De az a típusú vígjáték, amelyben azért vannak komoly jelentek is, tehát a humor tulajdonképpen mindig valaminek csak a nyomatékosítása. A humor nem öncélú, a gegek, remélhetőleg, nem öncélúan kerülnek majd a filmbe, hanem mindig lelkiállapotot, karaktert erősítenek, mondandót raknak idézőjelbe, hangsúlyoznak vagy erősítenek meg. Maga a történet tulajdonképpen egy ország gazdasági csődjéről, végkiárusításáról szól. Ez alkalmassá teszi a regényt arra is, hogy akár társadalmi szatíra készüljön belőle. Ám abból, amit elmond, úgy tűnik, az ön VII. Olivérje nem annak készül vagy csak nagyon kis mértékben Azt gondolom, hogy ez is benne lesz, hiszen ezt a szálat viszi végig Coltor (Haumann Péter), aki meg akarja vásárolni az országot, valamint a kalandos Saint Germain (Sinkó László), aki meg valami úton-módon el is adná. Azonban ez mégsem szatíra - a hangvétel nem szatirikus, legalábbis úgy érzem, hogy nem sok van benne belőle. Különben is inkább a magánvonal dominál, arra van kihegyezve a történet, és nem a társadalomkritikára, inkább az egyénnek a társadalomban elfoglalt helye a döntő, a feladatvállalása, a lemondásai, s e köré csoportosulnak a történet szálai. Tehát a politikai szálat is ebbe az irányba vittük el. És ezzel, azt gondolom, nem is rugaszkodtunk el igazándiból az eredeti Szerb Antal mesétől. Ez a típusú történet nem igazán alkalmas arra, hogy mindenképp társadalomkritikát passzírozzunk bele, mert ez a regény alapjában nem társadalomkritika, hanem emberi sorsok története egy adott szituációban, amely szituációban egy adott ország épp olyan helyzetbe kerül, hogy eladó sorban van, a gazdasági csőd szélén áll. És arról szól, hogy egy ilyen helyzetben mekkora az emberek feladata, feladatvállalása, hogy ki mit vállal egy ilyen esetben, illetve hogy rádöbben-e egyáltalán arra, hogy itt feladata van, és megpróbálja-e az energiáit, a tudását ebbe a feladatba beleadni. Vagy pedig elmegy csajozni, inni, nőzni, önmaga jólétével foglalkozni, hiszen egy zavaros közegben mindig ez a könnyebb, könnyebb halászni. De csupán ennyi, nem állt szándékomban ennél jobban foglakozni ezzel, mert az már a mese rovására ment volna. Inkább a helyzetkomikumok dominálnak? A sorsok, a karakterek és a helyzetekből fakadó komikumok erősödnek fel, és nem annyira a politikum, amit teljesen másképp is kellene csinálni. Pasztellebb lesz az egész, tehát színekből, illatokból lesz összefogva. Játékosságból, egy kis szürrealizmusból. És amint már mondtam, inkább az emberi felelősségvállalásra, sorskérdésekre, determinációra, és az ezzel járó lemondásokra épül majd a film. Abban, hogy a vígjáték felé közelített, megmutatkozik-e a közönség igénye is? Ugyanis az utóbbi időben a rendezők egy része mintha kezdené felismerni, hogy a humorral lehet igazán megfogni, megszólítani a nézőket. Igazándiból nem tudom. Nagyon bonyolult kérdés ez szerintem, mert nagyon jó lenne, ha ez így működne, de nem így működik. És nem is igazán a rendezőknek kellene felismerni ezt az igényt. A rendező egy mesterember, aki elkészít valamit, egy telefont, egy tárcát, vagy egy jó vígjátékot, aminek esetleg még jó irodalmi alapja is van. Ám úgy alakult itt az élet, ebben az országban az volt a tradíció a hatvanas évektől, hogy a filmet mint eszközt fel tudták használni arra, hogy a társadalmi mozgásokat, politikumot, gondolatokat, szerelmet a saját lelkükön átvetítve vigyék a vászonra. Tehát személyes volt a film, és most is az tulajdonképpen. A magyar film személyes, és ha az, akkor ez azt jelenti, hogy a rendezők találják ki maguknak a témát, attól függően, hogy mi történt velük, mit látnak a világban, hogy élik meg a napjaikat. És ez vetül rá a vászonra, vagyis a szemléletük, a világlátásuk kerül oda. A vígjáték pedig nagyon könnyít ezeken a dolgokon, tehát mikor az ember arra koncentrál, hogy valamit elmondjon arról, ami vele történt, ami itt az országban történt. Arra persze nem alkalmas, hogy komoly és magvas dolgokat mondjunk el. Ám néha az ember életében van egy olyan pont, hogy jól esik egy ilyet megcsinálni; valamit lát benne, például a játékosságot. Nálam ezek az elemek mindig is megvoltak, tehát például az Esti Kornélban is volt játék, A mi szerelmünkben is volt valamennyi, és most ezt a szálat erősítettem. Szóval, be kell őszintén vallanom, nem a közönség miatt nyúltam ehhez a műfajhoz, és nem azzal a szándékkal, hogy a közönség tóduljon a mozikba. Hanem, mert nekem tetszett. Azért akartam megcsinálni, mert nekem ehhez volt kedvem, ilyen egyszerű. Azért az emberre hat a közönség, az a közeg, amiben él, hogy milyen visszajelzéseket kap Hát, igen. Nem pontos, amit mondok, sajnos, biztos, hogy igen, hogy hat, ám döntően, azt hiszem, mégsem ez befolyásolja, hanem az, hogy vele mi történik. És hogy hol tart az élete, épp azért, mert a magyar film, az még mindig személyes film. Én például pontosan tudom, hogy ezt a vígjátékot miért csinálom most, de nem fogom elárulni, mert ez egy teljesen személyes történet, hogy én most miért ehhez nyúltam. Hogyha másképp alakul a sorsom, valószínűleg máshoz nyúlok. Magyarországon tíz-tizenkétezres nézőszámot lehet elérni, húsz-huszonötezer a maximum, és tulajdonképpen már oly mindegy, hogy akkor most tizenötezer vagy huszonötezer lesz egy art mozi-hálózatban vetített magyar film nézőszáma. Ha bizonyos szintet megütnek ezek a filmek, akkor úgyis mindig lesz egy kör, amelyiknek tetszik, és lesz, amelyiknek nem. És ugyanígy, mindig jelenik meg jó kritika is és rossz kritika is, tehát még ez se befolyásolja igazán a dolgokat. De mivel személyes a dolog, mindig megérint a harmincból mondjuk ötöt. Vagyis tulajdonképpen itt nincs igazi mérce - dehát hogy is lehetne! A kávék között lehetnek mértékek, ez jó kávé, ez nem jó kávé, mert vagy iható, vagy nem, de a filmnél? Videóra forgatott, nem filmre, ennek csak anyagi okai voltak? Nem. Elsősorban persze igen, de amikor gondolkodtunk, hogy mire lenne érdemes forgatni, már felmerült, hogy mivel nagyon sok ebben a filmben a trükk, a gyorsítás, lassítás A burleszkeknél? A burleszkeknél igen, meg egyébként is. Nagyon játékosra terveztük a filmet, amiben különböző képi humorok is lesznek remélhetőleg, és ehhez a videotechnika jobb lehetőségeket ad. Filmre is majd már úgy írjuk át, ahogy készült a munkafilm. Egy virtuózan megírt, helyzetkomikumokban bővelkedő Szerb Antal történetnél miért van szükség arra, hogy még rápakoljunk dolgokat, gondolok itt például a burleszkre? Én nem rápakolok dolgokat, hanem helyettesítek dolgokat. Hiszen a regény az egy nagyon finom asszociatív gondolkodásmód, ami az olvasóban jelenik csak meg a szavak mágiájának segítségével. Gondoljon egy Rejtő Jenőre, a stílusára, mert az nagyon közel áll ehhez a regényhez, ott is a leírásoknak, a karakterek leírásának a zamata adja a humort. A tizennégy karátos autó elején például Iván kártyázás közben elnyeri a Nobel-díjat a Svédországból éppen hazatérő tanártól, na most ezt filmesítse meg - hát az nem lesz jó. Nem lehet megfilmesíteni, tehát ki kell találni, hogy a filmben hogyan jelenjék meg mindez, és a burleszkben annyi lehetőség van - a menekülések, bújtatások, szerelmi vágyak -, hogy úgy gondoltam, ezt a történetet ezzel tudom megcsinálni. Mindig is szerettem a burleszket, még az Esti Kornélban is volt burleszk (amikor Esti moziba megy és nézi a vetítést, az egy burleszk volt). És a húszas-harmincas években vagyunk, ami megint csak az a világ, amihez kiváltképp illik a burleszk. Lesznek benne feliratok, bevágások, más filmekből, vagy esetleg valami olyan, ami nem annyira megszokottan filmszerű, épp azt kiaknázva, hogy videotechnikával készül a film? Vagy mindez a jövő zenéje, és majd csak vágás közben fog kialakulni? Nem, nagyjából tudom, hogy mit fogok csinálni. Kollázstechnika biztosan lesz benne, de idegen anyagot nem fogok használni, tehát más filmekből nem veszek át. Ám lesz benne például olyan, hogy egy újság megelevenedik, hogy egy kulcslyuk elmozdul, vagy eltűnnek egy szekrényben, de nem sorolnám tovább, hisz akkor már nem lesz miért megnézni a filmet. Ez a megváltozott képi világ az oka az operatőr-változtatásnak is, hiszen eddigi munkáit Gózon Franciscóval készítette? Nem ez az oka, Franciscó külföldön van. De Szaladják Istvánnal már amúgy is terveztük, hogy dolgozunk együtt, tehát már többször volt róla szó. És ez most nagyon jó, hogy így alakult. Mennyire maradtak meg a Szerb Antal-i párbeszédek? Többnyire megmaradtak a dialógok. Annyiban változtak, hogy milyen szereplők kerültek még a történetbe, milyen karakterek változtak meg, illetve az irodalmisága lett egy kicsit a köznapi beszédhez igazítva. A forgatáson úgy láttam, hogy beleírt egy narrátor szerepet is a történetbe Igen, igen. Sandoval (László Zsolt), a minden hájjal megkent festő belép a történetbe, és mesélni kezdi a történteket. Akkor tulajdonképpen az ő elmesélése a film? Mondhatni, hogy igen, bár nem sokat beszél, inkább csak bizonyos dolgokhoz hozzáfűzi a véleményét. Az elején tehát eligazít minket, utóbb aztánő is belekerül a történetbe, és onnantól már nincs igazán mit mondania, inkább ő maga is cselekvője lesz a történetnek Tehát az ő szemszögéből indul a történet, és aztán aztán legvégül megint csak visszatérünk az ő szemszögéhez. Forgatás közben szeret még improvizálni, eltérni a forgatókönyvtől, itt mennyire volt erre idő? Hát, a történetet el kellett mesélni, tehát nemigen volt mód az improvizálásra, de amikor volt időm, akkor azért improvizáltam, részben a történethez illő, részben pedig a szereplők karakteréhez illő dolgokat, aztán majd meglátjuk, hogy ezekből mit tudok felhasználni. VII. Olivér ambivalens alak, látszólag félszeg, kétbalkezes félkegyelmű, ám ugyanakkor egy nagyon furfangos figura is egyben, hiszen ő az, aki titokban, a háttérből mindent megszervez, és irányít. A filmben melyik oldala fog inkább dominálni? Ez egy kicsit megváltozott a filmben, mert a film tulajdonképpen egy fejlődéstörténet lett Olivér szempontjából. Olivér egy kamasz, aki a film végére felnőtté válik. Mindig súgnak neki, hogy mit kell tennie, ám egyre inkább kezd érett lenni, és egyre inkább kezdi felismerni a képességeit; rádöbben olyan dolgokra, amelyekre, hogyha a trónon maradt volna, soha nem döbben rá. Vagyis jót tesz neki ez a kitérő, mert amikor végül visszakerül a trónra, akkor teljesen más emberként kerül vissza. Mindenkinek megvan a helye, remélhetőleg, egy struktúrában, és sokan küzdenek is azzal, hogy megtalálják ezt a helyet, Olivér lassan megtalálja, kis kerülővel. Körülbelül ez a lényege, azt hiszem, az ő figurájának, tehát a felnőtté válás, illetve az, hogy megtanul bizonyos dolgokat, megtanulja a lemondást, azt, hogyha valaki valamit birtokol, akkor a másik dolog már nem biztos, hogy az övé lesz. Ez vonatkozik a nőkre, az utazásra, az életre. Az is nagyon fontos, hogy mennyire tud barátokra szert tenni. De felmerülnek olyan kérdések is, hogy mennyire választott, vagy mennyire determinált az ember sorsa. Illetve, hogy ha valaki uralkodik, vagy magas pozícióba kerül, gyakran elszakad a valóságtól, attól, amit igazán csak a kocsmában, az utcán, állomásokon lehet megélni. Az életnek egy olyan szegmentumától, ami szintén élet, csak valami másról szól. Ebből a szempontból azért valamennyire üzenet is a film, nem? Nem, és nem is akartam ezzel foglalkozni, nem akartam politizálni. Nem vagyok politizáló alkat. Ám amennyiben a regény szól ezekről a dolgokról, annyiban szól a filmem is. De azt gondolom, hogy inkább az egyénről, és az egyén felelősségvállalásáról szól, egy olyan helyzetben, amikor egy ország gazdasági csődben van. Nagy Péter játssza a címszerepet, a színészválogatáson bukkant rá, miért épp rá esett a választás? Mi az, amit meglátott benne, ami miatt ő lehetett VII. Olivér? Van benne kamaszos báj, intelligens, nagyon érzékeny, jó arca van és nem utolsó sorban nagyon jó ember. Olyan fiús, és sugárzó az egyénisége, tiszta. És ez nagyon fontos. A többi szereplőt is színészválogatáson választotta ki? Nem mindenkit. A főbb szerepeket ismertebb színészek játsszák, van azonban egy háttér vonal, ahol viszonylag sok a statiszta, tíz-tizenkét fő, akik folyamatosan jelen vannak, és a kis epizódszerepekben játszanak is, őket például a munkatársaim, a Hunnia stúdiósok, vagyis filmesek alakítják. Arturiát, a kitalált országot hova helyezte? Arturia maradt Arturia, tehát maradt kitalált ország. Velencét kellet csak megváltoztatni, ebből St. Travello lett, egy képzeletbeli közép-európai kis üdülővároska az olasz-svájci határon. Alturia népe és a tömegjelenetek mennyire maradtak meg? Nem használtam tömeget. Inkább a történet kamarajellege erősödött fel. Ebben szándékosan sarkítottam, tehát amikor a nép lázad, akkor mindössze öten vannak csak az utcán, vagyis a lázadók öten vannak. És ettől valahogy kap az egész egy ironikus felhangot is. Így, hogy más műfajba rándult át, mennyiben lesz “pacskovszkys” a film? Van ilyen? Az idősík-váltogatásokra meg a gyönyörű, szinte lírai képi világra gondolok. Nagyon kedves hogy ilyeneket mond. Szerintem olyan lesz, csak lesznek benne játékok is, nagyon játékos lesz. Képi világában is? Igen, a képi világában is nagyon játékos lesz, sőt, azt kell, mondjam, meglepő módon vicces lesz. Tehát azt a szálat erősítem fel, ami már az Esti Kornélban is ott volt néhány jelenetben, mint például az őrgróffal vagy a Kücsükkel készültben, ami már picit humorosan volt lírai. Ez a film inkább a humor szálat viszi tovább, és erősíti fel, egészen a burleszkig. De néha lírai, valóban. Mikorra készül el a film? Október 4-től vágok, és a Filmszemlére kész lesz, remélem. ----------------------- A film főszerepét egy tavaly érettségizett fiú, Földessy Margit tanítványa játssza VII. Olivér egy bonyolult, csavaros szerep; el kell játszania például, hogy ő Viktor, a szélhámos, aki azt játssza, hogy VII. Olivér, Alturia királya, de mindeközben tényleg ő VII. Olivér. Hogyan lehet ezeket a finom árnyalatokat érzékeltetni? Úgy, hogy nem igazán a csavarokon, helyzetfordulatokon volt a hangsúly, legalábbis az én esetemben, hanem a jellemfejlődésen, az érési-beérési folyamaton. Miben hasonlítotok egymásra VII. Olivérrel? Abban, hogy kívülről vagyunk csak szétszórtak. Valamint hogy mind a ketten átestünk valamin, egy érési folyamaton, Olivér Viktorként, álruhában, a szélhámosok társaságában, én pedig a forgatás alatt. Ő jobb uralkodó, én pedig remélem, valamennyire színész lettem. Mindketten feladatot, életformát kerestünk, és találtunk meg. Mondtad, hogy a Földessy Margit Stúdióba jársz, hányad éves vagy és tulajdonképpen mit csináltok itt? Három éve járok ide, de mivel ez a stúdió nem igazán színésztanoda, így nincsen konkrétan meghatározott képzési idő sem. Ez inkább egyfajta személyiségfejlesztő kurzus, amely helyzetgyakorlatokból, tánctanításból és énekórákból áll. És volt már rá példa, hogy valakiből színész lett? Igen, innen került ki például Kolovratnik Krisztián, Németh Kristóf, Dobó Kata. Mik a távolabbi terveid? Tavaly érettségiztem, így egyszer már felvételizhettem a Főiskolára, akkor nem vettek fel. Megint meg fogom próbálni. Mindenképpen színházi ember szeretnék lenni.
Szaladják István operatőr 30 Kbyte
A forgatáson. Jobbra: László Zsolt 48 Kbyte
Szaladják István operatőr 35 Kbyte
VII. Olivér: Nagy Péter 37 Kbyte
Szarvas József és Nagy Péter 26 Kbyte
Nagy Péter 26 Kbyte
László Zsolt és Sinkó László 54 Kbyte