Filmkultúra: Filmek: Kubrick utolsó nagy turpissága

(Csak ínyenceknek!)

Todd Field (Nick Nightingale)
16 KByte Kubrick utoljára még egyszer jól átejt bennünket. Csőbe húz, és úgy játszadozik velünk, mint macska az egérrel. Hagyja ugyanis beharangoztatni filmjét féktelenül vad, szenvedélyes, lélekboncolgatóan erotikus, erotikusan lélekboncolgató műnek; egy sikeres házaspárról, akik az életben is házasok. Elhiteti, hogy egy olyan pőrén őszinte, bergmani kegyetlenségű filmet készített, hogy abba még az általa választott hollywoodi álompár, Nicole Kidman és Tom Cruise kapcsolata is belerendült. Nem csoda hát, hogy felcsigázva várjuk ezt a filmet, és voyeuri sóvárgással lessük ennek a két embernek a feltárulkozását, nyársrahúzatását.
Illetve lesnénk, hiszen legnagyobb megrökönyödésünkre és csalódásunkra egy szecessziós, félig kosztümös, félig freudi, félig bergmani, félig thiller, softporno-krimiszerűséget kapunk Kubricktól, mégpedig oly érdektelennek tűnő lassú folyásban, oly elviselhetetlenül finom, apró rezdülésekben, hogy arról kódulunk. Kubrick pedig csak vigyorog rajtunk a markában kajánul (most már odaátról). Úgy kell nekünk, mások bajain perverzül csámcsogni szerető ingyenélő fenevadaknak!

Az ember nézi, nézi ezt a filmet (van ideje, épp 157 percnyi), és egyszer csak kezdi unni és nem érteni: jó, ez mind nagyon izgi, és a képek is szépek, meg a nők, de mi a fenét akart ezzel Kubrick mondani. Nem ezért a lassan pergő, érdektelen, kissé unalmas, kissé lapos sztoriért, a néhány Hartley-s véletlenért ültünk be erre a filmre, de nem is azért az orgiajelenetért, amilyent Pasolininél úgyis különbet látunk, vagy a néhány könnyűvérű, dekoratív, gyönyörűtestű csupasz nőért.

Mégis izgat, és zaklat ez a film, nem hagy nyugodni. Titka van. És nem a gyávaság vagy az illem az, ami visszatart attól, hogy azt ne írjam Kubrick utolsó filmjéről, hogy csapnivalóan rossz, unalmas és lapos. A gyönyörű képi világ megteremtésén kívül, ugyanis valamihez még nagyon értett ez az ember. Mert valami bizserget ebben a filmben, és titokzatos unalmával zargatja az embert. Szinte tapinthatóan érezni, hogy sokkal többet mond Kubrick, mint amennyit láttat, látni enged. S ezért talán mégiscsak a címével lehetne a leginkább megragadni Kubrick utolsó filmjét: Eyes Wide Shut - azaz az a kameraállapot, amikor a kamera látja ugyan a sötétben is a jelenetet, rögzíteni azonban mégsem tudja a fényviszonyok miatt.

Így működik valahogy Kubrick új filmje is, az igazán fontos dolgokat képes megmutatni nekünk, ám úgy hogy azok nincsenek is rögzítve, nincsenek felvéve. Mert ezeket csak megmutatni lehet, rögzíteni nem.

Aki tehát szereti a "rossz fényviszonyokat", és szeret sötétben tapogatózni, az szeretni fogja Kubricknak ezt a filmjét is, aki nem, az unni fogja, és értelmetlenül zavarosnak találja majd. Vagy mindkettő, untatja, idegesíti, de egyszersmind meg is igézi

Kubrick élesen kezd, s várakozásainknak megfelelően: voyeuri bepillantással. A legintimebb magánéletbe hatol be durván, s annak legjavát adja! A házaspár hálójában, majd fürdőjében vagyunk - készülődnek az előkelő karácsonyi partira (merthogy a szeretet ünnepén zajlik e megcsalatós történet). Nicole Kidman pucérra vetkezik, majd nagyestélyiben férje (na meg a kamera) jelenlétében a WC-re ül, és vizel. Tehát eleinte minden úgy alakul, ahogy azt várjuk, és amire készültünk egy brutálisan szenvtelen rendezőnél, egy pszicho-erotikus filmnél. Kubricknak ez az egyik nagy tréfája: elhiteti velünk ezzel az első öt perccel, hogy a rákövetkező két és fél órában majd ezt a fajta igényünket fogja kielégíteni. Hogy aztán az első öt-tíz perces felcsigázás után a továbbiakban szenvtelenül gátat szabhasson mind ennek. Így egyáltalán nem azt kapjuk, amire számítottunk. Legalábbis látszólag. Mert tulajdonképpen nagyonis azt kapjuk, csak épp nem direktbe.

Aztán jön a második tétel - a parti, a kacérkodások, flörtölések tétele, a hűtlenséggel, megcsalással incselkedő tétel. Majd ezt követi, már otthon, ennek az estnek a feldolgozása, egy bergmani mélyterápia, némi fűvel és sok vagdalkozással.

Amikor a parti után ismét összekerül a házaspár (természetesen hol máshol, mint a hálószobában), félig-meddig megcsalva már a másikat, s a hűtlenségtől felajzva, és már kezdenek is egymáson babrálni, sőt már mi is kezdenénk úgy érezni, hogy mégiscsak jó mederbe terelődnek a történések, akkor, akkor Kubrick gondol egyet, és nagy merészen leállíttatja az egészet. Mert számára nem ez az igazi intimitás, s az intim szférába hatolás. Tudná ezt is, kegyetlennek is épp elég kegyetlen és perverz hozzá, ám ő ehelyett inkább belekezd egy talán látszólag ártatlannak tűnő mesébe. Talán túl egyszerűnek tartotta a direktbe mesélést, talán úgy gondolta, azzal, paradox módon, kevesebbet lehet mondani. Így hát maradnak a kevéssé szenvedélyes és pergő freudian szimbolikus kalandok, álmok, vágyálmok, fantáziálások.

E "fűszerezett" szerelmi civódás után, (konkrétan és átvitten is) eltávolodnak egymástól szereplőink - kétfelé, két szálra bomlik a történetmesélés. Ezentúl leginkább csak külön látjuk őket. Kidmant gondos családanyaként, és férjét hazaváró, erotikus álmokba menekülő feleségként. Cruise-t hivatása gyakorlása és kalandozásai közben. (Kubrick révén főleg ezt a szálat követjük majd nyomon.) A film nagy része így mintha nem is róluk, kettőjükről szólna, hisz szerepelni is alig szerepelnek együtt. De csak mintha, ugyanis amikor leginkább kanyarodik el tőlük a történetmondás, és amikor a leginkább nincsenek együtt, akkor szól talán mégis leginkább róluk Kubrick, akkor mond el a legtöbbet róluk. Kubrick, akárcsak Bergman, hosszan és mélyen szeret evickélni a lélek gyötrelmeiben, izgatóan ráérősen, lassú tempóban. Csak míg Bergman egy az egyben, egyenesbe, bántó élességgel kivetíti ezeket, addig Kubrick vadregényes történetekben feloldva meséli el őket. Sokkal bonyolultabb és rejtélyesebb a Tágra zárt szemek, mint amilyennek elsőre tűnik. Rejtély a prostituált halála, rejtély Kidman hűtlensége, rejtély a történetmondás menete, rejtély a film - rejtély az emberi lélek. És nincs felmentés, nincs megoldás.

Az esti féltékenykedés után, a film a továbbiakban arról szól, hogyan csalják és kínozzák tovább, párhuzamosan és folyamatosan egymást (/önmagukat). A feleség álmaiban, ábrándozásaiban; a férj valós kalandokban, az effektív megvalósulás közelségében. És ahogy egyre inkább eluralkodik rajtuk a féltékenység, úgy mindketten egyre durvábban csalják meg a másikat. Míg végül el nem jutnak a szexualitás lecsupaszításáig: az orgiáig. Mindketten lelkialkatuknak megfelelően. Kidman álmában szeretkezik fűvel-fával, férje szeme láttára, és kinevetve azt. (Kubrick fifikás csavarja, hogy maga az álmodás folyama és a kikacagás ténylegesen a férj szeme előtt zajlik: Cruise ugyanis az ágyon ülve tényleg figyeli az álmában kacagó Kidmant. Álom és valóság bizsergetően összeér.) A férj viszont a legvalóságosabban (?) kerül be egy felső tízezer által rendezett álarcos feketemisés-orgiára.
Mindketten szerepek egész sorát játsszák el, s élik ki benne rejtett vágyaikat, akár egy pszichoterápián. Kidman a partin csábos, flörtölő szépasszonyt játszik, a kábítószer hatása alatt elmesélt történetben egy fejét vesztő, családját odahagyni készülő megbabonázott szeretőt, utoljára pedig egy magát mindenkinek odaadó, bekattant nimfománt. Egyre vulgárisabban érzékibbek, ugyanakkor (az álomvolt miatt) egyre éteribbek és ártatlanabbak is szerepei. Kidman fokozatosan transzportálja magát és hűtlenkedéseit az álmok világába. A partin még valóságosan (igaz ártalmatlanul) flörtöl, a fű hatása alatt bevallott Kapitánnyal való kapcsolatának valóságalapja már megkérdőjelezhető, az orgián való részvétele pedig egyértelműen álom. A nőnél megvalósulnak a megcsalások (a férfi mindig csak annak határáig jut el (igaz ott a legvégsőig)), ám csak az álom szintjén. Mégis az ő álmai sokkal valóságosabbak, reálisabbak, mint férje valós flörtjei, amelyek egyre rejtélyesebb, regényesebb és veszélyesebb kalandokba keverik (az álarcos orgia már szinte a szürrealitást súrolja). Először még csak két manöken mászik rá a karácsonyi estélyen; majd, egy épp férjhez menni késszülő, ómódian sápadt, vérszegényen finom és lefojtott úrihölgy saját apja halálos ágyánál; ezután ippeghogy bele nem fut egy aids-es prostituált karjaiba (a feleség telefonja menti csak meg). Végezetül aztán ő is egy titokzatos orgiába keveredik. De hamar lepleződik nem "odavalósága", és kiűzetik (itt is egy nő menti meg az életét épp az orgiában való feloldódását megelőző pillanatban). A férfit, mindig a legutolsó pillanatban, visszarántja valami külső tényező, hol egy feleség, hol egy prosti. Szerepjátékai összetettebbek, bonyolultabbak, mint feleségé, és nem is csak szerelemközpontúak. A partin jólszituált, szoknyapecér szépfiú, ugyanakkor lelkiismeretes, bizalmas orvosbarát; később egy kalandokat hajszoló, pokolraszálló, ide-oda sodródó dantei figura; majd egy, a mozaikokat összerakni akaró, magát állandóan veszélybe sodró, üldözött magányosfarkas krimihős. Végül azonban mégis minduntalan visszatér a hitvesi ágyhoz, és visszaszelídül szolid családapává.

Az utolsó jelenet, az utolsó mondat még egy fricska Kubrick részéről. Barbibabák és plüssmacik között, egy játékboltban (ez is egyfajta árucikkesedett álomvilág) találnak egymásra ismét hőseink. Álmaik, vágyaik, elkalandozásaik már bevallottak, kapcsolatuk már megfertőzve, a Paradicsomból már kiűzettek, mégis valahogy élniük kell tovább. És mintha csak a szívünkből szólna (hiszen mi azt hittük erről szól majd az egész film) Nicole Kidman utolsó mondata e feszültségig nyújtott 157 perc után: "dugjunk".

E közel három órás film sűrítménye lehetne az a kép, ami a plakátokon is szerepel: miközben Tom Cruise feleségét, Nicole Kidmant csókolja, az fürkészőn kinéz ez ölelésből. Hátborzongató éleslátással "elkapott" pillanat.

A film könyörtelenségéhez tartozik a párbeszédek életszerűen hiteles esetlensége és sablonszerűsége is - ezek a szövegek nem peregnek hollywoodi módra, nem poénkodnak, nincsenek "megírva".
A fényképezés meg Kubrickhoz méltóan professzionális és gyönyörű. Az egyes jeleneteket azonban nem egységes stílusban vették fel, a felvételek mindig alkalmazkodtak a környezethez, körülményekhez, s így atmoszférikussá váltak. A puccos estélyen hollywoodian túl profi, az orgián szecessziósan szürreális, a füvezésnél meg (mintha csak a kamera is "beszívott" volna) vibráló a kameramozgás és a vágás. A legszebbek mégis az otthoni felvételek, amik amúgy is olyan meghitt közegben zajlottak, hogy a díszlet egyenesen Kubrick lakásának a mása volt, a falon Kubrick feleségének a képei lógtak, Kidman pedig a saját fehérneműit viselte - ezekben a jelenetekben szinte lebeg a kamera, mintha egy puha meleg, biztonságot adó burokban lenne. A színek is meleg pirosak, ám időnként élesen be-bevillannak a külső szobákból gyilkos, jéghideg, mindent megfagyasztó kékek is. Tűz és víz ez a szerelmi fészek.

A Tágra zárt szemek egyszerre egy mértanilag nagyon pontosan felépített, danteien megszerkesztett, spirálisan előrehaladó mű, amelyben Kubrick a női és a férfi lélek rejtelmeit csípi nyakon, hajszálpontosan, szarkasztikus éleslátással, és egyszerre egy befejezetlennek, megvágatlannak tűnő félbehagyott opus is.

Éppúgy megfejthetetlen és titokzatos ez a mű, mint ahogy azt sem lehet biztosan tudni, ki volt a rejtélyes nő az orgián, megölték-e, vagy csak túladagolta magát, mennyire kell a titkos társaság fenyegetéseit komolyan venni, és hová tűnt a zongorista barát. És végtére is, miért a lányát kiárusító, kopaszodó jelmezkölcsönzőről, az apja halálos ágyánál szerelmet valló páciensről, az aids-fertőzöttségéről mit sem tudó intelligens prostituáltlányról mesél nekünk Kubrick, és miért nem a házaspárról? Kubrick fityiszt mutat nekünk evvel a sok titokkal: ha még egy egyszerű történetet se lehet megfejteni két és fél óra alatt, akkor ugyan hogy lehetne egy kapcsolat összetettségét, az emberi lélek finom rezdüléseit. Maximum csak valahogy úgy, ahogy Kubrick is teszi: közvetetten. Ami Kubricknál a történet az áttételesen az, amit Kubrick az emberi lélekről tud, el tud mondani: vad, kalandos és unalmas, lassan csordogáló, de mindenekelőtt - megfejthetetlen rejtély.

Nicole Kidman (Alice Harford)
19 KByte

13 KByte

Tom Cruise (Dr. Bill Harford)
9 KByte
Tom Cruise (Dr. Bill Harford)és Sydney Pollack (Victor Ziegler)
Tom Cruise (Dr. Bill Harford)
és Sydney Pollack (Victor Ziegler)
21 KByte

Todd Field (Nick Nightingale) 16 KByte	Kubrick utoljára még egyszer jól átejt bennünket. Csőbe húz, és úgy játszadozik velünk, mint macska az egérrel. Hagyja ugyanis beharangoztatni filmjét féktelenül vad, szenvedélyes, lélekboncolgatóan erotikus, erotikusan lélekboncolgató műnek; egy sikeres házaspárról, akik az életben is házasok. Elhiteti, hogy egy olyan pőrén őszinte, bergmani kegyetlenségű filmet készített, hogy abba még az általa választott hollywoodi álompár, Nicole Kidman és Tom Cruise kapcsolata is belerendült. Nem csoda hát, hogy felcsigázva várjuk ezt a filmet, és voyeuri sóvárgással lessük ennek a két embernek a feltárulkozását, nyársrahúzatását. Illetve lesnénk, hiszen legnagyobb megrökönyödésünkre és csalódásunkra egy szecessziós, félig kosztümös, félig freudi, félig bergmani, félig thiller, softporno-krimiszerűséget kapunk Kubricktól, mégpedig oly érdektelennek tűnő lassú folyásban, oly elviselhetetlenül finom, apró rezdülésekben, hogy arról kódulunk. Kubrick pedig csak vigyorog rajtunk a markában kajánul (most már odaátról). Úgy kell nekünk, mások bajain perverzül csámcsogni szerető ingyenélő fenevadaknak! Az ember nézi, nézi ezt a filmet (van ideje, épp 157 percnyi), és egyszer csak kezdi unni és nem érteni: jó, ez mind nagyon izgi, és a képek is szépek, meg a nők, de mi a fenét akart ezzel Kubrick mondani. Nem ezért a lassan pergő, érdektelen, kissé unalmas, kissé lapos sztoriért, a néhány Hartley-s véletlenért ültünk be erre a filmre, de nem is azért az orgiajelenetért, amilyent Pasolininél úgyis különbet látunk, vagy a néhány könnyűvérű, dekoratív, gyönyörűtestű csupasz nőért. Mégis izgat, és zaklat ez a film, nem hagy nyugodni. Titka van. És nem a gyávaság vagy az illem az, ami visszatart attól, hogy azt ne írjam Kubrick utolsó filmjéről, hogy csapnivalóan rossz, unalmas és lapos. A gyönyörű képi világ megteremtésén kívül, ugyanis valamihez még nagyon értett ez az ember. Mert valami bizserget ebben a filmben, és titokzatos unalmával zargatja az embert. Szinte tapinthatóan érezni, hogy sokkal többet mond Kubrick, mint amennyit láttat, látni enged. S ezért talán mégiscsak a címével lehetne a leginkább megragadni Kubrick utolsó filmjét: Eyes Wide Shut - azaz az a kameraállapot, amikor a kamera látja ugyan a sötétben is a jelenetet, rögzíteni azonban mégsem tudja a fényviszonyok miatt. Így működik valahogy Kubrick új filmje is, az igazán fontos dolgokat képes megmutatni nekünk, ám úgy hogy azok nincsenek is rögzítve, nincsenek felvéve. Mert ezeket csak megmutatni lehet, rögzíteni nem. Aki tehát szereti a "rossz fényviszonyokat", és szeret sötétben tapogatózni, az szeretni fogja Kubricknak ezt a filmjét is, aki nem, az unni fogja, és értelmetlenül zavarosnak találja majd. Vagy mindkettő, untatja, idegesíti, de egyszersmind meg is igézi Kubrick élesen kezd, s várakozásainknak megfelelően: voyeuri bepillantással. A legintimebb magánéletbe hatol be durván, s annak legjavát adja! A házaspár hálójában, majd fürdőjében vagyunk - készülődnek az előkelő karácsonyi partira (merthogy a szeretet ünnepén zajlik e megcsalatós történet). Nicole Kidman pucérra vetkezik, majd nagyestélyiben férje (na meg a kamera) jelenlétében a WC-re ül, és vizel. Tehát eleinte minden úgy alakul, ahogy azt várjuk, és amire készültünk egy brutálisan szenvtelen rendezőnél, egy pszicho-erotikus filmnél. Kubricknak ez az egyik nagy tréfája: elhiteti velünk ezzel az első öt perccel, hogy a rákövetkező két és fél órában majd ezt a fajta igényünket fogja kielégíteni. Hogy aztán az első öt-tíz perces felcsigázás után a továbbiakban szenvtelenül gátat szabhasson mind ennek. Így egyáltalán nem azt kapjuk, amire számítottunk. Legalábbis látszólag. Mert tulajdonképpen nagyonis azt kapjuk, csak épp nem direktbe. Aztán jön a második tétel - a parti, a kacérkodások, flörtölések tétele, a hűtlenséggel, megcsalással incselkedő tétel. Majd ezt követi, már otthon, ennek az estnek a feldolgozása, egy bergmani mélyterápia, némi fűvel és sok vagdalkozással. Amikor a parti után ismét összekerül a házaspár (természetesen hol máshol, mint a hálószobában), félig-meddig megcsalva már a másikat, s a hűtlenségtől felajzva, és már kezdenek is egymáson babrálni, sőt már mi is kezdenénk úgy érezni, hogy mégiscsak jó mederbe terelődnek a történések, akkor, akkor Kubrick gondol egyet, és nagy merészen leállíttatja az egészet. Mert számára nem ez az igazi intimitás, s az intim szférába hatolás. Tudná ezt is, kegyetlennek is épp elég kegyetlen és perverz hozzá, ám ő ehelyett inkább belekezd egy talán látszólag ártatlannak tűnő mesébe. Talán túl egyszerűnek tartotta a direktbe mesélést, talán úgy gondolta, azzal, paradox módon, kevesebbet lehet mondani. Így hát maradnak a kevéssé szenvedélyes és pergő freudian szimbolikus kalandok, álmok, vágyálmok, fantáziálások. E "fűszerezett" szerelmi civódás után, (konkrétan és átvitten is) eltávolodnak egymástól szereplőink - kétfelé, két szálra bomlik a történetmesélés. Ezentúl leginkább csak külön látjuk őket. Kidmant gondos családanyaként, és férjét hazaváró, erotikus álmokba menekülő feleségként. Cruise-t hivatása gyakorlása és kalandozásai közben. (Kubrick révén főleg ezt a szálat követjük majd nyomon.) A film nagy része így mintha nem is róluk, kettőjükről szólna, hisz szerepelni is alig szerepelnek együtt. De csak mintha, ugyanis amikor leginkább kanyarodik el tőlük a történetmondás, és amikor a leginkább nincsenek együtt, akkor szól talán mégis leginkább róluk Kubrick, akkor mond el a legtöbbet róluk. Kubrick, akárcsak Bergman, hosszan és mélyen szeret evickélni a lélek gyötrelmeiben, izgatóan ráérősen, lassú tempóban. Csak míg Bergman egy az egyben, egyenesbe, bántó élességgel kivetíti ezeket, addig Kubrick vadregényes történetekben feloldva meséli el őket. Sokkal bonyolultabb és rejtélyesebb a Tágra zárt szemek, mint amilyennek elsőre tűnik. Rejtély a prostituált halála, rejtély Kidman hűtlensége, rejtély a történetmondás menete, rejtély a film - rejtély az emberi lélek. És nincs felmentés, nincs megoldás. Az esti féltékenykedés után, a film a továbbiakban arról szól, hogyan csalják és kínozzák tovább, párhuzamosan és folyamatosan egymást (/önmagukat). A feleség álmaiban, ábrándozásaiban; a férj valós kalandokban, az effektív megvalósulás közelségében. És ahogy egyre inkább eluralkodik rajtuk a féltékenység, úgy mindketten egyre durvábban csalják meg a másikat. Míg végül el nem jutnak a szexualitás lecsupaszításáig: az orgiáig. Mindketten lelkialkatuknak megfelelően. Kidman álmában szeretkezik fűvel-fával, férje szeme láttára, és kinevetve azt. (Kubrick fifikás csavarja, hogy maga az álmodás folyama és a kikacagás ténylegesen a férj szeme előtt zajlik: Cruise ugyanis az ágyon ülve tényleg figyeli az álmában kacagó Kidmant. Álom és valóság bizsergetően összeér.) A férj viszont a legvalóságosabban (?) kerül be egy felső tízezer által rendezett álarcos feketemisés-orgiára. Mindketten szerepek egész sorát játsszák el, s élik ki benne rejtett vágyaikat, akár egy pszichoterápián. Kidman a partin csábos, flörtölő szépasszonyt játszik, a kábítószer hatása alatt elmesélt történetben egy fejét vesztő, családját odahagyni készülő megbabonázott szeretőt, utoljára pedig egy magát mindenkinek odaadó, bekattant nimfománt. Egyre vulgárisabban érzékibbek, ugyanakkor (az álomvolt miatt) egyre éteribbek és ártatlanabbak is szerepei. Kidman fokozatosan transzportálja magát és hűtlenkedéseit az álmok világába. A partin még valóságosan (igaz ártalmatlanul) flörtöl, a fű hatása alatt bevallott Kapitánnyal való kapcsolatának valóságalapja már megkérdőjelezhető, az orgián való részvétele pedig egyértelműen álom. A nőnél megvalósulnak a megcsalások (a férfi mindig csak annak határáig jut el (igaz ott a legvégsőig)), ám csak az álom szintjén. Mégis az ő álmai sokkal valóságosabbak, reálisabbak, mint férje valós flörtjei, amelyek egyre rejtélyesebb, regényesebb és veszélyesebb kalandokba keverik (az álarcos orgia már szinte a szürrealitást súrolja). Először még csak két manöken mászik rá a karácsonyi estélyen; majd, egy épp férjhez menni késszülő, ómódian sápadt, vérszegényen finom és lefojtott úrihölgy saját apja halálos ágyánál; ezután ippeghogy bele nem fut egy aids-es prostituált karjaiba (a feleség telefonja menti csak meg). Végezetül aztán ő is egy titokzatos orgiába keveredik. De hamar lepleződik nem "odavalósága", és kiűzetik (itt is egy nő menti meg az életét épp az orgiában való feloldódását megelőző pillanatban). A férfit, mindig a legutolsó pillanatban, visszarántja valami külső tényező, hol egy feleség, hol egy prosti. Szerepjátékai összetettebbek, bonyolultabbak, mint feleségé, és nem is csak szerelemközpontúak. A partin jólszituált, szoknyapecér szépfiú, ugyanakkor lelkiismeretes, bizalmas orvosbarát; később egy kalandokat hajszoló, pokolraszálló, ide-oda sodródó dantei figura; majd egy, a mozaikokat összerakni akaró, magát állandóan veszélybe sodró, üldözött magányosfarkas krimihős. Végül azonban mégis minduntalan visszatér a hitvesi ágyhoz, és visszaszelídül szolid családapává. Az utolsó jelenet, az utolsó mondat még egy fricska Kubrick részéről. Barbibabák és plüssmacik között, egy játékboltban (ez is egyfajta árucikkesedett álomvilág) találnak egymásra ismét hőseink. Álmaik, vágyaik, elkalandozásaik már bevallottak, kapcsolatuk már megfertőzve, a Paradicsomból már kiűzettek, mégis valahogy élniük kell tovább. És mintha csak a szívünkből szólna (hiszen mi azt hittük erről szól majd az egész film) Nicole Kidman utolsó mondata e feszültségig nyújtott 157 perc után: "dugjunk". E közel három órás film sűrítménye lehetne az a kép, ami a plakátokon is szerepel: miközben Tom Cruise feleségét, Nicole Kidmant csókolja, az fürkészőn kinéz ez ölelésből. Hátborzongató éleslátással "elkapott" pillanat. A film könyörtelenségéhez tartozik a párbeszédek életszerűen hiteles esetlensége és sablonszerűsége is - ezek a szövegek nem peregnek hollywoodi módra, nem poénkodnak, nincsenek "megírva". A fényképezés meg Kubrickhoz méltóan professzionális és gyönyörű. Az egyes jeleneteket azonban nem egységes stílusban vették fel, a felvételek mindig alkalmazkodtak a környezethez, körülményekhez, s így atmoszférikussá váltak. A puccos estélyen hollywoodian túl profi, az orgián szecessziósan szürreális, a füvezésnél meg (mintha csak a kamera is "beszívott" volna) vibráló a kameramozgás és a vágás. A legszebbek mégis az otthoni felvételek, amik amúgy is olyan meghitt közegben zajlottak, hogy a díszlet egyenesen Kubrick lakásának a mása volt, a falon Kubrick feleségének a képei lógtak, Kidman pedig a saját fehérneműit viselte - ezekben a jelenetekben szinte lebeg a kamera, mintha egy puha meleg, biztonságot adó burokban lenne. A színek is meleg pirosak, ám időnként élesen be-bevillannak a külső szobákból gyilkos, jéghideg, mindent megfagyasztó kékek is. Tűz és víz ez a szerelmi fészek. A Tágra zárt szemek egyszerre egy mértanilag nagyon pontosan felépített, danteien megszerkesztett, spirálisan előrehaladó mű, amelyben Kubrick a női és a férfi lélek rejtelmeit csípi nyakon, hajszálpontosan, szarkasztikus éleslátással, és egyszerre egy befejezetlennek, megvágatlannak tűnő félbehagyott opus is. Éppúgy megfejthetetlen és titokzatos ez a mű, mint ahogy azt sem lehet biztosan tudni, ki volt a rejtélyes nő az orgián, megölték-e, vagy csak túladagolta magát, mennyire kell a titkos társaság fenyegetéseit komolyan venni, és hová tűnt a zongorista barát. És végtére is, miért a lányát kiárusító, kopaszodó jelmezkölcsönzőről, az apja halálos ágyánál szerelmet valló páciensről, az aids-fertőzöttségéről mit sem tudó intelligens prostituáltlányról mesél nekünk Kubrick, és miért nem a házaspárról? Kubrick fityiszt mutat nekünk evvel a sok titokkal: ha még egy egyszerű történetet se lehet megfejteni két és fél óra alatt, akkor ugyan hogy lehetne egy kapcsolat összetettségét, az emberi lélek finom rezdüléseit. Maximum csak valahogy úgy, ahogy Kubrick is teszi: közvetetten. Ami Kubricknál a történet az áttételesen az, amit Kubrick az emberi lélekről tud, el tud mondani: vad, kalandos és unalmas, lassan csordogáló, de mindenekelőtt - megfejthetetlen rejtély.
Nicole Kidman (Alice Harford) 19 KByte
13 KByte
Tom Cruise (Dr. Bill Harford) 9 KByte
Tom Cruise (Dr. Bill Harford) és Sydney Pollack (Victor Ziegler) 21 KByte