Filmkultúra: Filmek: A bolt és a család

Gödrös Frigyes: Glamour

Jonas Togay
26 Kbyte
Két magyar családregény-film született mostanában (eddig egy se), s véletlenszerűen (?) csaknem egyszerre: A napfény íze (rendezője Szabó István) és a Glamour (rendezője Gödrös Frigyes). Ha Gödrös Frigyes Glamour-járól gondolkodik valaki, mint ahogy most én teszem, szinte lehetetlen nem használni "sorvezetőnek" A napfény ízéről folytatott vitához írt, A parvenük kora című Heller Ágnes-tanulmányt. De ettől függetlenül is, akarva-akaratlanul is működésbe lép a két film között az összehasonlítás kényszere. Nemcsak azért, mert mindkettő magyar zsidó un. (konszolidált, középosztálybeli) család-történet s mindkettőben hangsúlyos szinte szükségszerűen az e század harmincas éveitől kezdődő s a hatvanas évekig tartó időszakban, azaz a fasizmus és a kommunizmus korában történtek ábrázolása, hanem azért is, mert mindkettő válasza a fentiekre történelmileg hiteles - pedig igen különbözik egymástól.

Szabó István egy ún. reprezentatív parvenü, magyar zsidó család valódi, nagy karriert befutó (hadbíró, állami főhivatalnok, magas rangú katonatiszt, olimpiai bajnok, magas beosztású ÁVH-s tiszt) három generációjának történetét vitte filmre A napfény ízében, s nem a páriákét. Vagy parvenü, vagy pária? Nem, a filmbeli Vali sem ez, sem az, de ő az egyetlen, aki önmaga tud maradni, legalább önmagát nem veszíti el, akkor sem, ha minden egyebet elveszít. Szabó filmje végül is hiteles, eleven, látványos és megrendítő példázat a (háromezer éves vallásra, hagyományőrző s saját törvényeit betartó, erős közösségre szerveződött) identitás feladásáról és a feladás áráról.

A Glamour nem ilyen töretlen vonalú, kerek történet, nem példázat, s nem tanulságos, kisebbségi sorsábrázolás. A Glamour egy valós, hétköznapi családtörténet formailag mesei feldolgozásban. Hőse egy olyan magyar zsidó család, amelyet nem a beilleszkedés vágya, a felemelkedés, a karrier motivált, hanem az élet és a család fennmaradása. A filmbeli Gold-család esetében ennek (egyik) biztosítéka a bolt.

A bolt konkrétan egy bútorkereskedés. Megjelenési formáját illetően a történelmi díszletek szerint változó, lényegét tekintve azonban változatlan, s csaknem állandó színhely. Bútorkereskedő a nagyapa, az apa és az lesz majd a fiú is. Nem tudjuk, hogy a bolt hogyan lett, de van, mintha öröktől fogva lenne. Nem növekszik áruház-, nem is csökken trafik-méretűre (időnként az árukészlete elmegy, aztán visszajön). A bolt nemcsak egzisztenciát jelent, hanem mindenek előtt függetlenséget, aztán tiszteletre méltó társadalmi pozíciót, folytonosságot, a történelmi változásokban a maradandóságot, s megteremti a szakmai hozzáértésen és az anyagi biztonságon alapuló emberi méltóságot is.

A bolt a család és az élet része. Család és bolt egymást kölcsönösen feltételezik s erősítik. A bolt a tisztes jómódot biztosítja a Gold-családnak. (E téren vannak személyes tapasztalataim. Az első világháborúban megözvegyült nagyanyám apámat könyvkereskedő-inasnak adta a nagytekintélyű Csillag-féle könyvkereskedésbe. Apám segéd, majd évek során a legmegbecsültebb alkalmazott lett, szakmai és családalapítói ambíciói azonban arra ösztönözték, hogy önállósodjon, s a konjunktúrát kihasználva saját üzletet nyisson. Nemcsak a szakmát szerette, hanem a könyveket, mint olvasnivalókat is. A Vásárhelyi Pál utcai könyvesbolt családtag volt, kitöltötte velünk, gyerekekkel együtt apám és anyám életét. Belőle éltünk, miközben szüntelenül gondoskodni is kellett róla. 1952-ben - szüleim számítottak rá, de nem akarták elhinni - bevonták apám iparengedélyét, s a teljes árukészletet, berendezést - mindösszesen ezer forintra taksálva - felvásárolták. Apám 39 éves volt akkor. Egy pillanat, s kirántották alóla a múltját és jövőjét, feleslegessé tették szaktudását, tapasztalatait, lenullázták egész addigi életét, s elbizonytalanították a család megélhetését is. Ezt jelentheti hát egy bolt.)

A filmbeli Gold-családot láthatatlan egység forrasztja össze. A vallási és családi hagyományokat külsőségeiben is tiszteletben tartó, alkalmanként teátrális, de rendkívül praktikus, egészséges gondolkodású és jó humorú nagyapát, a romantikus, kalandvágyó, katonatisztté lett kisebbik fiút és a családfővé érett, komoly, határozott, mindnyájukért felelősséget vállaló s mindnyájukról gondoskodó nagyobbik fiút, az apát. Különös véletlen, mintegy a sors ajándéka folytán érkezik közéjük a bájos, birodalmi német óvónőből lett anya, majd megszületnek és növekszenek az utódok, a két fiú. A családhoz tartoznak az alkalmazottak (akik sosem fluktuálódnak, s azon a néven neveztetnek, ahogy a gyerek hallja és megkülönbözteti őket): Gréti, Huberjani és Árjaanti, valamint a sajátosan gyermeteg, sokat tudó, tradicionális kinézésű emberke, a házasságközvetítő is. Ők azok mindannyian, akik a nyilas időkben a nagy íróasztal alatt, a pince apa által kitalált biztonságában rejtőznek, s vészelik át a vészterhes kort. Mi teremti meg azt az egységes miliőt, amitől otthon érezzük magunkat közöttük mi, nézők is? A szeretet. Egész egyszerűen: ezek az emberek szeretik egymást. A család és az egymás iránti szeretet fonja át az életüket. Nem beszélnek róla, nem is fojtják meg egymást a szeretetükkel, nem terrorizálják, nem hisztériáznak, legfeljebb a rabbi nagyapa játssza el néha - drámaian hatásos, mégis szeretetre méltóan hatástalan - kiátkozási jeleneteit. Ki-ki önmaga kezdettől mindvégig, ki-ki éli a saját életét, miközben tiszteletben tartja a másikét, s mindeközben eltéphetetlenül kötődnek egymáshoz. A Gold-családban a vallás is kinek-kinek a maga dolga. Fontos tényező, az élet (néha a túlélés nélkülözhetetlen) kelléke, de nem dogma, nem kényszer, hanem tiszteletben tartani (néha eltűrni), s időnként - urambocsá - profanizálni való. Ilyen - egyszerre bibliai, szent és profán - az égzengéses éjszakában a széder-esti vacsoraasztal, a szerteugrándozó békákkal - azaz a hét csapás egyikével - s a Messiás-várással. Egészen bibliai a jelenet, amelyben a tisztes pátriarchák a nagyapa vezetésével titokban körülmetélni készülnek az első fiúunokát, s a szülők meglepik őket. Amint az apa magasba emeli a "megmentett" csecsemőt, a kamera a nagyapa átokra emelt karja között közelít rá, s így válik a gesztus önleleplezőn védelmezővé. Játékosan profán viszont, amikor az egymás érintésétől hónapokig eltiltott, s a feloldás pillanatában egymásnak eső szerelmesek a legközelebbi búvóhelyre, a gyóntatószékbe rohannak, hogy végre egymáséi lehessenek.

A Gold-házban az élet nem kifelé és felfelé törekszik, hanem a maga, otthonos helyén működik, helytáll, zajlik, túlél. A külvilág nem becsapódik és szétzúz, hanem megjelenik, lefegyvereztetik, beszippantódik, hatástalanodik. Ide jönnek, majd mennek (a kocsijukra rögzített láthatatlan kamerával, operatőrrel, amitől groteszken stilizáltak lesznek a vonulások) a vörösök, az oroszok, a nyilasok, a kommunisták, de kárt nem tesznek, mert nem tudnak ártani. Majd visszahozzák - mondja derűsen a nagyapa, amint sorjáznak ki a szegényember-lábuk nőtt bútorok a bolt ajtaján.

A Gold-család nem más, mint A napfény ízé-ben Vali. Ők azok, akik a parvenük korában nem parvenük és nem is páriák, hanem egyszerűen csak önmaguk. Vali titka az életet szenvedélyesen szerető személyiségben rejlik, a Gold-család titka a megtartó szeretet. Gödrös Frigyes már egyszer emléket állított ennek a családnak a Priváthorvát és Wolframbarát című, dr. Horváth Putyival közösen készített első játékfilmjükben. A "Wolfram"-család képzelt videóra vett és az Ugocsa utcai órásmester valóságos, 8 mm-es filmen megörökített, párhuzamos családtörténete sok mindenben különbözik egymástól (ősök, vallás, hagyományok, szokások, életvitel, egzisztencia, miliő), de a lényegben megegyeznek: volt értékrendjük, s vállaltan önmaguk voltak és maradtak. Világuk volt. Volt világuk!

A Glamour ugyanúgy önéletrajzi ihletésű családfilm, mint a Priváthorvát és Wolframbarát. Csak az utóbbi szellemes, groteszk, időnként abszurd látványvilágával és hangvételével szemben a Glamourban erősebb a nosztalgia a letűnt gyerekkor, az eltűnt családi értékrend, az egykori átlátható és minden rettenete ellenére kezelhető világ iránt, s ettől érzelmesebb. A történetet a rendező gyerekszemével látjuk, s a felnőtt rendező (Helyey László mély, meleg férfihangján interpretált) költői narrációja csupán értelmezi vagy ellenpontozza, de ettől lesz emelkedetté, s még érzelmesebbé a film. A gyermek emlékeiből és fantáziájával megelevenített történet mesei látvány- és képi világa hihetetlen egységesen és csodás gazdagságban (a kert, a lakás, a templombelső) jelenik meg Kardos Sándor kameráján keresztül. Ez a nézőpont szinte töretlen, s vannak kiemelkedő, filmtörténeti pillanatai. A magányosan felnövő kisfiú két állatot fogad barátjává, először a kendermagos tyúkot, Matildot, másodszor a falusi ház postagalambjainak egyikét, de a felnőttek mindkét szeretét megölik és feltálalják. Jóllehet mindkét jelenettel szembesül a néző egészséges világképe, hogy ti. a tyúk (és a galamb?) alapjában véve ennivaló, mégis inkább a gyerekkel éljük át a helyzet tragikumát - így lesz szeretnivalón tragikomikus. Bár szinte minden esemény a családtagok által lakott vagy benépesített környezetben játszódik, 1956 mégis valahol messze, idegenben zajlik, mint egy távoli bolygón (ezt erősíti a villamosvezető holdjárót idézőn láttatott halina-csizmája), vagy mintha álomban - vagy mintha a feldolgozhatatlantól megkímélt gyermek képzelete teremtette volna a félig értett mondattöredékek, félig-hallott élménybeszámolók alapján.

Egységes, karakterizáló és rendkívül fülbemászó a film zenei világa, a cselekmény motívumaihoz teremtett zenei motívumok (zeneszerző: Melis László).

A film tavalyi filmszemlén bemutatott, első változatában (Glamour - Töredékek egy család életéből) még nem volt narrátor, szerepét az epizódok kezdő képsorán feliratok töltötték be: A bolt - 1919 -, A házasságközvetítő - 1935 -, A jogtanácsos, A vérbíró ..., A tű stb.). Ez a változat a nagyapa halálával s a kisfiú szavaival (" és ettől fogva szakadatlanul a nagyapa halála fog történni ezen a világon ...") ér véget, s a véglegeshez képest szárazabb, stilizáltabb, pantomimesebb - és rövidebb! Általában jobban emlékeztetett a Priváthorvát és Wolframbarát Wolfram-cselekményszálára és stílusára. A végleges Glamour jóval terjedelmesebb. Az évekig elhúzódó, kényszerleállásokkal tarkított forgatással magyarázható, hogy a jelenetek időnként hosszúak, túlmagyarázottak (az anya bátyjának monológja az ágyban az ágyról, Pelbárt atya vallatása és megkísértése) vagy üresjáratokkal tarkítottak lettek, s komoly hiányérzetet kelt helyenként a színészvezetés.

A végleges Glamour a szeretet és a búcsúzás filmje lett. Az első változat főcím előtti felkelő napjával ellentétben itt a főcím alatt a napfogyatkozás aranysárga, felhőfoszlányos fázis-képei láthatók, s valószínűleg nemcsak a tavaly nyári magyarországi szenzáció, a teljes napfogyatkozás miatt, hanem inkább az elmúlás-változás-búcsúzás motívum hangulati erősítésére. A családtörténet teljesebb lett. A cselekmény a már idézett széderestével kezdődik, s ebből nemcsak a főszereplőket, a nagyapát, a két - későbbiekben felnőttként viszontlátott - kisfiút ismerjük meg, hanem a narrátor szavaiból, meleg, érzelmesre mélyített hangján, előrevetítődik a sorsuk is. Kiteljesedett az apa és az anya szerelmének, házasságának története, nem véletlenül került a filmre ajánlás is: Szüleimnek Az ő kalandosnak nevezhető házasságkötésük, egymás iránti szeretetük megnyilvánulásai, epizódjai az egész filmet áthatják, s az egész családtörténetre az anya halála tesz pontot. A befejező képsorban a városligeti ringlispílen a film összes szereplője megjelenik, s mintegy lezajlik előttünk az apa és az anya éteri találkozása, egymáshoz simuló arcuk a film zárójelenete. A családot összetartó szeretet élményének újraátélése és a visszavonhatatlan vég, a szeretett lények, a szeretettel övezett gyerekkor, az emlékekkel teli múlt végleges elmúlásának, eltűnésének ténye teszi a filmet a szeretet és a búcsúzás filmjévé, s ettől lesz sokkal-sokkal érzelemtelibb annál, mint ami napjainkban, jelenbeli szokásaink szerint befogadható. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy ezt felvállalják az alkotók.

Mindkét film, A napfény íze is, a Glamour is vitákat gerjesztett s gerjeszt. Az előbbi főként azon folyt, hogy igaz-e, hiteles-e, zsidó-e, magyar zsidó-e, az utóbbi azon, hogy kurzusfilm-e, asszimilációpárti-e, giccs-e. Nem hiszem, hogy bárkinek ki kellene mondania a döntő szót, de jó, ha ki-ki elmondja, amit gondol.

Miért jelentek meg most, véletlenszerűen, egyszerre a századvégen s miért éppen zsidó családtörténetek? Heller Ágnes említett tanulmányában elfogadható magyarázatot ad erre is: véget ért a parvenük kora, lezárultak az ilyen típusú generációs történetek, amelyekben a legérintettebbek talán a zsidók voltak.

Kurzusfilm-e a Glamour ...? "... S mint egy Rousseau Ermenonvillében, ember és polgár leszek ..." - írta volt e sorokat úgy kétszáz évvel ezelőtt egy Csokonai Vitéz Mihály nevű magyar poéta. Azt gondolom, hogy a Gold-család is ilyesmit írt volna, ha írnia kellett volna magáról. Gödrös Frigyes szerencsére inkább filmet csinált róla.

Barkó György
37 Kbyte

Eperjes Károly
23 Kbyte

Ónodi Eszter
26 Kbyte

Barkó György
34 Kbyte

32 Kbyte

36 Kbyte

Gödrös Frigyes
30 Kbyte

Jonas Togay 26 Kbyte	Két magyar családregény-film született mostanában (eddig egy se), s véletlenszerűen (?) csaknem egyszerre: A napfény íze (rendezője Szabó István) és a Glamour (rendezője Gödrös Frigyes). Ha Gödrös Frigyes Glamour-járól gondolkodik valaki, mint ahogy most én teszem, szinte lehetetlen nem használni "sorvezetőnek" A napfény ízéről folytatott vitához írt, A parvenük kora című Heller Ágnes-tanulmányt. De ettől függetlenül is, akarva-akaratlanul is működésbe lép a két film között az összehasonlítás kényszere. Nemcsak azért, mert mindkettő magyar zsidó un. (konszolidált, középosztálybeli) család-történet s mindkettőben hangsúlyos szinte szükségszerűen az e század harmincas éveitől kezdődő s a hatvanas évekig tartó időszakban, azaz a fasizmus és a kommunizmus korában történtek ábrázolása, hanem azért is, mert mindkettő válasza a fentiekre történelmileg hiteles - pedig igen különbözik egymástól. Szabó István egy ún. reprezentatív parvenü, magyar zsidó család valódi, nagy karriert befutó (hadbíró, állami főhivatalnok, magas rangú katonatiszt, olimpiai bajnok, magas beosztású ÁVH-s tiszt) három generációjának történetét vitte filmre A napfény ízében, s nem a páriákét. Vagy parvenü, vagy pária? Nem, a filmbeli Vali sem ez, sem az, de ő az egyetlen, aki önmaga tud maradni, legalább önmagát nem veszíti el, akkor sem, ha minden egyebet elveszít. Szabó filmje végül is hiteles, eleven, látványos és megrendítő példázat a (háromezer éves vallásra, hagyományőrző s saját törvényeit betartó, erős közösségre szerveződött) identitás feladásáról és a feladás áráról. A Glamour nem ilyen töretlen vonalú, kerek történet, nem példázat, s nem tanulságos, kisebbségi sorsábrázolás. A Glamour egy valós, hétköznapi családtörténet formailag mesei feldolgozásban. Hőse egy olyan magyar zsidó család, amelyet nem a beilleszkedés vágya, a felemelkedés, a karrier motivált, hanem az élet és a család fennmaradása. A filmbeli Gold-család esetében ennek (egyik) biztosítéka a bolt. A bolt konkrétan egy bútorkereskedés. Megjelenési formáját illetően a történelmi díszletek szerint változó, lényegét tekintve azonban változatlan, s csaknem állandó színhely. Bútorkereskedő a nagyapa, az apa és az lesz majd a fiú is. Nem tudjuk, hogy a bolt hogyan lett, de van, mintha öröktől fogva lenne. Nem növekszik áruház-, nem is csökken trafik-méretűre (időnként az árukészlete elmegy, aztán visszajön). A bolt nemcsak egzisztenciát jelent, hanem mindenek előtt függetlenséget, aztán tiszteletre méltó társadalmi pozíciót, folytonosságot, a történelmi változásokban a maradandóságot, s megteremti a szakmai hozzáértésen és az anyagi biztonságon alapuló emberi méltóságot is. A bolt a család és az élet része. Család és bolt egymást kölcsönösen feltételezik s erősítik. A bolt a tisztes jómódot biztosítja a Gold-családnak. (E téren vannak személyes tapasztalataim. Az első világháborúban megözvegyült nagyanyám apámat könyvkereskedő-inasnak adta a nagytekintélyű Csillag-féle könyvkereskedésbe. Apám segéd, majd évek során a legmegbecsültebb alkalmazott lett, szakmai és családalapítói ambíciói azonban arra ösztönözték, hogy önállósodjon, s a konjunktúrát kihasználva saját üzletet nyisson. Nemcsak a szakmát szerette, hanem a könyveket, mint olvasnivalókat is. A Vásárhelyi Pál utcai könyvesbolt családtag volt, kitöltötte velünk, gyerekekkel együtt apám és anyám életét. Belőle éltünk, miközben szüntelenül gondoskodni is kellett róla. 1952-ben - szüleim számítottak rá, de nem akarták elhinni - bevonták apám iparengedélyét, s a teljes árukészletet, berendezést - mindösszesen ezer forintra taksálva - felvásárolták. Apám 39 éves volt akkor. Egy pillanat, s kirántották alóla a múltját és jövőjét, feleslegessé tették szaktudását, tapasztalatait, lenullázták egész addigi életét, s elbizonytalanították a család megélhetését is. Ezt jelentheti hát egy bolt.) A filmbeli Gold-családot láthatatlan egység forrasztja össze. A vallási és családi hagyományokat külsőségeiben is tiszteletben tartó, alkalmanként teátrális, de rendkívül praktikus, egészséges gondolkodású és jó humorú nagyapát, a romantikus, kalandvágyó, katonatisztté lett kisebbik fiút és a családfővé érett, komoly, határozott, mindnyájukért felelősséget vállaló s mindnyájukról gondoskodó nagyobbik fiút, az apát. Különös véletlen, mintegy a sors ajándéka folytán érkezik közéjük a bájos, birodalmi német óvónőből lett anya, majd megszületnek és növekszenek az utódok, a két fiú. A családhoz tartoznak az alkalmazottak (akik sosem fluktuálódnak, s azon a néven neveztetnek, ahogy a gyerek hallja és megkülönbözteti őket): Gréti, Huberjani és Árjaanti, valamint a sajátosan gyermeteg, sokat tudó, tradicionális kinézésű emberke, a házasságközvetítő is. Ők azok mindannyian, akik a nyilas időkben a nagy íróasztal alatt, a pince apa által kitalált biztonságában rejtőznek, s vészelik át a vészterhes kort. Mi teremti meg azt az egységes miliőt, amitől otthon érezzük magunkat közöttük mi, nézők is? A szeretet. Egész egyszerűen: ezek az emberek szeretik egymást. A család és az egymás iránti szeretet fonja át az életüket. Nem beszélnek róla, nem is fojtják meg egymást a szeretetükkel, nem terrorizálják, nem hisztériáznak, legfeljebb a rabbi nagyapa játssza el néha - drámaian hatásos, mégis szeretetre méltóan hatástalan - kiátkozási jeleneteit. Ki-ki önmaga kezdettől mindvégig, ki-ki éli a saját életét, miközben tiszteletben tartja a másikét, s mindeközben eltéphetetlenül kötődnek egymáshoz. A Gold-családban a vallás is kinek-kinek a maga dolga. Fontos tényező, az élet (néha a túlélés nélkülözhetetlen) kelléke, de nem dogma, nem kényszer, hanem tiszteletben tartani (néha eltűrni), s időnként - urambocsá - profanizálni való. Ilyen - egyszerre bibliai, szent és profán - az égzengéses éjszakában a széder-esti vacsoraasztal, a szerteugrándozó békákkal - azaz a hét csapás egyikével - s a Messiás-várással. Egészen bibliai a jelenet, amelyben a tisztes pátriarchák a nagyapa vezetésével titokban körülmetélni készülnek az első fiúunokát, s a szülők meglepik őket. Amint az apa magasba emeli a "megmentett" csecsemőt, a kamera a nagyapa átokra emelt karja között közelít rá, s így válik a gesztus önleleplezőn védelmezővé. Játékosan profán viszont, amikor az egymás érintésétől hónapokig eltiltott, s a feloldás pillanatában egymásnak eső szerelmesek a legközelebbi búvóhelyre, a gyóntatószékbe rohannak, hogy végre egymáséi lehessenek. A Gold-házban az élet nem kifelé és felfelé törekszik, hanem a maga, otthonos helyén működik, helytáll, zajlik, túlél. A külvilág nem becsapódik és szétzúz, hanem megjelenik, lefegyvereztetik, beszippantódik, hatástalanodik. Ide jönnek, majd mennek (a kocsijukra rögzített láthatatlan kamerával, operatőrrel, amitől groteszken stilizáltak lesznek a vonulások) a vörösök, az oroszok, a nyilasok, a kommunisták, de kárt nem tesznek, mert nem tudnak ártani. Majd visszahozzák - mondja derűsen a nagyapa, amint sorjáznak ki a szegényember-lábuk nőtt bútorok a bolt ajtaján. A Gold-család nem más, mint A napfény ízé-ben Vali. Ők azok, akik a parvenük korában nem parvenük és nem is páriák, hanem egyszerűen csak önmaguk. Vali titka az életet szenvedélyesen szerető személyiségben rejlik, a Gold-család titka a megtartó szeretet. Gödrös Frigyes már egyszer emléket állított ennek a családnak a Priváthorvát és Wolframbarát című, dr. Horváth Putyival közösen készített első játékfilmjükben. A "Wolfram"-család képzelt videóra vett és az Ugocsa utcai órásmester valóságos, 8 mm-es filmen megörökített, párhuzamos családtörténete sok mindenben különbözik egymástól (ősök, vallás, hagyományok, szokások, életvitel, egzisztencia, miliő), de a lényegben megegyeznek: volt értékrendjük, s vállaltan önmaguk voltak és maradtak. Világuk volt. Volt világuk! A Glamour ugyanúgy önéletrajzi ihletésű családfilm, mint a Priváthorvát és Wolframbarát. Csak az utóbbi szellemes, groteszk, időnként abszurd látványvilágával és hangvételével szemben a Glamourban erősebb a nosztalgia a letűnt gyerekkor, az eltűnt családi értékrend, az egykori átlátható és minden rettenete ellenére kezelhető világ iránt, s ettől érzelmesebb. A történetet a rendező gyerekszemével látjuk, s a felnőtt rendező (Helyey László mély, meleg férfihangján interpretált) költői narrációja csupán értelmezi vagy ellenpontozza, de ettől lesz emelkedetté, s még érzelmesebbé a film. A gyermek emlékeiből és fantáziájával megelevenített történet mesei látvány- és képi világa hihetetlen egységesen és csodás gazdagságban (a kert, a lakás, a templombelső) jelenik meg Kardos Sándor kameráján keresztül. Ez a nézőpont szinte töretlen, s vannak kiemelkedő, filmtörténeti pillanatai. A magányosan felnövő kisfiú két állatot fogad barátjává, először a kendermagos tyúkot, Matildot, másodszor a falusi ház postagalambjainak egyikét, de a felnőttek mindkét szeretét megölik és feltálalják. Jóllehet mindkét jelenettel szembesül a néző egészséges világképe, hogy ti. a tyúk (és a galamb?) alapjában véve ennivaló, mégis inkább a gyerekkel éljük át a helyzet tragikumát - így lesz szeretnivalón tragikomikus. Bár szinte minden esemény a családtagok által lakott vagy benépesített környezetben játszódik, 1956 mégis valahol messze, idegenben zajlik, mint egy távoli bolygón (ezt erősíti a villamosvezető holdjárót idézőn láttatott halina-csizmája), vagy mintha álomban - vagy mintha a feldolgozhatatlantól megkímélt gyermek képzelete teremtette volna a félig értett mondattöredékek, félig-hallott élménybeszámolók alapján. Egységes, karakterizáló és rendkívül fülbemászó a film zenei világa, a cselekmény motívumaihoz teremtett zenei motívumok (zeneszerző: Melis László). A film tavalyi filmszemlén bemutatott, első változatában (Glamour - Töredékek egy család életéből) még nem volt narrátor, szerepét az epizódok kezdő képsorán feliratok töltötték be: A bolt - 1919 -, A házasságközvetítő - 1935 -, A jogtanácsos, A vérbíró ..., A tű stb.). Ez a változat a nagyapa halálával s a kisfiú szavaival (" és ettől fogva szakadatlanul a nagyapa halála fog történni ezen a világon ...") ér véget, s a véglegeshez képest szárazabb, stilizáltabb, pantomimesebb - és rövidebb! Általában jobban emlékeztetett a Priváthorvát és Wolframbarát Wolfram-cselekményszálára és stílusára. A végleges Glamour jóval terjedelmesebb. Az évekig elhúzódó, kényszerleállásokkal tarkított forgatással magyarázható, hogy a jelenetek időnként hosszúak, túlmagyarázottak (az anya bátyjának monológja az ágyban az ágyról, Pelbárt atya vallatása és megkísértése) vagy üresjáratokkal tarkítottak lettek, s komoly hiányérzetet kelt helyenként a színészvezetés. A végleges Glamour a szeretet és a búcsúzás filmje lett. Az első változat főcím előtti felkelő napjával ellentétben itt a főcím alatt a napfogyatkozás aranysárga, felhőfoszlányos fázis-képei láthatók, s valószínűleg nemcsak a tavaly nyári magyarországi szenzáció, a teljes napfogyatkozás miatt, hanem inkább az elmúlás-változás-búcsúzás motívum hangulati erősítésére. A családtörténet teljesebb lett. A cselekmény a már idézett széderestével kezdődik, s ebből nemcsak a főszereplőket, a nagyapát, a két - későbbiekben felnőttként viszontlátott - kisfiút ismerjük meg, hanem a narrátor szavaiból, meleg, érzelmesre mélyített hangján, előrevetítődik a sorsuk is. Kiteljesedett az apa és az anya szerelmének, házasságának története, nem véletlenül került a filmre ajánlás is: Szüleimnek Az ő kalandosnak nevezhető házasságkötésük, egymás iránti szeretetük megnyilvánulásai, epizódjai az egész filmet áthatják, s az egész családtörténetre az anya halála tesz pontot. A befejező képsorban a városligeti ringlispílen a film összes szereplője megjelenik, s mintegy lezajlik előttünk az apa és az anya éteri találkozása, egymáshoz simuló arcuk a film zárójelenete. A családot összetartó szeretet élményének újraátélése és a visszavonhatatlan vég, a szeretett lények, a szeretettel övezett gyerekkor, az emlékekkel teli múlt végleges elmúlásának, eltűnésének ténye teszi a filmet a szeretet és a búcsúzás filmjévé, s ettől lesz sokkal-sokkal érzelemtelibb annál, mint ami napjainkban, jelenbeli szokásaink szerint befogadható. Nem kis bátorság kellett ahhoz, hogy ezt felvállalják az alkotók. Mindkét film, A napfény íze is, a Glamour is vitákat gerjesztett s gerjeszt. Az előbbi főként azon folyt, hogy igaz-e, hiteles-e, zsidó-e, magyar zsidó-e, az utóbbi azon, hogy kurzusfilm-e, asszimilációpárti-e, giccs-e. Nem hiszem, hogy bárkinek ki kellene mondania a döntő szót, de jó, ha ki-ki elmondja, amit gondol. Miért jelentek meg most, véletlenszerűen, egyszerre a századvégen s miért éppen zsidó családtörténetek? Heller Ágnes említett tanulmányában elfogadható magyarázatot ad erre is: véget ért a parvenük kora, lezárultak az ilyen típusú generációs történetek, amelyekben a legérintettebbek talán a zsidók voltak. Kurzusfilm-e a Glamour ...? "... S mint egy Rousseau Ermenonvillében, ember és polgár leszek ..." - írta volt e sorokat úgy kétszáz évvel ezelőtt egy Csokonai Vitéz Mihály nevű magyar poéta. Azt gondolom, hogy a Gold-család is ilyesmit írt volna, ha írnia kellett volna magáról. Gödrös Frigyes szerencsére inkább filmet csinált róla.
Barkó György 37 Kbyte
Eperjes Károly 23 Kbyte
Ónodi Eszter 26 Kbyte
Barkó György 34 Kbyte
32 Kbyte
36 Kbyte
Gödrös Frigyes 30 Kbyte