Sneé Péter Aranymadár

Szaladják István első filmje

Szaladják István
Szaladják István
30 Kbyte

Vajon mi visz rá egy harmincas éveit taposó, így nálunk még fiatalnak számító filmest, hogy a Minnesang első nagy költőjének tiszteletére felidézze és sajátosan értelmezze a középkor lovagi eszményeit? Bő évtizede, mikor a hazai tudományegyetemek oktatói először jelezték az ifjabb nemzedék észjárásában bekövetkezett fordulatot, legföljebb a politikai menedzserek kapták fel fejüket a hír hallatán. Az érdeklődés változása azonban módosította a filozófiaoktatást, ahol teret nyertek az addig kirekesztett metódusok, jelentősen bővült tehát az egyéni világmagyarázathoz használható fogalmi készletünk. Immár semmi akadálya többé a különféle misztikus, ezoterikus szemléleteknek. Az utolsó - ideológiai - tilalomfák kiütésével teljessé vált az ábrázolás szabadsága, s a kordivat is ösztökéli művészeinket, hogy éljenek az eshetőséggel. Különösen a mozgókép-alkotás terén élénk ez a késztetés. Technikai lehetőségeink hihetetlen gyaparodása a fantáziátlan valóság korlátainak áthágására csábít, a cyber space felbukkanása, illetve a virtuális valóság eszméjének uralomra jutása pedig emigrálásra ösztökél a képzelet birodalmába.

Menekülni számtalan irányba, sokféleként lehet. Még az sem kizárt, hogy megtévesztés csupán tapasztalati léten túlra tett kirándulásunk. Legföljebb azért függesztjük fel önhatalmúlag az időt és azért portyázunk az irányjelzőit veszített gondolati térben, hogy a játékos álcája mögül tovább keressük kielégítően soha meg nem fogalmazható válaszainkat az ősi alapkérdésekre. Mint ahogyan Griffith prédikál a Türelmetlenség történeteiben, Bergman filozófál A hetedik pecsét moralitásában, vagy Enyedi Idikó játszik a Bűvös vadász meséjével. Szaladják István félórás rövidfilmje is e kevésbé divatos, mivel nehéz, alkotót és nézőt egyaránt próbára tévő modellt követi. Az Aranymadár hőse az a Kürenbergi néven ismert lovag, akiről jószerével semmit sem tudunk azon felül, hogy az 1100-as évek végén élt és Linz környékén töltötte napjait. Mindössze néhány éneke maradt fenn, melyek közül ama híres Ich zöch mir einen Valken versengésre késztette századunk nagy műfordítóit. Szaladják István Radnóti verziójára építi szövegkönyvét, melyet jelentősen bővít korabeli idézetekkel olyaténképpen, hogy nyomatékosabbá tegye a szerelmi szimbólumokban gazdag líra értelmezési keretét és így kalauzoljon vissza a poézis filozófiai tartalmához. Ügyel e költészet evokatív erejére is, Szemző Tibor, a narrátor tolmácsolásában e veretes szövegek valóban a meditatív töprengések belső beszédben megfogalmazódó summázataként hangzanak, miközben sértetlenül őrzik dallamvilágukat.

Nem véletlen, hogy a filmről szólva éppen ezt említem elsőként, Szaladják István egyik legnagyobb érdeme ugyanis a szöveg (és a történet) ismételt felragyogtatása. Évtizedes trendet tör meg, amikor visszahelyezi jogaiba a lekicsinyelt és mindinkább félrecsúszó fogalmi elemeket. Hőse poéta lovag, aki verset költ és kóborol a földön, hogy gyámolítsa a segélyre szorulót. Mindez azonban csak látszat, valójában a Kürenbergi romantikus teljességgel, maradéktalanul azonosul szellemi céljával, és mindenét annak rendeli alá. A halált keresi, mivel töprengései során arra a következtetésre jutott, hogy a lovagi élet célja nem lehet egyéb, mint a túlpart elérése. E különös ismeret- és lételmélet bámulatos példája az inverz gondolkodásnak (melynél a születés a lényeg elvesztése, míg újra megragadása a halál), s mint ilyen, számunkra váratlan és meghökkentő, következetességében pedig lenyűgöző. Ámulattal figyeljük az általunk eleddig csak kevéssé ismert észjárást és gyönyörködve engedünk zsongító bűvöletének. Műalkotásként tekintünk e szellemi konstrukcióra, igaza helyett szépségét dicsérjük. Eszünkbe sem jut ellenőrizni vagy bírálni, bekövetkezik tehát az a furcsaság, hogy egy alkotás eredendően filozofikus összetevője esztétikai hatáselemként regnál. Uralkodik a szó szoros értelmében, a legfontosabb szervező erővé emelkedik ugyanis és hatalma alárendeli a többit. Innét az egyszólamúság, a mind nyomasztóbb monotónia, vagyis az Aranymadár legnagyobb erénye és hibája ugyanabból ered, forrása a túlzott koherencia. Félreszorul az élet, elvesznek a színek. Más nyersanyagra aligha fényképezhette volna művét Szaladják István, mint fekete-fehérre. Ott, ahol a főhős néma epizodista, a segítségre szoruló vagy ellenséges többiek jelentéktelenségbe süllyednek. Hiányzik a konfliktus tehát és véle a színészi játék eshetősége is. A Kürenbergit alakító Deim Pál markáns arcát kínálhatja csupán, a halál keresésének, meglelésének és elfogadásának lelki folyamatáról viszont csak a narrációból értesülhetünk. A hangjáték határáig merészkedik így a film és csak a rendező képi fantáziájának és invenciózus operatőri munkájának köszönhető, hogy nem billen a mozgóképes illusztrációk vagy az öntetszelgő etűdök közé.

Lényeglátás helyett ma a tarkaság divatozik, így érthető, ha ellentétes végletbe esik a korárammal szembehelyezkedő, s egyetlen kérdés megválaszolására redukálja feladatát, egyetlen ősi alaphelyzetre szűkíti művének cselekményét. E szorosság súlyos kompozíciós következményekkel jár. Ha maradéktalanul alárendelődik mondandójának, külső szempontok - például a forgalmazás követelte méterhossz - nem befolyásolhatják. Szaladják István nem tanúsít elegendő keménységet vagy a megfelelő kódát nem leli, mivel a befejezést igencsak elnyújtja. Szemet szúrhat néhány apró hiányosság is: a háttérként szolgáló fontos toposz, a szélmalom beindítása például dramaturgiailag vitatható pillanatban történik, a főszereplő sminkje ügyetlen és egy lejárt ötlet suta másolatának tűnik a kilőtt nyílpuska-vessző követése is montírozás révén (a végítélet harsonáinak felbukkanásakor pompásan működik ugyanez). A felsoroltak dacára az utóbbi esztendők egyik legnagyobb figyelmet keltő bemutatkozása mégis az Aranymadár. Légköre erős, hangulat magával ragadó és példás előkészítése lehet egy magasra ívelő pályának.


30 Kbyte

33 Kbyte

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap