Filmkultúra: Gondolatok: Mitől művészi egy film?

A Filmminősítő intézet ellen

46 KByte
(A Vossische Zeitung kivonatban megjelentette Balázs levelét, amelyben a berlini Filmminősítő Intézet egyik ítélete ellen tiltakozott. Az intézet ugyanis megtagadta a "művészfilm" minősítést egy szovjet játékfilmtől, P. Petrov-Bitovnak Maxim Gorkij novellája alapján 1929-ben forgatott Káin és Artyom című alkotásától. (1.))

Sorba veszem a véleményező kifogásait: Először: "(Az orosz film) előnyei lassan modorosságba merevednek". Gyakorlatilag kizárható, hogy egyazon szellemi közegből származó bármely új film teljesen új művészi megnyilatkozásokat hordozzon. Minden a játék színvonalán múlik. Nevezhetjük-e egy bizonyos irányzat, iskola vagy korszak festményeit "modorosságba merevedetteknek" csak azért, mert hasonlóságokat mutatnak fel? Egyéként az ilyen esetekben inkább "stílusról" beszélhetnénk, egy különleges, és éppen a modern művészetekben ritka értékről. Itt még azt is számításba kell venni, hogy e stíluson belül éppen a Káin és Artyom hozott létre olyan vadonatúj változatot, amilyet még soha nem láttunk az oroszoktól (másoktól sem). Erre az újdonságra tulajdonképpen a szakvélemény is felfigyelt, mégpedig a második számú szemrehányásban: "Kínos lassúsággal eljátszott jelenetek". A korábbi orosz filmek pergő dramaturgiájával szemben e film valamiféle mély, mondhatni naiv líraiságot sugároz. Ám éppen ez a képkapcsolatoknál való elidőzés (mint a kitartás egy-egy hang mellett) hozza elő azt a mélyreható, súlyos melankóliát, amelyet egy makacs dallam hallgatásakor érzünk. Szándékuk szerint e képeknek lidércnyomásként kell hatniuk. Ezért egyáltalán nem naturalisták, hanem helyenként népmesei víziókra hasonlítanak. És ezzel elintézhetjük a harmadik kifogást: " A díszletek romantikus valószerűtlensége egy erősen naturális életet fog keretbe." A következő mondatban a véleményező ellentmond önmagának, mert a tartalom bosszantó túlsúlyba kerüléséről beszél. Márpedig ez az ábrázolás valóban eltúlzott ugyan, de nem naturalista, hanem költőien stilizált - csakúgy, mint a díszletek. Vagyis nincs közöttük ellentmondás. Az egész a naiv népballadák felfokozott hangján szól. Költőileg és művészileg éppen ez a legmegkapóbb ebben a filmben. Aki pedig ismeri a népballadát és a népmesét, jól tudja, hogy bennük mindig keverednek a naturalista részletek és a fantázia álomképei.

Vossische Zeitung 1930 április 20

Megjegyzések

1. A Vossische Zeitung cikkének címe: "Mitől művészi egy film?" Alcím: "Vita a Káin és Artyomról"

Balázs Béla cikkének idézése előtt az újság a következőket írja: "A berlini Filmminősítő Intézet Lampe-bizottsága nem engedélyezte a "művészi" besorolást az Alhambrában nemrég bemutatott, s azóta különböző mozikban játszott Káin és Artyom című, Gorkij egyik novellájából forgatott orosz film számára, amely így elesik bizonyos, a forgalmazását tekintve előnyös adócsökkentésektől.

A Lampe-bizottság ítélete annál is nagyobb feltűnést keltett, mert az egész német sajtó - és persze a közönség is - ritka egyhangúsággal jelentős művészi eseményként ünnepelte ezt az új orosz filmet. E véleményt még azok a körök is osztották, amelyek az orosz filmeket általában nem találják művészileg értékes alkotásoknak, hanem inkább a politikai propaganda eszközeinek. A Káin és Artyom balladai film, ez a politikai propaganda gyakorlatilag hiányzik. Mi indíthatta tehát a Lampe-bizottságot arra, hogy megtagadja a filmtől a "művészi" minősítést? Balázs Béla író a rendelkezésünkre bocsátotta azt a levelet, amelyet Lampe professzor úrnak küldött, és amelyben állást foglal a bizottság ítéletével kapcsolatban.

Az alábbiakban részletet közlünk a levélből."

2. A filmről még: "Búcsú a némafilmtől" (Abschied vom stummen Film). Megjelent: Querschnitt (Berlin), 4. füzet, 1930 április végén, 248-250. oldal. Utánnyomás: Essay, Kritik, 118-122. oldal, Schriften 2, 270 oldal

"Asta Nielsen és az oroszok (Asta Nielsen und die Russen). Beszélgetés Dr. Balázs Béla és Asta Nielsen között. Téma: Káin és Artyom (német címe: Das Lied vom alten Markt). Megjelent: Reichsfilmblatt (Berlin) 1930 április 26-án. Asta Nielsen véleménye, akit a szovjet film "teljesen lenyűgözött": "A Káin és Artyom párját ritkító filmköltemény. Valóság, de a könnyeinken át nézve, könyörtelen realitás, amelyen azonban egy nagy eszme fénye ragyog át. Az egyszerű tények álomszerűek lesznek. Drámai és festői megformálás."

Utánnyomás: Asta Nielsen élete képekben, saját- és a kortársak szemszögéből (Asta Nielsen. Ihr Leben in Fotodokumenten, Selbstzeugnissen und zeitgenössischen Betrachtungen.). Kiadta: R. Seydel és A. Hagedorff, Berlin (DDR) 1981, 202 oldal.

Fordította: Németh Ágnes

/Megjelent: Bála Balázs: Scrhiften zum Film 268-269, 332. 348. Akadémia Kiadó, Bp. 1984/

41 KByte

Asta Nielsen sokadik
férje Grigorij Hmara
orosz színész volt
27 KByte

46 KByte	(A Vossische Zeitung kivonatban megjelentette Balázs levelét, amelyben a berlini Filmminősítő Intézet egyik ítélete ellen tiltakozott. Az intézet ugyanis megtagadta a "művészfilm" minősítést egy szovjet játékfilmtől, P. Petrov-Bitovnak Maxim Gorkij novellája alapján 1929-ben forgatott Káin és Artyom című alkotásától. (1.)) Sorba veszem a véleményező kifogásait: Először: "(Az orosz film) előnyei lassan modorosságba merevednek". Gyakorlatilag kizárható, hogy egyazon szellemi közegből származó bármely új film teljesen új művészi megnyilatkozásokat hordozzon. Minden a játék színvonalán múlik. Nevezhetjük-e egy bizonyos irányzat, iskola vagy korszak festményeit "modorosságba merevedetteknek" csak azért, mert hasonlóságokat mutatnak fel? Egyéként az ilyen esetekben inkább "stílusról" beszélhetnénk, egy különleges, és éppen a modern művészetekben ritka értékről. Itt még azt is számításba kell venni, hogy e stíluson belül éppen a Káin és Artyom hozott létre olyan vadonatúj változatot, amilyet még soha nem láttunk az oroszoktól (másoktól sem). Erre az újdonságra tulajdonképpen a szakvélemény is felfigyelt, mégpedig a második számú szemrehányásban: "Kínos lassúsággal eljátszott jelenetek". A korábbi orosz filmek pergő dramaturgiájával szemben e film valamiféle mély, mondhatni naiv líraiságot sugároz. Ám éppen ez a képkapcsolatoknál való elidőzés (mint a kitartás egy-egy hang mellett) hozza elő azt a mélyreható, súlyos melankóliát, amelyet egy makacs dallam hallgatásakor érzünk. Szándékuk szerint e képeknek lidércnyomásként kell hatniuk. Ezért egyáltalán nem naturalisták, hanem helyenként népmesei víziókra hasonlítanak. És ezzel elintézhetjük a harmadik kifogást: " A díszletek romantikus valószerűtlensége egy erősen naturális életet fog keretbe." A következő mondatban a véleményező ellentmond önmagának, mert a tartalom bosszantó túlsúlyba kerüléséről beszél. Márpedig ez az ábrázolás valóban eltúlzott ugyan, de nem naturalista, hanem költőien stilizált - csakúgy, mint a díszletek. Vagyis nincs közöttük ellentmondás. Az egész a naiv népballadák felfokozott hangján szól. Költőileg és művészileg éppen ez a legmegkapóbb ebben a filmben. Aki pedig ismeri a népballadát és a népmesét, jól tudja, hogy bennük mindig keverednek a naturalista részletek és a fantázia álomképei. Vossische Zeitung 1930 április 20 Megjegyzések 1. A Vossische Zeitung cikkének címe: "Mitől művészi egy film?" Alcím: "Vita a Káin és Artyomról" Balázs Béla cikkének idézése előtt az újság a következőket írja: "A berlini Filmminősítő Intézet Lampe-bizottsága nem engedélyezte a "művészi" besorolást az Alhambrában nemrég bemutatott, s azóta különböző mozikban játszott Káin és Artyom című, Gorkij egyik novellájából forgatott orosz film számára, amely így elesik bizonyos, a forgalmazását tekintve előnyös adócsökkentésektől. A Lampe-bizottság ítélete annál is nagyobb feltűnést keltett, mert az egész német sajtó - és persze a közönség is - ritka egyhangúsággal jelentős művészi eseményként ünnepelte ezt az új orosz filmet. E véleményt még azok a körök is osztották, amelyek az orosz filmeket általában nem találják művészileg értékes alkotásoknak, hanem inkább a politikai propaganda eszközeinek. A Káin és Artyom balladai film, ez a politikai propaganda gyakorlatilag hiányzik. Mi indíthatta tehát a Lampe-bizottságot arra, hogy megtagadja a filmtől a "művészi" minősítést? Balázs Béla író a rendelkezésünkre bocsátotta azt a levelet, amelyet Lampe professzor úrnak küldött, és amelyben állást foglal a bizottság ítéletével kapcsolatban. Az alábbiakban részletet közlünk a levélből." 2. A filmről még: "Búcsú a némafilmtől" (Abschied vom stummen Film). Megjelent: Querschnitt (Berlin), 4. füzet, 1930 április végén, 248-250. oldal. Utánnyomás: Essay, Kritik, 118-122. oldal, Schriften 2, 270 oldal "Asta Nielsen és az oroszok (Asta Nielsen und die Russen). Beszélgetés Dr. Balázs Béla és Asta Nielsen között. Téma: Káin és Artyom (német címe: Das Lied vom alten Markt). Megjelent: Reichsfilmblatt (Berlin) 1930 április 26-án. Asta Nielsen véleménye, akit a szovjet film "teljesen lenyűgözött": "A Káin és Artyom párját ritkító filmköltemény. Valóság, de a könnyeinken át nézve, könyörtelen realitás, amelyen azonban egy nagy eszme fénye ragyog át. Az egyszerű tények álomszerűek lesznek. Drámai és festői megformálás." Utánnyomás: Asta Nielsen élete képekben, saját- és a kortársak szemszögéből (Asta Nielsen. Ihr Leben in Fotodokumenten, Selbstzeugnissen und zeitgenössischen Betrachtungen.). Kiadta: R. Seydel és A. Hagedorff, Berlin (DDR) 1981, 202 oldal. Fordította: Németh Ágnes /Megjelent: Bála Balázs: Scrhiften zum Film 268-269, 332. 348. Akadémia Kiadó, Bp. 1984/
41 KByte
Asta Nielsen sokadik férje Grigorij Hmara orosz színész volt 27 KByte