Filmkultúra: Szemle: A filmkészítő irodalmár

1998-ban jelentette meg a müncheni Wilhelm Heyne kiadó a Németországban jól ismert Heine Filmbibliothek című sorozatban Thilo Wydra Volker Schlöndorffról szóló tanulmánykötetét. A neves német filmszakkönyv kiadó számos ismert rendezőről és színészről adott már ki monográfiát. Könyvei olvasmányosak, jó tájékoztatást adnak a filmművészek pályafutásáról. A Schlöndorff-kötetről is megállapíthatjuk ugyanezt, hiszen a szerző, Thilo Wydra megbízható forrásokra támaszkodva, aprólékos gyűjtőmunkával szerezte meg ismereteit. Kötetét három nagy egységre osztotta fel, melynek alapját Schlöndorff filmjeinek kronológiai sorrendben történő ismertetése, elemzése adja, megvilágítva egy-egy mű létrejöttének gyártási, forgatási hátterét. Ezt a középső részt fogja közre az Előszó három kisebb fejezete, egy rövidebb portré magáról a rendezőről, illetve egy részletesebb beszámoló az utóbbi időszak stúdiómunkáiról, forgatásairól, illetve a Függelék részei, melyek időrendi táblázatban sorolják fel az életrajzhoz és a filmekhez kapcsolódó eseményeket. Érdemes néhány mondatban megemlíteni a filmográfiai szakaszt, melyben minden adat megtalálható a kérdéses filmről - az alkotó stábtól, a kapott díjakon át a mű hosszúságáig. Ugyancsak a filmekhez kapcsolódik az a bibliográfia, amely egy-egy alkotás sajtóanyagát részletezi. Wydra könyvének végén található a Schlöndorff-múzeum anyagát bemutató rész. A kiállítás 1992 óta fogadja látogatóit, akik a rendező személyes tárgyai alapján kicsit közelebbről is "betekinthetnek Schlöndorff hétköznapjaiba".

A könyv egyik érdekessége a személyes véleményeket tartalmazó fejezet. Többek között John Malkovich, Margarethe von Trotta, sőt Schlöndorff vallomásait is olvashatjuk benne. Wydra ezekkel a gondolatokkal próbál választ találni arra, valójában milyen ember Volker Schlöndorff, tükröt tartat a rendező elé, melyből a tudásra, a megismerésre vágyó alkotó portréja rajzolódik ki. Schlöndorff olyan hivatásnak tekinti a rendezői mesterséget, melynek feladata az irodalom megfilmesítése: "Az ember azért tanul, hogy megismerje önmagát és önmaga határait. Az én hivatásom olyan, mint bárki másé; a cél az ismeret szerzése és hasznosítása. Az irodalom ennek végtelen tárházát nyújtja."
Schlöndorff tizenhat évesen, cserediákként ment tanulni Franciaországba, és tíz évet élt ott. Ekkor ismerkedett meg a franciák három nagy filmrendezőjével, Malle-lal, Resnais-vel és Melville-lel. Rendkívüli hatással volt rá a francia film - akkoriban bontakozott ki a nouvelle vague, így a legfrissebb szellemet és a legjobb szakmai fogásokat sajátíthatta el, melyeket később tökéletes professzionalizmussal alkalmazott. Schlöndorff "képben látó irodalmárnak" vallja magát, számára az egész világirodalom leképezendő történetekből áll.
Elsősorban kiváló regényadaptációi révén tartják számon, bár a hetvenes évek elején megpróbálkozott egy-két szerzői filmmel (Ruth Halbfass erkölcse, Szalmaláng). Mivel azonban ezek kevéssé lettek sikeresek, visszatért az irodalmi adaptációkhoz. Filmográfiájában olyan szerzők szerepelnek, mint Heinrich Böll, Max Frisch, Arthur Miller, Marcel Proust, és még tovább lehetne sorolni a világirodalom remekíróit. Bár elkötelezte magát az un. művészfilm mellett, mégis azt mondja: "...néha arról ábrándozom, hogy én, a komoly filmrendező egyszer majd Billy Wilder leszek". Nagyra tartja az amerikai filmvígjáték apostolát, Billy Wildert, amint Lubitschot is, mert a nézőket megnevettetve mutatják meg a valóságot.
Wydra könyve valóban bemutatja, alaposan elemzi és lényegre törően összegzi Schlöndorff filmjeit. Az olvasó először egy rövid tartalmi leírásból ismerheti meg a film történetét, majd a szerző néhány mondatban elemzi az adott filmet. Közérthető, világos gondolatai reális képet adnak Schlöndorff filmjeinek világáról, melyekben hol a politikai radikalizmus (Németország ősszel), hol az erkölcs-filozófiai látásmód (Az ifjú Törless), hol a mítoszok világa (Homo Faber) jelenik meg, együttesen pedig elmondható róluk, hogy mindegyiket áthatja az odafigyelés a közönség igényeire. A filmek kapcsán Wydra nemcsak magukkal a filmekkel, hanem létrejöttük körülményeivel és a rendezőnek az adott alkotáshoz való viszonyával is megismertet. Apró életképekben mutatja meg, hogyan áll össze a film, kezdve az alapötlettől egészen az utolsó simításokig. Nem olcsó pletykákat akar megosztani olvasójával, és arra sem törekszik, hogy a kulisszák mögé lesve "sztorizgasson", mert Wydra végig az igényességre törekszik, arra, hogy hiteles portrét rajzoljon a német filmművészet "nagy utazójáról" a "poggyászai között élő", Volker Schlöndorffról.
Thylo Wydra, a müncheni újságíró és filmkritikus jól forgatható, alapos és pontos művet állított össze. A könyve alapműnek tekinthető mindazok számára, akik átfogó és részletes képet akarnak kapni Volker Schlöndorffról és pályájáról, vagy eddigi ismereteiket kiegészítve, akár egy újabb tanulmány írását tervezik.
(Wydra, Thilo: Volker Schlöndorff und seine Filme, München, 1998. Wilhelm Heyne Verlag. 317.p. ill.)