Marik Noémi "NEM CSINÁLNI SOKKAL CIKIBB"

Négy portré az OFF kapcsán

Hogy örül-e az ember, mikor elküldik egy független filmes fesztiválra, hogy írjon róla, vagy inkább a fenébe kívánja az egészet? Is-is, ez is, az is. Amikor megkapja a feladatot, akkor inkább ez utóbbi, amikor gyenge opusok sorozatát látja már az ötödik órája, akkor is. Ám azért a néhány képért, netán filmért és magáért a hangulatért, valamint azért a néhány emberért, akivel lehetősége nyílt itt megismerkednie, azért az egy-egy jó beszélgetésért, szóval mindezekért, az ember végül mégis úgy dönt, hogy megérte ott lenni, és végigülni azt a három napot.

A fesztivál kulcsszava pedig – ami talán a legnagyobb örömet okozta az egész OFF-ban – a mennyiség volt. Mennyiség a filmekben, az alkotókedvben (több mint 90 film érkezett), mennyiség a nézőszámban (a termek szinte mindig zsúfolásig teltek), és mennyiség a díjakban (a zsűri 30 díjat adott ki, a spot kategóriától egész a vérdíj és a legjobban néző néző kategóriáig). E kulcsszó az oka annak is, hogy úgy tűnik mára már az OFF kinőtte a Blue Box-ot. A földön kuporgó, összezsúfolódott emberek látványa ugyan hangulatos és otthonosságot teremt, viszont kényelmetlen, ezenkívül, ha az embernek még a földön sem jut hely, az már a legkevésbé sem olyan hangulatos és otthonos. Az pedig, hogy a vetítések párhuzamosan két teremben folytak, s így mindenképpen lemaradt a filmeknek minimum a feléről az, aki véletlenül a fejébe vette, hogy végignézi az összeset, az egyenesen bosszantó.

Hogy hol láthatjuk viszont ezeket a filmeket, ha hallunk egyikéről-másikáról valami jót, és ezért esetleg kíváncsiak lennénk rá? M aximum valami éjfél utáni időpont utáni időpontban valamelyik állami csatornán, de akkor felturbózottan optimista vagyok, hiszen nemrég még az Universitast is beszüntették a TV2-n. Pedig volt itt az OFF-on néhány film, amit mindenképpen érdemes lenne látni. Ezek közé tartozik például a Szia Nagyi, mi jól vagyunk!, a Totál Kung Fu, az Esélyegyenlőség, és az Úszóház a város szélén, melyeknek alkotóival el is beszélgettem az OFF-ról, az amatőrfilmezésről és még sok más egyébről.


Füredi Zoltán

A Szia Nagyi, mi jól vagyunk! filmjével elnyerte a dokumentum film díját. Mongol és Kulturális antropológia szakot végzett, végigjárta a Videó-kommunikáció szakot is, és egyszer kölcsönadta a videokameráját egy mongol családnak. Jó szeme van, és kitűnő az érzéke a filmezéshez, így született egy remek film ebből a home-videóból. Oly remek, amely rögtön meg is kapta a Best OFF '99 egyik fődíját. A Nagymama pedig egy nap levelet kap…

Mind a három nap kint voltál az OFF-on?

Nem, mert eleve péntek este vágtam össze a filmet, úgyhogy csak szombat, vasárnap voltam, de azért jó néhány filmet láttam. Csak hát, ez nehéz. Két teremben mentek folyamatosan a vetítések, ezenkívül sose tudta az ember, hogy mire is ül be, nem lehetett ismerni az alkotókat többnyire, nagyon kevés ismerős név volt. Talán, ha tavaly is ott lettem volna, nemcsak tavalyelőtt, és figyelte volna az ember a neveket, akkor már tudja az ember valamilyen régebben már látott filmhez kötni, és akkor szívesebben ül be, könnyebben megtalálja azt, ami igazán érdekli.

Milyennek találtad az idei színvonalat?

Volt egy-két film, amin látszott, hogy van benne pénz. Persze nem ezen múlik, csak mondjuk az ember hajlamosabb elvárni egy olyan filmtől valamit, hogy komoly produkció legyen, amiben van valamennyi pénz is.

Dehát a tiédben sem volt…

Tényleg nem. Volt egy-két film, amiben volt pénz, nagyon szépen is volt fényképezve, drága technikával készült, volt pénz összerakni, és ehhez képest nagyon rossz film volt, ezzel szemben voltak nagyon-nagyon jók a teljesen a home-videó eszközeivel készültek közül is. Az, hogy független meg amatőr, ezek azért nem egészen fedik le egymást, persze nem is zárják ki egymást. Tulajdonképpen mindenfajta szerzői filmet lehetne függetlennek tekinteni, ha az teljes egészében a szerző szándékából készül el, és nem megrendelésre készül. De ma már ez nagyon nehéz dolog, hiszen mégiscsak pénzt kell valahonnan szerezni a filmhez, na most pénzt, azt vagy pályázati úton lehet szerezni, vagy össze kell kuncsorogni, és nem mindegy, hogy az ember a saját szempontjait meg szándékát tudja elfogadtatni valamilyen mecénással, vagy pedig kifejezetten megrendelésre készíti a filmet. Valószínűleg ez a független film és a nem független film közötti különbség. És vajon egyforma eséllyel indul-e az amatőr és a profi? Ez örök vita. Lehet igazságos. De pont ez a bajom nekem is ezzel, szerintem az alkotóknak kellene tudniuk, hogy melyik filmjükkel hova nevezzenek be. De hát, igazából nem tudom.

Min változtatnál az OFF-fal kapcsolatban? Mi nem tetszett?

Azért van egy-két dolog. Például az jó, hogy mindenféle válogatás nélkül levetítik a filmeket. Tényleg jó, hogy minden filmet lehet látni, minden olyan filmet, amiről az alkotó úgy gondolta, hogy azt bemutathatja, vagy amit elnevezett filmnek, mert az attól kezdve egy film, ami arra való, hogy megnézzék, és az jó, hogy nem dönt efelől egy zsűri, hogy meg lehet-e nézni vagy sem, vagy érdemes-e megnézni vagy nem. Jó, hogy levetítik az összeset. Mondom a baj az az, hogy nem lehet látni őket, mert párhuzamosan vannak vetítve, valamint hogy teljesen véletlenszerű, hogy milyen filmre ülsz be, nem biztos, hogy azokat látod, amiket tényleg érdemes látni. Jó, hogy nem diktálják, hogy mit érdemes megnézni, de azért mégis adhatna a zsűri egyfajta ajánlást, vagy mégiscsak lehetne egyfajta szelekció, mégpedig az, ami tulajdonképp most is működik valamennyire. Most például esténként levetítettek a Trafóban egy válogatást az aznapi filmtermésből.Viszont ezek a vetítések meg épp akkor voltak, amikor a beszélgetések, tehát nem igazából tudtuk megnézni. Az nagyon jó volna, ha látni lehetne a az aznapi legjobb filmeket, vagy legalábbis azokat, amiket a legjobbaknak gondolnak az OFF szervezői és a zsűri. Az például nagyon jó volt, hogy a legvégén levetítették a díjnyertes filmeket. Szóval láthatták az emberek, mely filmek kapták a díjakat. Igaz, én vártam volna, hogy a díjkiosztón zsűri mondjon egy-egy rövid indoklást. Ez amúgyis szokás, és ez általában minden díjkiosztón van is. És az sem volna rossz, ha ezt a rövid indoklást írásban meg is kapnánk, tudniillik ezt máshol referenciaként is lehetne használni, tehát ha más fesztiválokra is benevezi az ember a filmjét, akkor el lehetne mellé küldeni.

Ha már itt tartunk, szerinted mekkora a presztízse magának a fesztiválnak és a díjainak?

Fogalmam nincs. Szerintem egyre nagyobb. Ez egy jó dolog, ez a fesztivál. Szerintem ennek mindenképpen lesz presztízse előbb vagy utóbb.

A nézők szerinted kikből tevődhettek össze?

Hát elsősorban, gondolom, magukból a filmkészítőkből és a barátaikból, dehát ez mindig így van, minden filmfesztiválon így van.

Mennyire valósult meg a kommunikáció? Mennyire volt hasznos az, amit a zsűri mondott?

Nagyon sokat lehetett tanulni. Nem is feltétlenül a sajátodéból, de abból is nyilván, hanem a másokéból. Fontos, hogy a zsűri mit emel ki, mit szid, mit dicsér, fontos, hogy az alkotó mit reagál rá. Nagyon érdekes, ahogy az alkotók sokszor megpróbálják megmagyarázni vagy megindokolni, hogy miért hogy van, és sokszor nem is fogadják el a zsűri véleményét.

Sok alkotó viszont el sem jött ezekre a megbeszélésekre...

Én sem értem, nem értem, nem tudom, miért van. Én ezt csak abban az esetben tudnám elképzelni, hogy ha egy általam nem vállalható filmet készítenék, csak azt viszont nyilván nem vetítetném le. De nem tudom, fogalmam nincs, hogy miért nem mennek el, nem értem. De nemcsak az a lényeg, hogy az ember konkrétan beszéljen másokkal vagy a többi alkotóval, egyszerűen a lehetőség is nagyon jó. Szóval, minél több bemutatási lehetősége van a filmeknek, annál többet lehet meríteni, főleg ha ezek nem olyan személytelen bemutatók. Egy tv vetítésnél például egy ilyen bemutató bizonyos szempontból még többet is ér, tudniillik ott nem láthatod a közönséget, ott nem látsz semmiféle közvetlen reakciót.

A Szia, Nagyi-nál mit láttál?

Ez a Nagyi , ez nagyon bejött, de szerintem ez sok embernek be fog jönni, mert egyszerűen annyira természetes. Épp azért, mert nem egy filmes csinálta, hanem egy home-videó, amilyet mindenki csinál is otthon. Vannak benne például olyan vágások, amelyek magában a felvételben voltak, ahogy ők kikapcsolták, meg bekapcsolták a kamerát.

Nekem kifejezetten tetszett, hogy ilyen lassan, nyögvenyelősen indult.

Pont ez a lényege, hogy így kezdődnek a home-videók is, mindenki belevigyorog a kamerába, elkezd szerepelni, és a nézők meg abszolút tudnak azonosulni ezzel, mert az ő első home-videójuk is így kezdődött. A Kemsénél viszont az volt a koncepció eredetileg, hogy az anyag egy része, kb. a fele súlyában abból legyen, amit mi találunk a faluban, a másik fele pedig abból, hogy mi arról beszélünk, hogy mit is lehet kezdeni egy ilyen szituációval, amikoris az ember lemegy egy teljesen idegen terepre, idegen faluba , és van egy órája, egy hete, vagy egy napja, hogy csináljon valamit. Volt is rengeteg iyen beszélgetés, csakhogy ezek mind valahogy furcsamód használhatatlanok lettek, szétestek. Ezért úgy ahogy voltak szépen ki is hagytuk őket. Tehát a tizenhárom órából kb. hat óra így helyből ki is esett. Szóval az ilyen filmeket nagyon nehéz megcsinálni, mert nehéz egy olyan szituációban filmet csinálni, amikor nincsen történet, vagy nincsen, amiben meg kell hallgatni a feleket, vagy nincs egy rítus, vagy egy választás, vagy bármi, aminek van eleje meg vége. Úgyhogy ezek úgy kell kitalálni… Utána levittük a filmet a faluba – én ezt mindig megcsinálom, minden egyes filmemnél – mindenkinek tetszett, csupán a polgármesternek nem, merthogy a Józsi a film végén azt mondja, hogy nem ilyen ez a falu a valóságban, mint a filmen.

Tényleg nem ilyen?

Ez örök problémája a dokumentumfilmezésnek. Hogy miért mondta? Hát, egyrészt, mert részeg volt, másrészt, mert valóban így van, s ezen nem segít, csak az, ha nagyon-nagyon hosszú időt töltesz a terepen vagy egy közösségben. Nagyon hosszú az a terepmunka, ami tényleg nyitottá tudja tenni az embereket, annyira, hogy szinte csak árnyalatnyi legyen a különbség az észlelésed és a valóság között. A Szia Nagyiban például épp az ellenkezője zajlott: ott se voltam a forgatáson. Hogyha én mentem volna el fölvenni ezt a videó-üzenetet, akkor egészen másképpen zajlott volna minden, pl. én kikapcsoltam volna a videót, amikor úgy ítélem meg, hogy haszontalan az anyag, és bekapcsolom, amikor úgy ítélem, hogy fontos. Nyilván a saját szelekcióm valósult volna meg, tehát az, hogy én mit tartok fontosnak abból, amit ők akarnak üzenni a saját nagymamájuknak

A vágással mégiscsak te szelektáltál…

Persze, de csak utólag, és így legalább az ki volt szűrve, hogy a felvételnél történjen bármiféle beavatkozás. Ez 100%-osan ki volt szűrve.

Mi alapján vágtad, szerkesztetted ezt a home-videót?

Ezen alaposan törtem a fejem, hogy mit csináljak vele, mert ha az ember filmet csinál, akkor hajlamos arra, hogy egyrészt, úgy szerkesztésmódban, mint formailag vagy vágásban tartson valamiféle ritmust, meg ilyesmiket. Tehát, hogy minél inkább nézhető legyen a film, minél inkább tömör legyen, persze a saját szempontjából tömör. Ami persze nem azt jelenti, hogy csak a leglényegesebb információk hangzanak el. Szóval volt egy anyag, aminek az a sajátossága, hogy esetleges és hogy home-videó, tehát azt kellett szem előtt tartani, hogy egyrészt egy nézhető film legyen belőle, ami nem hosszabb, mint amit egy idegen, vagyis a néző elbír, másrészt viszont, hogy megmaradjon az a nagyon home-videó jellege az anyagnak, ami végülis az ízét adja az egésznek.

Más fesztiválokra is el fogod vinni ezt a filmet? Esetleg próbálkozol a tv-be is, hiszen a közönség reakciója azt mutatta, hogy ez szélesebb rétegekett is érdekelne esetleg?

Persze. Dehát még nem igazán tudom, hiszen ezt a filmet nem nagyon lehet elhelyezni tv-ben, de majd azért megpróbálom. Nem tudom, hogy hol van igazán a helye egy ilyen filmnek. A fesztiválokon mindenképpen van. Egy dologgal mindenesetre meg szeretnék próbálkozni, kíváncsi vagyok, hogy külföldön hogy jönne be, tehát egy nem magyar nyelvi közegben. A felvételen ugyanis magyar nótákat énekelnek a mongol gyerekek, magyar szavak hangzanak el mongol emberek szájából, ami külön öröm egy magyar néző számára, és nem tudom, hogy ennek az egész nyelvi kommunikációs zűrzavarnak a felfedezése lehetséges-e, anélkül, hogy otthon lenne valaki a nyelvi közegben. Egyáltalán ennek a zűrzavarnak a felfedezése jelent-e valamit egy külföldi számára. Kíváncsi vagyok, hogy mit látnak meg belőle. Megpróbálom persze úgy feliratozni majd, hogy élesen elkülönüljön a magyar és a mongol beszéd, pl. kis zászlókkal. Sokat gondolkodom azon, hogy egy egyfajta gondolkodást, ami nyilvánvalóan ered egyfajta tudományos gondolkodásból, hogyan lehet a szakmai körön kívülre is átvinni, és hogyan lehet ebből valamit is átadni azoknak, akik egyébkent nincsenek a tűz közelében. Például lehet, hogy a mandzsu nyelvről esetleg többszázezer embernek is el lehet dolgokat, tanulságokat mondani, akkor, ha filmen keresztül mondja azt az ember. Persze ez most úgy hangzik, mintha ismeretterjesztő filmről vagy tudományos filmről lenne szó, de én most nem ebben az értelemben mondom, nem a hagyományos ismeretterjesztő filmekről beszélek, egyszerűen arról beszélek, hogy a film egy olyan médium, ami képes közvetíteni… tehát mint médiumról beszélek.

Esetleg játékfilmben is gondolkozol?

Egyrészt, nem érzem magam elég felkészültnek arra, hogy játékfilmet forgassak, legalábbis egy olyan játékfilmet, amit én szeretnék. Másrészt pedig, ahogyan én tudnék játékfilmes eszközökkel mondani valamit a világról, az nem 200 ezer forintba kerülne, hanem 100 millióba, és ezért nem is kezdek el kísérletezgetni. És az a baj itten, meg különben úgy általában is, hogy az emberek nem találják meg a céljaiknak és a lehetőségeiknek az összhangját. Tehát sokan el akarnak mondani valamit, el is képzelik, hogy hogyan, de azzal viszont már nem foglalkoznak, hogy ezt azokkal az eszközökkel, amik az ő rendelkezésükre állnak el tudják- e mondani, vagy sem, hanem egyszerűen csak megpróbálják. Azért lesz ilyen sok erőltetett és suta eredmény sokszor. Például, ha van egy olyan jelenet, ami egy jó színészre van írva, ahol a színészi jelenlét kell, ahol a színészi kifejezőeszközök kellenek, oda csak jó színészt lehet használni, azt rossz színésszel kár elmondatni, mert meghal tőle az egész film. Akkor ki kell találni egy másik jelenetet, amihez nem kell jó színész, hanem majd a képek beszélnek. Ha nincs pénzed jó színészre, akkor nem szabad megcsinálni, ám az emberek megcsinálják sajnos akkor is. Nagyon sok olyat láttam, amik ilyenek voltak, erőltetettek, nagyon erőltetettek. S tudod a zsűri elkezd arról beszélgetni, hogy ez tulajdonképpen milyen jó egy gondolat, igen csak épp hiába, ha egyszer a szereplő nem volt jó. És a dokumentumfilmesnek mit mondanál, ha a szereplő nem túl jó? Ott, ott azt mondják a dokumentumfilmesek, hogy ez egy hülye, amiért ezzel az emberrel kezdett dolgozni. Mi a különbség a kettő között? Se egy rossz színésszel nem lehet egy szerepet eljátszatni, se egy rossz figuráról nem lehet jó portrét csinálni.

Akkor tehát szerinted az amatőr filmesek számára nincs kiút, hiszen az ők nem tudják a jó színészt megfizetni?

Dehogy nincs, csak hát, azokból az eszközökből kell építkezniük, amik a rendelkezésükre állnak. Mindenkinek rendelkezésére áll például a családja stb.

Vagy például kölcsönadhatja a kameráját egy mongol családnak…

Ja, például igen. Nézd én ismerek olyan embert, aki ugyanúgy végigjárta az antropológiát, mint én, ahol volt vizuális képzés is, végigjárta a videókommunikáció szakot, és x. év végén még mindig azon siránkozik, hogy honnan lehetne kamerát szerezni. Hát, én azt gondolom, akinek kell, az meg tudja szerezni, és meg tudja csinálni. A filmek akkor készülnek el, amikor van valami kényszerítő erő, vagy külső, vagy belső. Például nekem van olyan filmem, ami már régóta nincs összerakva, és mindig csak beszélgetünk arról, hogy mikor lesz már pénz az utómunkára. Na, én megígérem, hogy kb. egy hét alatt tudnék szerezni rá lehetőséget, hogy megcsináljam ennek a filmnek az utómunkáját, csak még nem határoztam el magam, és azt várom, amíg valaki azt nem mondja, hogy csináld már meg azt a rohadt filmet, és akkor neki fogok végre állni. Ezek ilyen dolgok…

Egy ilyen fesztivál például nem doppingol?

Valamennyire ez is, persze. Hogyha már így adódik lehetőség, de hát nem feltétlenül, azért ez nem egy olyan nagy kényszerítő erő. Sokan voltak, nem tudom, hogy most is sokan vannak-e, akik meglátták ősszel ezt a hirdetést, hogy lesz egy független filmes fesztivál, és a felszólítást, hogy csináljon mindenki filmet, és akkor volt olyan film, ami tényleg így készült, tehát az alkalom szülte a filmet.

Születhetnek ilyen helyzetből jó filmek?

Születhet jó is. De hát én nem ilyen vagyok.

Nézel egyébként filmeket?

Hellyel-közzel.

Van példaképed?

Nem, nem, kifejezetten példaképem nincs. Van egy-két irány, ami nagyon tetszik. Főleg azok a kreatívabb dokumentumfilmek, amik a szokásosnál talán kicsit jobban próbálnak filmformanyelvi eszközöket használni a dokumentum-történetek elmondásához. Én különben egyébként rettentően ragaszkodom a valósághoz, meg a valós helyzetekhez. Én, amiket csinálok filmeket, mondjuk ez a Szia Nagyi, ez aztán tényleg tökéletes iskolapéldája ennek, ahol tényleg ott sem voltam a forgatáson, szóval azoknál egyébként én szinte ott se vagyok, abban az értelemben, hogy soha nem instruálom például a szereplőket, soha nem állítok be senkit és semmit. Ezért is szeretek inkább egyedül forgatni, mert ha egyedül vagyok, jobban meg tudnak feledkezni a kameráról, és természetesebben tudnak viselkedni.

Inspirál a munkára egy ilyen fesztivál?

Sajnos, ezek engem sokkal kevésbé inspirálnak, mint kellene…

Pedig ezek neked már hoztak sikerélményeket.

Igen, és ezeket fontosaknak is tartom, de én nem vagyok az a nagyon sietős, szóval én nem érzem azt a hajrát, hogy most akkor gyorsan készüljek el a Magyar Filmszemlére, vagy valamire. Majd elkészül, amikor már úgy érzem, hogy kész van.

Mint a Szia Nagyi, amit a bemutatása előtti éjjel feliratoztál?

A Szia Nagyi, az más, mert ez már be volt nevezve, és nem akartam, hogy elsikkadjon, hogy csak az a 10-15 ember lássa és akkor jónapot, mert nincs lefordítva.

Ha elkészül egy filmed, akkor azért hozod?

Hát persze.


Csobay Bence

Jókedvében forgatott egy kung-fu filmet, és nyert vele egy Off-díjat karate kategóriában. Pénz nélkül szeret forgatni és a Színművészetire akar felvételizni. És nem akar se gazdag, se híres lenni. Egyszerűen csak jól akarja érezni magát. Amitől viszont mi leszünk jókedvűek, legalábbis egy két és fél perces kunf-fu paródia erejéig.

Milyen késztetésből született az első filmetek?

Hárman laktunk egy albérletben, az egyik srác egyszer, amikor részegen ment haza írt 8 jelenetet, a másikunk megírt még hatot, én meg mondtam, hogy forgassuk le, én leszek az operatőr, és így elkezdtük csinálni, valamikor télen, december környékén, márciusra befejeztük a forgatást, megvágtuk és a videótanszakosok vizsgaelőadásán levetítettük, aztán meg beküldtük az OFF-ra. Szóval az egészet csak úgy magunknak csináltuk. A Total Kung fu meg úgy készült, hogy lenn voltunk egy táborban és megbíztak bennünket, hogy csináljunk a táborról híradót, de nem voltak megelégedve velünk, mert nem voltunk tárgyilagosak (mert például mi arról forgattunk, hogy melyik állat eszi meg az aznap esti zöldbabot, nem pedig arról, hogy melyik csapat hány sportmeccset nyert). Szóval leszidtak minket, hogy ne ezt csináljuk, és erre mi meg csakazért is megcsináltuk ezt a filmet, és nyertünk vele egy díjat. Egy délelőtt alatt leforgattuk az egész filmet.

Nem is próbáltátok le előtte?

Nem. Tényleg az történt, hogy kimentünk oda a dombra, és mondtuk, hogy jó akkor most forgatunk egy kung fu filmet. És akkor én kitaláltam, hogy mi legyen az eleje, volt egy-két ötletünk is, de a többit azt már csak úgy csináltuk. És mikor már megvolt a nagy része a nyersanyagnak, akkor mondtam, hogy legyen valami csattanó a végén, de ez igazából nem csattant, valamiért nemigazán jött le, hogy ugyanaz a figura a támadó és a legyőzött - ez az én hibám, talán alulról vagy felülről kellett volna fölvenni, de nem volt semmi technikánk, még egy állványunk sem volt. Úgyhogy például azok a jelenetek, amik fölülről vannak felvéve, úgy készültek, hogy fölmásztam egy ott lévő repülő szárnyára. Szóval nagyon vicces volt csinálni ezt a filmet. Pénz az nem volt, szóval nulla forintba került a film, annyi, hogy volt a srácnak, aki vágta a filmet számítógépe, illetve volt a tavaly nyert VHS utalvány, és az abból vásárolt kazettákra vágtuk és vettük fel a filmet, valamint, hogy abban a cipőben forgattam, amit tavaly nyertem itt az OFF-on, mint legjobb operatőr.

Mivel indoklod a mostani győzelmet?

A humorral. És pontosan azért gondolom, merthogy ez egy elég nehéz műfaj, mármint az, hogy nem abból adódnak a poénok, hogy vicceseket mondunk, hanem a gesztikus dolgokból. És a gesztusokból származó poénokat megcsinálni nagyon nehéz, legalábbis a zsűri ezt mondta.

Mennyiben más a ti filmetek mint egy szokásos kung fu paródia?

Azt gondolom, hogy annyiban más, mint egy Jackie Chan film, hogy itt a szereplők nem tudnak kung-fuzni, ám itt mégsem abból van a poén, hogy ők mennyire bénák, mert én azt gondolom, hogy tulajdonképpen egészen profin megcsináltuk ezt a három és fél perces filmet, úgyhogy szinte nem is látszik, hogy nem tudnak kungfuzni.

Mióta csinálsz filmet?

A tavalyi volt az első filmem.

Azóta másképp nézed mások filmjeit is?

Nem tudom pontosan, hogy mitől van, a képbeállításokat azokat biztos, hogy jobban nézem, tehát az operatőri munkát, de egyébként a tartalmat meg az ilyeneket, nem azért nézem jobban, mert én is csináltam filmet, hanem a műélvezeti óra miatt, ahova már három éve járok. Két éve csináltuk az első filmet, és folyamatosan fejlődik bennem, hogy hogyan is kellene filmet nézni, hogyan kell gondolkodni.

Vannak távolabbi terveid is, ha már ennyire bejön neked ez a filmezés, és így elismerik a munkád?

Nagyon szívesen lennék igazi operatőr, de nem felvételiztem még. Idén viszont lehet, hogy megpróbálom ezt meg a Színművészetit is, de nem hiszem, hogy sikerülne. Jelenleg pedagógia szakra járok, ahol majd média specializációt is fel akarok venni. De az az egy biztos, hogy olyan filmeket, mint amilyeneket eddig csináltunk, még szeretnék csinálni, már van is egy csomó forgatókönyvünk, még nem döntöttük el, hogy melyiket megcsináljuk meg, de valami biztos, hogy lesz, szóval biztos, hogy még fogunk forgatni, mert azt hiszem, nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Az OFF mennyire inspirál a filmkészítésre?

Most idén nem nagyon, merthogy nemigazán tudtunk filmet forgatni, de mondtuk, hogy kell, kell, kell, aztán végül mégiscsak elkészült egy. Mi az Erőtér Művészeti Iskolából vagyunk, én ebben a suliban színháztanszakon vagyok, tehát a videózás az nekem csak hobby, illetve az édesapám, az operatőr, és én azzal a sráccal szoktam filmet csinálni, aki most a legjobban néző néző díját kapta.

Akkor te valószínűleg azt is tudod, hogy miért kapta ezt a díjat?

Mindig odaráncigálom a zsűribeszélgetésekre, mert olyan jókat mond. Sok filmet látott, és olyan filmekhez szólt hozzá, amelyeknek az alkotója vagy nem volt jelen, vagy ha ott volt is, nem igazán tudott érdemben hozzászólni a saját filmjéhez. Majd minden filmhez hozzászólt. Szóval nem igazán azért kapta, mert látta az összes filmet – nem is lehet megnézni az összeset, már csak azért sem, mert egyszerre két teremben is folynak a vetítések – de elég sok filmet látott és elég sokat beszélt is.

Te hány filmet láttál?

Hú, én szerintem olyan 30-40 körül, de tavaly még többet láttam?

Tavaly is indultál…

Igen, és nyertem is. A tavalyi filmünk egy 30 perces film volt, egy olyan jó kis művészfilm, négy perces snittekkel, szóval az a "nagyon unalmas" típus. Tavaly a Szász János és az Enyedi Ildikó is benne volt a zsűriben, és nekik ez nagyon bejött, ez a lassú, vontatott dolog, és megnyertük, a fikciós kategóriában elsők lettünk, és én pedig a legjobb operatőr lettem.

Inspirálnak ezek a díjak?

Akkor is csináltam volna megint filmet, ha nem nyerünk, és akkor is valószínűleg elküldtük volna. De azért nagyon jólesik, mást nem is igazán tudunk vele mit kezdeni azonkívül, hogy jólesik.

Más fesztiválokon is voltatok?

Voltunk a MAVSZ-on, és ott a zsűri különdíját nyertük el.

Mit gondolsz, van-e presztízse már az OFF-díjnak?

Szerintem nincsen. Annyi, hogy apukámnak van mivel eldicsekedni, ennyi. De most még nem jelent semmit, szóval nem fogadják el sehol. Tehát előnyöm még nemigazán származott belőle.

Mennyire javult vagy romlott szerinted a filmek színvonala?

Technikájukban nagyon sokat javultak a filmek. Úgy tudom, hogy tavaly több film volt, tavaly 140, idén csak 90 körül. Viszont a forgatókönyvek száma, a tavalyi 9-ről idén 28-ra nőtt. Technikájukban tehát sokat javultak, de úgy nagy általánosságban nekem mégis jobban tetszettek a tavalyi filmek.

A viták után még kialakultak szakmai beszélgetések?

Én a díjkiosztó után úgy két-három órát is beszélgettem a Lengyel Zsolttal, az egyik zsűritaggal, meg a Füredi Zoltánnal, az egyik rendezővel, így hármasban. Tavaly meg nagyon-nagyon sokat beszélgettem a Szász Jánossal meg az Enyedi Ildikóval.

Vajon miért lehetett az, hogy sokszor épp az alkotók nem voltak jelen saját filmjük megbeszélésénél?

Hát, nem tudom… Énnekem épp ez a legfontosabb, engem a díj maga nem is érdekel igazából. El is határoztam, hogy jövőre olyan filmet fogok csinálni, ami nem fog nyerni, mert szerintem, a hibák kielemzéséből, még többet lehet tanulni.

Miért fontos neked az OFF? Mennyit profitálsz belőle?

Igazából azért nagyon jó ez, mert oda lehet menni, és mert az egész dolog egy nagyon jó, nagyon jó a szervezés, nagyon jól ki van találva, meg van csinálva, és nagyon jól érzi magát az ember, hogyha tényleg ott van. Én nem is értem, hogy miért vannak olyan alkotók is úgy mennek el a zsűribeszélgetésre, hogy csak a saját filmjüket hallgatják végig, aztán pedig már mennek is haza, pedig szerintem az nagyon hasznos, ha valaki ott tud lenni végig, meg tudja nézni a filmeket, lehet beszélgetni, barátkozni. Szóval ezek a dolgok nagyon jók. A másik dolog, ami énszerintem még nagyon fontos, hogy meg tudjuk, hogy meg tudja mutatni az ember másoknak is a filmjét, és visszajelzést kap, egyfelől a zsűritől, másfelől a többiektől.

Sokan odamentek hozzád?

Igen a szervezőkkel beszélgettem. Tavaly meg odajött egy olyan 18 évesnek vélt lány, hogy neki nagyon tetszett neki a filmünk, én valamit mondtam neki, hogy á köszi, köszi, azt hittem, hogy valami rajongó, vagy nem tudom, aztán bemutatkozott, hogy ő Enyedi Ildikó. A Szász János, az Enyedi Ildikó meg a Lengyel Zsolt, ők mondták, hogy mennyire jó a filmünk, illetve a Lengyel Zsolt el is kérte a telefonszámomat.

Akkor lehet kapcsolatokat teremteni az OFF-on?

Igen, bár én eddig még nem nagyon vettem észre, hogy igazából bármi is működne ebből, szóval én például nem találkoztam senkivel azóta, tehát a tavalyi OFF-tól az idei OFF-ig nem voltam kapcsolatban senkivel. Tehát, igazából ez ott jó, meg ott buli, meg ilyenek. De azért én nagyon szeretem, én nem akarok rengeteg pénzt keresni, nem akarok híres lenni, semmi ilyesmit nem, itt egyszerűen csak jólérzi magát az ember, és ez az, ami talán fontos. De ami igazából nagyon jó, és ami még a jó érzésnél is fontosabb, az az, hogy inspirálnak a mások filmjei. Látom a másik ember filmjét és elkezd forogni az agyam, hogy vajon én ezt hogyan csinálnám meg, vagy látok egy jó ötletet, és nem az, hogy én akkor ezt majd lemásolom vagy megcsinálom valahogy másképp, hanem egyszerűen csak töltődik az ember.

Épp ezért fura, hogy a szakma nem volt jelen. Mi lehetett ennek az oka?

Talán nem elég jó a reklám, vagy nem is tudom miért. Én biztos, hogyha nagy filmrendező vagy nagy filmgyártó lennék, akkor is eljönnék ide. Az Enyedi Ildikó például épp akkor volt az OFF-on zsűritag, amikor a Simon Mágust forgatta, és mondta nekünk, hogy őt átlendítette ennek a fesztiválnak a frissessége, mert épp el volt akadva a filmjével.

Mennyire jársz moziba, nézel filmeket?

Moziba járni nincs pénzem, tv-t nézni meg nincs időm, a tv-ben különben sincsenek olyan jó filmek. Viszont van nekünk egy műélvezeti szeminárium nevű óránk, amit a Wéber Péter tart, ő mindennap felvesz két-három filmet a tv-ből, és ezekből levetíti nekünk azokat, amelyekről úgy gondolja, hogy van mit beszélni róluk. Ezek az órák nagyon jók, mert az ember tájékozódik, hogy mi van a világban, láttunk például egy csomó Bergman filmet. Mostaniak, hát azok nemigen vannak, de énszerintem nem is kell az feltétlenül, hogy lássa az ember a legújabb filmeket. Mert ha az ember megnéz például egy Bergman filmet, akkor énszerintem abból sokkal több mindent lehet tanulni, mint egy maiból. Egy Bergman filmből nagyon lehet tanulni, nagyon sok ötletet ad, és ezek nem múlnak el, s bár a témájuk az igazából más, mint amit most forgatna az ember, de gondolkozni segít, és szerintem az a fontos, hogy az ember gondolkodjon. Hogy mondanivalója legyen a filmnek, és ne üzenete, ahogy mondjuk egy-két OFF-os filmnek, amikbe, látszott, hogy mindenáron bele akartak rakni valami üzenetet. Az üzenetre szarok igazából. Üzenetet keresni a filmekben, szerintem az nagyon rossz. A technikai dolgokról meg azt tudom mondani, hogy például a tavalyi filmünk nem került semennyi pénzbe, és mégis meg tudtuk nyerni a legjobb operatőr díját, ami pedig elvileg egy technikai dolog. Tehát nemcsak Betára vagy a Super 8-asra lehet jó filmeket forgatni, hanem igenis lehet VHS-re is. És az operatőr, az nemcsak attól az, hogy a kezében van egy kamera. Én például a fényeket is egy íróasztallámpával állítottam be, mert semmilyen reflektorunk nem volt, mégis olyan reggeli fényt csináltam teljesen sötét éjszaka a konyhában, azzal hogy beraktam egy irányfényt, azt az íróasztallámpát, hogy teljesen hihetővé vált, hogy ez a jelenet most reggel zajlik.

De ha nincsenek megfelelő eszközeid, akkor végül mindig kénytelen vagy beérni a gyengébb megoldással

Nem, nem. Pont ez. Egyébként igazad van, ez tényleg gyakori hiba, hogy az emberek általában beérik azzal, meg azt gondolják, hogy a zsűri úgy is azt fogja gondolni, hogy ennyi pénzből nem lehetett jobban megcsinálni. Énszerintem meg, meg lehet csinálni, csak ki kell találni helyette, hogy hogyan. Szóval nekünk egy VHS kameránk volt csak és semmi más. Azt is az iskolától kaptuk kölcsön. Mégis mindent meg tudtunk csinálni, amit akartunk.

De hát az már nem egészen ugyanaz a film lesz, mint amit eltervezett az ember, ha kompromisszumokat kell kötnie emiatt.

Nem, nem egészen. De ha az embernek van gondolat a fejében, akkor ki tudja találni, hogy hogyan csinálja meg ugyanazt máshogy.

De hát egy filmnél a kép, vagyis hogy hogyan valósul meg az a gondolat éppoly fontos…

Igen, de akkor sem egy konkrét forgatókönyvhöz kell ragaszkodni, ahol le vannak írva a dialógusok, meg le vannak írva a kamera-beállítások. Hogyha az embernek nincsen daruja vagy nincsen reflektora, akkor meg lehet csinálni másként, biztos , hogy meg lehet csinálni. Az első filmünkből tudom, hogy nem igazán az lett, tehát nem pontosan az lett, mint amit mi kitaláltunk eredetileg, tehát a képek maguk meg a jelenetek nem pontosan ugyanazok lettek, de megvan benne minden, amit mi elterveztünk előre.

Ha lenne lehetőséged, hogy több millióból forgass, jobb filmeket tudnál készíteni?

Egyszerűen nem tudnék mit kezdeni vele. Hiszen nekem fogalmam sincs, hogy hogy kell beállítani egy profi fénytechnikát például.

Jobb film lenne szerinted?

Nem. Bár mondjuk, hogyha kapnék egy Beta kamerát, meg egy olyan állványt, amin van normális fejkar meg mindenféle jó, amiket ki lehet tapasztalni, esetleg kapnék fénytechnikát vagy kapnék pénzt erre, hogy csináljak filmet, akkor néhány dolgot persze meg tudnék csinálni, de 200 millióból vagy akár 200 ezerből se tudnék jó filmet csinálni, ha így sem. Olyan 30-40 ezer mondjuk jó lenne. Jó lenne például adni a most forgatandó filmünkben szereplő nyugdíjasoknak egy kis pénz, tehát a statisztáknak jó lenne adni valami pénzt. Ehelyett most azt csináltuk, hogy bementünk az Almási térre a nyugdíjas clubba, és összefogdostunk 10 nyugdíjast, és eljönnek, mert szerepelni akarnak. Szóval, meg lehet csinálni, akármit meg lehet csinálni, amit az ember kitalál…

Az OFF-fal kapcsolatban min változtatnál?

Nem tudom. Én nemigen értek a szervezéshez, nem tudok jól reklámot kitalálni, és nem tudok pénzt keresni, amit én tudnék segíteni az legfeljebb az, hogy ott ülök az információs pultnál. De azért van néhány ötletem. Próbálnék például dekorációkat készíteni, szebbeket és nagyobbakat. Meg az Internet oldalt is lehetne még javítani, mert az idei oldal nem volt egykönnyen elérhető. Az is jó lenne, ha az alkotók össze tudnának járni év közben is. Valami inspirálná őket, hogy elmenjenek év közben is.

Még itt se nagyon ismerkedtek...

Nem, mert az ember itt tudja, hogy most eljött ide, és akkor ezzel itt véget is ér az egész. Valahogy az kellene, hogy tudja az ember, hogy van itt egy társaság, de hát, szerintem még a szervezők is szétesnek évközben.

Az irodájuk egész évben nyitva van…

Igen, csak erről nem igazán lehet tudni.

Ezek szerint lenne igényed valamiféle iskolára vagy csoportra, ahova tartozhatsz?

Én úgy érzem, hogy most is tartozom valahova, de azért jó lenne egy ilyen kör, ahol az ember folyamatosan tudna töltődni, és folyamatosan inspirálódna arra, hogy csináljon még filmeket. Ez szerintem nagyon fontos, magunk miatt nagyon fontos.

A barátaid, ismerőseid csak a te filmedet nézték meg?

Nem, másokét is, sőt volt egypár olyan ismerősöm is, aki az enyémet nem is látta, csak eljött megnézni, hogy mi van itt.

Pozitívan értékelték az OFF-ot?

Akivel én beszéltem, azoknak mind nagyon tetszett a fesztivál, sőt azoknak is nagyon tetszett, akik nem mint alkotók, hanem "csak" mint nézők jöttek el.


Dala István

Operatőr szakot végzett, és remek operatőr lett belőle. Profi. A spot kategóriában díjat nyert Esélyegyenlőség című filmjének azonban nemcsak az operatőre volt, hanem rendezője és vágója is. Humort és némi krimiizgalmat is belecsempészett másfél perces társadalmi célú reklámjába, amely egyébként a férfiak és a nők közötti esélykülönbségről szól. Egy kovácsműhelyben persze.

Hányadéves is vagy?

Harmad, tehát most végeztem. Ez egy három éves tv-s szak volt. Tizenegyen voltunk, ebből öt operatőr, hat meg tv-rendező. Egy elég elhanyagolt osztály voltunk. Szóval nem volt senki, aki minket szervezzen, kommandírozzon a szakma felé, csak az operatőr tanárunkat, Bíró Miklóst tudnám kiemelni, meg Schiffer Pált, akitől igazán lehetett tanulni, és aki igazán foglalkozott is velünk.

Mit fogsz csinálni most, hogy végeztél? Sorra nyered majd a független filmfesztiválok díjait?

Szabadúszó vagyok, tv-kben dolgozom, úgy össze-vissza. Hogy operatőr vagyok, az azért is jó részben, mert könnyű fajsúlyú produkciókban viszonylag könnyű elhelyezkedni, mivel sok operatőrre van szükség, vagy hát relatíve sokra. De komolyabb filmekbe, komolyabb produkciókba, oda már úgy viszik az operatőröket a rendezők. És az én dolgom eddig még úgy alakult egyelőre, hogy még csak magam tudtam magamat rendezni. Az Esélyegyenlőséget is teljesen önállóan rendeztem, készítettem, tehát én rendeztem, én operáltam, és én vágtam, szóval én gyártottam teljesen önállóan.

Milyen forrásból?

A főiskola adott rá 90 ezer forintot. Meg kamerát adott hozzá, tehát a lehetőséget mintegy megadta. Ez jó volt, ez nagyon jó ez a lehetőség.

Volt valami fórumotok, lehetőségetek a bemutatkozásra?

Nemigen.

Van valahol lehetőségük a főiskolásoknak ismerkedni a rendezőkkel, operatőrökkel? Vagy maradnak ezek a fesztiválok, ahova meg nemigen jönnek el?

Én csak a mi osztályunkról tudok beszélni. Ez egy elfelejtett osztály volt.

Mitől felejtették el?

Attól valószínűleg, hogy nem egy szakmabeli volt az osztályfőnökünk.

Ez ennyit számít?

Biztosan, hiszen a fölöttünk lévő osztálynak az osztályfőnöke, az egy szakmabeli volt és egy ismert név, és ő elég sokat tett azért, hogy az az osztály közszerepléshez juthasson, s hogy a vizsgafilmjeinek megfelelő támogatást szerzzen. Ráadásul a mi osztályunk elég magas átlagéletkorral is rendelkezett, tehát általában mindenki dolgozott már, a legtöbbnek családja is volt, tehát nemigen volt olyan osztályéletünk, mint másoknak, nem nagyon jártunk bulizni se. Valahogy nem sikerült úgy igazán részt venni a főiskolai létbe, amit én egyébként nagyon vártam, mert hát mindenkinek megvolt a saját fix munkája, a családja. Nem lehetett csak úgy beleélni a vak világba szabadon, mint ahogy azt valószínűleg egy főiskolás általában megteszi, mint például ahogy a fölöttünk lévők is tették. Tehát ez is belejátszik abba, hogy nem nagyon tudtunk belekerülni szerintem a filmes vérkeringésbe.

Egy ilyen fesztivál segít valamennyire belekerülni abba a vérkeringésbe, ledolgozni valamennyire a hátrányt?

Biztosan. Most az egy másik kérdés, hogy az elkészült produkciók milyen színvonalúak voltak itt.

De azért ez egy jó belépő volt neked, ez az OFF-díj…

Hát, remélem. Jó lenne. A tavalyi OFF-os dokumentumfilmes győztes, aki az egyik osztálytársam volt, filmjét benevezték a Szemlére, de nem történt semmi, pedig gyanítom, hogy volt egyfajta frissessége, amivel azért ott a dokumentumfilmek között üthetett volna egyet, és mégsem.

Az OFF-díj jelent egyáltalán valami presztízst a szakmán belül?

Nem tudom, de én még nem hallottam, hogy valakit megkerestek volna, hogy hát, te figyelj, láttuk a filmedet, hallottunk a díjadról, nem dolgoznál-e nekünk, vagy ha van valami jó ötleted, akkor ad be, és akkor megpróbáljuk támogatni. Nem, senki. Az OFF miatt legalábbis. Én személyesen meg félek így jelentkezgetni, tehát én most nem fogok odamenni egy céghez sem, vagy egy játékfilmet gyártó stúdióhoz, hogy itt vagyok és szeretnék dolgozni. Nem merem megtenni, mert nem bízom annyira magamban, hogy mondjuk egy játékfilmben vagy akármiben most rögtön dolgozhatnék.

Akkor azért ez most növelte az önbizalmadat, s kifejezetten jól jött mind a zsűri részéről, mind a közönség részéről az elismerés.

Tagadhatatlan, hogy valamennyit segített a dolgon. Mégha ettől most nem hiszem, hogy jobban filmezek, s hogy jobban filmeznék, ha odaállhatnék egy játékfilmes kamera mögé, és hogy nem remegő kezekkel fognám a kamera végét, vagy a fénymérőt.

Kaptál visszajelzéseket? Odamentek hozzád?

Nem nagyon. Nem. Persze, nem is igazán tudtuk egymást beazonosítani, még a díjkiosztó után sem. És az is lehet, hogy ez így természetes, a fene tudja.

De van benned igény, hogy megismerkedj más alkotókkal?

Igen, és beszélgettem is néhánnyal, ha csak egy-két szó erejéig is. Én nyilván félősebb vagyok az átlagnál, hiszen én attól is nagyon féltem, hogy mi lesz, ha baromira nem fog tetszeni a filmem, szóval azt is nagyon rosszul tűrtem volna.

Jól fogadták...

Igen, jól fogadták.

Ez fontos? Buzdít vagy inspirál a továbbiakra?

Igen, inspirál a következőkre nézve, mert nekem is el kéne hinni végre, hogy képes vagyok valamire, valami jóra. Ez a legnagyobb problémám egyébként magammal szakmailag, hogy állandóan azon görcsölök, vajon elég jó vagyok-e, vagy tudok-e annyit, hogy azzal helyt lehet állni. Különben mi, operatőrök szerencsés helyzetben voltunk, mert az a tanár, aki tanított minket, Bíró Miklós, ő azért igyekezett egy filmes látásmódot, egy filmoperatőri képzést adni nekünk. A filmoperatőrök látásmódját próbálta belénk plántálni, annak ellenére, hogy egyébként ettől az osztálytól televíziós munkákat vártak el csupán, a mi rendezőink például csak dokumentumfilmeket készítettek, ami viszont nyilván kevésbé érdekli egyébként is a filmes szakmát.

Például ez is nagyon tetszett az OFF-ban, hogy nem volt szétválasztva játékfilm és dokumentumfilm. Egyébként fontos, hogy egy alkotó tartozzon valahova, valamilyen iskolához, csoporthoz? Lenne erre igényed, és ha igen, van arra valami esély, hogy az ember bekerüljön valahová, vagy hogy maga teremtsen egyet?

Jó lenne, ha lenne ilyen, természetesen jó lenne, de nekünk nem sikerült a főiskolán kialakítani ilyent. Egy olyan alkotóközösség, ahol rendezők, gyártásvezetők, szóval ahol filmkészítők vannak, olyanba én még nem találtam be. Ez nyilván azért is van, mert én olyan vagyok, mint amilyen vagyok. Persze azért mi operatőrök az osztályban jóban vagyunk.

De lenne igényed rá, vagy inkább szeretsz önállóan dolgozni?

Szeret a franc, teljesen önállóan. Ez csak olyan kényszerűség igazából, bár az biztos, hogy van jó oldala is.

Az OFF hogy tetszett?

Öt nem túl jó filmet láttam rögtön a legelején, a legelső napon. És ez nagyon lehangolt. Lehet, hogy túl hamar vontam le következtetést, de nagyon vártam ezt a fesztivált, és lehet, hogy túl nagyok voltak a várakozásaim is.

Azt gondoltad, hogy 90 filmből majd 90 remekmű lesz? Hiszen a fesztivál nevében is benne van, hogy nyitott, tehát hogy nincsen semmiféle szortírozás.

Nyilván, hogy belőlem indult ki, tehát hogy én voltam túlzott várakozással a fesztivál felé.

Jobbnak találnád, ha mégiscsak lenne valamiféle előzsűrizés?

Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam. De az biztos, hogy 90 film az iszonyú sok. Ezt lehetetlen végignézni, nem véletlen, hogy a zsűri adott is ki egy olyan díjat, hogy a legjobban néző néző, a legkitartóbban néző néző. Szóval 90 filmet egyszerűen nem lehet végignézni. Nyilván ezért nem néztem végig én sem. Ez képtelenség. Ráadásul eléggé be is voltam havazva munkával, és a következő vizsgafilmemre való készüléssel, és nyilván ez is elvette az energiámat. És mondom, egy nagyot csalódtam, de elsősorban a saját megnövelt várakozásaim miatt valószínűleg.

Vajon a szakma is valami hasonlóért nem volt jelen?

Kevés filmet láttam, de a díjnyertes filmek közül is csak három volt, ami az én tetszésemet is megnyerte. Gondolkoztam én is ott, hogy tudnék-e ezekből meríteni. De vajon hogyha az ember végignézi ezeket a filmeket, és mondjuk talál egy jó ötletet, akkor meg benned van, hogy ezt te nehogy elsüsd, mert én például azt érezném, hogy akkor elloptam ezt az ötletet. Valamennyire tovább fejlődik persze az emberben, de én nagyon kényes vagyok ezekre a dolgokra, és nagyon vigyázok arra, hogy nehogy azt lehessen mondani arra, amit én csinálok, hogy az hasonlít valamire, legalábbis tartalom szintjén, mert formában mondjuk már sokkal nehezebb újat hozni. Másrészt meg hát ez tulajdonképpen egy amatőr fesztivál volt.

Ez azt jelenti, hogy mindenféle téren sokkal gyengébb, mint egy profi filmfesztivál?

Nem feltétlenül. A tartalomban például biztos lehet frissességet találni, de szerintem azért mondjuk nyilván a technikai is befolyásolja az embereket. Azokat a nagyokat, akik jó minőséghez szoktak, azokat szerintem biztos. Meg persze kilencven filmet végignézni… Kilencven olyan filmet végignézni, aminek azért a legnagyobb része rossz technikai felszereléssel készült…

Ezek szerint az anyagi és a technikai dolgok erősebbek, erősebben átjönnek szerinted egy filmen, mint esetleg a tehetség vagy az eredeti gondolkodás és látásmód?

Nem. Csak azt mondom, hogy egy olyan nagy embernek, aki már befutott, és akinek tételezzük fel, sok dolga van, lehet hogy kilencven filmet végignézni, amiből esetleg csak tíz lesz, ami felkelti az érdeklődését, az lehet hogy túl nagy energia-befektetés.

Szerinted utólag esetleg megnézik, amiről azt hallják, hogy nagyon jó és érdemes megnézni?

Nem hiszem. Mert nem hiszem, hogy nagyon hallják. Talán, mert nincs elég nagy publikációja. Ha őszinte akarok lenni, én is csak azért kerültem ide, mert egy fórumot akartam végre a filmemnek, egy fórumot, ahol bemutatkozhatok. Hiába vagyok főiskolás, az önmagában még semmit nem jelent, semmi lehetőséget.

De azért nem bántad meg, hogy beneveztél?

Nem. Nem. Végülis így most már tényleg nem.

Jövőre megint jössz?

Nem tudom , egyrészt hogy lesz- e új filmem, másrészt valahol mégiscsak zavar, hogy azért legalább valamennyire a profi oldalról jöttem.

Voltak profik is.

Igen, de kevesen, szóval általánosságban nem lehetne azt mondani, hogy a profik is részt vettek ezen a fesztiválon. Vagy ne mondjuk azt, hogy profik, hanem azok, akik a szakmában már régebb óta jelen vannak.

Szerinted miért nem?

Ez mégiscsak egy amatőr filmfesztivál. De én különben nagyon örültem annak, és jó volt látni azt, mennyien vannak, mennyi fiatal van, akit érdekel a filmezés, aki hobby szinten viszi ezt, tehát aki örömét leli abban, hogy megcsináljon egy ilyen filmet, amellett, hogy egyébként dolgozik, vagy más a szakmája, stb. Szerintem ez volt a legnagyobb, a legjobb dolog az egészben. Meg hogy ezeknek fórumot adott.

Vajon mennyire indul ugyanazzal az eséllyel a profi és az amatőr, fair, hogy együtt indulnak?

Nem. Nem. Nem hiszem.

Nem a tehetség számít elsősorban, meg hogy hogyan gondolkozik valaki képekben?

Szerintem a profik, vagyis azok, akik már hosszabb ideje a szakmában vannak, azért mégiscsak agyban is felkészültebbek. Tehát jobban el tudják esetleg dönteni egy-egy ötletről, hogy az most jó lesz-e vagy nem. Ugyanakkor az is igaz, hogy az ő gondolkodásukat meg már meghatározza az érvényesülés, a további érvényesülés, míg ezeket a lányokat és fiúkat nyilván ez egyáltalán nem befolyásolja, és ez jó, ez nagyon jó. A profikat viszont, akár engem is, befolyásol, vagyis hogy ha valamit csinálunk, annak jónak kell lenni, mert ha nem, akkor nem lesz több lehetőség sem.

Ez így működik?

Igen, ez biztos, hogy így működik, hiszen olyan kevés pénz van, hogy az hihetetlen. Egyébként az OFF-ot magát tök jó dolognak találom, tehát hogy ebben a nagyon is kommerszionalizálódott filmgyártásban és televíziózásban mégis ennyi ember van, akinek ez örömet okoz. Aki örömében csinálja, hobby szinten. Ezt találom az OFF legnagyobb értékének. És hogy, aki itt díjat kap, tehát a 90-ből 30, ami azért mégiscsak az egyharmada, az nyilván kap egyfajta biztatást is a jövőre, szóval hogy érdemes ezt csinálnia. És hogyha ebből a 90-ből csak három csinál majd valamikor filmet, az már megérte. De hogy aztán mennyire kell majd nekik is betagozódniuk, azt nem lehet tudni.

Szerinted ezek a filmkészítő fiatalok más szemmel nézik a filmeket? Befolyásolja a filmkultúrájukat az, hogy ők is csináltak már filmet?

Valószínűleg. Bár ezek, akik itt voltak, nem hiszem, hogy a szemeten élnek, s hogy a multiplex mozik kínálatából válogatnak. Hiszen látszott, hogy egy-egy film épp ezeknek a stílusparódiája volt. Ugyanakkor a jelentős többségnél meg látszott, hogy még csak most próbálgatja egyáltalán, hogy mi is az a film, hogy hogyan is kéne filmet csinálni. És sokan még csak egy-egy gegre, egy-egy egyszerűbb poénra építették a filmjüket. De hát ez nem baj, hiszen végülis mindenkinek el kell valahol kezdeni. Az én első filmjeim se voltak különbek, nem is mernék most már kiállni velük, azokat biztos nem merném még ezek közé sem beküldeni. Én önállóan filmet csak a főiskolán csináltam, illetve volt egy-két apróbb munkám, amik egy-egy magazinműsorban mentek le, de azok inkább képileg voltak kitalálva, a tartalom talán kevésbé volt fontos. Szóval operatőrként dolgozgattam , és a főiskolán kellett először önállóan filmet csinálnom. Ezért nekem fontos volt, hogy a zsűri kifejezetten filmként értékelte ezt a szösszenetet, tehát hogy a tartalmi részét is nézték. Az valószínűleg nem jelentett nekik akkora meglepetést, hogy ez a film képileg vélhetőleg profi, legalábbis a jelenlévőkhöz képest, ezért ezt talán nem is vették igazándiból figyelembe, tehát inkább filmként nézték, tehát a tartalmát és annak a megvalósítását, és az nagyon jó volt, hogy ilyen szempontból is helyt állt, sőt igazából ezért kapta a díjat. Szóval ez nagyon jó volt, mert mindig is szerettem volna a magam ötleteit megcsinálni, és mert mindig féltem attól, hogy nem vagyok elég alkotókész, nem vagyok elég kreatív. És ez talán egy ilyen bizonyítási kényszer is lehet, hogy saját magam próbálok meg filmet csinálni.

Mi lesz az Esélyegyenlőség sorsa?

Nem tudom. Ez egy társadalmi célú reklám, én legalábbis azt gondolom, hogy hirdetés, de hát senkinek nem fogom tudni hol eladni. Ezt a témát valószínűleg nem így boncolgatják egyébként. Nem tudom, és elég fárasztó az, vagyis elég szar dolog, hogy nekem kell ezt menedzselni. Ide is csak azért került el, mert azt gondoltam, hogy végül mégis keresek egy fórumot neki, miután a főiskolán ez senkit nem érdekelt. Ez tulajdonképp egy vizsgafilm, már tavaly szeptemberben kész volt, de még le sem volt vetítve, mert hát húzódik a vizsgánk, de arra készült, nekünk operatőröknek egy reklámfilmet kellett csinálnunk. Szóval elég fárasztó, nem, nem is fárasztó, hanem inkább elveszi az embernek a kedvét mindentől az, hogy saját magának kell házalnia a filmjeivel.

De hát ez manapság már így néz ki. Végülis ezért is jók ezek a filmfesztiválok, mert itt valamennyire legalább nyilvánosságot kapnak ezek a filmek, plusz más fesztiválokra is küldik innen őket.

Az mondjuk tök jó, mert a fölöttünk járó évfolyamnak a vizsgafilmjeit például meg beadták a Filmszemlére, jó akkor még a mieink nem voltak készen…

De különben mehettek volna?

Ha valaki azt mondta volna, hogy figyelj benevezzük a filmedet egy filmszemlére, ha megcsinálod még időben, akkor biztosan meg lett volna addigra is, de senki nem mondta. Mondom, elfelejtett osztály voltunk. A következő filmszemlére mindenesetre én is megpróbálok benevezni. Legalábbis remélem, hogy benevezhetek, mint magánember is, hogy nem kell egy stúdiónak, vagy bárminek a hátam mögött állnia.

Mi az, ami nem tetszet ezen a fesztiválon? Min változtatnál?

Csak olyan technikai probléma, hogy szerintem iszonyú volt a projector minősége, borzalmas minőségben mentek le a filmek, szóval szinte élvezhetetlen volt a kép meg a hang. Ez teljesen gáz volt, és sokat elvett a filmek élvezhetőségéből. És szerintem az sem ártott volna, ha a zsűri mindegyik filmről mond pár szót a díjkiosztón. Úgy egyébként nekem megvolt a hangulata, amit úgy vártam ettől, tehát hogy milyen lehet egy ilyen amatőr filmfesztivál. Jó volt, és jó volt néha kicsit úgy közösséggé is válni, vagy nem is tudom…szóval más szellemben ott leledzni.

Mik a további terveid?

Most kell csinálnom például egy diplomafilmet. Meg egyébként is van egy tervem, ami egy etűdnek készülne, egy olyan operatőri etűdnek tulajdonképpen, de azért nem szeretnék persze csak képeket csinálni, hanem valamiféle történetet is bele szeretnék rakni.

Az etűd az egyébként sem feltétlenül csak képek sorozata…

Nem, nyilvánvalóan van mondanivalója is, de én mégis jobban szeretnék egy történetet megképesíteni. Tehát egy kisjátékfilm-szerű etűdöt készíteni. És én magam próbálnám meg kitalálni ezt a történetet, tehát nem szeretnék odamenni senkihez sem, hogy légyszi találj ki valamit, és majd én megcsinálom. Szóval vélhetőleg akkor is én csinálnék mindent.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap