Varga Balázs Csak röviden!

45. Oberhauseni Nemzetközi Rövidfilmfesztivál


77 KByte

Think Short! – ez volt az oberhauseni rövidfilmfesztivál egyik jelszava, ez a harsány felszólítás virított mindenfelé a városban, képeslapokon, plakátokon és röpcédulákon. A fesztivál igyekezett belakni és meghódítani a várost. A vetítések immár második éve új helyszínen, a belváros szívében egy kéttermes moziban zajlanak. Minden közel van, minden bejárható és átlátható. A mozi sétálóutcára nyílik, a környékén elhelyezkedő kávézók tökéletes fesztiválklubként működnek, reggeltől napestig ezeken a teraszokon folyt az élet. A várolakók, a hivatalba igyekvő vagy napi bevásárlást végző elegáns oberhauseni polgárok és a laza, extravagáns művészlelkek és fesztiválvendégek sereglete ugyan élesen elvált egymástól, ez azonban semmiféle problémát nem jelentett, a város büszkén vállalta a fesztivált, a nyitóelőadáson még egy PR-filmet is lenyomtak az Oberhausen határában felépült hipermodern új bevásárlóközpontról (állítólag Európa egyik legnagyobb alapterületű fogyasztói centruma). A fesztivál pedig külön kísérőrendezvényt, vetítésekkel egybekötött előadássorozatot szentelt a városépítészet és a területrendendezés kérdéseinek. Tervezés és utópia, iparosítás és urbanizáció – ezek a dilemmák különösen aktuálisak és a helyszínhez is kötődnek, hiszen Oberhausen a lassan egybefüggő város-konglomerátummá fejlődő ipari amőba, a Ruhr-vidék kellős közepén helyezkedik el.

Az idén 45. alkalommal megrendezett fesztivál az egyik legrangosabb és legnagyobb tradícióval rendelkező nemzetközi rövidfilmes és kísérleti filmes seregszemle. A fenti példa is azt mutatja, hogy a fesztivál nyitni akar, egyrészt a közönség, másrészt mindenféle társművészet felé. A versenyprogram mellett külön szekciót illetve vetítéseket szenteltek a videóművészetnek és a videoklipeknek. Az exkluzív és hermetikus kísérleti alkotások (mint Werner Schroeter külön programban vetített hatvanas évekbeli avantgárd opera-montázs-etűdjei Maria Callas áriáira, vagy az absztrakt expresszionizmus és Francis Bacon vonzásából induló, szexuális identitást és testiséget vizsgáló radikális filmektől REM-videók rendezéséig eljutó James Herbert retrospektívje) és a magas művészet hagyományos presztizsét reprezentáló rövidfilmes válogatás mellett Oberhausen a popularitás mindenféle formája és a legeslegújabb médiumok felé tapogatózik.

A fesztivál egyik sajátossága volt, hogy a versenyprogram filmjeit különböző tematikus csoportokba sorolva vetítették. A fesztiválok, főként a rövidfilmes versenyek igyekeznek rendet vágni a sokféleségben, de a válogatás szempontjait általában nem hangsúlyozzák ilyen módon. Az egészen szerteágazó asszociációkat ébresztető, és olykor inkább ködösítő, mintsem megvilágító erejű blokkcímek (Egészen közeli kapcsolat, Micsoda távlatok!, Együttlét, Az állatok birodalma, Haza és otthonosság) egyrészt orientálni próbálták a közönséget, másrészt azonban zavaróan is hatottak, mert olyan előzetes elvárásokat ébresztettek, amelyeket a filmek nem mindig teljesítettek be.

Majdnem hetven rövidfilm szerepelt a versenyprogamban, minden szempontból különböző minőségeket, témákat és értékeket képviselve. Majd mindegyik blokk színvonala meglehetősen hullámzó volt, mindegyikben akadtak érdekes és jó filmek éppúgy, mint zavarbaejtően kusza alkotások. Naívan szentimentális iráni videoklip, agresszív finn kísérleti film, francia dokumentarista munka, spanyol abszurd, magyar vizsgafilm, bosnyák animáció, amerikai leszbikus és szadomazo film – műfaj és stílus tekintetében is rettentően széttartóak voltak a filmek.

Többé-kevésbé összetartozó csoportba talán csak a rövid műfajra mindig is gyakran jellemző abszurd hangvétel alapján voltak rendezhetők. Többnyire csattanóra végződő, egy szálon futó történetek, groteszk fordulatok és gegekre épülő humor – mozgóképes anekdoták és groteszk "kisnovellák", filmes rövidtörténetek szép számmal szerepeltek a programban. Ilyen volt például egy német rendező nagy műgonddal kivitelezett, horrorisztikus, és kissé steril Übü papa-verziója bábokkal és Jeunet-Caro Delicatessenébe illő díszletekkel. A Valóban tudni akarod? című hatperces spanyol neoszürrealista blődliben Szűz Mária, Jézus Krisztus, Hitler, egy hatalmas űrbéli tojás és az egyiptomi Napisten találkozott és küzdött meg egymással, mégpedig nem más, mint egy csodálatos sportcipő birtoklásáért. A répák éjszakája abszurd humorú észt animáció Diegóról, egy férfiről, akinek az arcára van írva a neve, és aki egészen extrém kalandokba keveredik egy katasztrófa felé sodródó világban. A Phil megérinti Flo-t western-elemekkel és üldözéses burleszk-fordulatokkal operáló amerikai gegfilm egy szeretetreméltó kutyáról, agresszív gazdájáról és két peches járókelőről, akik megsajnálják a tűző napon fához kikötött hű ebet. Személyessége miatt volt érdekes egy libanoni fiú filmje (Helló, hogy vagy?), amelyben kis városkájának hétköznapjait, rokonainak és barátainak kalandjait mesélte el és mutatta meg kedves, ironikus oldal- vagy alulnézetből. Az egyik legjobb animációs film, egyben a fesztivál fődíjas alkotása egy svájci film volt A különbség (rendező: Rita Küng). Röpke története egy bárban és annak mellékhelységében játszódik, mindegyik szereplője identitás-zavarokkal küszködik, nemet vált vagy csak szeretne nemet váltani – irigykedve tekintenek a ventillátor körül lustán szálldosó kaméleonra, amelynek semmiféle átváltozás nem esik nehezére. Ezek közé az abszurd filmek közé jól illett Pálfi György főiskolás vizsgafilmje, a Körbe, egy negyedórás feszes etűd a hipermarket-világ fogyasztói mámorába belefelejtkező, és ebből az örvényből csak néhány furcsa lázálomszerű percre kiszakadó házaspárról.

Bombasztikus és agresszív tételfilmek (mint a szex, a roncsderby és az autózás motívumaiból macsó szimbólumokat és didaktikus Finnország-víziót barkácsoló Aszfalt, vagy a T.S. Eliot versét egy mellékhelységben intonáló angol Átokföldje) mellett volt jónéhány csendes és visszafogott film is, többnyire a dokumentarizmussal kacérkodó kisrealista tónusban elmesélt történetekkel. Ilyen volt a népmesét és amatőrfilmet ötvöző francia Viszlát világ, avagy Pierre és Claire története, illetve a dél-koreai Üvegház, egy idős és magányos férfi napi rutintevékenységeinek, egyszerű rituáléjainak puritán krónikája.

Jól szervezett és nyitott szemléletű fesztivál az oberhauseni, párhuzamos szekciói különböző értékrendeket állítanak egymás mellé, de nem akarnak dönteni közöttük. A versenyválogatást érezhetően befolyásolta a politikai korrektség elve (minden földrész, minden régió képviseltesse magát). Az egyetlen nemzetközi rangú hazai rövidfilmes feszivállal, a Mediawave-vel összehasonlítva Oberhausen (legalábbis a versenyprogram) vegyesebb és kevésbé egyenletes képet mutat, a sokféleségben nem mindig lehetett rendet vágni, ez azonban inkább barátságos volt, és nem zavaró.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap