Ujhegyi Gyula HSC '99

Digitális világ/kép szimpózium


77 KByte

Március 25-én és 26-án tartotta meg tagjai számára immáron hagyományos szakmai továbbképzését a Magyar Operatőrök Társasága.Az elmúlt évekhez hasonlóan a gyakorlati bemutatókkal egybekötött előadás sorozatnak a Magyar Filmlaboratórium Kft. adott otthont /1021 Budapest, Budakeszi út 5. A rendezvény védnökei között a Filmlabor mellett nem kisebb nevek szerepeltek, mint a SONY Hungária Kft., a Kodak Hungária Kft., a MAFILM Rt., a Vektor System House, a VM PRO Kft., a Soltész Reklám, a Magyar Mozgókép Alapítvány, a Duna Televízió, valamint az MTM-SBS televíziós társaság.

A szakmai fórumot Illés György, a HSC elnöke nyitotta meg.

Első előadóként Rák József operatőr igyekezett gondolatainkat a képalkotás hagyományos módozataitól a digitális rögzítés adta lehetőségek felé terelni, érdekfeszítően foglalva össze mindazt, amit a mai korszerű eszközök mintegy tálcán kínálnak számunkra. Hangjából azonban mindvégig kiérződött a celluloid szalag iránti múlhatatlan szeretet, különösen akkor, amikor kitért arra is, hogy a 21.század hajnalán a hagyományos filmkép számos tulajdonságában még mindig verhetetlen és a digitalizált látvány csak hűséges szolgálólánya lehet Lumiere találmányának.

Ezt követően a JVC Digital S rendszerével ismerkedhettünk meg látványos képi demonstráció kíséretben. Ezt 4:2:2-es mintavételezésű digitális rendszert a JVC a hagyományos VHS formátum továbbfejlesztésével alakította ki. Kazettája is megszólalásig hasonlít a VHS kazettára, de csak 124 percnyi borotvaéles, kristálytiszta színeket tartalmazó felvétel készíthető rá. A JVC másik meglepetése számomra az 1000 lumenes D-ILA szuperprojektor volt. A bemutató műsort is ezzel vetítették, sőt, úgy vettem észre, hogy más testülethez tartozó előadók számítógépen szerkesztett oldalainak prezentációjához is ezt használták. A céget képviselő Poros László az ismertetőjében elmondta, hogy ez a masina egy teljesen új szabadalom, melynek tervezői gyökeresen szakítottak az átvilágítható LCD-s képmegjelenítőre épülő megoldásokkal. Ennek a gépnek a lelke az un. fényszelep, mely a színes katódsugárcső felületén megjelenő képet és a vetítést végző xenonlámpa fényét “dolgozza” össze. Hogy miként? Nos, ez az a bizonyos nagy titok.

Az előadások szünetében megtekinthető, sőt kipróbálható volt a Digital S formátum mellé kifejlesztett JVC Workstation M-WS 1000 E nemlineáris vágórendszer is, mely alapjaiban egy 64 MB memóriával ellátott, 200 MHz-es dual processzoros Pentiumos PC-re épül, Digital S, kompozit, S-VHS, komponens/Y-U-V be-és kimenetekkel, valamint digitális Beta átjárhatósággal. Az alapkiépítésben 3*4 GB háttértárral rendelkező gép 2:1 tömörítéssel dolgozik.

Délutáni programunk a VM PRO Kft. által forgalmazott, MEDIA 100 névre hallgató, nemlineáris vágógép-családdal való ismerkedés jegyében indult. Ennek a termékcsaládnak a kialakításánál az amerikai gyártó óriási rugalmasságról tett bizonyságot, hiszen a MEDIA 100 jelenleg 22 féle változatban vásárolható meg. Az iskolai, vállalati kis stúdióktól kezdve, a városi televíziókon át, egészen a broadcast felhasználókig, mindenki megtalálhatja termékei között a számára megfelelőt. A rendszer fejlesztése folyamatos. Míg programjaik kezdetben csak Macintosh alapú gépeken futottak, ma már létezik a MÉDIA 100 berendezések Windows NT alatt működő családja is. A mai gépek 2:1 tömörítéssel dolgoznak, de 1999. második felében megjelenik a tömörítetlen videojellel dolgozó generáció, sőt, erre az időpontra ígérik az MPEG-2 állományokat generáló változatot is.

Nagy érdeklődés kísérte a Sony DV alapú professzionális berendezéseinek élő bemutatóját és az ezekről szóló előadást is. Úgy tűnik, van esélye a Sonynak, hogy a home use DV format, azaz a házi, fogyasztói digitális videó mellett a DVCAM rendszerét is világszabvánnyá tegye, amely rövid időn belül utódja és kiváltója lehet a U-matic, Hi 8, S-VHS, valamint az analóg és digitális Betacam rendszereknek. A DVCAM már ma is teljes mértékben biztosítja a kompatibilitást nemcsak saját “kisöccsével”, hanem a korábbi egyéb rendszerekkel is. Ez azt jelenti, hogy a házi DV szalag minden további nélkül lejátszható a DVCAM berendezésekben is, továbbá a DVCAM készülékek fogadnak és kiadnak kompozit, Y/C, és RGB jeleket egyaránt. Egy interfészkártya segítségével számítógépes jelforrássá tehetjük őket, de ma már kapható a piacon a CD olvasó méretével megegyező, számítógépházba építhető DVCAM meghajtó is. A rendszerhez a Sony egy teljesen új, igen magas jel-zaj viszonyú, fémgőzöléses eljárással készülő, kopásálló réteggel ellátott szalagot fejlesztett ki, mely egyben készülékkímélő is. A leghosszabb szalag jelenleg 184 perces.

A digitális fényképezőgépről Falk György, a Kodak Hungária Kft. munkatársa tartott előadást. E téma nemcsak a filmes-videós berkekben tarthat számot érdeklődésre, ugyanis a számítástechnika és a nagy teljesítményű multimédiás számítógépek rohamos térhódításával a digitális fényképezés is előbb-utóbb kopogtat majd otthonaink ajtaján.

Miről is van szó?

Akinek van bármilyen típusú videós kamerája, az könnyebben el tud képzelni egy ilyen jószágot. A digitális fényképezőgép lényegében egy hagyományos - többnyire pentaprizmás - géptestnek és egy, a videokamerákban is használatos CCD képérzékelő lapkának, a CCD-nek az összeépítéséből született Csak abban különbözik. a videokameráktól, hogy ez a masina továbbra is állóképeket “fotografál”. Az objektív által alkotott és a CCD lapkára vetített kép itt már nem filmen, vagy éppen kazettán tárolódik, hanem egy un. PCMCIA kártyán, amely lényegében egy miniatűr számítógépes winchesterfunkcióit látja el, a maga legalább 500 megabájtnyi kapacitásával. Egy gépbe két ilyen kártya is tehető, így akár több száz felvételt is készíthetünk egy töltéssel. Természetesen az áramforrásként szolgáló akkumulátorok kapacitása is ehhez van kialakítva. Hogy a fentiek mennyire igazak, azt az is bizonyítja, hogy a KODAK például nem is gyárt gépvázakat, azokat inkább megvásárolja a Nikontól, vagy éppen a Canontól, aztán ráépíti, beleépíti, hozzáépíti a digitális vonatkozásokat. Ezt követően már minden csak hab a tortán. Gondolok például a különböző kényelmi szolgáltatásokra, mint a sorozat felvételi lehetőség, menüvezérelt beállítás a különálló, színes LCD képernyőn, a felvett képek azonnali visszanézési, esetleges selejtezési lehetősége ugyanitt, még mielőtt a jónak ítélt képeket a kártyára elmentenénk. Lehetőség van minden egyes felvétel hangos annotálására, ami nagyban könnyítheti a képek utólagos azonosítását, kommentálását.

Hogy mindez mire jó?

Képzeljék csak el, hogy a nagymama születésnapján készített felvételeinket, hazaérve azonnal letölthetjük számítógépünkbe, színes monitorunkon néhány perc alatt átnézhetjük, és a legjobban sikerültekből pillanatok alatt bármennyit nyomtathatunk, színes fénykép minőségben. Erre alkalmas programokkal a képet retusálhatjuk, nagyíthatjuk és kicsinyíthetjük, készíthetünk fotomontázst, stb. Sőt, ma már arra is van lehetőség, hogy képeinket a mobiltelefonos hálózatokon pillanatok alatt küldhessük a világ egyik sarkából a másikba. Kell ennél több? Azt hiszem, szükségtelen külön ecsetelni e gépek fantasztikus előnyeit mind a professzionális, mind pedig az amatőr fényképezésben. A filmeseknek fontos lehet a helyszín-és motívumkeresésben, a standfotózásban, a díszletek, kellékek és sminkek forgatás alatti dokumentálásában stb.

A pénteki nap némiképp éreztette hatását, mert jóval kevesebb érdeklődő gyűlt össze Martin Grosjeans úr előadására, aki a SONY képviseletében a videó felvételtechnika legújabb fejleményeit elemezte a digitális jelfeldolgozás és képrögzítési eljárások által óriási mértékben kitárulkozó lehetőségek tükrében. Az előadás némely vonatkozásában összefoglalása volt sok eddig hallott ismeretnek, természetesen egy csomó újdonsággal is fűszerezve. Grosjeans úr szavaiból is világosan kicsengett a SONY cég elkötelezettsége, hogy mind a saját korábbi rendszerei, mind pedig a világpiac meghatározó egyéb rendszerei és az új SONY fejlesztések között a maximális átjárhatóságot, kompatibilitást biztosítsa felhasználóinak. Idő hiányában csak futólag került szóba a jövő század nagy ígérete, a minden jelenlegi televíziós világszabványon felülálló, 16:9-es képformátummal dolgozó és 1250 vízszintes sorból álló High Definition sugárzási rendszer, mely szinte már mozifilm minőséget biztosít. Ebben a rendszerben már a világ számos helyén több éve folyik kísérleti adás.

A délelőtt további részében a Magyar Filmlaboratórium Kft. igazgatója, Paizs Jenő mutatta be cége legújabb szerzeményét, az AVID MEDIA COMPOSER 9000 névre hallgató berendezést, mely jelenleg a legkorszerűbb, és mint ilyen, pillanatnyilag egyetlen példány az országban. Ez a készülék a világon a legelterjedtebb és a legtöbb vágó által használt számítógépes editorcsalád legnagyobb tudású tagja. Digital Beta minőségű on-line és off-line vágásra egyaránt alkalmas. Természetesen rendelkezik mindazokkal a képi és hangi vágási lehetőségekkel, melyekkel egy hagyományos, nem számítógép alapú editáló berendezés, mint például a különböző úszási, wipe-olási és egyéb trükkök, de ezek kiegészülnek egy nagy tudású számítógép adta megoldásokkal, mint például a 24 video sáv egyidejű kezelése, 3D effektek, különböző paint formációk, mint a retusálás, maszkok készítése, elszínezések, de alkalmas feliratok és grafikák készítésére is. Ez a készülék azért sokkal több, mint bármelyik elődje, mert ez az egyetlen olyan nemlineáris editor hazánkban, amely az eddigi legteljesebb celluloid filmes opcióval rendelkezik. A leforgatott anyagot Rank filmbontóval közvetve vagy akár közvetlenül is be lehet digitalizálni az MC 9000-be. A készülék egy floppy lemezen rögzíti a digitalizált videókép időkódjaihoz tartozó filmi KEY kódokat. Ezek a kódok, mint a filmszalagot jellemző legfontosabb információk, a vágás során végig kísérik az adott képi anyagot, hogy a legvégén, mikor a műsor képileg teljesen összeállt, segítségükkel elkészüljön azavágási lista, melynek alapján a celluloid negatív vágását a hagyományos módszerekkel el lehet végezni. Csak egyetlen adalék ahhoz, hogy mennyire körültekintőek voltak a program készítői; a gép képes figyelni az A/B vágáskor fizikailag elvesző képkockákat is. Óriási!

Délután Chris Pearse úr az ARRI új világítási eszközeit mutatta be, méghozzá páratlan humorral. Tudni kell, hogy ő cégének tervező mérnöke, főkonstruktőre. Éppen egy aprócska napágyú bemutatását szerette volna megkezdeni. Szertartásosan felvette az asztalról, bedugta a konnektorba: semmi. Nézte jobbról, nézte balról, alulról és felülről. Valami láthatólag nem stimmelt. Próbálta összetolni, széttekerni: megint semmi. Forgatta, kocogtatta, tenyerével megpaskolta, de reménytelenül. A sorokban először néma csend honolt, majd valahonnan hátulról, fojtott kuncogás hallatszott. Pearse úr nem esett zavarba. Zsinórjánál fogva meghimbálta a pici lámpatestet, úgy, mint ahogyan farkánál fogva a kísérleti egeret szokták, majd a világ legtermészetesebb hangján megszólalt:Pedig nekem úgy rémlik, hogy ezt is én terveztem. Valaki biztosan átkonstruálta a hátam mögött. Tudják mit? Higgyék el nekem, hogy működik! Azt hiszem, mindannyian elhittük.

A lámpákról egyébként így szóban nehéz bármit is elmondani vagy akár leírni. Azokat látni kellett, és ahogyan én láttam, kivétel nélkül ívlámpák voltak, meghökkentően magas lumen/Watt értékekkel, igen stabil színhőmérsékleti és homogenitási jellemzőkkel. Az ARRI termékskáláján ezek a sugárzók a legkülönbözőbb felvételi célokra, 50 és 25000 Watt között szerepelnek.

A délután és egyben a sorozat utolsó előadását “Új Vision filmek” címmel Szakács Péter tartotta a Kodak Hungária Kft. képviselőjeként. Hallhattunk a világ legérzékenyebb mozgófényképészeti színes negatív filmjéről a KODAK VISION 800 T –ről melynek legfőbb erénye, hogy elődeihez képest sokkal részletgazdagabban adja vissza az árnyékokat, és a csúcsfényeiben is valamivel több a tartalék. Szemcsézete, élessége a megnövelt érzékenység ellenére is kiváló. A színes print filmek, azaz a negatív kopírozásához használatos pozitív anyagok fejlesztése terén sem állt meg az élet a Kodaknál. Míg az 5386 –os típusszámú másolóanyag még triacetát hordozón van, a két új típus, a KODAK VISION PRINT, és a KODAK VISION PREMIER PRINT pozitívok már poliészter alapúak. További újdonság, hogy a szalagokról eltűnt a korábbi korom alapú antisztatizáló hátréteg, mely alighanem komoly örömére szolgál majd a kidolgozó laboratóriumoknak. Az elektrosztatikus töltődés megelőzésére szolgáló adalékokat ezeknél a nyersanyagoknál már az emulzióhoz adagolják. Módunk volt megtekinteni azt a próbafelvétel sorozatot, amit a VISION 800 T negatívra különböző magyar operatőrök készítettek. Vetítés közben élvezetes volt hallani a teremben röpködő ilyenfajta kérdéseket:“ mondd Tiborkám, itt hányas rekeszt használtál?”, vagy “hol csinálsz te kézből ilyen fahrtot, ez holtbiztos, hogy Steadycam”. A legvégén pedig ugyanannak a 800 T-re vett képi anyagnak a másolatát láthattuk az eddig megszokott 5386-os print filmen, azután Vision Printen, harmadjára pedig Vision Premier Printen. Természetesen a negatív tekintetében alá-és fölé expozicióval is fűszerezve mindezt. Az eredmény igen tanulságos volt. A narrátor úgy hirdette ezt a két új anyagot, hogy használatukkal a feketék feketébbek, a fehérek fehérebbek lesznek. Nos, másfél évtizedes filmlaboratóriumi fénymegadós tapasztalattal az a véleményem, hogy ez az ígéret csak a Vision Printnél igaz, ott is csak abban az esetben, ha a téma megvilágítása erőteljes és kis kontraszt átfogású. A Vision Premier Printnél még az optimálisan kiexponált és világított jelenetnél is erős vizuális felkeményedést tapasztaltam, a feketék szabályosan szurkosak lettek, ami viszont a legbosszantóbb, hogy eltűntek a középtónusok. Véleményemmel egyébként nem voltam egyedül, a hátam mögött több helyről is hasonló észrevételeket hallottam.

A témához kapcsolódva szeretném néhány mondatban bemutatni a Vagyóczky Tibor egyetemi docens szerkesztésében és a Magyar Operatőrök Társasága /HSC/ felelős kiadásában ez év tavaszán megjelent

KÉZIKÖNYV FILM-ÉS TÉVÉALKOTÓKNAK

című szakmai kiadványt, melynek írói: Borbás Tamás, dr.Borsos Árpád, dr.Erdélyi Gábor, Paizs Jenő, Rák József, Dr.Tóth Csaba, V.Kékes Viktória, Vagyóczky Tibor.

A fényképekkel, magyarázó ábrákkal, összehasonlító táblázatokkal gazdagon ellátott könyv 370 oldalon keresztül foglalkozik nem kezdő fokon a filmes operatőri tevékenység optikai, világítási, filmkidolgozási elméleti alapjaival, ezek technikai eszközeivel, majd ezen ismereteinkre alapozva szinte észrevétlenül vezet be napjaink analóg és digitális műsorkészítésének rejtelmeibe. A könyv ismerteti a ma használatos legmodernebb normál és keskeny filmkamerákat, a legismertebb analóg és digitális videokamerákat, részletesen foglalkozik a hagyományos film és a videófilm hangfelvételi problémáival, a számítógépes kép és hangvágás rejtelmeivel. Külön fejezetet szentel a filmlaboratóriumi szolgáltatások ismertetésének, valamint a filmes és televíziós műsorkészítés jogi és etikai kérdéseinek is.

Szeretném kiemelni a könyv függelékét, amely tartalmaz egy kimerítő videotechnikai és filmes szakzsargon gyűjteményt, melyben többek között hat nyelven találhatjuk meg a leggyakrabban előforduló filmtechnikai kifejezéseket és amelyből azt is megtudhatjuk - ha van türelmünk utána böngészni, - hogy egy átlagos amerikai stáblistán hogyan írják ki a lóápolót.

Tudomásom szerint a könyv kereskedelmi forgalomban jelenleg nem kapható, de 2400 forintos áron a Magyar Operatőrök Társaságánál korlátozott számban megvásárolható.

 

hírek hírek filmek filmek arcok arcok gondolatok gondolatok szemle szemle Örökmozgó Örökmozgó képtár képtár fórum fórum mozgóképtár linkek repertórium levelek FILMKULTÚRA '96-'98 tartalom címlap