Agnes Varda 41 KByte	A "Nouvelle vague", a francia új hullám egyetlen női rendezője egy bátor, művelt, tehetséges, józanul romantikus, érzelmeit titkoló fiatal lány: Agnes Varda. A Sorbonne-on muzeológus szakon végzett, majd festészetet, szobrászatot tanult és színházi fotográfusként dolgozott Jean Vilar mellett. Első játékfilmje, a Párbeszéd 1954-ben készült és varázslatosan keveredik benne az irodalmi ihletettség és a szociológiai dokumentaritás. "Az első nouvelle vague film!" – állapítják meg róla később a filmlexikonok. Agnes Varda a dokumentumfilmek készítése során tökéletesített szakmai tudását ültette át a játékfilmekbe, a "fénykép objektivitásával" érzékeltette a társadalmi és egyéni problémákat. A Cléo 5-től 7-ig című "szubjektív dokumentumfilmje" az új hullám sokat idézett alapfilmje lett, melyben a fikció arra szolgál, hogy általa jobban lássuk a való világot. A filmben két kisfilm szerepel betétként, az egyik tisztelgés a film őse, a Megöntözött öntöző előtt és örömteli, felszabadult főhajtás a filmművészet és a filmművész barátok előtt (a jelenet szereplői: Godard, Karina, Costantine, Brialy, Sami Frey, Beauregard, Yves Robert ...) A hatvanas években aktuális és egyéni riport-dokumentumfilmeket forgat, "fotóalbumokat" a világ minden tájáról. 1965-ben készíti el megfejthetetlen, kiismerhetetlen fő művét, a Boldogságot. Egy vidéki házaspár felhőtlen, gyermekien, áradó boldogságát az sem csökkenti, hogy a férj megszeret egy másik kedves, szép, odaadó nőt is. A feleség halála sem zavarja meg a férj parttalan boldogságát. A rendezőnő álláspontja mindvégig rejtve marad, nem tudni, vajon gunyoros kritikával szemléli a kispolgári idillt, vagy őszinte csodálattal adózik a szeretetteljes emberi életnek. Csak azt érzékelteti egyértelműen, hogy a filmet forgatni örömteli boldogság lehetett. A hatvanas évek végén elkíséri férjét, Jacques Demyt Amerikába és dokumentumfilmjeiben egyre többet foglalkozik a női szerepekkel, a nő helyzetével a társadalomban. Feminista témájú filmjeiben erőteljes női karakterek keresik helyüket a patriarchális társadalomban. Női rendezőként a legnagyobb elismerést a Sem fedél, sem törvény című filmjéért kapta (a velencei filmfesztivál Arany Oroszlán díját). A film Monának, a kallódó csavargólánynak életét kíséri nyomon. Mona a totális szabadság megtestesítője, aki a társadalmi szabályoknak mégis alárendelt, halálra ítélt bukott angyal. Maga a filmforgatás is gerillaakció volt, kiszolgáltatva az időjárásnak, útviszonyoknak, országúti forgalomnak. "Normális" esetben, ha a rendező kamion felbukkanását akarja mutatni, akkor odarendel egy kamiont a forgatásra. Varda sohasem forgat "normális filmet", stábja addig várt az úton, amíg a valóságban arra nem jött egy megfelelő kamion ... 1990. október 27-én meghal legkedvesebb munkatársa, barátja, szerelme, gyermekeinek apja, a férje: Jacques Demy. Az ő emléke előtt tisztelegve kezd bele egy trilógiába a férfi életéről, munkásságáról. Varda életművének talán legszebb, leggyengédebb darabja ez a halál és élet, múlt és jelen, dokumentum és fikció közt lebegő vallomás a szeretett emberről. Női rendező, női témákkal, de igaz érzelmeit végül is egy esendő férfiről készített filmjében tudja, vagy akarja megmutatni. Sadoul azt írta róla a hatvanas években: "Tisztánlátó, eredeti, személyes hangú, az emberek aktuális mindennapi kis dolgai épp úgy érdeklik, mint a világ örök és végtelen nagy drámái. Női gyengédségét és érzelmeit szarkasztikus, hideg humor mögé rejti. Szóval ez a nő egyéniség. A nouvelle vague egyik legcsodálatosabb megnyilvánulása." Sorozatunkban látható: 10, 16: Yanco nagybácsim; A kisasszonyok 25 évesek; 11, 17: A part mentén; Párbeszéd; 12, 18: A nő válaszol; Az úgynevezett kariatidák; Cléo 5-től 7-ig; 13, 19: Opera Mouffe; Sem fedél, sem törvény; 14, 20: Szerelmi örömök Iránban; Az egyik énekel, a másik nem; 15, 20: A facipők mestere; Nantes-i Jacquot, 23: Teremtmények; 25: Ó évszakok, ó kastélyok; Boldogság
Agnes Varda: Sem fedél, sem törvény (1985) 63 KByte
Agnes Varda és Jacques Demy 63 KByte